Kelet-Magyarország, 1995. június (52. évfolyam, 128-152. szám)
1995-06-10 / 135. szám
1995■ JÚNIUS 10., SZOMBAT Darvas Iván hét évtizede A műveltség nem tudáshalmaz, hanem lelki magatartás • Kiváró típus Darvas Iván MTl-felvétel Az állami kitüntetések nem feltétlenül a felmutatott produkció elismerését jelzik. Általában bizonyos születésnapok idején kapják az arra érdemesek. Amikor az idei listán, a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a csillaggal kitüntetésnél Darvas Iván nevét láttam, eszembe nem jutott, hogy születésnapja is van az idén. Mármint kerek évfordulója. Az meg végképp nem, hogy a hetvenedik. Am a lexikon kegyetlenül jelzi a születési dátumot: 1925. június 14. Akkor pedig ez bizony a 70. Furcsa módon színészi indulása is a mai színházához, a Művész Színházhoz kapcsolódik. Ahogyan egy interjúban mondta, élete legszebb három éve az indulás volt, 1946-tól 1948-ig, Várkonyi Zoltánnál, az akkori Művész Színházban. Ahogyan mondta, akkor és ott úgy érezte: „...ez a mi tavaszunk!” De azóta sok víz lefolyt a Dunán. A mostani Művészben az ő neve, pontosabban rendezése hozta meg a maradéktalan sikert, a szakmában és a nézőtéren egyaránt, amikor is a múlt esztendőben megrendezte Beckett drámáját, a Godot-ra várva című híres művet. A Színházi Intézetben igencsak vastag dosszié őrzi pályája állomásainak újságcikkeit. Voltak kiemelkedő állomások az életében, amelyek éppen ahhoz a három ponthoz kötődnek, amelyek az ő meghatározása szerint az otthont jelentik: a haza, a színház, a család. Valamennyiről igen markánsan fogalmaz megszólaltatóinak. Amikor például két évvel ezelőtt megkérdezték, vajon miért hagyta abba a politizálást, így válaszolt: — Ma már semmiben nem veszek részt, mert a gusztustalan gyűlölködés az ízlésem ellen való. Sose hittem volna, hogy azok, akikkel közös volt a sorunk, két pártra szakadva egymásnak tudnak esni. Ehhez semmi közöm nincs. Igen hatásosan summázza a tudásáról, szakmai felkészültségéről feltett kérdésre adott válaszában véleményét: a műveltség nem tudáshalmaz, hanem lelki magatartás. Egy születésnapi megemlékezésben illő lenne sok-sok szerepét megidézni, mégis egyet emelnénk ki, amellyel ezreknek adott katarzis élményt. Sokaknak úgy, hogy kétszer, háromszor is oda csábultak a színházba, hogy ismét láthassák az ő Popriscsinjét. Amellyel nem csak itthon ért meg több mint 300 előadást, de a szarajevói színházi fesztiválon ő volt az első külföldi, aki megkapta az Aranykoszorú díjat, ezért az alakításért. Darvas Iván saját hitvallása szerint kiváró típus. Semmit nem kapkod el, későn érő alkat. Mint ahogyan a családalapítást is 47 éves korában érezte időszerűnek, s első gyermeke is ötvenéves korában született. Most, 1995 júniusában kívánjuk neki a hetvenediken, hogy még nagyon sok évig jutalmazzon bennünket színész jelenlétével. Kulturális kaleidoszkóp — csokorban Haumann és a gyerekek — Harmincnégy nagyon tehetséges gyerekkel játszom együtt az Operett Színházban — mondja Haumann Péter, aki betegágyából tért vissza a színpadra a minap. — A szokásos próbafolyamatból is kiestem a kórházi kezelés miatt, s erős teher az is, hogy a zseniális Somlay Artúr szerepét játszom a Valahol Európában című musical- ban. — A történet gyermekkorom élményét idézi fel. S máig bámulom, hogy annakidején, 1946-ban egy háborútól sújtott, lepusztult országban ilyen csodálatos filmet tudtak csinálni. Most mindent meg lehet oldani, ha szeretettel közelednek egymáshoz az emberek. A színház a háború befejezése után öt évvel erre gondol. □ Mi a véleménye a partnerekről, a gyerekekről? — Egytől egyig igazi színészek, bár mindannyian amatőrök. Tisztaságuk, elszántságuk a színpadon is átsugárzik. Színpadon kívül is szeretem a gyerekeket, de itt, az Operettben igazi élmény velük együtt játszani. Videón a könyvtár Alapításának kétszázadik évfordulójára készülve, az országos Széchenyi Könyvtár videofilmét forgatott a könyvtár történetéről. 1802-es alapításától napjainkig. Ebből az apropóból mondta el Poprády Géza főigazgató, hogy a Széchenyiekhez hasonló mecénásokra ma is szüksége lenne a nemzeti könyvtárnak. Fel kellene újítani az épület klímaberendezéseit (ennek híján bomlik, pusztul a gyűjtemény), raktárakra lenne szükség, hiszen 2000-re megtelik a budavári palotában a könyvtár számára biztosított hely. A video harmincperces, a könyvtár történetéről éppúgy szól, mint különgyűjte- ményeiről és tárairól. Olyan kincsekről, mint a Halotti beszéd vagy az Ó-magyar Mária siralom, a felbecsülhetetlen értékű kódexek, Kölcsey Himnusza, Vörösmarty Szózata, az Apponyi gyűjtemény kincsei, a zenemű a színházi és a térképtár gazdagsága. Láthatja a közönség azt is, ami a színfalak mögött történik, a könyvek restaurálását, kötését, védelmét és a legújabb gyűjtemény, a történelmi interjúk tárának karbantartását és gyarapítását. Szó esik a nemzeti könyvtár időnkénti kiállításairól. Balázs Attila illusztrációja a hírek előtt, pedig akkoriban még annyi papíros volt Pesten, hogy az Egyetértés fél kilogrammnyi terjedelemben jelent meg és mindennap el lehetett olvasni benne a Kispa- pi étlapját, valamint a tudomány legújabb felfedezéseit és Csávolszky négylovas hintón robogott. (Gyakran eszembe jutnak mostanában a régi újságok. Mennyi ráérő idejük volt akkoriban még az embereknek, mikor a hatalmas olvasnivalóval megtömött hírlapok divatban voltak! Hosszú vezércikk, — lehetőleg egy- egy fontoskodó tanulmány, — a tárca, — legtöbbször házassággal végződő szerelmi történet; mindegyiket elolvastam és csupán arra emlékszem e korból, hogy Szomaházy két tárt- lijátékosról írt és dodó főhadnagy *****Martell- cognacot ivott és vastag Dimotrinó-cigarettát szívott. Hová lettek azóta a főhadnagyok és a belsőcikk, és a gondosan rovatokba skatulyázott entrefilék, cikkek, hírek, petitek, humorok, versek, táviratok; régi segédszerkesztőknek büszkeségei? Skorpió jele volt az irodalom rovatának, mérleg a törvénykezésé. A régi nyomdatechnika vívmánya volt az első rotációsgép, amely egyszerre 32 oldalt nyomott. Papír volt bőven. Malonyai, Pékár, Szomaházy, egy korán elhalt költő, Munkácsy Kálmán, olyan nemű tárcákat írtak, amilyent a szerkesztő megrendelt. Tüzek, gyilkosságok is előfordultak. Küry kisasz- szony egyetlen lépést nem tett, hogy bőségesen meg ne írják az újságok. Vad politikusok bolondgombái, a képviselőházi beszédek, afrikai kérdések, amerikai levelek, a Fashoda-ügy, Algír, Fürdőlevél, egy új Maupassant történet, bokszegi merénylet, debreceni beszéd, a nagyképű nagyváradiak politizálása, erdélyi kérdések, fiumei zászlósértés, garázda közöstiszt, egy díszes esküvő, vén emberek halála, szocialisták tüntetése mindig megtöltötték az újságot. Magam is cikkecskéket írtam a máriapó- csi búcsúról és sok ezerszavas táviratot Ne- ukomról, a hipnotizőr kútásóról, midőn is a mándoki postamestert csaknem apósommá avattam hírlapírói buzgalmamban. Szegény jó öreg! Néha reggelig kopogtattam a masinát. — Az ember visszanéz a múltba, régi hírlapot levelez, a szivarja füstjébe bámul. — Mily furcsa kicsinységekből, jelentéktelenségekből volt összerakva hajdan a magyar élete! Valóban „kár volt a papírosért”, mint atyámfia, gyulai Gaál Jeromos mondta, ha néhanapján felvágta az Egyetértést, amelyet a méhesben évszámra összegyűjtött és olykor találomra belenyúlt a tetőig érő csomóba.) íme, asszonyom, ilyen volt a régi világ, midőn minden vagyonom egy szívembe zárt vers volt, amelyet majd önhöz írok és már akkor sem volt papíros e költemény számára, pedig rólad zengett volna a lant, reménytelen szépséges szerelem. Ah, hogy meg kell érni e kort, mindőn többé reménytelenség sincs és újságpapír sincs. Magyarország, 1916. augusztus 20. MÚZSA Tóth Erzsébet Szélbe szórt szavaim A rózsa legbelsőbb szirmaiba suttogott vallomásaim egyszer majd arcodhoz érnek mint a csillagok szelíd fénye de a gőg és a magány toronyszobáiba nem juthatok be soha kastélyodban amit nélkülem építettél magadnak többé nincs helyem csak állok a vasravert iszonyú ajtók előtt és kezemben megolvadnak a kulcsok nem ezt ígérted kedvesem Novák Béla Dénes Költő mai éneke Béke van. Alusznak a szörnyek. Mindenki végzi mi dolga. Boron búsong a poéta, a betörők tervszerint betörnek. Vad harcokat — ágyúból öntötték — álmodik templomtoronyban a harang. Húsvétra sarjad, zöldül az arcom, giling-galang, giling-galang. Még legutószor, önmagam ellen, lázítsd föl szívemet, Elet. Falevél-áldás kísér, ha Ősszel földemre hullok, hazatérek. Nagy Tamás felvételei
