Kelet-Magyarország, 1995. május (52. évfolyam, 102-127. szám)
1995-05-22 / 119. szám
1995. május 22., hétfő HATTER Jótékonyságból számítógép A kistelepülés szinte valamennyi lakója összefogott az iskola érdekében A laskodi iskola, melynek udvarát nemrég kezdték parkosítani A szerző felvétele Pátroha pechje Orémus Kálmán Laskod (KM) — Az utóbbi időben sok kistelepülésen már az iskola puszta léte is veszélybe került. Nemhogy a fejlesztésre, de még a fenntartásra sem futja. Szerencsére, egyre több példa bizonyítja, hogy összefogással, közös áldozatvállalással szinte csodákat lehet művelni. Az alábbi eset mindenképpen ezt igazolja. Jó ezerlelkes település Laskod, korábban hosszú évekig a szomszédos Petneháza társközsége volt. Mivel az új iskola Petneházán épült fel, a laskodi gyerekek nagyon mostoha körülmények között tanultak. Ezért a szétválás után szinte azonnak belevágtak az iskolaépítésbe. Életrevalók Az új iskola elkészült, ami nem kis terhet jelentett a településnek. Ám a mai világban számos egyéb dologra is szükség van az oktatásban ahhoz, hogy a gyerekek megfelelő képzésben részesüljenek. Például egy számítógépre. Merthogy manapság szinte már alig van munkahely, ahol ne lenne szükség ezen okos masinákra. A tanintézmény már korábban bekapcsolódott a Magyar Televízió Életrevaló című műsora által meghirdetett akcióba, melynek során különböző feladatokat kellett megoldani. Ugyancsak kapóra jött, hogy az egyik feladat egy jótékonysági bál megszervezése volt. A tantestület, a település önkormányzata, sőt az egyész lakosság összefogott a nagy cél érdekében. — Levélben, illetve telefonon hívtuk meg a faluból elszármazott vállalkozókat, a környékbeli cégek, tanintézmények vezetőit — tájékoztat Fleskár Károlyné, az iskola igazgatója. — A baktalóránt- házi önkormányzat, illetve a középfokú iskolák vezetőit azért kerestem fel, mert tanítványaink többsége itt folytatja tanulmányait, így nagyon fontos, hogy állandó kapcsolatunk legyen. Szponzorok Ambrus Attila, az iskola testnevelőtanára néhány gyerekkel Kisvárda üzleteit és vállalatait járta végig, hogy szponzorokat keressen a jótékonysági bálhoz. És az eredmény nem is maradt el. A szeszipari részvénytársaság üdítőitalokat, a Hajdú-Bét Rt. húst szállított teljesen ingyen a bál szervezőinek. Egyes üzletek olyan cikkeket ajánlottak fel, melyeket a bál során árverésen értékesítettek, ami számottevően növelte a bevételt. Természetesen a település lakói is alaposan kivették részüket az előkészületekből, a lebonyolításból. Mindenki azzal segített amivel tudott. A tésztát például a helyi lányok, asszonyok készítették Vargá- né Kiss Katalin polgármesterasszony vezérletével. Pedig akkor még maguk sem sejtették, hogy a bál eny- nyire sikeres lesz. Az egyik Laskodról elszármazott vállalkozó, a Vásárosnaményban élő Szilagyi Géza már megérkezésekor kivette az autójából a hőn áhított számítógépet, és mint ajándékot nyújtotta át az iskola tanulóinak. Ezzel a szervezők alapvető célja teljesült is, ám mint kiderült, ez csak a kezdet. Egy másik üzletember, Al- mási István egy többnapos budapesti kirándulás utazási és szállásköltségeit fedezte. Életre szóló élményt szerzett ezzel a gyerekeknek, akiknek zöme először járt a fővárosban. Azt mondják, sokuk számára még a mozgólépcső kipróbálása is újdonságként hatott. A bál készpénzbevétele egyébként meghaladta a harmincezer forintot, ám sokan csekken fizették be a pénzt. Ottjártamkor a polgármesteri hivatalban arról tájékoztattak, hogy további hatvanezer forint érkezett meg a számlára. Nagy utazás Természetesen, sok gond, probléma vár még megoldásra a laskodi iskolában. Az is nyilvánvaló, hogy csupán jótékonysági rendezvényekkel aligha lehet mindenre pénzt keríteni. Ám a példa mindenképpen túlmutat a kistelepülés határain. Hiszen azt bizonyítja, hogy összefogással, tenni- akarással még a mai nehéz helyzetben is előbbre lehet lépni. Kovács Éva ■y-k átroha: végállomás B-J — mondhatjuk las- JL san azoknak az eseményeknek kapcsán, amelyek most ismét reflektor- fénybe állították a megyénkben községet. A közfelháborodást keltő paprikahamisításról elhíresiilt település most újfent szomorú előjelű nevezetesség lett. Pátrohán, a MÁV egykori büszkeségén ma már meg sem áll vonat, Pátroha idestova szégyenfoltja a cégnek és a megyének, legalábbis ami a hírek szerint elhatalmasodott lopásokat illeti. Mint maga az állomásvezető a nyilvánosságnak is elmondta, részletesen előadta, az állomásról egyesek mindent elvisznek, ami elvihető: lehet szó vasúti sínről, vagonok oldaláról vagy aljáról, légtartályról vagy éppen a vécékben található csaptelepekről. A falu jegyzője és állomásfőnöke egyaránt szomorú, sőt, felháborodott. Azért berzenkedik és teszi teljes joggal, mert néhány ember miatt megint az egész falu szégyenpadra került. Lehet, hogy Pátrohának „mindössze” pechje van. Itt sem több a tolvaj, itt sem kevesebb a szegény, mint bárhol a megyében, vagy éppen az országban, csak az itteni események egy része mindegyre kiderül. A tettesek bűnhődése jogos, az egész falut megbélyegezni felesleges és jogtalan. Már csak azért is, mert az itt élők jelentős többsége becsületes, tisztességes ember, s elég baj, hogy éppen az ilyenek szégyenük leginkább a bélyeget, s akiket megilletne, rá se fütyülnek a megjegyzésekre... A tolvajok leleplezése, a bűnösök megállítása persze nem csak az itt élők feladata lenne, akadna abban tennivalója bizony másoknak is. Ha lehet mielőbb, hogy a nagy többségben lévő tisztességes pátrohaiak végre fellélegezzenek. Hogy végre akiket megillet, azok viselhessék a szégyellnivaló bélyeget... Gyors ügyintézés Ferter János karikatúrája Munkanélkülieknek Budapest, Nyíregyháza (KM) — Megyénkben ezekben a napokban ezernyolcszáz munkanélküli kap levélben kérdőívet az Országos Munkaügyi központtól. Az országos vizsgálat alanyai azok a volt ügyfelek lesznek, akiknek az elmúlt évben járt le a járadékra, illetve a pályakezdők munkanélküli-segélyére való jogosultsága, s ezt követően megszakították kapcsolatukat a munkaerőpiaci szervezettel. ' Megyénkben tavaly 22 400-an kerültek ki az ellátásból. közülük 8600-nak nem ismert a munkaerőpiaci státusa. Közülük véletlenszerűen választottak ki 1800-at. Ők könnyen kitölthető adatlapot kapnak, útmutatóval ellátva. Válaszboríték is lesz a levélben, a felmérés tehát nem kerül pénzébe senkinek. A felmérést az Országos Munkaügyi Központban összegzik, elemzik, intézkedések végett. Az őszinte és gyors válaszadás mindenkinek hasznára válhat. A munkaügyi szakemberek azt is remélik, hogy a levélben megkeresettek újra felveszik a kapcsolatot az illetékes munkaügyi kirendeltségekkel. Mob «r ü at «*>■ ^ m m Pall Geza tarcaja Békés ágazat-» Y em tudom honnan J veszi némely han- 1 V goskodó honatya és honanya, hogy nem elég gyorsan halad országunkban a privatizáció. Ha többet járnának bizonyos nyilvános helyeken, talán változna a véleményük. Nem szakember létemre is ki merem jelenteni, van egy igen népszerű, mindenki által igénybe vehető, nélkülözhetetlen ágazat, amely már annyira privatizált, hogy jobban már nem is lehetne magánosítani. De erről hallgat a fáma, talán szemérmességből, talán közéleti vakságból, nem tudom. Ez pedig, bármilyen fülsértőén is hangzik, a nyilvános illemhelyek dolga, amelyek, ha nem is húzzák ki a magyar gazdaságot a bajból, mégsem lehet egy kézlegyintéssel elintézni. Gondoljunk csak bele, mi történne, ha a WC-s nénik, WC-s bácsik egyszer csak sztrájkolni kezdenének. Kitennék a táblát, hogy az idegenek is értsék, closed, azaz zárva, mire a hazai közönség nem értvénaz angol szójelentését, sorra megrohamozná az illemhelyeket, azt gondolván nincs itt sztrájk, csak egy régies név került újra előtérbe, a kiözet. Aztán jönne a keserű csalódás. Nem sokat járok a nyilvános illemhelyekre, de azt én is észrevettem, a privatizáció után lényeges változások következtek be ezen ágazatban is. Két dolog különösen feltűnő. A nyilvános illemhelyeken előre kérik a használati díjat. Az oka végtelen egyszerű lehet, sokan, miután igénybe vették a nélkülözhetetlen szolgáltatást, a megkönnyebbülés utáni nagy örömükben elfelejtettek fizetni. Elvégre moziban, színházban, mindenütt előre kell fizetni, nem pedig az előadás után. Ezen nem is érdemes sokáig dohogni. A másik változás az, hogy sorra eltűntek a kabarétréfákban oly sokszor megénekelt WC-s nénik, és helyüket átvették a jól megtermett WC-s bácsik, vagy inkább fiúk, akik tekintélyt paran- csolóan állnak a bejáratnál. Sok hölgy, aki ritkán fordul meg ilyen helyeken, zavartan visszafordul, úgy véli, ez talán csak férfiak számára fenntartott hely. Aztán rájön, jó helyen jár, csak éppen a szokásostól eltérően, ezután WC-s bácsi ügyeli fel az intézményt. Ennek valószínű több oka is lehet. Az elburjánzó munkanélküliség, amely női munkára kényszeríti az életerős férfiakat, vagy talán az is közrejátszhat, hogy a nők nem bizonyultak elég tőkeerősnek a nyilvános illemhelyek megvételekor. De lehet talán egy harmadik, háttérben maradó ok is, amit legfeljebb a társadalomkutatók ismerhetnek igazában, mely szerint erős kézre van szükség ezen a területen is, nehogy elharapózzon a fekete- gazdaság, az illegális tevékenység. Ebből is kára származna a nemzetgazdaságnak. Mióta a piacgazdaság felé halad az illemhelyi szféra is, mi több, talán itt érvényesülhet igazán a szabadverseny, még egy eddig elhallgatott intim bája is van a dolognak. Ez pedig a papír. Na nem az a papír, hanem az a parányi, picike, amit távozáskor a vendég kezébe nyom a WC felelős vezetője. Az a bizonyos számla, nyugta, blokk, mindegy, minek nevezzük, merthogy itt is érvényes a számlaadási kötelezettség. Tulajdonképpen csak az első pillanatban szokatlan ez, igazában van benne valami megnyugtató is. Nem érhet bennünket az a meglepetés, mint az egyik népszerű fagyizó vendégeit, akik zárt ajtókat találtak és egy kiírást, amely szerint az adóhatóság a számlaadás elmulasztása miatt három napra bezáratta az intézményt. Persze fagyit nyalni három nap múlva is lehet... Vég szövetkezet Máthé Csaba Y j égelszámolással I / megszűnik a megye V egyik reprezentáns szövetkezete, kaptuk a hírt a záhonyi közgyűlésről. Választhattak volna más utat is, ahogy sokan mások is teszik. Széttárt karral sorra engedik el az embereket, míg végül egy szűk vezérkar marad, amely hosszú hónapokon keresztül feléli a maradék vagyont, majd amikor az utolsó fillért is kiemelték a kasszából, egy óriási lakatot téve az ajtóra, bezárják a boltot. A kulcsot pedig enyhe vigyorral átadják a felszámolónak, mondván: Öné a terep. A végelszámolással teljesen más utat választott a szövetkezet, hiszen a közel 200 milliós vagyon eladásával a tagok készpénzhez jutnak. Kevesen mernek hasonlóra vállalkozni, fő indokként a veszteséges működtetést hozzák fel, mely szerint ezt a folyamatot megváltoztatni már nem lehet. Csak ilyenkor az a legérdekesebb momentum, hogy különböző megfontolások alapján nemhogy megszüntetnék a veszteséges tevékenységet, hanem tovább folytatják, egyre növelve a mínuszokat. Az a baj, ilyenkor szándékosságot senki nem mer feltételezni, ilyet ki sem lehet ejteni. Ehelyett fejcsóválás közepette mondják, a gazdasági körülmények milyensége, a finanszírozás hiánya okozza azt, hogy a szövetkezet lóhalálában menekül a csődbe. Mire a közgyűlést összehívják, a több százfőnyi tagság, közöttük a rengeteg nyugdíjas meghallja a negatív eredményt, már csak legyintgethetnek, vagy káromkodhatnak, segíteni már úgysem tudnak. Elúszott az üzletrész, szétment a téesz, a vagyont széthordták, az ügyesebbje tudott néhány gépet megmenteni, még a csődért felelős vezetőket sem tudják elküldeni, mert nem lenne, aki a végső papírmunkákat elintézné. A folyamat megállításának egyik módja lehet a végelszámolás, de ezt időben kell kezdeményezni, amikor még esély van arra, hogy a tagság a kézhez kapott pénzéből valamilyen vállalkozást tud indítani, vagy az összeget valamelyik bankban kamatoztathatja. Egy ilyen indítvány megtételéhez viszont sok embernek szinte meg kellene erőszakolnia magát, hiszen az érdeke nem ezt diktálja. MCelSagyarorszá^^^l Nézőpont
