Kelet-Magyarország, 1995. május (52. évfolyam, 102-127. szám)
1995-05-23 / 120. szám
1995. május 23., kedd HATTER Felborzolt (Nyír)vízhullámok Mindkét fél a maga igaza mellett érvel • Javul a vízminőség egyes térségekben Harasztosi Pál felvétele Nyíregyháza (KM - K. D.) — A közművállalatok vagyonátadásának, illetve átalakításának kérdése nem kis feszültséget okozott a megye és a megyeszékhely közgyűlése között, egyik ékes példa erre a vízművagyon ügye, a Nyíregyháza és Térsége Víz- és Csatornamű Vállalat (NYITVICSAV) létrejötte. Az ellentétek cégbírósági döntések ellenére sem csillapodtak, bár a legújabb hírek szerint ismét tárgyaló- asztalhoz ülnek a felek, álláspontjuk egyeztetésére. A cégbíróság (fellebbezések után) május elején másodszor is úgy döntött: bejegyzi (az egyébként bő két éve működő) NYITVICS AV-ot, bár ez ellen a végzés ellen is fellebbezést nyújtott be a megyei közgyűlés annak ellenére, hogy a megyei közgyűlést ugyanúgy, mint korábban a SZAVI- CSAV-ot a bíróság kizárta a fellebbezésre jogosultak sorából, mivel a fellebbezésre nem jogalap a gazdasági érdeksérelem. Az okok részben politikai, részben gazdaságinak tűnnek, mindkét fél a maga igaza mellett érvel. Tulajdonosként — Az elmúlt időszak tapasztalatai azt mutatják — vélekedik Móricz Ist\’án, a NYITVICSAV igazgatója — hogy van egy számszerűsíthető korlát, míg a tulajdonosok képesek hatékonyan működtetni egy szolgáltató vállalatot. Több olyan vízszolgáltató szervezet van megyénkben, melyet a térségek önkormányzatai saját akaratból hoztak létre, s gondok nélkül működnek, az ön- kormányzatok jó gazdaként állnak mögöttük, eleget téve az ellátási kötelezettségeknek is. A mi esetünkben már túlvagyunk két áremelésen, de azt látni kell: a mai gazdasági viszonyokat figyelembe véve felelős döntések születtek a Vizsgálják a vízminőséget működőképesség és az ellátás zavartalansága érdekében. Természetesen különböző nézetek fogalmazódtak meg a szolgáltatás hatékonyságával kapcsolatosan — fogalmaz az igazgató — egyesek úgy vélik, egy nagy szervezetnek kell ellátnia e feladatot, mások azt vallják, szakmai alapokon, megfelelő műszaki bázissal kisebb vállalatok, a tulajdonosi érdekeket jobban figyelembe véve tud működni és szolgáltatni. Egy-egy meghatározó település köré szerveződve, tulajdonosi szemlélettel hatékonyabban lehet tevékenykedni. A fontos az, hogy ne mások, hanem a tulajdonossá vált önkormányzatok dönthessék el, hogyan üzemeltessék vagyonukat. Őket terheli az ellátás kötelezettsége, felelőssége. Véleménye szerint egyébként sem a szervezet nagysága a legfontosabb, hanem a széles értelemben vett menedzsment tevékenysége. A szűkebb szakmában is van nagyon jól működő kis szervezet, és hovatovább ellátási gondokkal küzdő, csődközeli helyzetbe került nagy szervezet. A szervezet nagysága semmire sem garancia. A vagyonátadó bizottság majd a Belügyminisztérium határozata alapján került a vízművagyon önkormányzati tulajdonba, ezt követően alapította meg Nyíregyháza és 23 település a NYITVICSAV-ot. A jogelőd SZAVICSAV és a megyei önkormányzat akkori alelnöke, ma elnöke jogi vitát kezdeményezett, fellebbezve egyrészt a NYITVICSAV alapítása miatt, másrészt a vagyonátadás miatt. A cégbíróság ennek ellenére* mivel a NYITVICSAV alapítása nem törvénysértő, másodszor is az eredeti alapító határozatnak megfelelően jegyezte be a NYITVICSAV-ot május elején, egyben megállapította, hogy a megyei közgyűlést nem illeti meg a cégbejegyzés kapcsán fellebbezési jog. Jobb minőséget Móricz István szerint részükről nem változott a helyzet. Sajnos az elmúlt két évben meg kellett szokni az obstruk- ciót a vállalatalapítás körül. A cég törvényesen működik és szolgáltat, mint eddig is tette, tulajdonképpen csak a vagyonátadáshoz kapcsolódó egyes technikai részletek rendezése van hátra. Ami változás, hogy önkormányzati tulajdonba kerülnek a bíróság döntése nyomán a korábban a Tiszamenti Regionális Vízmű által üzemeltetett víztermelő telepek. Ennek az lesz a kézzelfogható haszna, hogy javul a vízminőség bizonyos térségekben. Vitatják Ez persze beruházást igényel, de mivel a víztermelő telepek is önkormányzati tulajdonba kerülnek, így — a korábban vásárolt víz — árréséből vélhetően finanszírozni lehet a rekonstrukciókat. Ha nem is csökken a fogyasztók számára a díj, de elérhető a fejlesztés mellett, hogy ne olyan tempóban nőjön, mintha államilag szabnák meg a NYITVICSAV által vásárolt víz árát. A megyei közgyűlés elnöke, Zilahi József nézőpontja persze egészen más. Ő attól fél, hogy veszélybe került az egykori SZAVICSAV utódja, a KELETVÍZ Rt. üzemeltetésében lévő rendszer, így a vízellátás, ha nem sikerül megfordítani az eddigi folyamatot. Véleménye szerint a cégbíróság nem vette figyelembe a Legfelsőbb Bíróság álláspontját, nem lett volna szabad bejegyezni a NYITVICS AV-ot. A megyei álláspont szerint a rendezetlen jogi helyzet zavarólag hat majd a települések ellátására, ezért újabb tárgyalásokat kezdeményeztek Nyíregyházával, bizottságot hozva létre az érdekegyeztetésre, hogy jogi úton, de lehetőleg ne a bíróságra várva rendezzék a helyzetet. A megyei vezetők szerint az a célszerű, ha egy nagy vállalat kezében van a vízszolgáltatás (persze önkormányzati tulajdonban lévő vagyonnal), erre jó néhány példát soroltak fel. Járható útnak tartják esetleg azt, hogy a KELETVÍZ holdingként fogná össze az üzemigazgatóság-szintű kft- ket, de meggyőződésük, hogy szakmailag az egységes, nagy cég léte az indokolt. Információs füzet a kamarákról Nyíregyháza (KM) — Ötödik információs füzetét jelentette meg a napokban a Primom Vállalkozói Központ, amelyben az újonnan alakult kamarákat mutatják be, illetve azok céljaival, törvényi feladataival ismertetik meg az olvasót. A füzetben olvasható: az agrárkamarai szervezet több területen eltér a másik két kamarától. Eltérés van a tagsági kör tekintetében, de a szervezeti felépítésben is. Az agrárkamara tagjai lehetnek mindazok a gazdálkodó szervezetek, akik üzletszerűen — ellenérték fejében, nyereség- és vagyonszerzés céljából rendszeresen — mező- és erdőgazdasági termelő tevékenységet, vagy ahhoz közvetlenül kapcsolódó kereskedelmi és szolgáltató tevékenységet folytatnak. A kereskedelmi és iparkamarákról szóló részben a szerző leírja: a kereskedelmi és iparkamara a gazdasági fejlesztés terén többek között előmozdítja a gazdasági tevékenység infrastruktúrájának fejlődését, elősegíti a műszaki fejlesztést, az innovációs célok megvalósítását, közreműködik a szakképzésben illetve a mesterképzésben és a vizsgáztatásban, közreműködik a kereskedelemfejlesztésben, részt vesz a nemzetközi kamarai szervezetek munkájában, tagjai vásárokat, kiállításokat szerveznek. Az információs füzetben ezen kívül munkaügyi jogszabályokat ismertetnek, olyan jogokat és kötelezettségeket, amelyek mind a munkáltatókra, mind a munkavállalókra vonatkoznak. A jogszabályok között szerepel a munkaviszony keletkezése, módosítása, megszűnése és megszüntetése, valamint a kártérítési felelősség a munkajogban című fejezetek. A következő számban a kiadó folytatni kívánja a joggal kapcsolatos közérdekű információk közlését, így a kötelmi jog lesz a fő témája a kiadványnak. roszlánrésze volt a § J polgármester válasz- tás idején nagyszerű ígéretekben az Oroszlánnak, így hát nem is csoda, ha megválasztották. Azt ígérte, hogy először is mindent megtesz majd az erdőt-mezőt elborító szeméttelep felszámolására. Úttalan utak betonozásáról szónokolt, szociális foglalkoztató felállítását tervezte, óvoda építéséről beszélt a programjában, építési telkek kedvezményes kiosztásáról is volt néhány optimista szava, sőt még a csatornázásról is biztatóan nyilatkozott. Az Egér persze olyan szegény volt, mint a templom egere, ám a sok szép ígéret hallatán olyan virgonc jóAz oroszlán és az egér kedve kerekedett, hogy nem rágódott többé kilátástalan sorsán, hanem szerzett egy hegedűt, és azt cincogtatta a piacon. Jöttek ám a területfelügyelet markos legényei, és se szó, se beszéd, előállították az Egeret a polgármesteri hivatalba, mert nem volt engedélye a közterületen folytatott cincogtatásra. „No, te kis Egér — mordult rá az Oroszlán — mit zavarod itt a köz nyugalmát? Olyan büntetést akasztok a nyakadba, hogy arról koldulsz.” Sírni- ríni kezdett ám az Egér, hogy jaj, ne büntesse meg. „No, jól van” — mondta végül az Oroszlán és elbocsátotta. „Jó tett helyébe jót várj” — mondta a kis Egér, ám az Oroszlán csak nevetett rajta. „Ugyan már, te Egérke, mit tudnál te rajtam segíteni?” És ment a dolgára. Hősiesen küzdött az Oroszlán, hogy teljesíthesse választási ígéreteit. Volt, amit sikerült, volt, amit nem. Meg is oszlott a választóinak az ítélete. Már arról kezdtek suttogni, hogy a legközelebbi választáson bizony nem fognak rá szavazni. —Akadtak persze olyanok is, akik nagyra tartották az érdemeit. Hát, amikor elkövetkezett az új választás, az Oroszlán ellenzői és hívei éppen fele-fele arányban voltak. Nézegetik a listákat, számolgatják a szavazatokat, no, az Egér még éppen hiányzott. Futottak is hozzá, hogy gyorsan adja le a szavazatát. — Látod, látod — mondta ekkor az Egér az Oroszlánnak, megmondtam én, hogy jó tett helyébe jót várj. És az Oroszlánra adta a szavazatát. Ettől aztán olyan erőre kapott az Oroszlán, hogy a következő ciklusban minden ígéretét teljesíteni tudta. Ennyi volt, mese volt. Patthelyzet Kováts Dénes A kétszázhuszonnyolc Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei ön- kormányzatból hetvenre tehető azok száma, akik mindennapos gondokkal küzdenek. Ez a szám megegyezik azzal, amennyien beadták pályázatukat az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került települések segítését hivatott pályázatra. A bökkenő az: közülük alig több, mint féltucat részesülhet ebből a forrásból a mai szabályzók szerint, mert akik infrastrukturális fejlesztési hitelt vettek fel, azok (elvileg) nem pályázhatnak. Szorító (volt) az a kettősség, ami kényszerpálya is az önkormányzatoknak: fejleszteni kell(ett) azért, hogy előre léphessenek, alapot adjanak munkahelyteremtő, megélhetést biztosító, beruházásoknak, de ezt csak hitelfelvétellel lehetett megvalósítani. Most — hiszen természetes vágy élt nemcsak a képviselőkben, de a lakosságban is a jobb körülményekre, az útra, gázra, szennyvízre, telefonra — éppen a hátrányos helyzetből kimozdulást célzó hitelfelvétel rak béklyót rájuk, nehezíti, hogy a talán kiutat jelentő pályázati pénzekhez hozzájussanak. Egyfetől mondhatják az illetékesek: minek fejlesztettek, miért vállaltak hitelt, ha nem képesek fizetni a kamatokat és a törlesztőrészletet, másfelől visszakérdezhetnek az érintettek: maradtunk volna a posványbán? Hiszen ha nem kezdtek volna az állami támogatással megvalósított beruházásokba, akkor tehetetlenségük, bátortalanságuk miatt kapták volna a (jogos) kritikát. Most, amikor a szolgáltató vállalatok) privatizációja előtt állunk, célszerű lenne felmérnie a kormánynak, miképp tud hasznosan segíteni az önkormányzatoknak. Az ötlet megyénkben is adott: előbb meg-, illetve átvenné (például a gáz)- szolgáltató a vagyont az önkormányzatoktól, aztán jönne a privatizáció. Tehertől szabadulnának az ön- kormányzatok, s többet érne a szolgáltató vállalat. A patthelyzet is megoldódna. Útbaigazítás Ferter János karikatúrája r ' ~ .............................................’..............................' "j í 1 HK i \ * 1111 * $ i. ~ 4 * I i Összevont érdekek Kállai János A z oktatási, közművelődési intézmények átvilágításának időszakát éljük. Készülnek a tényfeltáró kimutatások, kitöltetnek a további elemzéseket, döntéseket előlegező űrlapok. Közeleg a június, amikor kimondják a végszót. Ez, várhatóan és gyakran: az „összevonás” lesz, melynek következményeként egybeterelődnek kis létszámú tanulócsoportok, egy kézbe (igazgatás alá) kerülnek pl. a megyeszékhely perifériálisabb helyeken székelő óvodái. Szerte a megyében, így Nyíregyházán is igen sokan összevonják a szemöldöküket, nemtetszésüknek adnak hangot, tapasztalván a szakmaiság háttérbe szorulását a pénz (pontosabban: a hiánya) erejével szemben. A nyíregyházi 6. számú általánosban — a Báthory- ban — ez idáig úgy csoportosították (válogatták szét) egy-egy évfolyam tanulóit, hogy a képességek szerinti oktatás, nevelés, a személyre szabott bánásmód, metodika minél hatékonyabban érvényesülhessen. Mondom: ez idáig. A mostani, három hetedikes osztály közül a jövő tanévtől (jóllehet ezt illetően még nem döntöttek) két tanulócsoportban zajlik majd az oktatás. Hogy ez nem egyszerű számszaki művelet, azt sejteti: az egyik „csapat” hajdanán — elsős korában — ún. korrekciós osztályként kezdett. Csöndesebb, lassúbb észjárású, felfogású, munkatempójú, gyengén látó és más hátrányokkal küzdő gyerekek alkották az időközben tizenhat főre mérséklődött közösséget. Szeptembertől, a racionalizálás jegyében nyolc-nyolc „jut belőlük" a megmaradó két nyolcadikba. Pályaválasztás előtt áltó fruskák, kamaszok kerülnek a finisben számukra új feltételek, más típusú követelmények közé. Akkor, amikor a legnagyobb szükségük lenne a gondoskodó odafigyelésre. A korrekciós osztály fogalmát a szakma csak az első évfolyamon ismeri, törvényesíti. Feljebb már nem. Ott, bizonyos „magasságokban” legfeljebb a belátás, a tolerancia, az osztásszorzás piaci szellemétől „idegen" motívumok hathatnának. Vajon: maradtak ilyenek...? Bizakodjunk!
