Kelet-Magyarország, 1995. május (52. évfolyam, 102-127. szám)
1995-05-29 / 125. szám
1995. május 29., hétfő Kelet-Magyarország 3 HATTER Balogh József Nyíregyháza (KM) — Ma Fülesden elkezdődik a második földalap árverezése, újabb családok jutnak földhöz. A baj az — miként ezt három hete a nyíregyházi földhivatal vezetője elmondta —, hogy az anyagi gondok olyan mértékben nehezítik, lassítják munkájukat, hogy ha nem változik a helyzet, a kárpótlással szerzett földek birtokba adása akár öt évig is elhúzódhat. Ez a sötét kép késztette Markó Ferencet, a Geodéziai és Térképészeti Részvénytársaság keletmagyarországi területi igazgatóját arra, hogy elmondja: milyen megoldás tenné lehetővé, hogy öt év helyett akár három-öt hónap alatt megnyugtatóan rendeződhetne a föld sorsa. — Cégünk a kárpótlás végrehajtásában jelentős tevékenységet vállalt, de a közvélemény csak azt tudja, hogy ezt a munkát a földhivatal végzi, holott a kárpótlási munkák nagy részét az egész országban a vállalakozók készítették elő és végezték. Még a kárpótlás kezdetén egymilliárd forintot szavazott meg az ország- gyűlés erre a célra, akkor még az volt a szándék, hogy 1993 végéig be kell fejezni a kárpótlást. Akkor minden szakmabeli tudta, hogy ez lehetetlen, mert a földhivataloknak erre sem anyagi, sem emberi lehetőségei nem voltak meg. A földhivatali vezetők is hangoztatták: e munka elvégzéséhez legalább 8 milliárd forintra lenne szükség. □ Ezért és ekkor vonták be a vállalkozókat? — Amikor a licitálások indultak, a munkák zömét a vállalkozók végezték ebben a megyében is. Míg tartott a pénzből. Nem tudjuk, milyen megfontolások alapján osztották szét a pénzt a földhivatalok között, de azt láttuk, hogy ha akár a terület nagyságát, akár a földrészlet-darabszámot vették volna figyelembe, nem annyi járt volna ennek a megyének, mint amennyi bármilyen adat alapján megillette volna. E térség nem hasonMig nincs pontos mérés, marad a lépegetés lítható Nógrádhoz, ahol nagy erdőségek, vagy Békéshez, ahol hatalmas rrléretű táblák vannak, s még fasorok sem nehezítik a kitűzést. — A licitálásokat megelőzően a kitűzések normális ütemben történtek, tudomásom szerint egyetlen licitálás sem maradt el az előkészítés elhúzódása miatt. A baj akkor kezdődött, mikor kiderült, hogy a birtokba adásra adott 60 nap korántsem elég e munka elvégzésére. Ekkor módosították a rendeletet is: ha a 60 nap nem elég a birtokba adásra, akkor a földhivatal adjon egy méretezett vázrajzot a földrendező bizottságnak, így ideiglenesen birtokba adható a terület. □ Ez tudtommal megnyugtatta a kedélyeket, csökkentette a sürgetések számát... — Nem nyugtatta meg a földjükre váró embereket, legfeljebb a törvényalkotót. Szerintem nincsenek tisztában azzal, hogy egy ilyen késleltetésre lehetőséget adó intézkedéssel a bírósági perek sorozatát teremtették meg. Tapasztalatból tudjuk, hogy az emberek 20 centi mezsgyeeltérés esetén is pereskednek. Most pedig hiába tudja valaki, hogy 20 méter széles a földje, ha nem tudja pontosan hol a tábla széle. Ha elkezd valaki mérni az út szélétől, vagy kihagy egy zsombékos területet, mert neki az nem kell, az összes többi föld elcsúszik, s a végleges kimérést verekedések tarkítják majd. És ahol az előkészítés nem volt tökéletes, ha csak a hivatali asztalon született meg a vázrajz, akár az is előfordulhat, hogy nincs is abban a táblában annyi föld, amennyit a térkép jelöl. ü Mikorra tehető a vállalkozók és a földhivatal kapcsolatának lazulása? — 1994. június 19-én a Megyei Földhivatal, mint a pénzek kezelője az összes vállalkozót értesítette, hogy a második fél évre a költségvetés nem biztosította a pénzt, ezért azonnal felfüggesztik a kárpótlással kapcsolatos birtokba adási munkát. Pedig épp erre az időre esett, amikor a legtöbb állampolgár megkapta a földet. — Aztán 1995. január 23-án jött a következő levél a földhivataltól, ez jó hírt tartalmazott Azt,* hogy kaptak egy bizonyos pénzösszeget, s megjelölték, mely táblákat mérhetjük ki. Többnyire gyümölcsösökről volt szó. Elkezdtük a kimérést, de április 3-án jött az újabb levél, amelyben sajnálattal közük: a minisztérium tájékoztatása szerint a kitűzés nem folytatható. Q Azt beszélik, hogy a minisztérium a birtokba adást a földhivatalok kizárólagos feladatává tette. Balázs Attila archív felvétele — Itt a gond. A földhivatalok ugyanis valóban nem tudják a vállalkozók által előkészített munkákat birtokba adni, mert nincs rá kapacitásuk. O Mennyi idő kellene a végleges rendezéshez, ha a vállalkozókat ismét bevonnák? — Szerintünk három hónap alatt, de az idén mindenképpen lebonyolítható lenne a hátralévő munka. Mindenki hozzájuthatna a földjéhez, ameny- nyiben a földhivatal, vagy az állam biztosítaná a szükséges pénzt. □ Milyen összeg kellene ehhez? — Kalkulációink szerint 11 millió forint. Hétmillió értékű munkát már el is végeztünk, ami most, míg ki nem fizetik, természetesen veszteség nekünk. De más veszteség is számottevő. Amíg nem történik meg a birtokba adás, nem tud megindulni az ingatlanforgalom. Rengeteg a zsebszerződés, némelyik földnek már harmadik tulajdonosa van. És míg a tulajdon nincs bejegyezve, gazdája nem tud hitelt felvenni, gyümölcsöst telepíteni, gépet venni, s igazából még művelni sem. Pedig a föld nagy részét idős emberek kapták meg, vagy vissza, s nekik nincs idejük, türelmük éveket várni a birtokba adásra. Galambos Béla j Ijött a nagy pillanat l-j az eddig csak „ kispa- J—J dós" Agrárkamara számára, az egész ágazatot vezénylő „mester” úgy döntött, „pályáraküldi” a „csapat” régóta bevetésre váró, a hosszas bizonytalanság közepette lassan már de- resedő hajú benjáminját. A földművelésügyi miniszterrel történt múlt hét eleji megállapodás értelmében az agrárkamarai szervezet végre már biztosat tudhat ellátandó feladatairól, s az ehhez szükséges — elsősorban anyagi — feltételekről. A megkötött szerződés alapján a kamara júliustól vállalja a falugazdász-hálózat működtetését, méghozzá úgy, hogy függetlenül a kamarai tagságtól, akik eddig igénybevették annak szolgáltatásait, eztán is megtehessék. A Földművelésügyi Minisztérium ebben az évben — az elszámoltatás jogának kikötése mellett — összesen háromszázmillió forint támogatást bocsát a szervezet rendelkezésére, amelyet július 1-jétől havonta ötvenmilliós részletekben folyósít. Ebből az összegből — amelyet a Magyar Agrárkamara bont le a megyei szervezetei részére — több, agrártárcától kapott feladatot is el kell látnia. így, az elemi csapással kapcsolatos számítások, az állami garanciavállalásra vonatkozó jogosultság igazolását, a tagi kölcsönökkel kapcsolatos összesítéseket, a vetés megtörténtének, a támogatásra való jogosultság igazolását az Agrárkamara végzi. Ugyancsak e szervezet igazolja, illetve ellenőrzi majd a gázolajfelhasználás utáni fogyasz- tásiadó-visszatérítés feltételeinek meglétét. A megyei agrárkamara által kijelölt mezőgazdasági szakemberek végzik majd el a termésbecsléseket, s a földművelésügyi alapokkal kapcsolatos kamarai feladatokat is átvállalta a szervezet. Szöveg nélkül Ferter János rajza Kevés vendég Balogh Géza P ang az üdülőpiac hazánkban. Különösen igaz ez a korábban felkapott nyaralóhelyeken, mint a Dunakanyarban, a Velencei-tónál, vagy a Balaton mentén. A tulajdonosok értetlenül állnak a jelenség előtt, hiszen pár éve még szabályos ökölharc dúlt egy- egy tihanyi, fonyódi, siófoki telekért. Most viszont nem szégyellnek tizenötmilliót ajánlani egy százötven öles telekért, dohogott a minap az egyik déli parti telek tulajdonosa, és ömlött, ömlött belőle a panasz, hogy a tönk szélére juttatták a Balatonból élőket, lassan már a kutya sem néz feléjük, nem pedig egy-egy pénzesebb nyugati vendég. Mondta és mondta, s meg sem fordult a fejében, pontosan ők, s a vendéglátós hiénák azok, akik jó időre elintézték a magyar tengert. Mert ki az a bolond, aki ugyanazon pénzért a Balatont, s nem pedig a görög, vagy olasz tengerpartot választja? Megfordulni látszanak a magyar üdülési szokások egyébként is, most ne firtassuk talán az okokat, de tény, a napos, déli országok mellett mind nagyobb az érdeklődés az eddig kevésbé felfedezett, ezért érintetlenebb vidékek iránt is. A lapok hirdetési rovatát böngészve lépten nyomon csendes, lehetőleg vízparti, erdő közeli nyaralási lehetőségek után érdeklődő sorokra bukkan az ember, s ez biztató lehet megyénkre nézve is. Az üdülési szokások megváltozásának lehet egy másik jótékony hatása is, felértékelődnek az ország peremén tengődő falvak telkei, üresen álló házai. A tendencia már most is érzékelhető. Azok a lakások, melyek három-négy éve még hat- van-hetven ezer forintot sem értek, ma három-négyszázezer forintos áron kelnek el még az olyan eldugott településeken is, mint mondjuk Szabolcs, vagy Nagyhódos. A Hódosokból persze sohasem lesz Tihany, de az ő szemszögükből a tendencia több mint bízató. M egfogtad az Isten lábát, fiú, hogy hozzám kerültél tanulónak. Itt majd meglátod, ki az a Kadarka Sándor. Nálam nemcsak a szakmát tanulod meg, én az életre készülék fel. Mert élni tudni kell. Csak aztán majd becsüld meg magad! Ezen mélyfilozófiai töltetű bevezető után Kadarka szaki a fiú kezébe nyomott egy foltozott rongyot, leültette egy halom olajos alkatrész mellé, aztán eltávozott. Az meg egy percig sem kételkedett a fennkölt szózat igazában, mert mesterének híre már hónapokkal azelőtt eljutott hozzá. Kadarka ugyanis nem csupán arról volt híres, hogy a legrozzantabb járgányt is meg tudja javítani, hanem arról is, hogy teljes mértékben tisztában van saját értékeivel, s ezen értékeket minden körülmények között pénzre tudja váltani. A pénzen és a fiancon kívül nem is igen volt más szenvedélye, és ezen utóbbinak Kölcsönkenyér igencsak meg tudta adni a módját. Érthető, hogy nemigen ért rá a tanítványával foglalkozni. Szinte kétpercenként szólította meg valamelyik tényleges, vagy potenciális kuncsaft, tisztelettel, sőt alázatosan, hogy a kegyeibe férkőzhessen. Ilyenkor hosszasan kérette magát, mind távolabbi határidőket és egyre borsosabb árakat nevezett meg. Amikor megunta hódolói ostromát, visszament a tanítványához. Épp le akarta hordani, amiért még mindig nem készült el az alkatrészek tisztogatásával, amikor egy kétségbeesett tekintetű, elegánsférfi ragadta meg a karját. — Mester úr! Csak maga segíthet rajtam. Lerobbant a kocsim és a hét végén külföldre kell utaznom. Ugye, holnapra megjavítja! Kadarka úgy nézett rá, mint aki nem hisz a fülének. Mintha azt kérnék tőle, hogy fizesse ki az ország külföldi adósságait. — Holnapra? Hol él maga? Azt hiszi, semmi dolgom sincs! —Legalább nézze meg! — kérlelte tovább a másik. — Azt hiszem, nincs komoly baja. — Aztán, ha megnézem, mit fizet? — váltott engedékenyebbre Kadarka. — Adok egy ezrest — könnyebült meg a kuncsaft. A mester tétovázott. — Vagy inkább kettőt — adta meg magát az ügyfél. Kadarka öt perc múlva visszajött. Ennyi időbe telt míg kicserélt egy gyertyát, melyért egy harmadik ezrest számított fel. Másnap elkínzott ábrázat- tal állított be a műhelybe. Egész éjjel alig hányta le a szemét, úgy sajgóit a foga. Délben aztán döntött, feladja a harcot, elmegy a fogorvoshoz. S mivel ezen a téren, egybehangzó vélemények szerint, valami Mészáros doktor volt a legjobb, őt kereste fel. Ahogy belépett az ajtón és meglátta az orvost, minden ízében remegni kezdett. — Nicsak-nicsak, Kadarka mester! Csak nincs valami baj? —fogadta amaz nyájas mosollyal. — Dehogy nincs, doktor úr! Majd a falra mászok, úgy fáj a fogam. Csak maga segíthet rajtam. — Ejnye, milyen kár, hogy lejárt a munkaidőm. Esetleg jöjjön vissza holnap. — Holnap? De doktor úr, én addig megőrülök. Könyörgöm, húzza ki a fogam! Nem leszek hálátlan. Tessék, itt van egy ezres. —Mennyit is mondott? — Na jó, legyen három, csak csináljon már valamit! Másnap a műhelyben alig ismertek Kadarkára. Csöndes volt és visszafogott. — Ami a kuncsaftokat illeti, légy velük óvatos — mondta a tanítványának. — Nem szabad fejjel rohanni a falnak. Nem öt év, öt hónap Rengeteg a zsebszerződés, némelyik földnek már harmadik tulajdonosa van ■V* 1 >v > m $ IBII: k £ hT 4*1 *1*11 I IS Pályán a kamara ||1 1171 I J j 1 sp: Oréffstus Kálmán tárcája
