Kelet-Magyarország, 1995. május (52. évfolyam, 102-127. szám)

1995-05-29 / 125. szám

1995. május 29., hétfő HAZAI HOL-MI, Töprengés kiútkeresés közben Vállalkozások • Kitörési pontot keresnek • Aki fejlesztett, az volt felelőtlen? Györke László Gávavencsellő (KM) — A földgyűrődések, azaz a dom­bok változatossá, festői szép­ségűvé varázsolják a tájat. Gávavencsellő Ibrány felé eső végén egy elhagyottnak látszó) gazdasági telep. Az utóbbi évek változásainak tanúja, ha úgy tetszik: szen­vedő alanya. Nem csak itt. A kertek, a szántók viszont a jelenlegi gazdasági helyzetet nem tükrözik. Alig-alig, szinte teljesen elha­nyagolható az a földterület — tudom még később Karakó László polgármestertől —, amit nem művelnek meg. Bénító A két (sőt: négy) faluból lett nagyközségnek ma 4600 lako­sa van. A több évtizedes lassú fogyatkozás az elmúlt öt év­ben lelassult. Most azonban mintha újra gyorsulni látszana ez a folyamat. Ennek okait most még korai lenne boncol­gatni, de valószínűleg az a hát­tere, hogy a mezőgazdaságból nehéz megélni. — Pedig itt más lehetőség nem nagyon van — mondja Karakó László. — Hiszen er­refelé nagy hagyományai van­nak a burgonya-, alma-, zöld­ség-, gabona- és szőlőtermesz­tésnek. Ha lesz piaca a termé­keknek, megváltozhat az em­berek élete. A rendszerváltás­sal átrendeződtek a szerkeze­tek is. Ma két helybeli szövet­kezet működik, problémákkal. Nem csoda, hogy a faluban 25 százalékos a munkanélküli­ség, ami a megyei átlagnál lé­nyegesen magasabb. És itt most nem azokról van szó, akik nem is nagyon akar­nak dolgozni — mert valljuk be, ilyenek is akadnak —, ha­nem azokról, akik akarnak, csak saját erejükből nem tud­nak kitömi a zsákutcából. Ta­lán valamit enyhít ezen a gon­don, hogy előreláthatólag júli­usban beindul a próbaüzem harminc dolgozóval a Lasagne (olasz-magyar) Tésztaipari Kft.-nél. Május végén pedig A Dessewffy-kastély ma megkezdik egy töltőállomás építését. — A kerékpár-összeszerelő üzem tulajdonosával lépéseket tettünk a 650 négyzetméteres csarnok hasznosítása érdeké­ben — teszi még hozzá a pol­gármester. Tehát a korábban beindított, illetve elkezdett vállalkozások ügye lassan sínre kerül. De aki ma akarna vállalkozásba kez­deni saját tőke nélkül, ugyan­csak kemény fába vágja a fej­széjét, mert vagy nem kap hi­telt, vagy ha igen — uzsoraka­matra. Pedig errefelé nincs hi­ány vállalkozó szellemű, ráter­mett emberekben. Lehetőségek A táj szépsége, a jó föld, a Ti­sza közelsége, a Dessewffy- kastély és a hozzá tartozó tíz­hektáros park, és nem utolsó sorban a vencsellőiek és a gá- vaiak legendás vendégszerete­te — szinte arra predesztinálja a községet, hogy turistaparadi­csom legyen. Mégsem az. Bár egy-egy holland, német turista meg-megáll itt. Sőt, vissza- visszatémek. — Az egyik kitörési pont le­hetne — tűnődik el Karakó László. — Hiszen az idegen- forgalom megélénkülése sok vállalkozó előtt nyitná ki a ka­pukat, amiből végsősoron az egész település profitálna. Csak hát a pénztelenség bé­nítja az önkormányzatot (i$). Évekkel ezelőtt már áruba bo­csátották a volt Dessewffy- kastélyt. Most is tárgyalnak két vállalkozóval is. Sőt, már volt, aki leelőlegezte. Igazán komoly vevő azonban, aki a feltételeknek megfelelően hasznosítaná — sajnos még nem jelentkezett. Szóba ke­rült, hogy esetleg szociális re­habilitációs intézmény lenne a kastélyban. A másik változat szerint ide­genforgalmi és vendéglátó központot létesítenének itt. Nem is annyira a vételár ri­asztja el a potenciális vevőket, hanem inkább az, hogy az egyre gyorsabban romló ál­lagú épület felújítási költségei minden tétlenül eltöltött nap­pal növekednek. Pedig a kas­télynak és a parknak kulcssze­repe lenne, lehetne az idegen- forgalom, a falusi turizmus föllendítésében. — A Tisza-parton, a Lo- mosban is csodákat lehetne művelni. Van is erre egy, hogy úgy mondjam, futurista terv, ami azonban nem megvalósít­hatatlan. A természetvédelmi területen számos ritka madár- és állatfaj él. A turizmus fejlesztésének része a vidéket átszelő majda­ni kerékpárút, mely összeköt­né Tokajt, Nagyhalászt, Nyír­A szerző felvételei egyházát. A pályázatot elnyer­ték az érintett önkormányza­tok. Csak a saját erőt kellene előteremteni. De vajon miből? Miből, amikor például a gáva- vencsellői önkormányzatnak 25 millió forint működési hi­telt kellett fölvennie. Balsával közösen pályáztak egy hároméves program kere­tében a szennyvízhálózat bő­vítésére, a telep korszerűsíté­sére. A vízügyi alapnál 50 mil­lió forintot nyertek, viszont a környezetvédelmi alaphoz be­nyújtott pályázatukat — mely a beruházás 60 százalékát teszi ki — nem támogatta a kor­mányzat. Dehonesztáló És ezzel már egy általános, csaknem minden önkormány­zatot érintő problémához ér­keztünk. — Véleményem szerint va­lósággal dehonesztáló a pol­gármesterekre, az települé­si önkormányzatokra nézve, amit az ország egyes vezetői nyilatkoznak. Mintha azt su- gallanák, hogy nem eléggé fe­lelősségteljes döntéseket ho­zunk. Vajon az az önkormány­zat felelőtlen, amely megra­gadta a lehetőséget, hogy a te­lepülésen az infrastruktúra fej­lődjék? Nem az-e, aki ült ölbe tett kézzel? Hisz így is fél év­századnyi a lemaradásunk. A hamisan szerzett krajcár elgurul Walter Béla Gávavencsellő (KM) — Nem portré ez a kis írás. Csak egy a vencsellői sorsok közül. Vencsellő. Mert bár ma egy község, a helybeliek sose mondják azt, hogy Gávaven- csellőn laknak. Vagy Gáván, vagy Vencsellőn. Az egyik ta­karos régebbi lakóházon a kis tábla: „Tiszta udvar, rendes ház.” Errefelé többet is ki le­hetne tenni, mint amennyi van. Ha még „divat” volna. Széles mosollyal fogad Wal­ter Béla és felesége. Szabad­koznak: — Kicsit ócska, rozoga a kerítés, de hamarosan új kerül a helyére. Rögtön kerekedik egy fura, ám napjainkban nem is oly szokatlan történet. A faanya­got már régen beszerezték Walterék a kerítéshez, ám mi­kor arról volt szó, hogy fel kel­lene vágatni, a vállalkozó olyan magas árat mondott, hogy úgy gondolták — apa és fia, aki szintén Béla —, hogy inkább megcsinálják maguk. Inkább bővítik a kis műhelyt, hiszen csak egy jó gép kell. Annak meg később is hasznát veszik. Walter Béla, azaz Béla bácsi ma hetvenhárom éves nyugdí­jas. Napjai, ez nála természe­tes, munkával telnek. A kertbe invitál, ahol nincs egy talpalat­nyi föld sem, amiben ne lenne valami. A gyümölcsfák után kis veteményes. Aztán hosz- szan elnyúló burgonyasorok katonás rendben. Maholnap virágzik. — Látja azt a nagy ároksze­rű gyűrődést, ahol a krumpli van? Na, hát amikor a Taviró­zsa vendéglőt építettük, tizen­egyezer köbméter földet kel­lett alá hordani. De magammal babráltam ki, mert két évig a kertemben csóna­kázni lehetett, a víz nem tudott hová elfolyni. Benn a barátsá­gos „kisházban” előkerülnek az emlékek. Érdeke­sen alakult Wal­ter Béla sorsa. Ő ugyan Bujon szü­letett, viszont a család tősgyöke­res vencsellői. Itt élt és dolgozott a nagyapja, aki szintén ácsmes­ter volt, akárcsak az apja. Miként ő maga is ezt a mesterséget foly­tatta. Úgy alakult, hogy Béla bácsi „visszanősült” Vencsellőre. Még fiatal, ami­kor az életét kell mentenie, ha nem akar valamelyik sztálini lágerben veszni. Az ötvenes években már jó nevű cége volt, építőanyaggal kereske­dett. És épített, épített szaka­datlan. Iskolát, lakóházat... Mindig azt, amit kellett. Sok­szor szinte a semmiből. — Megtiltották például — emlékszik vissza —, hogy iro­daházat építsünk. — Ponto­sabban nem tiltották meg, csak nem adtak rá pénzt. Na, mit csináljunk? A használaton kívüli, régi lerobbant épülete­ket lebontottuk, az anyagot be­építettük. Gondolja el, hogy 300 ezer forintból építettünk fel egy többmilliót érő házat. Előkerül egy vaskos könyv: Újjáépítő magyarok. Benne az ő vállalkozása is. És a fia kéz­jegye abból a korból, mikor még csak ismerkedett a betűk­kel. Ereklye mindkettő. Aztán következett csaknem negyedszázad a költségvetési üzem élén, amely először járá­si volt. Amikor a járások meg­szűntek, attól kezdve volt gá- vavencsellői. Nem sok nyugta volt ez idő alatt: se szabadság, s szabadnap. — Nagy volt a felelősség, de megvolt hozzá az önállóság is. Sose éltem vissza a helyzet­tel. Bár a vállalatnak 17 teher­autója volt, a szenet fuvarossal szállíttattam haza. Nagyapám mondta még, aztán apám is: „Hamisan szerzett krajcáron nincs áldás, kigurul az ajtón.” De ilyen a fiam is, aki villa­mosmérnök a Taurusban Nyír­egyházán. Éljövőben a kapuban még utánam szól: — Aztán ha erre jár, ne ke­rülje a házamat. Akkorára biz­tos kész lesz az új kerítés is. Nincs rózsás... ...helyzetben a tiszalöki ön- kormányzat, hiszen költ­ségvetési hiányuk 35,5 mil­lió forint, ami természete­sen kihat az. intézmények működtetésének biztonsá­gára. Sem 1995-ben, sem 1996-ban semminemű fej­lesztésre nem kerül sor. Je­lenleg folyik az intézmé­nyek átvilágítása, a takaré­kosabb működtetés lehető­ségeinek kutatása. Ameny- nyiben nem sikerül hitel­hez, vagy önkormányzati vagyon értékesítése révén pénzhez jutni, az év végére válságosra fordulhat a hely­zet — tudtuk meg Ki­rály Sándor polgármester­től. (KM) Forgalomirányító... ...lámpa segíti majd a köz­lekedést a 49-es út ve­szélyes kereszteződései­ben Mátészalkán. Eddig az anyagiak hiánya miatt nem tudtak lámpákat felszerelni. A legutóbbi testületi ülésen viszont úgy döntöttek a honatyák, hogy a jövőben is megőrzi a kereszt alakú csomópontokat, és nem kör­forgalmat alakítanak ki az új és a meglévő kereszteződé­sekben. A lámpa üzembe helyezéséhez a terveket a Közúti Igazgatóság készíti el. (KM) Jubileumi... ...koncertet tart a Liszt Fe­renc Pedagógus Kórus Vá- sárosnaményban június 2­án 19 órakor a művelődési központ színháztermében. A kórus most ünnepli meg­alakításának 30. évforduló­ját. (KM) A helyi... ...közszolgáltatás ellátásá­nak önkormányzati prog­ramjáról tanácskoznak a jú­nius 1-jén sorra kerülő tes­tületi ülésen Nyírbátorban. Egyúttal döntenek az első lakáshoz jutók támogatásá­ról és megalkotják a szerve­zeti és működési szabályza­tot. (KM) A tájház... ...kialakítása volt az egyik fontos napirendi pontja az újfehértói önkormányzat legutóbbi ülésének. Buczkó József etnográfus tájékoz­tatójában kihangsúlyozta, hogy a gyűjtést a gimnázi­um tanárai többször is el­kezdték, a körülmények azonban a rendszerváltásig lehetetlenné tették a meg­valósítást, hiszen Újfehér- tónak mai napig nincs írott történelme. A városi cím is­mételt visszanyerése azon­ban motiválta a korábbi képviselő-testületet a gyűj­temény létrehozására. Ta­valy márciustól az egykori egészségház „felszabadulá­sával” a kiállítás megvaló­sítása reálissá vált. A gyűj­tőmunka eredménnyel járt, négy teremben rendezik majd be az anyagot temati­ka szerint, egyik például a település története. (KM) A mai címer Gávavencsellő (KM) — A vörös alapú címerpajzsot kettéválasztó ezüstpálya a községet átszelő Tisza jel­képe. A felső részen az aranyszínű nyíl Vencsellőt jelképezi, az alsón az ugyancsak aranyszínű hét­szirmú virág az 1777-es gá- vai címerből származik. A korona szintén ősi jelkép, mindkét község korábbi pe­csétjén megtalálható. Négyből lett egy Gávavencsellő (KM) — Kis- és Nagygáva. Gáva ne­vének eredete kétes: vagy a káva közszóból, vagy pedig személynévből származik. A megye egyik legrégebbi települése, a Szent István által alapított szabolcsi vár- ispánság birtoka volt. A várispánságok felbomlása után valamennyi része megmaradhatott a várjob­bágyokból nemesekké lett birtoklói kezén. 1380-ban egy Gávai nevű család is bírt belőle. A XVI. század utolsó harmadában az egri hős, Dobó István utódai mellett a Gávai és Csűri családok voltak a számot­tevőbb birtokosai. A XVII. századvégi zavarok között elnéptelenedett, 1686-ban a Rákóczi-részt pusztaként írják össze. 1720-ban ösz- szesen 8 jobbágyháztartást írtak össze benne. 1773-ban 23 telkesjobbágy, 7 házas és 9 házatlan zsellér lakott itt. 1870-ben 2162, 1910- ben pedig 2787 lakosa volt. O- és Új vencsellő. Ven­csellő nevében Velecin lo­vag neve „lappang”. A XI-XII. században keletke­zett települést 1067 körül az Aga n. b. Péter Comes a Századi Apátságnak ado­mányozta 5 halastóval, 7 ekényi (mintegy ezer hold- nyi) földdel és 6 mansio szabados szolgáló néppel. A szabolcsi várispánsághoz tartozott, és 1293-ban mint majdnem néptelen helyet, a Szente-Mágocs n. b. Beke Istvánnak adományozták. 1618-ban Bessenyei Boldi­zsár a földesura, akinek 23 jobbágyházából hat leégett. A XVII. század végére a Rákócziak szerezték meg a legnagyobb részét. (Ló- rántffy Zsuzsannának volt a falu északi részén várkasté­lya.) A Rákóczi-szabadság- harc alatt elnéptelenedett. 1720-ban csupán 4 jobbágy élt itt, 1730-ban kezdte a kincstár benépesíteni. A XVIII. század végén az egész falut a Dessewffy csa­lád vette meg, és ők telepí­tették — vagy már itt talál­ták, csak vmegszaporítot- ták” — az Újvencsellőn la­kó németeket, akik 1886-ig németül is beszéltek, sőt, külön tanácsuk is volt. Ké­sőbb azonban elmagyaro- sodtak. A falunak 1840-ben 3051, 1910-ben 1643 lako­sa van. A két falut 1952-ben egyesítették. 1971 óta nagy­község. JL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents