Kelet-Magyarország, 1995. május (52. évfolyam, 102-127. szám)

1995-05-25 / 122. szám

SZINLAP 1995. május 25., csütörtök Fesztiválnyitás Kisvárdán Kisvárda (KM) — Pénte­ken este felgördül a füg­göny a kisvárdai művésze­tek házában: megkezdődik a Határon Túli Magyar Színházak VII. Fesztiválja. A színházi seregszemlét május 26-án, a Gyergyó- szentmiklósi Figura Stúdió Színház nyitja meg Gol­doni: A hazug című komé­diájával. Másnap, május 27-én a sepsiszentgyörgyi színház Jevgenyij Svarc: Az árnyék című előadását láthatja a nagyérdemű. Az erdélyi magyar társulatok közül a marosvásárhelyi Nemzeti Színház két drá­mával lép fel, Albee: Nem félünk a farkastól és Whar­ton: Madárka című művét játssza. A nagyváradi Szig­ligeti Színház Kesey-Was- sermann: Kakukkfészek; a marosvásárhelyi Színmű­vészeti Akadémia Shaffer: Equus; a szatmárnémeti Északi Színház Bulgakov: Kutyaszív; a temesvári Csi- ky Gergely Színház White: Katonák; a kolozsvári Ma­gyar Színház pedig Shakes­peare: Vízkereszt című da­rabját mutatja be. A beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház Becket: Godot-ra várva; a révkomáromi Jó­kai Színház Albee: Nem félünk a farkastól; a kassai Thália Színház Sorkin: Semmi és végtelen című művével szerepel a fesz­tiválon. Az utóbbi darabot egyébként — meghívott rendezőként — Verebes István, a nyíregyházi Mó­ricz Zsigmond Színház igazgatója állította színpad­ra. A seregszemlén először fellépő New York-i Magyar Színház és Művészeti Egyesület május 30-án Var­ga László: Csak élők utaz­hatnak című színművét játssza. A tengerentúliak Geszty Ágoston: Gyerme­kem, gyilkosom monodrá­máját is bemutatják. A fesztivál keretében a határon túli színiiskolák szakmai fórumát is megren­dezik, május 30-31-én. A június 4-i zárónapon két előadás lesz, előbb a buda­pesti Nemzeti Színi Akadé­mia Lavery: Az úr katonái című drámáját viszi színre, majd a budapesti Nemzeti Színház művészei Bródy Sándor: A tanítónő című darabját mutatják be. Hírcsokor Az Érettségi... ...című színdarab május 27-i előadásával befejező­dik az idei színházi évad a nyíregyházi Móricz Zsig­mond Színházban. Az év­adzáró társulati ülés május 31-én lesz. (KM) Ferenczy István... ...marosvásárhelyi színmű­vész tolmácsolásában a nyíregyházi Móricz Zsig­mond Színház kamarater­mében június 1-jén látható a Bolyai estéje című mo­nodráma. (KM) Bábcsoportok... ...fesztiválja kezdődik a nyíregyházi Kölyökvárban május 26-án. (KM) Műsoros... ...est lesz a nyíregyházi városi művelődési központ­ban június 30-án. (KM) Budapesten... ...vendégeskedik a színház társulata. Az országos szín­házi találkozón június 5-én a Merlin Színházban viszik színre a Három nővér című darabot. (KM) István, a király Budapest (MTI) — Az István, a király című rock­opera először szerepel a Margitszigeti Szabadtéri Színpad műsorán, Koltay Gábor rendezésében. A produkció főbb szerepeiben többnyire azok lépnek szín­padra, akik az 1983-as ős­bemutatón játszottak. Az érdeklődők Varga Miklóst, Császár Angélát, Kováts Krisztát, Varga Klárit, Vic­tor Mátét, Vértes Attilát, Sasvári Sándort, Földes Tamást, Deák Bili Gyulát, Nagy Ferót, Sebestyén Mártát, Makrai Pált, Ba­logh Mártont, és regősként ismételten Bródy Jánost láthatják és hallhatják. A rockoperát tizenhat alka­lommal játsszák a szigeten: június 24-étől 30-áig, vala­mint július 1-jén, 2-án, 27- én, 28-án, 29-én, 30-án, il­letőleg augusztus 17. és 20. között. Az első magyar rock­opera ősbemutatója tizen­két évvel ezelőtt volt a vá­rosligeti Királydombon. Szörényi és Bródy rock­operáját az elmúlt években bemutatták a Népstadion­ban, és a produkció vendég­szerepeit a sevillai világ- kiállításon, valamint ját­szották a budapesti Nem­zeti Színházban is. Az idei évad egyik sikeres darabja volt Gogol: A re­vizor című színműve. A képen Gazsó György, Hetey László és Gados Béla látható Harasztosi Pál felvétele Thália több lábra áll Ha a terveim megvalósulnak, Nyíregyházán még színesebb színház lehet Verebes István Balázs Attila felvétele Matyasovszki József Nyíregyháza — Egy vidéki város nyilvánvalóan nincs abban a helyzetben, hogy úgy dúskáljon művészeiben, kiemelkedő személyiségek­ben, népszerű sikerembe­rekben, s egyáltalán érté­keiben, mint ahogyan azt a főváros megteheti. Nem közömbös tehát, hogy kiket tud röghöz kötni, meg­szerezni a nagy nevek közül, sikerül-e megtartania őket. Verebes István, a Móricz Zsig­mond Színház rendező igaz­gatója immár második eszten­deje fáradhatatlan öregbítője, országosan ismert és elismert reprezentánsa városunk hír­nevének s kultúrájának, akire a nyíregyháziak méltán büsz­kék. Most, hogy felröppent a hír: már a mandátumának le­jártát követő jövőjét tervez­geti, bizonyára sokan kíván­csiak, mit forgat a fejében. — Először is szorgalmaz­tam, hogy megbízóim még ebben a naptári évben írják ki a nyíregyházi színház igaz­gatói pályázatát 1996 utánra. Úgy vélem: volna még itt munkám a három év leteltével is. Közöltem: vállalom ezt a posztot, feltéve, ha a két ön- kormányzat — jelesül a me­gye, azaz a munkaadó, s ter­mészetesen a város, amely arányos részét adja a költség- vetésünknek — biztosít bizal­máról. Az erre vonatkozó szándéknyilatkozatot mind Zi­lahi Józseftől, mind Csabai Lászlónétól írásban megkap­tam, ami egyébként igen meg­tisztelő számomra. Mindezek után titkos szavazásra bírtam a társulatot is, hogy nyoma legyen: óhajtják-e a velem való közös munka folytatását. Ismertettem velük elképzelé­seimet, amivel nyilvánvalóvá kívántam tenni: nem kon­zerválni, reprodukálni szeret­ném elért eredményeimet, ha­nem a szerkezet átszervezé­sével és művészileg is inno­vatívabb, mobilisabb, variá­bilis tevékenységet tervezek a jövőben. A társulat 75 száza­lékos többségének bizalma nélkül nem léptem volna to­vább, de megint csak büszkén jelenthetem: 27 művészből 27-en igazolták szolidaritá­sukat. Ide kívánkozik, hogy ebből az eredményből szá­momra nem az derül ki, mi­szerint minden idők legjobb színházvezetője én vagyok, sokkal inkább lényege ennek az a realitás, hogy az esetleg helyettem várhatóknál re- ményteljesebbnek mutatko­zom. Leendő pályázatom két irányba tendál majd: egyszer a Móricz Zsigmond Színházat illetően, s ezzel párhuzamosan egy budapesti bázis felé. A project mibenlétét már most, idejekorán közhírré tehetem, hiszen nem sajátom a lobbyzás a politikai és adminisztrációs kulisszák mögötti szervez­kedés, megszállottan hiszek a nyilvánosság erejében, az ér­ték és az elért eredmények minőségének összevethető ha­tásfokában. Nem áll szándé­komban semmiféle titkos pak­tumot kötni, a maga idejében alaposan kidolgozott elképze­léseket teszek közhírré, s aztán annak révén vagy győzünk vagy veszítünk. Igaz, így majd a döntéshozóknak is nyilvá­nosság előtt kell helytállniuk esetleges igenükért vagy ne­mükért. Meggyőződésem, hogy a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház társulatának másfél évtized alatt összegyűlt annyi muníciója, amelynek birtoká­ban megjelenhet egy fővárosi színházépület falain belül, miközben anyavárosában is messzemenőkig teljesíti szol­gálatát. Röviden ez annyit je­lent: társulatunknak lenne egy kamaraszínháza Budapesten, ahol folyamatosan 50-szer ját­szanánk el itteni repertoárunk négy bemutatóját. Ezeket a produkciókat színesítenénk egy-egy országos sztárral, ami a főváros piaci kíváncsiságát ösztökélné. A négy produkció a nyíregyházi bérletkínálatban is megjelenne, azoknak pre­mierjét úgymond off Broad- way-szerűen itt tartanánk, ját­szanánk a darabokat annyi­szor, amennyiszer kereslet kínálkozik rájuk, majd ezekkel lépnénk elő Budapesten. így a mi tízes műsorszériánkból négy produkciót akár hetven­szer is eljátszhatnánk színpa­don. Egy szereplőgamitúrát tehát mindig két hónapig nél­külözne a város, míg másik kettő dolgozna megyeszékhe­lyünkön. Az ésszerűséget szolgálja, hogy e négy darab­nak — a rájuk fordítható költ­ségekhez mérten — lényege­sen megnőne a bevétele, így a két színháznak külön-külön költségvetéséből többet len­nénk képesek ál­dozni színésze­ink, műszaki dol­gozóink anyagi megbecsülésére. A jelen gazdasági körülmények között lehetetlen állapot, hogy x számú színház mondjuk műsorra tűzi a My Fair Ladyt, és ország­határainkon belül ezekhez x-szer különböző mé­regdrága díszle­tet, jelmezeket készítenek, holott vannak bizonyos darabok, amikhez csak egyfélét ér­demes csinálni. Gazdag, nyugati társadalmak­ban egyszer áldoznak kellően egy produkcióra, azt megutaz­tatják nagyobb városokban, s így a széria 60. előadása már extra profitot hozhat. A mi Budapesten való operálásunk is ehhez hasonló vállalkozás, mert a fővárosi színházban majd megszűnnek a közalkal­mazotti viszonyok, amiért is racionálisabb és értékközpon- túbb lenne a számukra jutta­tott, valamint a megkeresett pénzek fölhasználása. Tény, hogy egy ilyenfajta szerke­zetben nekem, mint színház­vezetőnek, szabályozók sze­rint teljes magánvagyonóm- mal kell felelnem a korrekt gazdálkodásért, a kellő si­kerért, s ha alámúlom tervei­met, akkor tönkremegyek. Én bízom magamban, hogy képes vagyok eltalálni a keresletet, előre megbecsülni az anyagi és művészi hozamot, ezért pedig hajlandó vagyok vállal­ni az egzisztenciális kockáza­tot. Bizony, a kapitalizmus ilyen alkukból prosperál, ami — ha valaki komolyan gon­dolja jelenkori ambícióit — nem baj, hanem követelmény. Ha nem így csinálnám tovább, akkor egy, a szocializmusban bennragadt vezetőnek tudhat­nám csak magam, s ezt már az elmúlt 25 év alatt is untam volna, nemhogy manapság, amikor más idők járnak. Várható — ha nem is az én igazgatásom alatt —, hogy a nyíregyházi színház is valami vállalkozásbarát alapon mű­ködik majd a távoli jövőben, s eljön a pillanat, amikor a mi­nőségekre kell megpályázni a támogatást, amikor a silánysá­gok kimaradnak a szentesíté­sekből, amikor a Bánk bánra költhetjük azt a pénzt, amit a népszerűbb sikerekből megta­karíthatunk. Bizony ez azzal jár majd, hogy a megbízóknak értékpreferenciát kell gyako­rolniuk, s ez számukra nem kevés felelősséggel járhat. Ma Magyarországon sem a kul­turális tárca, sem az önkor­mányzatok, sem maguk a szín­házigazgatók nem számon- kérhetőek arra vonatkozólag, hogy miféle szolgáltatással bírnak a rájuk bízott pénze­kért. Még az sincs lefektetve, hogy egy színházvezetői pá­lyázatban csak az épületre vagy a benne dolgozókra is kiterjed-e a vállalás, így aztán egy új igazgató — ha úgy tet­szik neki — akár fél társula­tokat kirúghat, miközben ma­ga még semmit nem bizonyí­tott, ki sem próbálta a jelen­lévőket, de az ítélkezésre ri­zikó nélkül kap felhatalma­zást. Több ambícióm közül kettőről szólok szívesen: az egyik, hogy általam egyszer már a vidék is hathasson Bu­dapestre. Vagyis: miért ne reprezentálja magát egy nyír­egyházi szellemi bázis a fővá­rosban, ez mért mindig csak fordítva jöhet létre? Hátha képesek vagyunk megmutatni annak a közönségnek, és an­nak a piacnak, hogy csinálunk olyat vagy még jobbat, mint az ott működők. Azt hiszem, Nyíregyháza városának, büsz­kesége lesz, ha a színházának társulata Budapesten is megje­lenik otthonosan, miközben persze itthon szintén ellátja alapvető feladatát, mégpedig maximálisan. A másik, amit fontosnak tartok, a színház- igazgatónak az a késztetése, amellyel mind jobb árucikket csinál azokból a művészeti értékekből, amelyeknek gaz­dájául szegődik. Ez társula­tunk színészeinek nagyratörő menedzsmentjét jelenti. Azo­kat a művészeket, akik jelen­leg színházunkban működnek, semmivel sem tartom alá­valóbbaknak, mint akik az országban bárhol, például Bu­dapesten működnek jól vagy rosszul. — Szeretném, ha mind többen dolgoznának majd fővárosi és más vidéki műhe­lyekben, televízióban, rádió­ban, szinkronban. Boldog len­nék, ha valamelyik frontszí­nészünket ellopná a Nemzeti Színház, a Vígszínház vagy bármelyik más intézmény. Mindez persze nem sugallja, hogy bárkit elűznék, vagy hogy saját karrierem okán Bu­dapest felé tendálnék, de — amint a magam pályáján is — a rám bízott sorsokban úgy­szintén nagyra tartom az egészséges mozgékonyságot. Ha terveim megvalósulnak, akkor Nyíregyháza még színe­sebb színházat élvezhet, mert mondjuk egy Hernádi Judit, Bajor Imre, Gálvölgyi János vagy éppen egy Eperjes Károly is megjelenhet idehaza négy produkciónkban, miköz­ben remélem, hogy amikor a budapesti bázisunknak kellő hitele lesz, akkor egyszer csak vendégsztár sem kell, mert ugyanúgy közkedveltté válik jó néhány, most még csak nyíregyházi művészünk is. Gazdag program Mátészalkán Mátészalka (KM — B. I.) — Mátészalkán is vége felé kö­zeledik a színházi évad, a művelődési központban sok szép előadásnak lehettek nézői a város és környékének szín­ház kedvelői. A legtöbb pro­dukciót érthetően a nyíregyhá­zi Móricz Zsigmond Színház vitte színre, hat előadással tá­joltak Szálkán. A Mumus, a Sári bíró, a Kasszasiker, a Három nővér, a Jó estét nyár és A revizor előadásai bizo­nyára sok nézőnek szereztek örömet. Szinte hazajár a Man­dala társulata is, ők négy elő­adást mutattak be Szatmár fővárosában. A Képzelt riport, a Kőműves Kelemen, a Légy jó mindhalálig és a József és a bűvös kabát című muzike- lekkel tájolt a Mandala Máté­szalkán. Némi változás történt viszont a Jászai-bérletben, a sikeres Francia szobalány című komédia után ugyanis műsorváltozás történt, de a tatabányai színház produkció­ja jó szórakozásnak bizonyult. A gyerekek sem panaszkod­hatnak. Hat társulat szórakoz­tatta őket: színészek, zenészek és bábosok álltak olykor a pódiumra. A Móricz Zsig­mond Színház együttese mel­lett a szekszárdi Holló együt­tes, a Bessenyei Színkör, a 100 Folk Celsius együttes szere­pelt a művelődési központban. A Szálkái Ifjúsági Színkör is „megmutatta magát”: többször is színre került a Bástyasétány 77 című darab, amelyet egy nyíregyházi színész, Gados Béla rendezett. Ami hátra van még. Egyedi jegyekkel tekint­hető meg június 13-án a Kész kabaré című válogatás, és lesz még egy előadás, amelyről egyeztetések folynak. Márai Kassán Kassa (MTI) — „Ebben a házban élte gyermekkorát a jeles magyar író, Márai Sándor (1900-1989)” — olvasható magyar és szlo­vák nyelven két kőtáblára vésve ez a felirat Kassán a Mészáros utca 35. szám alatti szép épület homlok­zatán. Ez a ház jelenleg önkormányzati tulajdon­ban van, de remélhetőleg hamarosan emlékházzá alakítják át.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents