Kelet-Magyarország, 1995. május (52. évfolyam, 102-127. szám)
1995-05-30 / 126. szám
1995. május 30., kedd HÁTTÉR Őrben megőrzik a pénzt A költségvetés elkészítése előtt mindenkivel elbeszélgetnek a lehetőségekről A nemrég átadott községháza díszére válik a településnek A szerző felvétele Orémus Kálmán Őr (KM) — Megyénk legtöbb települési önkormányzata súlyos anyagi nehézségekkel küzd. Újabb és ú jabb hiteleket kénytelenek felvenni, olykor már a működőképességük is veszélybe kerül. Vannak azonban olyan települések is, ahol a rengeteg megoldatlan gond ellenére is beleférnek a költségvetésbe, pedig semmilyen különleges támogatásban sem részesültek. Ezek közzé tartozik például Őr. Az alig másfél ezres lélekszámú településsel elég mostohán bánt a sors, bár bizonyos szempontból szerencsésnek is mondhatja magát. Mintegy két évtizeden át volt társközség annak minden nyűgével és bajával. Sőt, egy ideig még az is előfordult, hogy közigazgatásilag az egyik községhez tartozott, a termelőszövetkezet központja pedig egy másik településen volt. Nem hátrányos Alaposan meg is lepődtek a helybéliek, amikor annak idején, a települések besorolásakor Őr nem került a hátrányos helyzetűek közzé. Ekkor tudták meg, hogy megyei szinten nagyon előkelő helyen állnak az új lakóházak és a személy- gépkocsik számát illetően. — Ennek valószínűleg az az oka, hogy itt, igaz csak kísérleti jelleggel, jóval nagyobb szabadságot adtak a magántermelőknek, mint az ország más részein — mondja Hódi Miklós, a település polgármestere. — Már a nyolcvanas években nagyobb volt a háztáji gazdaságok területe, a tagok bérbe vehették a tsz földjeit. Mivel így a helybéliek megtalálták a számításukat, a fiatalok nem vándoroltak el. Ennek köszönhető, hogy a település lélekszámához képest még mindig sok a gyerek, bár számuk már itt is csökkenő tendenciát mutat. Az általános iskolában 170-en tanulnak, az óvodások száma hetven. így aztán a fejkvóta összege is elég tetemes. A közalkalmazotti törvény életbe lépése sem érintette hátrányosan a kölségvetést, sőt... Őrben ugyanis bevett szokás, hogy a költségvetés elkészítése előtt valamennyi köztisztviselővel és közalkalmazottal elbeszélgetnek. A beszélgetések során egyfelől felmérik a lakossági igényeket, másfelől mindenkinek elmondják, hogy milyenek a lehetőségek. A fejlesztések érdekében ’90-ben és ’91-ben valamennyien lemondtak a béremelésről, aminek az lett az eredménye, hogy a közalkalmazotti törvény életbe lépése során jóval nagyobb állami támogatást kaptak, mint másutt. Vállalkozókkal — Alapelvünk, hogy csak addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér —: vallja a polgár- mester. — Egy település pénzét nem szabad kockára tenni, ezért igyekszünk maximális részletességgel megtervezni a kiadásainkat. Őrben nincs GAMESZ, szolgálati gépkocsi, úgyszólván hiányzik az intézményeknél a karbantartói háttér. Mindezen tevékenységekre évente írnak ki pályázatot a helyi vállalkozók között, s ebben nemcsak a díjszabást kötik ki, hanem azt is, hogy ameny- nyiben a vállalkozó esetleg nem tudná elvégezni a munkát, köteles helyettesítésről gondoskodni. Az már az ő dolga, hogy milyen áron. Bár a feltételek szigorúak, jelentkező bőven akad, hiszen az ön- kormányzati megrendelés biztos munkát jelent ebben a bizonytalan világban. Persze, itt is vannak munka- nélküliek, több mint százan kapnak jövedelempótló támogatást. Ám ennek összegét úgy határozzák meg, hogy az érintett saját bevallása alapján figyelembe veszik a mezőgazdasági termelésből származó jövedelmét is. Igaz, a bevallás korrektségét szinte lehetetlen ellenőrizni, ám az önkormányzat ezáltal még így is jelentős összeget takarít meg. Nagyrészt ennek köszönhető, hogy a település az elmúlt években nagyon szépen fejlődött. Három kilométer utat építettek, felépült az új községháza, lezajlott a gázberuházás. Az ötszáz családból mintegy négyszázötven fizette be ezen utóbbihoz a hozzájárulást, ami igazán szép arány. S mindez úgy, hogy az önkormányzat legfeljebb rövid lejáratú hitelt vett fel, amit az ÁFA-viszatérítések után azonnal törleszteni tudott. Az intézmények működése az év végéig mindenképpen biztosított, sőt az önkormányzatnak még némi lekötött pénze is van. Optimisták Mindezek ellenére rengeteg a megoldatlan probléma. Már el kellett volna készülnie a település négyéves fejlesztési koncepciójának, ám a polgár- mester szerint a kormány intézkedései annyira kiszámíthatatlanok, hogy erre eddig még nem kerülhetett sor. Három szomszédos községgel együtt pályáztak például egy szennyvíztisztító-hálózat támogatására, ám ma még senki sem tudja megmondani, hogy az igényelt összeget megkapják-e. Ha viszont nemleges lesz a válasz, akkor nyilván más, szerényebb célokat kell majd kitűzni. Tervezés ide, megfontoltság oda, váratlan események mindig történnek. Ottjártamkor egy felháborodott nevelőapa azzal hagyott ott egy ötéves kisfiút a hivatalban, hogy nevelje a polgármester. Ä kisfiú, Pistike nemrég került a községbe, teljesen árva, nővére és annak férje neveli. Egyikük munkanélküli, a másikat leszázalékolták. Állítólag az árvasági segély megállapítása során történt valami félreértés, s hivatal ügyintézője azonnal kapcsolatba lépett az illetékes intézménynyel, hogy tisztázza az ügyet. Pistikét átvitték az óvodába, ahol legalább kap egy tál meleg ételt. A hivatal dolgozói bíztak abban, hogy délután érte jönnek a nevelőszülők, és sikerül a problémát megoldani. Mert azért az optimizmusra itt is nagy szükség van. Az éjszaka tornyai egy orosz-ízű, Viszockij-stíA második hét a cseresznyésben, az volt a gyönyörű. Hajnali ébresztők, összecsapott mosakodás, hevenyében lekapart borosta... Ugrás az IFA-ra;fel, hátra, a ponyva alá. A hatalmas gyümölcsösben végeláthatatlan sorokban a roskadásig pirosló koronák. A német nyárban lassan beért szemek ide- gensége talán csak azért maradt meg mindannyiunkban, mert hihetetlennek tűnt: Berlin környékén didergősen ébred a Nap, legyen bár július, amikor a magyar ropogósnak —odahaza—talán az emléke sincs sehol. De ott, a metropoliszt félkaréjban megkerülő országút mentén a fázisok lelassultak, mintha csak időt kívántak volna adni a megszen- vedetten teljesedő cselekvéssoroknak. Az újabb csoportok érkezése mindig eseményt jelentett a táborban. A barakkok népe leste: melyik náció vételezi a vödröket, létrákat, a gumicsizmát, a fekete, furcsa szagú esőkabátokat. A házigazdák akkurátusán eligazítottak mindenkit a szállás dolgában; ismertették a napirendet; a tilalmakat, az engedményeket. Ez utóbbiak szinte tálcán kínálták magukat, különösen estefelé, amikor a hatalmas ebédlőcsarnok pillanatok alatt változott át félhomályos táncteremmé. A diszkó hőskorában szenzációnak számított a szimultánozó DJ, a hatalmas hangfalak, a szivárvány-vibrálás. Lengyel barátainkkal az éj kellős közepén sodort össze bennünket a sors. Akkor már híre volt a poljákok kicsinyke, de lelkes csapatának. Voltak, akik úgy tudták: a Varsó környéki brigád valójában nem is dolgozni jött az NDK-ba, inkább pihenni, szórakozni, ismerkedni. Azon az estén különösképpen felforrósodott a hangulat a ho- dályban; a dobgép ütéseit a gyomrában érezhette, aki belesodródott a párás zűrzavarba. Felbukkant néhány ismerős, de a tömeg arctalansága egy idő után érdektelenül nehezedett a beszélgetni próbálkozókra. — Gyertek át hozzánk — üvöltötte Jacek valami orosz- angol-német mix-nyelven —, ott elheverhetünk, eszünk- iszunk, meg lehet dumálni. O volt az a fiú, aki gyönyörű kedvesével együtt érkezett valami kimondhatatlan nevű lengyel városkából. Ewa, aki éppúgy lehetett menyaszszony, mint szimpla barátnő, réveteg mosollyal remegett a robbanó ritmusok ölelésében; intett, maradjak mellette; hívott és marasztalt. Pedig vele nehezen ment a társalgás; én lengyelül egykét szót, ha tudtam, ő magyarul még tán annyit sem. Maradt a mosolygás, az érintések üzenete, a mozdulatok kodifikálatlan hurkolódása. Valahogy rávettem: menjünk a többiek után. Kicsapódtunk a gomolygásból; az ősziesen hűvös légáramlatok pillanatok alatt más dimenzióba dobtak. Akkor már tudtam: Ewa egyetemista, irodalmár vagy esztéta; ennyi rémük. Közeledtünk a táborkapuhoz. Belémkarolt. Selyem-hangján skandált egy verset, amiből egy kukkot sem értettem. Susogtak a hangok, mint a nyíifaligetek levélbontáskor. Bent, az egyik gazdátlan szobában a fiúk — Marek, az ő Jacekje, Pawel és Ryszard —, meg a tudj isten honnan elővakart két-három lány már teljes kényelemben. Melléjük telepedtünk a vaságyra. Előkerült egy gitár, ment a vodka, a sör; énekeltünk. — Adjátok ide — szóltam lusu sanzon után. Belekaptam egy Donovan-számba: a Colours... A színek, a sárga és a zöld harmóniája, napfényarany reggelente szendergőm haján, szőke tincseiben, a törékenységében. — Ki vágy té? — sóhajtotta Jacek arája, akárkije. — Te vágy egy muzikánt? — No, nyet, nem én — dadogtam, amikor kihunyt az utolsó akkord.—Ja ucsítyel, pripadavátyel, teacher, und so weiter... A totál-sötéten átsütött mosolyának parazsa. Megmagyarázhatatlan, ami következett. A kezemet kereste, édesen motyogott; falatonként osztotta hirtelen kivirágzott kedvessége, szerelme, rajongása ajándékát. — Te ucsityel, te good-ha- rósij, gut, gut ucsityel. vagy nekem teacher... r öbbé nem találkoztunk. Soha többé nem hullámoztak azóta sem úgy a nyírligetek, mint akkor, ott, a germán nyár cseresznyés éjszakájában, ahol pedig nem karcsúsodon egyetlen fehértörzsű sem; csak a városszélt szorító őrtornyok feketélltek komoran. Hallgatva a zónahatárt átlépő fantom-metró keserű-bánatos zakatolását. Mire megVénülünk Kováts Dénes-» -r em bírom tovább j\l idegekkel ezt a sok 1 y hazugságot, csupán szembe akartam nézni magával —- fakadt ki egy idős asszony a csalással vádolt Vén István tárgyalásán, aztán elhagyta a tárgyalótermet. Ez a hangulat jellemzi a tárgyalássorozatot, a becsapottak indulatai olykor az egeket ostromolják. Akik talán nem is nagyon értik, miképp járhattak így, hiszen a hitegetések, a nagy nevek emlegetése, bizonyos társadalmi-politikai szervezetek szerepvállalása, s a kárpótlási jegyek leadásakor tapasztalt tömegjelenetek miatt vakon bíztak abban: valóban bajtársi segítség az, amire számíthatnak. Lévén, hogy nem szakemberek, hittek az elképzelések megvalósításában, miként a vádlott néhány munkatársa is. A kezdeti kifizetgetések további bizalom alapját teremthették meg, de a pilótajáték jellegű akció nem vezetett eredményre, egyre nőtt a becsapottak, károsultak száma. Élénk érdeklődés kíséri a nagy visszhangot kiváltó ügyet, a kárvallottak egy része már nem bízik abban, hogy valaha is hozzájut pénzéhez, vagy legalább visszakapja elveszettnek látszó kárpótlási jegyét. Tanulságokat, bölcsességeket nyilván meg lehet fogalmazni, sőt, talán kell is, ez azonban nem sokat segít. A mérleg egyik serpenyőjében áll a hit és a bizalom, a másikban az a számtalan rossz példa, aminek már híre ment az országban, de valahogy más kárán nem tanulnak az emberek. Még nem zárult le az ügy, a napokban a szakértők meghallgatása folyik a tárgyalóteremben, de több mint valószínű, hogy a rászedettek számára keserűen végződik. Eddig ugyanis nem mutat semmi jel arra, hogy káruk megtérül, hiszen nincs miből. De az sem tűnik most realitásnak, hogy belátható időn belül lesz valami a geotermikus energiából. Mert lehetséges, hogy légvár volt csupán. A légvárnak pedig gyakorlati haszna nincs, akkorra sem, mire megVénülünk. Szigorított büntetés Ferter János rajza Erőt adó Thália Bodnár István P énteken este megkezdődött a Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja, amely az idén is gazdag programot kínál. Az eltelt napok alatt jó néhány kiváló produkció került színre, és a vasárnap esti díjátadásig még legalább tíz előadással örvendeztetik meg Thália papjai a közönséget. Kisvárda tíz napra valóban kulturális központtá vált, a város vendégszeretetének, fogadókészségének köszönhetően. A fesztivál által azonban nemcsak Kisvárda színházkedvelő közönsége gazdagodhat, hisz kisugárzó ereje jóval nagyobb. Felső- Szabolcs központja ilyenkor az országos érdeklődés fókuszába kerül, sőt, feladatának megfelelő közvetítő szerepet vállal a határon túlra is. Kisvárdán kívül a megye kis és nagy településein mintegy harminc előadást tartanak, és persze a határon túl is lesz néhány. A fesztivál nemcsak a közönség számára jelentős, hanem a határon túli társulatok számára is az lehet. Nem csupán magyarjelenség, hogy a kultúra helyzete évről-évre rosz- szabbá válik; kevesebb pénz jut könyvre, koncertek rendezésére. A határon túli magyar színházak sorsa pedig még kritikusabb, hiszen az önfenntartás egy kisebb közösségben még nehezebb, nem beszélve a támogatások elvonásáról és hiányáról. A kisvárdai találkozó, ha mást nem, önbizalmat, megerősítést vagy éppen útmutatást adhat a Szlovákiában, Ukrajnában vagy Romániában tevékenykedő magyar nyelvű színházaknak. A társulatok ötleteket kaphatnak egymástól, megállapodásokat köthetnek, vagy éppen azzal segítik egymást, amire szűk lehetőségeikből, erejükből futja. És talán az sem közömbös, hogy gondjaik az anyaországban ismertté válnak, jobban odafigyelnek rájuk. Nézőpont KeleTMagyarorszá^^^ Kommentár * jwF
