Kelet-Magyarország, 1995. június (52. évfolyam, 128-152. szám)

1995-06-01 / 128. szám

1995. június 1., csütörtök TUDOMÁNY, TECHNIKA Baktérium méhmaradványból Washington (MTI) — A kali­forniai politechnikai egyetem biológiai tanszékének két munkatársa „életre keltett” egy 25-40 millió éves baktéri­umspórát egy borostyánba zárt méh emésztőcsatornájából. (A spóra egyes baktériumok ki­tartó alakja, amely akkor jön létre, ha a körülmények ked­vezőtlenné válnak. A baktérium spóra igen ellen­álló, kedvező környezetben új­ra folytatja élettevékenysé­gét.) Raul J. Cano és Monica K. Borucki a Science című ameri­kai tudományos folyóirat má­jus 19-i számában számolt be munkája eredményéről. Tudó­sok már régóta igyekeztek kő­be zárt állatokból mikroorga­nizmusokat életre kelteni. So­hasem sikerült azonban bebi­zonyítani: nem arról van-e szó, hogy a laboratóriumi munkák során valamilyen fer­tőzés történt, és a baktérium ebből származik. A jelen eset­ben olyan széles körű elővi­gyázatossági intézkedéseket tettek, amely megakadályozta, hogy a környezetből baktéri­Élet — negyvenmillió év távlatából um jusson a vizsgált anyagba. Az újjáélesztett baktérium spóra DNS-analízise bebizo­nyította. hogy baktériumspó­rák befagyasztva évmilliókon át életben maradhatnak. A bo­rostyánkő, benne az azóta már kihalt (fullánk nélküli) fajtá­hoz tartozó méh fosszilis ma­radványával, a Dominikai Köztársaságból érkezett a ka­liforniai laboratóriumba. Cano és Borucki laboratóri­umi körülmények között si­AP-felvétel kerrel újjáélesztette, kite­nyésztette és azonosította a sok millió éves baktérium spó­rát, amely leginkább a bacil­lus sphaericus néven ismert baktériumhoz látszik hason­lítani. Génhiba következtében: infarktus Budapest (MTI) — Az Orszá­gos Haematológiai Intézet tu­dósai — többek között — a szervezet védekezőrendszeré­ben részt vevő fehérjéket ku­tatják. Különösen az úgyneve­zett, C-4 fehérjéket, amelyek­nek a kórokozók elleni küzde­lemben van fontos szerepük. Azt vizsgálták, hogy ez az anyag milyen gyakorisággal fordul elő egészséges, 45 év alatti fiatalokban és egészsé­ges 60 év feletti öregekben. Az eredmény magukat a kutatókat is meglepte: kiderült, hogy en­nek a fehérjének az infarktus­hoz is köze van, hiánya jelen­tősen rontja az ember életesé­lyeit. Felfedezésükről Kramer Judit és Füst György számolt be. — Azt tapasztaltuk, hogy ennek a C-4 fehérjének a hiá­nya, érdekes módon, nagyon különbözik a két korosztály­ban. Míg száz egészséges fia­talban mintegy 16 ember hor­dozza ennek a fehérjének a hi­ányát, vagyis egy beteg gént, amelynek következtében nincs fehérjetermék, addig az egész­séges idősekben száz férfiből csak hárman hordozzák ezt a génhibát. □ Milyen következtetéseket lehetett mindebből levonni? — Akik ezt a hibás gént hor­dozzák, azok túlélési esélyei nagy mértékben csökkennek. □ Magyarul arra gondoltak, hogy az öregekben azért nincs már meg ez a gén, mert nem érték meg az öregkort? — Igen. Azért kevés a hibás gént hordozó öreg, mert idő­közben meghaltak, vagy nem egészségesek. Csak egészsé­ges öregeket vizsgáltunk. Te­hát sokkal kisebb azoknak az esélye, akik hordozzák ezt a génhibát, hogy egészségesen megéljék a 60 évet, vagy az annál idősebb kort, mint azok­nak, akik nem hordozzák. □ Lehetséges-e erre valami­féle szűrővizsgálat, amellyel meg lehet mondani valakinek a: életesélyeit? — Elvileg igen, de hangsú­lyozni kell, hogy ezek statisz­tikai adatok. Mint ahogy egy nőben a magzatnak ötvenszá­zalékos esélye van, hogy fiú-e vagy lány, ugyanúgy itt is esé­lyekről van szó, százalékos esélyekről. □ Tehát, ha valakiben meg­van ez a hibás gén, attól még nem biztos, hogy beteg lesz, vagy korán megfog halni, csu­pán nagyobb rá az esélye? — Pontosan erről van szó. Egészséges idős nőknél, fele­fele gyakorisággal találtuk meg ezt a génhibát, míg a fér­fiak esetében egyötöd gyako­risággal. □ Ha jól értem, ez azt jelen­ti, hogy ha egy nőben megvan ez « hibás gén, akkor kétszer akkora az esélye, hogy hatva­néves koráig meghaljon, míg egy férfinak ötször akkora? — Meghaljon vagy beteg le­gyen, súlyosabb betegségben szenvedjen... O Sikerült-e tényekkel iga­zolniuk a teóriájukat? — Igen. Megnéztük a kö­zépkorú emberek — ezen be­lül is elsősorban a középkorú férfiak — első számú közel­lenségét: az infarktust, azt vizsgáltuk, hogy a hibás gént hordozó emberek között gya- koribb-e a szívinfarktus vagy nem. és ha megbetegszenek szívinfarktusban, akkor a halá­lozási arányuk különbözik-e. Azt tapasztaltuk, hogy az in­farktuson átesett férfiaknál sokkal gyakrabban fordult elő a hibás gén az életkorban meg­felelő, egészséges kontrollok­hoz képest, és a meghaltak esetében is gyakoribb volt. Az elhunytak több mint 30 száza­léka hordozta ezt a hibás gént. Akik túlélték az infarktust, azoknál tíz százalék alatt volt a hibás génnek a gyakorisága. Cl Ez a fajta kutatás hozhat- e valamilyen eredményt a gya­korló orvoslás számára? — A jelen pillanatban egy majdani gyakorlati jelentősége látszik a dolognak. Ha sikerül egy olcsó szűrővizsgálatot ki­alakítani, amit már csecsemő­korban el lehet végezni, és ki tudjuk szűrni a veszélyeztetett embereket, akkor a számukra fokozottan javasolt egészséges életmóddal, tornával, tested­zéssel, egészséges táplálko­zással talán megelőzhetők vagy csökkenthetők az infark­tusok száma. Napelemek Budapest (MTI) — Az ab­laküvegbe integrált nape­lem a beeső fény 10 száza­lékát elektromos energiává alakítja. Ez a svájci vegyé­szek által kifejlesztett épí­tőelem két üvegtábla közé beágyazott vékony réte­gekből áll. Az üvegtáblák belső oldalára gőzöléssel felvitt fémbevonatok képe­zik a két elektródát. A nap­elem lényege egy külön­leges fényérzékenységű film, amely olyan erősen tapad egy titán-dioxid ré­tegre, hogy sem a behatoló víz, sem a levegő nem ké­pes az elektromos érintke­zést megszakítani. A réteg másik oldalán elektrolit zárja az áramkört. Az ilyen napelemek előállítása ol­csóbb a szokásosnál. A ve­gyészek most olyan vegyü- leteket keresnek, amelyek nemcsak a látható fényt, hanem a láthatatlan infra­vörös sugarakat is árammá alakítják. Ez azért fontos, mert a Föld felszínére bee­ső napsugár fele az infra­vörös tartományba esik. Gén a nyomjelzés szolgálatában Budapest (MTI) — A fényes, villogó reklámok mellett lehet, hogy hamarosan fluoreszkáló élőlények vesznek minket kö­rül? A legújabb géntechnoló­giai kísérletek mintha efelé mutatnának... Persze, már most is találko­zunk világító lényekkel, ilyen például a zöld fényt kibocsátó medúza, az Aequorea victoria is. Kaliforniában a kutatók megirigyelték már messziről is feltűnő színét, és keresni kezdték ennek az okát. Meg is találták a zölden fluoreszkáló fehérjét, és sikeresen elkülöní­tették, sőt, nemrégiben már a fehérjét kódoló gént is előállí­tották. Ez a gén, mint a továb­bi kutatásokból kiderült, nagy­szerűen használható nyomjel­zőként. A biotechnológiai ku­tatások egyik legelterjedtebb módszere, amikor baktériu­mok, növények vagy állatok génjei közé bejuttatnak egy idegen gént, hogy az ott fehér­jéket termeljen. Annak eldön­tése azonban, hogy ez sikerült- e, és a gén valóban,.megszólal”, azaz működésbe lép az idegen sejtben, nem mindig egyszerű. Ezért jó, ha nyomjelzőkhöz, úgynevezett markerekhez kö­Egyre több a „világító" díszállat ÉM-repró tik a gént. A messziről és könnyen felismerhető, világító markereknél keresve sem le­hetne jobbat találni. Ha ilyen világító fehérjék génjeit hasz­nálják nyomjelzőként a gene­tikailag módosított élőlény­ben, akkor a beültetett gén működésének beindulásával egyidejűleg a fehérje fluoresz­kálni kezd. Ha sikerülne mó­dosítani a „világító gént”, ak­kor egyszerre több bejuttatásra váró gén markereként is fel­használható lenne. Vagyis az eredeti, zölden világító fehérje jelezne egy gént, egy másik, mutáns fehérje pedig egy má­sik gén jelenlétét igazolhatná. A remények szerint így akár tíz, különböző színű fehérje is szórhatná fényét egyetlen sejt­ből. A ma ismert fehérje 390 nanométeres hullámhosszúsá­gú fényt bocsát ki, ami zölden világít. Már sikerült olyan mu­tánst előállítani, amely 490 na­nométeres hullámhosszon vi­lágít, s ez kékeszöld fényt köl­csönöz a sejtnek. Néhány év múlva talán egészen más kép fogad majd egy földönkívülit, mint ma. Lehet, hogy akkor például aszályos időben a nö­vények egyszer csak „kigyul­ladnak”, mint megannyi vész­jelző lámpácska, felhívva a fi­gyelmet, hogy öntözésre van szükségük, különben elpusz­tulnak. Az biztos, hogy a dísz­állattenyésztés és a kertészet terén forradalmi változásokat hoz az új technológia: szebb­nél szebb világító lények meg­jelenése várható a piacon. Pél­dául világító zebra, dánió nevű hal már ma is van a laboratóri­umokban. „Rádiózó" fafajok Budapest (MTI) — Az USA Michigen államában üzemel az amerikai hadi- tengerészet egyik nagy rá­dióállomása. A tengeralattjárókkal va­ló kapcsolattartást szolgáló állomás 76 Hz-es hullámo­kat ad és vesz, tehát igen alacsony frekvencián mű­ködik. A New Scientist című fo­lyóirat arról tudósít, hogy a környéken a nyárfák és ju­harfák a szokásosnál job­ban nőnek, a fenyők pedig kevésbé, míg a tölgyeknél és a nyírfáknál nem tapasz­taltak változást. A környezetvédők meg­kísérelték megakadályozni a rádióállomás építését, az emberi egészségre gyako­rolt káros hatásától félve. Nem jártak sikerrel, és az állomás 1986-ban meg­kezdte működését. Az erdé­szek egy évvel ezelőtt kezdték 50 kilométeres kör­zetében rendszeresen mérni a fák növekedését. Még nem tudják, hogy az egyes fafajok miért reagálnak egymástól eltérően a rádió­hullámokra. Laboratóriumi kísérletek azonban arra utalnak, hogy az elektromágnes mezők befolyásolják bizonyos táp­elemek — például a kalci­um — sejtfalon keresztül történő felvételét. Genetikai ujjlenyomat Budapest (MTI) — Az ujj­lenyomat-vizsgálattól régó­ta félhet az, akinek oka van rá, hiszen ebből a nyomo­zás során egyértelműen meg lehet állapítani az el­követő személyét. Csak­hogy az okos betörők már jó ideje kesztyűben dolgoz­nak. Viszont bármilyen okosak is, nem tudnak mit tenni a genetikai ujjlenyo­matuknak a helyszínen „fe­lejtése” ellen. Ugyanis a rendőrségi vizsgálatok so­rán már hazánkban is alkal­mazzák a DNS-vizsgálatot. A DNS (dezoxiribonuk- leinsav) az élővilágban a leggyakrabban előforduló genetikai információt hor­dozó vegyület. Minden sejtmagban megtalálható. Hosszú molekulaláncokból áll, amelynek dezoxiribóz tagjaihoz négyféle bázis kötődik. A bázisok sorrend­mintázata alkotja a geneti­kai kódot. Két ilyen DNS­láncot teljes hosszukkal egymással szemben ájló bá­zisok kötnek össze. így az egyik lánc tagjainak szek­venciája mindig a másik komplementer „tükörké­pét” alkotja. Ekképpen az egyik lánc mintaként szol­gálhat egy azonos informá­ciótartalmú, új komplemen­ter lánc létrehozásához. Ezt nevezzük replikációnak. A DNS kivonható a vérből, testfolyadékokból, testszövetekből, de megta­lálható még a hajhagyma sejtmagjában is. Úgyhogy ma már egy hajszál is bizo­nyíték lehet. A genetikai információ személyekre jellemző. Az adatokat szá­mítógépre lehet vinni, ott tárolni, így gyorsan elvé­gezhető az azonosítás. Mi­vel a DNS egyes szakaszai öröklődnek, ezért ez a vizs­gálat alkalmas polgári pe­rekben az apaság megálla­pítására is. Hulladékrobbanás Budapest (MTI) — A Los Alamos National Labora­tory (USA) néhány tudósa attól tart, hogy a Yucca Mountains alatt tervezett radioaktív hulladéklerakó­déban elhelyezett anyagok felrobbanhatnak, beszeny- nyezve a levegőt és a talaj­vizet. A hegy alatt helyezik el 2010-től az amerikai ato­merőművek sugárzó hulla­dékát. Charles D. Bowman fizikus számításai szerint az acéltartályok néhány ezer év elteltével nem zárnak biztonságosan, és így erő­sen sugárzó plutónium jut­hat ki belőlük. A környező vulkáni kőzet lefékezheti a radioaktív bomlás során ke­letkező neutronokat, megin­dítva ezzel a láncreakciót. Más tudósok tévesnek és provokatívnak tartják Bow­man föltevését, ám akkora a tét, hogy aggodalmát nem le­het figyelmen kívül hagyni.

Next

/
Thumbnails
Contents