Kelet-Magyarország, 1995. május (52. évfolyam, 102-127. szám)

1995-05-31 / 127. szám

1995. május 31., szerda KM-POSTA olvasóink leveleiből Nyíregyháza, Nyírfa utca — anno 1995 Balázs Attila felvétele Forum Kirándulás A nyíregyházi nyugdíjas peda­gógusok Mécses klubja 41 fővel az észak-erdélyi, szat­mári és máramarosi vidék ne­vezetes tájaira tett háromna­pos kirándulást. A túra szak­avatott vezetője Pápai Ferenc volt. Az első nap délelőttje Misztótfaluban telt el. emlé­kezve a híres Misztótfalusi Kiss Miklós első magyar nyomdászunkra. A délutáni program Kohón a Károlyi­kastély és múzeum megtekin­tése volt. Persze itt Petőfi Sán­dor idevonatkozó történetét elevenítettük fel. Vacsora előtt a nagybányai skanzenben néz­tünk szét, itt a mesébe illő Mária halála nevű templom bájossága ragadta meg figyel­münket. A kirándulás második napjára Máramarossziget felé vettük autóbuszunkkal utun­kat. A kirándulás legnevezete­sebb része volt, ahogy a libe- gőn a hóval és tavaszi virágok­kal telehintett sípálya tetejére emelkedtünk és közelről szemléltük északról a mára­marosi bérceket. Utolsó napon az esős idő „alkalmas” volt a híres bányászati-ásvány múze­um megtekintésére. S amikor megérkeztünk Nyíregyházára, fáradtan, de rengeteg kirándu­lási ismerettel gazdagodva búcsúztunk egymástól. M. Takács Ferenc nyugdíjas Vigyázat, csalnak! Szeretném, ha esetem közzé tennék. Tudom, nem egyedül járok ilyen cipőben, és leg­alább másoknak is tanulságul szolgál. Az elmúlt évtizedek „zivataros” időszaka után nemrégiben autóalkatrész-ke­reskedést nyitottam. Igyekez­tem minél szélesebb kínálattal várni vevőimet, s hogy elfo­gadhatóan végzem munkám, mutatja, több nagy cég is ná­lam vásárol. Ennek ellenére nem könnyű ma üzletember­nek lenni, mert hiába a papír, hamar vízre jut az illető. Nos, rendszeres vásárlóm volt egy nyíregyházi bt. is. Egy darabig fizettek is az áruért, sőt mikor megszorul­tak, még kölcsönt is adtam ne­kik. Aztán nem tudni, mi tör­tént, először csak fizetési ha­ladékot kértek, majd elfelejtet­ték a számláikat kiegyenlíteni. Ügyvéd által felszólítottam őket, nemhogy elküldték vol­na az összeget, inkább engem jelentettek fel az APEH-nél és a Fogyasztóvédelmi Felügye­lőségen. A vizsgálatok után a tulajdonos még úgysem volt hajlandó fizetni. Hiába van pénze a bankban, utasította a pénzintézetet, hogy ne emel­jék le számlájáról. A rendőr­séghez fordultam, ott össze­vissza hazudozott: hogy én kényszerítettem, amikor aláír­ta a papírokat. Valószínű, hogy a pénzemet már csak bí­rósági úton tudom visszaperel­ni, de ismerve az ügyek elhú­zódását, vagy hiába születik pozitív döntés, a behajtás alól biztos talál kibúvót. Számom­ra az egésznek egy lényeges tanulsága van: ma már a szer­ződés, a papír is csak akkor ér valamit, ha azonnal pénzt lát belőle az ember, mert később futhat az egész után. Lovas Kovács Béla Nyíregyháza, Virág u. 8. Panaszával... ...csak abban az esetben tu­dunk érdemben foglal­kozni, ha közli nevét és pontos címét — válaszoljuk Szabónénak Nyíregyházá­ra. A helyszínen... ...utánajártunk J. J.-re tett panaszuknak. A megkérde­zettek nem támasztották alá az Önök állításait. Ameny­Csupa derű, jókedv, hang­zavar töltött be mindent. Húsz év megélt eseményei peregtek le újra. 16 fős osz­tályunk megállt egy pilla­natra számot vetni az eltelt 7310 napról. Az iskola előtt a viszontlátás felkavart. Fe­szültségem egyre nőtt, be­lépve az alma materbe, megcsapott az iskola „sza­ga”. Imbolygó léptekkel az osztályterem helyett a tab­lónkat kerestük, talán azért, hogy rögtön szembesüljünk volt önmagunkkal és a je­lennel. Az osztályteremben mindenki elbizonytalano­dott, aztán egy jól ismert hang, mint régen, két-há- rom szóval rendet paran­csolt, és kezdetét vette az általam annyira várt osz­tályfőnöki óra. Szavai a pádhoz lapítottak, a monda­tai végén ámulatba estem — vagy csak estem volna —, mert ezt olyan magabiz­tossággal, természetesség­gel tette, hogy ezen nem volt idő elgondolkodni. Megvan! Most már tu­dom miért fogtam tollat! Reggel felébredve az asz­talon egy könyvjelzőt pil­lantottam meg. Gondosan vasalva és a közepére saját­kezűig egy 20-as szám hí­mezve. Gyönyörű! Fan­tasztikus! — hasítanak át agyamon a gondolatok. „Én készültem erre a találkozó­ra” hallom a hangját és el­szégyellem magam, — de nyiben újabb tényfeltáró bi­zonyítékuk van az üggyel kapcsolatban, azzal keres­sék meg szerkesztőségün­ket — üzenjük a „gyürei asszonyok” nevében írt ol­vasónknak. Jókívánságait... ...köszönjük, örülünk, hogy segítettünk ügyének elinté­zésében — üzenjük B. Gá­bornak. miért? — csaponganak a gondolataim, hiszen én is készültem. Egy hete öltöz- tetgetem díszbe a szívemet erre a nagy napra. És mégis most úgy érzem, én nem készültem, vagy mégis ti­tokban arra vártam, arra készítettem lelkemet, hogy befogadjam azt a melegsé­get, amit egész lénye áraszt, hogy igyam szavait és ke­zembe szorítva fogjam ajándékát, hogy elkísérjen az elkövetkező húsz évben. Fantasztikus! — kísérteties hasonlóság — döbbenek rá! Hiszen 20 évvel ezelőtt a nagy út előtt egy-egy köny­vet kaptunk Tőle, aminek mindes egyes borítóját saját maga hímezte. Tizenhat embernek adott erőt ahhoz, hogy megtalálja helyét és ma becsületesen éljen és dolgozzon. A talál­kozó előtti este felhívtam telefonon. Tárcsázok és né­hány másodperc múlva a polcról leemelem az ő könyvét. Szorongatom és közben arról mesélek, mennyire izgatott vagyok a nagy nap előtt. És most, ülök, kezemben szoronga­tom azt a könyvjelzőt, amit tegnap mindnyájan kaptunk és írom kusza gondolatai­mat, hogy tudja a világ: a mi osztályfőnökünk Palo­tai Ferencné. Varjú Gabriella, Nyíregyháza Fényt az éjszakába Nyíregyháza Jósaváros, május 19-e, néhány perccel éjfél előtt, teljes a sötétség. A kandeláberek világító- testei előbb fokozatosan fé­nyüket vesztik, majd né­hány pillanat múlva meg­szűnnek szolgáltatni azt a fényt, amely biztonságot je­lent személynek, vagyon­nak és egyáltalán minden­kinek, aki vagy ami a köz­területen van. Az ébren lé­vők lakásaiból itt-ott vilá­gosság szűrődik ki. Szabad préda a bűnözésnek. A sötét nehezedő fátyla beborítja a Jósát. Egy nappal később, né­hány perccel 22 óra után. A sötétség újra ura az éjnek. A világítótestek árván, alig- alig láthatóan rajzolódnak ki. Elgondolkodom. Nem zavar ez senkit? Az ön­magámnak feltett kérdés után cselekszem. Telefoná­lok. Üzenetrögzítő. Hallga­tok. „Titász vagyok... — és az udvarias hang folytatja — hagyja meg nevét...” A megszámlálhatatlan üzene­tet hagyok utáni kis sípszók elriasztanak. Ezt nem igen hallgatták le az utóbbi 24 órában, morfondírozok ma­gamban. Villámgyors gon­dolat. Keresgetek, megtalá­lom. Egy telefonszám, és egy név. Nyíregyháza város első emberét, a polgármes­ter asszonyt hívom. Tárcsá­zok. Lenyomom a gombot. Nem illik..., mégis csak hétvége van, és későre jár az idő. Vívódok, majd újra tárcsázok. Kicseng. Felve­szik. Elmondom. Újra fény! Alig pár perc leforgása alatt. Sürögnek a Titász-os kocsik. Megoldódott!! Kö­szönjük! Kiss Csaba Nyíregyháza Borító és könyvjelző A kutya nem tárgy, nem játék A rendeletek, a normák betartása nem az eben múlik • Szeretetre van szüksége Nyíregyháza (KM - D. M.) — Manapság nagyon sok észrevétel érkezik szerkesz­tőségünkbe, melyekben a vá­rosban élő kutyákra és ku­tyatartókra panaszkodnak. Úgy tűnik, ilyenkor tavasz- szal megsokszorozódnak a problémák. Különösen a la­kóhelyek környékén élő kó­bor négylábúak jelentenek bosszúságot. — Sóstó és környéke így is elég elhanyagolt — kezdi a beszélgetést Halász Mihály, a helyi horgászegyesület elnö­ke. — Most még egy másik problémával is szembe kell néznünk, ami nemcsak a hor­gászok gondja. Ne etessék — Fiatalok egy csoportja ku­tyáikat szabadon engedik a parkokban, a vízparton. A jó idő beálltával pedig kutya­strand lett a tó. Különösen a szigetet szeretik, úgy szóra­koznak, hogy egymásnak uszítják a mérges állatokat. Volt rá példa, hogy a halőrün­ket is megharapta egy felbő­szült jószág. Ez egy kiemelt üdülőterülete Nyíregyházá­nak, sok külföldi is megfordul itt, de a helybeli látogatókat is nagyon zavarják és ijesztgetik a szabadon kószáló ebek. Úgy tűnik: kutyafronton dúl a háború, s az itt-ott fölbuk­kanó csatáknak vannak nyer­tesei és vesztesei. Nyíregyhá­zán nincs béke a kutyatulajdo­nosok és a városlakók között. Ezt igazolja, hogy nemrégiben a hatóságok többször tartottak ellenőrzést, s nagyon sok eb­tartót büntettek meg. (Erről lapunkban is beszámoltunk.) Ha kóbor kutyát vagy macskát látnak az emberek, a legtöbb­ször szóba kerül a gyepmesteri telep is. — Telepünknek nemcsak a kóbor kutyák begyűjtése a fel­adata, hanem az egyéb elhul­lott állati tetemek összeszedé- se is — fogad Cserhalmi Ta­más, a nyíregyházi telep veze­tője. — Hozzánk tartozik a megyeszékhely a környező te­lepülésekkel együtt. Sajnos, az emberek türelmetlenek, sze­retnék, ha azonnal ott lennénk, ahol probléma van. A felada­tok elvégzésére viszont két ember és egy autó áll rendel­kezésünkre. Az üzemeltető, a Köztisztasági Kft. minden se­gítséget megad munkánkhoz, de tudomásul kell venni a le­hetőségeket. Tavasszal külö­nösen sok kutya kóborol el, emellett tapasztaljuk, hogy vannak akik nappalra szívesen kicsapják a közterületre ked­venceiket. Hogy mi a teendő. ha valaki kóbor ebet lát rend­szeresen egy helyen? Kérjük, telefonáljanak, üzenetrögzí­tőnk éjjel-nappal működik. Semmiképpen ne nyúljanak az állathoz, és lehetőleg ne etes­sék őket. Rendőrséggel együtt Elmondta még a telepvezető: előfordul, hogy az embereik munkáját ellenségesen nézik. Megtörtént már, hogy durva szavakkal illették, sőt tettle- gességgel fenyegették az in­tézkedő dolgozókat. A befo­gott vagy a telepre behozott ál­latoknak jó helye van. Ame­lyik gyógyíthatatlan beteg vagy idős, életképtelen, azokat humánus módon, injekcióval elaltatják. A többiek karantén­ba kerülnek, állategészségügyi szempontból ellátják, s jó kondícióban tartják őket. Allatszerető emberek kivi­hetnek kutyát a telepről, de ké­rik, csakis azok jelentkezze­nek. akik komolyan gondolják az állattartást. Kerülhet valaki olyan helyzetbe is, hogy nem tud mit csinálni kedvenc ebé­vel. Fontos, hogy ezeket ne eresszék szélnek, vigyék be a telepre. A kutya nem egy tárgy, amit ha megununk, el­dobhatunk, élőlény, melynek gondoskodásra, van szüksége. A rendőrséggel együtt ott voltak az elmúlt napok akciói­ban a — gyepmesteri telep dolgozói mellett — a nyíregy­házi közterületfelügyelők is (például Sóstón is). Tóth Géza csoportvezetőnek ismerős a kutyatartók és a „nem tartók” viszálya. Már többször szab­tak ki helyszíni bírságot, kez­deményeztek szabálysértési eljárást a renitenskedőkkel szemben. Elsősorban a póráz és szájkosár nélküli sétáltatás, a kutya bejelentési kötelezett­ségének elfelejtése és a tartás­sal kapcsolatos egyéb mulasz­tások a jellemzőek. (Például: hamis kutya esetén nincs kité­ve tábla, hiányos a kerítés stb.). Embereken múlik Az állattartással foglalkozó rendeletben szó van arról is, hogy kertes házban két kutya, s annak szaporulata, emeletes­ben egy és annak szaporulata az elfogadott. Gondot jelent, ha gyerekek vagy fiatalkorúak sétáltatják a négylábúakat, őket nem lehet felelősségre vonni. Háború vagy béke? Kutyá­val vagy anélkül? Azt hiszem, a kérdésekre, mi emberek kell, hogy választ adjunk. A ren­deletek. az idevonatkozó nor­mák betartása nem az eben múlik... Jogászszemmel A részaránytulajdonról Dr. Kovács Mihály Olvasónk az egyik nyírségi településen lakik. Másfél évvel ezelőtt felkereste a helyi termelőszövetkezetet, mivel úgy tudta, hogy a szö­vetkezeti vagyonból üzlet­részre jogosult. A tsz elnöke elutasította kérését. Nemré­giben azonban kapott a he­lyi földkimérő bizottságtól egy értesítést, amelyben le­írják, hogy a korábban visz- szakapott földterületükön melorációs munkálatokat végeztek, s ezért fizetniük kell. Ismét elment a szövet­kezet elnökéhez és kérte, vizsgálják felül döntésüket, és mégis adják ki az édes­apja után járó üzletrészét, mivel öt éven keresztül dol­gozott a tsz-ben. Jogászunk szerint olva­sónk gondja nem egyedi eset. Az 1992. évi I. tör­vényerejű rendelet (szövet­kezeti törvény) hatályba léptetéséhez az akkori par­lament megalkotta az 1992. évi II. törvényt (átmeneti törvényt), melyben szabá­lyozta azok körét, akik a szövetkezeti vagyonból ne­vesítésre kerülő juttatásban részesíthetők. Ebbe a körbe tartozott olvasónk is, mint az elhunyt szövetkezeti tag örököse. Az átmeneti tör­vény azonban tagsági vi­szony visszaállítását, a ked­vezményezett írásbeli ké­relme alapján tette lehetővé és erre jogvesztő határidőt állapított meg, 1992. április 20-ban, illetve a vagyon- nevesítő közgyűlések lebo­nyolításának végső határ­idejéig 1992. december 31- ig. Ez a határidő már rég le­telt. Tehát panaszosunknak rendkívül nehéz lesz bizo­nyítani azt, hogy a szövet­kezet illetékeseitől kapott téves tájékoztatást, vagyis félrevezették, mert ilyen esetben a kereset indítására rendelkezésre álló határidő a Ptk. szerint hat hónap. Ezt attól az időponttól kell szá­mítani, amikortól a fél tu­domást szerzett a tévedés okáról. Tovább bonyolítja a helyzetet az a tény, hogy a szövetkezet részarány tulaj­doni földalapját az ő igé­nyük nélkül különítették el, így elképzelhető, hogy már nincs olyan földalap a szö­vetkezetnél amiből az eset­legesen megítélt tulajdonu­kat kimérhetnék.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents