Kelet-Magyarország, 1995. május (52. évfolyam, 102-127. szám)
1995-05-04 / 104. szám
1995. május 4., csütörtök HÁTTÉR A Start sorsa is bizonytalan A leépítés ma még csak terv • Betartják a törvényt • Az állami akarat dönt A bördiszmüüzemben Harasztosi Pál archív felvétele Ajtón kívül Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — Azonnali kérdések a Start ügyében címmel emelt szót az országgyűlésben nemrég Iványi Tamás SZDSZ-es parlamenti képviselő, aki arra volt kiváncsi, mi lesz a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyében működő Start Rehabilitációs Vállalat sorsa, miért készülnek 500 embert utcára tenni, s vajon megfelelő módon gazdálkodott-e a vállalat azzal a nem kevés pénzzel, melynek jelentős részét éppen a megváltozott munkaképességűeknek nyújtandó állami támogatások adták. A parlamenti kérdés s az arra adott népjóléti miniszteri felelet a Kelet- Magyarországban is megjelent. Balogh Zoltán, a Start vezér- igazgatója azzal keresett meg bennünket, szeretne válaszolni Iványi Tamásnak, s egyben pontosítani az általa elmondottakat. Örömmel adtunk helyet kérésének, s további információkat is kértünk tőle a Start ügyében. Árnyékvetödés — Elsősorban szeretném megköszönni a képviselő úrnak a figyelmességet, hogy számos elfoglaltsága mellett a fogyatékos és megváltozott munkaképességű állampolgárok ügyében a legmagasabb szinten emelt szót. A figyelemfelkeltésnek köszönhetően azóta államtitkárok hívtak fel azért, hogy megtudják a pontos helyzetet. felajánlják segítségüket. Rögtön ezután hozzá kell tennem, a képviselő úr „árnyékra vetődött”, mert az általa is emlegetett 500 ember ma is a vállalat dolgozója, elbocsátásuk nem tény, csak tervezet. □ Ha csak elképzelésekről van szó, mi indokolja az elbocsátások hírét? — Elöljáróban le kell szögeznem, a kormány a nehéz gazdasági helyzetre hivatkozva a megváltozott munkaképességűeknek nyújtott támogatások ügyében már többször változtatott, mondanom sem kell, többnyire ellenünkre. Eddig kétszer nyúltak hozzá a támogatáshoz, s az mindig elvonást jelentett. Idén ezeket még A tv-reklám erőteljesebben és mindenki által érthetően hangoztatja, hogy Nyitnikék, ébred a tavasz, mint többségünk által annyira várt kedves madarunk. Szegény költő, ha megérhette volna, hogy egy egész ország megismeri csodálatos versét vagy legalábbis annak ötletadó refrénjét. Többségében csak lessük a reklámot, mert éppen nincs annyi felesleges, de még elegendő pénzünk sem, hogy e szépen beharangozott kamattal gyarapíthassuk. Marad az illúzió és a valóság, hogy a tavasz eljön így vagy úgy. Szépen gömbölyö- dő rügyekkel, pelyhes törékeny szirmú virágkelyhekkel, s valami olyan ragyogással tölt el bennünket, hogy egy pillanatra elfeledkezünk bajainkról. Volna is miről megfeledkeznünk? Ha nem emlékeztetnének rá. Mint ahogy Arkagyin Rajkin mondotta egykoron. Minden az anye- gin múlik. Napjainkra egyre inkább igaz, amikor az anyaki tudtuk védeni, a tervezett következőt azonban már képtelenek leszünk. Mindezekből következik, hogy 1995-ben vállalatunk támogatása önmagához viszonyítottan is 20 százalékkal csökkent, és hiába minden érvünk és kezdeményezésünk, a tervezett jogszabály nem kívánja elismerni a vidéki üzemek működtetésével járó többletköltségeket. Legnagyobb gond, hogy míg az eddigi támogatás — mely nem normatív rendszer szerint működött — ellensúlyozta a pluszkiadásokat, a működéssel kapcsolatos többletköltségeket, addig a mostani nem ezt teszi, így a szállítás, az irányítás, a kommunikáció díjait lassan képtelenség fedezni, s egyáltalán nem vigasztal, hogy ilyen gondokkal nemcsak mi, hanem a Piremon, vagy más budapesti vállalatok is küszködnek. Létszámbővítés □ Mi a teendő ebben a helyzetben? — Vállalatunk vezetése természetesen az alapcélt továbbra is szem előtt tartja. Az Iványi Tamás úr által képviselt térségben csak a mátyusi és a tiszakerecsenyi üzemek meggy javak megszerzésének korlátái egyszerre omlottak le és egyszerre nőttek meg. Valamit el kellene adni, valakinek meggyőzni arról, hogy csak ez a jó. A győzködések időszakát éljük, amikor tudatunkat bombázzák mindenféle termékkel a nap minden szakában, felhasználva a hírközlés valamennyi lehetséges módját. Lassanként kivész az emberből a közelmúlt szemlélete: „Megveszem a gyereknek, ha már nekem úgysem adatott meg." Egy darabig meg is vettük, főként a hazait, mert nem volt más. Most a külföldit, mert zömmel az van és néha olcsóbb. Pontosabban, egyesek megveszik. mások meg szemlélik és csóválják a fejüket, mert nem tudják megvenni sem ezt, sem pedig azt, bármenynyire megérdemelné az ő gyerekük is. Bármennyire meggyőzőnek tűnnek ezek a reklámok, szüntetését tervezi, mégpedig oly módon, hogy a megszűnő üzemek termelőberendezései a vásárosnaményi és a jándi üzemekbe kerülnek, ahol további dolgozók felvételét is tervezzük. Növeljük az ököri- tófülpösi rehabilitációs centrum befogadóképességét, annak érdekében, hogy a súlyos mozgáskorlátozottak ott elhelyezést és munkalehetőséget kapjanak. A várható átszervezéssel egyidejűleg tehát több üzemünkben is létszámfelvételre kerül sor, nemrég például közel 60 szakképzett varrónő felvételéről döntöttünk. A megszüntetésekre, felszámolásokra azért is kerül sor, mert szeretnénk csökkenteni a pluszkiadásokat, koncentrálni az erőket. Arról tehát szó sincs, hogy termelőeszközöket felszámoljunk, netán megszüntessünk. Az azonban lehetséges tény, hogy hat kisebb üzem fejezi be a munkát, illetve olvad bele a közelében lévő hat nagyobbá. □ A képviselő a kormány által nyújtott támogatásokról, a pénzek sorsáról is beszélt... — Az olyan vállalatok, mint a mienk is, állami akaratot testesítenek meg: a fogyatékosok foglalkoztatását vállalják fel. újsághirdetések, plakátok, sokszor kiábrándítóak. Kiknek is tervezik? Én legszívesebben kikapcsolnám a t\’-t, hogy energiát takarítsak meg, mert az is drága lett, de a gyerek. Az ő lelki világukra akarnak hatni, mert arról környékezhető meg leginkább az ember, ott húzódik az engedékenység bűvös Ru- bikonja. Hitet és bizalmat. Nekem ezt hozza a tavasz. Hitet abban, hogy jobb is lesz. És ez megvan bennünk, mert ezeregyszáz évet kihúztunk itt. Van tehát jövőképünk, ellentétben azokkal, akik gondjaiktól terhesen legyintenek, s mindig a mának élnek. De a bizalom mindig ingatag volt, a valakihez való tartozás, sokszor egyesek által gerjesztett, alternatíva nélküli odaadás. Pedig mindennek van alternatívája, és nem lehet valami csak jó vagy rossz. Mint ahogy nem vagyok arról Ezt az állami akaratot a mindenkori kormányzat anyagilag is támogatta, a minimálbér négyszeresét adta a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására. Ezt a pénzt kaptuk mi is, s ennek a pénznek a csökkentését tervezi a Pénzügyminisztérium. Szeretném hangsúlyozni, hogy a támogatások összegét minden szervezetnél évenként döntötték el, felhasználásukat pedig folyamatosan ellenőrizte az APEH és más pénzintézetek. A mi vállalatunknál jelenleg éppen a könyvszakértők vizsgálják a vállalati gazdálkodást. A törvénytervezet azt az ösz- szeget akarja elvonni, ami épp á nálunk dolgozó emberek különleges helyzetét, az ebből fakadó pluszkiadásokat igyekezett mindeddig ellensúlyozni. Nevek nélkül □ A Start átszervezésének terve elkészült, s benne 500 ember elbocsátásáról esik szó. Hányán vannak közöttük azok, akik megváltozott munkaképességűek? — Erre a kérdésre ma még nem tudok válaszolni, mert az esetleges elbocsátandók nincsenek nevesítve. Ismételten hangsúlyozom, nem befejezett leépítésről, csak tervezetről van szó, mely akkor lép életbe, akkor válik ténnyé, ha a kormány ismét húz a nadrágszíjon. A foglalkoztatási törvény 90 napos bejelentési kötelezettséget ír elő leépítések esetén, melybe sajnos ezúttal a legsúlyosabb fogyatékosok is belekerülhetnek. Maga az intézkedéssorozat nem érint munkahelyteremtő támogatásból létesített munkahelyeket, amilyenekből közel 500 található a Startnál. Az érdekvédelmi szervezetek máris megalakultak, ha a létszámleépítés szükségessé válik, az a törvényes keretek között, a törvény koreográfiája szerint zajlik majd. Az állami akaratot továbbra is figyelembe kell vennünk, nevezetesen azt, hogy a dolgozói állomány többségének megváltozott munkaképességűnek kell lennie. Bízom abban, hogy mindezekre nem kerül sor, s a ma közel kétezer főt foglalkoztató vállalat továbbra is változatlan létszámmal, eredményesen munkálkodhat. sem meggyőződve, hogy a szinkronizált, szinte begyűrűző nyugati reklám, s a mögötte lévő áru csak jó. Mint ahogy nem lehet csak egyetlen út sem. Erre sokszor ráfáztunk már történelmünk során. Az utak sokfelé ágaznak, még a mesebeli is hármas út. Csupán azt kellene eldönteni, hogy melyik a jó, melyik nem zsákutca, és melyiknek a végén nem kell megküzdeni ismert, vagy ismeretlen mesebeli szörnnyel az ellenséggel. Mondjuk az inflációval meg a recesszióval. C sak csodálom a szelvényeit nyírogató, nyekergő hintaszékben lábait lóbázó, kirakatba jól illő figurát. Egy dolog hamis csupán ebben: hogy a magyarmásfajta. Elpusztul a tétlenségtől, amelyre jó része most kárhoztatva van, meg lesz. 0 mit nyírogasson? Legfeljebb a saját élete filmjét vágná el apró kockákra, hogy legyen az utókornak mit ösz- szerakni. Szőke Judit A jelenlegi számadatok szerint az iskolai tanulmányok befejezése után 60 ezernyi fiatal hiába kopogtat a szóba jöhető munkahelyek ajtaján. 10,8 százalék a munkanélküli pályakezdők aránya a nyilvántartott munkanélkülieken belül. Aggasztó az adat, de még inkább a jelenség, mindkét oldalról. A szülő és a kereső-aspiráns nem is sejthette, milyen gyorsan váltó igényekkel lép fel a munkaerőpiac (a szakemberek mondjuk, legalább nagyjából tudhatnák). Kudarccal kezdeni az élet e fontos szakaszát, nem valami jó dobbantó. A munkaadó sem hibáztatható, amiért a gyakorlottabb, tapasztaltabb pályázót választja ki a bőséges kínálatból. A baj forrása az, hogy „rosszul járnak a csillagok”, azaz még a vártnál is elhúzódóbb lesz a gazdasági válság. Leghátrányosabb helyzetben a felsőoktatási intézménybe be nem kerülő gimnazisták lesznek. Erre megoldást jelenthetne a hallgaBalogh József M ilyen aranyosak ezek a gyerekek, hogy eljátszanak ilyen kis egyszerű dologgal — gondoltam magamban, amikor először Egerben, a telefonfülkéből kijövet kérték tőlem az elhasznált telefonkártyát. Azóta többször is megesett ilyesmi velem, s igazán kedden délután értettem meg a játék lényegét, amikor a Magyarországról jövök című rádióműsorban az volt az egyik téma: milyen hatalmas károk érték és érik a Matávotaz elhasznált telefonkártyák hamisítása miatt. Természetesen nem a hamisítás okozza a kárt, hanem hogy utcai fülkékből szextelefonokat hívhatnak a valamilyen trükkel megújított kártyával, s természetesen a beszélgetés díja a Matávra marad. Nem arról akarok most itt elmélkedni, hogy természetesen ezt is mi fizetjük meg, mert a Matáv majd azokon hajtja be a díjak emelésével a hiányzó pénzt, akiknek telefonjuk van, vagy akik nem hamisítanak telefonkártyákat, hanem arról az üzletről, amit a telefonkártyák tói létszámkeret bővítése, de ehhez meg az anyagi keretek szűkösek. Marad a kényszerű, segély-könnyítette lébecolás, esetleg valami tanfolyam...Elhelyezkedniük nemigen érdemes, hiszen egy év múlva általában újra próbálkoznak. A támogatási rendszer is — habár elengedhetetlenül fontos — a gyors és tartós munkához jutás ellen hat. A fiatalok nagy számban és azonos időben jelennek majd meg a munkaerőpiacon, de ez akkor sem kizárólag rétegprobléma. Több milliárd forint megy el a különböző első munkahelyhez jutást elősegítő programokra, személyes pénzügyi segítésre, esélyjavításra. A működő passzív és aktív eszközök mellett két nagyon fontos dolgot nem vállal, úgy látszik senki, (ami persze pillanatnyilag többe kerül, de távlatban sokat hozna a konyhára): a munkahelyteremtést és a képzési szerkezet megváltoztatását. Pedig most, jövőre, és — remélhetőleg — azután is lesz tavasz, nyár, ősz. A fiatalok megint jőnek, kopogtatnak. éppenséggel a franciáktól vették, mondván, hogy ez a csúcstechnológia, aztán kiderült, hogy rég nem az a világ van már, s nyilván a könnyű hamisítás miatt nem használják már. Korántsem egyedülálló sajnos a Matáv üzlete. Importunk jelentős része a már kiöregedett nyugati technika és technológia, de az élet más területeiről is hozható átverésünkre rengeteg példa. Egy ideig azt hittem, ha arról olvastam, hogy ez vagy az a nyugati kormány támogatásképpen felmérést készíttet országunkról, megyénkről: hol vannak lemaradásaink, milyen módszerekkel kellene elindulni a felfelé vezető úton, s még pénzt is adnak rá, ez valami anyagi segítséget jelent. Aztán egyre többször derül ki, hogy pénzt valóban adnak, de a munkát saját embereikkel végeztetik el, tehát az úgymond megsegítésünkre szánt pénz is hozzájuk vándorol. A mi munkanélkülisegélyen lévő szakembereink pedig továbbra is ráérősen nézhetik, hogyan veszik el tőlük még a lehetőséget is. Reklám-lesen Tavaszi meglepetés Ferter János rajza m 1 a tr-----------------Jt. — — ROlnfll©»fl» Vándorló forintok vásárlásával kötöttek. Ezt
