Kelet-Magyarország, 1995. május (52. évfolyam, 102-127. szám)
1995-05-18 / 116. szám
1995. május 18., csütörtök HATTER Kelei-Magyarország 3 Kállfo: a profi nonprofit A Jóléti Szolgálat Alapítvány nagykállói szervezete országosan is élenjár Útra készek a sícipöbetétek Észak-Olaszországba A szerző felvétele Szőke Judit Budapest, Nagykálló (KM) — A magyar kormány kezdeményezésére az Európai Unió Bizottsága jóváhagyta, majd 1991 elején aláírta azt a pénzügyi memorandumot, amely a Népjóléti Minisztérium által még 1990 decemberében alapított Jóléti Szolgálat Alapítvány programját, mint az első magyarországi szociálpolitikai fejlesztési programot 3 millió ECU (hozzávetőleg négyszázmillió forint) vissza nem térítendő támogatásban részesítette. A program megvalósításához a magyar kormány 204 millió forint adománnyal és egy irodaépület térítésmentes átadásával járult hozzá. Habár a közelmúltban lezárult az első magyarországi szociálpolitikai Phare-program, az alapítvány hálózatfejlesztési projektje a Phare finanszírozási ösz- szeg felhasználását követően mint fontos szociálpolitikai fejlesztés tovább él. Szoc-export A kiépített hálózat folyamatos működésének fenntartása, bővítése már a független alapítványi szervezet és a további évek népjóléti politikájának feladata — mindezt László Andrástól, a JSZA ügyvezető irodájának igazgatójától tudtuk meg, aki rendelkezésünkre bocsátott egyéb informatív dokumentumokat is. Többek között olyanokat, mely a megyénket is jelentős mértékben érintik. Van ugyanis térségünkben az országosan negyvenben több olyan helyi alapítvány, mely a központi célokat magáévá tette, sőt... Az öt megyénkbéli alprog- ram közül a legkiemelkedőbb a nagykállói Kállfo Jóléti Szolgálat Alapítvány. Azon a nemzetközi sajtótájékoztatón, melyen az eddig végzett munkáról számolt be a központi alapítvány, nagy érdeklődés kísérte az ő eredményeiket. Szabó Józsefre ügyvezető kalauzolt az üzemben, s idézte fel az évek történéseit. A célszervezet (mert ezt a minősítést is kivívták) papíron lévő pályázata, megfogalmazott célja itt maga a kézzelfogható valóság. Fogyatékkal élők, rehabilitált alkoholisták, börtönből szabadultak gondjainak enyhítése, morális és szakmai segítség nyújtása, a munkanélküliség mérséklése... Fokozatosan nőtt a közvetlen támogatottak köre. 1992- ben, az induláskor 35, 93-ban 81, 1994-ben majdnem 100 valamilyen értelemben és fokon rászoruló köszönheti a lehetőséget. A jelenlegi telephelyen a szociális foglalkoztató működött, a csarnok „ragasztott” fele már a Phare- pénzből épült. Alapítók az ön- kormányzat, a központi alapítvány és a szociális foglalkoztató. Ez utóbbi tevékenyég tulajdonképpen szerencsésen átjött a Kállfo-ba. A fő profil, az egyedüli nyereséget termelő ágazat — melynek eltartja a többit — a sícipőbetét-készítés (ennek a tevékenységnek, ugyebár nemigen van mifelénk hagyománya). A világhírű olasz Nordica céggel állnak üzleti (közvetlen export) kapcsolatban, nekik végeznek bérmunkát. Van, hogy hetente kétszer fordul a kamion. A munka szakképzettséget nem nagyon, de nagy precizitást igényel — szigorú az olasz partner. 37 elemből áll a szabottan kapott alapanyagból készített végtermék. Morális segítség Bedolgozói szisztémát is bevezettek, errefelé különösen mostanában nagy szükség van a keresetkiegészítésre. A bedolgozók a hulladékanyagból textil-szivacslabdát varrnak, illetve töltenek. A jövedelem, persze, nem sok: 7 ezer forint körül keresnek havonta. De a családoknak ez nagyon jól jön. S hogy mit jelent a kifejezés: morális segítség? A célcsoport érintettek számára munkahelyet teremtenek, a közösségi szellemmel pedig mentálisan segítenek, a nem teljes értékűség érzetét kell helyrebillenteniük. Ez csak türelemmel, odafigyeléssel, a fontosságtudat felépítésével lehetséges. Nagyon szimpatikus volt, hogy bár a dolog természeténél fogva nagy a fluktuáció, de ugyanakkor a szó szoros értelmében a mozgás- szabadság is biztosított. A szervezet ugyanis a legteljesebb értelemben nyitott. Szigorú a Phare Hiányzik nagyon a nonprofit törvény, különösen ami a pénzügyi elszámolás, a gazdálkodás menetét illeti. Küszködnek egy csomó kötöttséggel. Legutóbbi sikerük a városközpontban lévő volt Járás- bíróság épületének, egyelőre részbeni, felújítása — jelentős hányadban saját kézkezi munkával. Gyorsétkezde és étterem szolgálja a polgárok és az erre vetődök kiszolgálását. Az alkalmazottak majdnem fele megváltozott munkaképességű. Az emeleti részre, szintén hiánypótlásként, szállodát álmodtak... Van boltjuk, faipari részlegük, foglalkoznak szakmunkásképzéssel. A külföldi pénz az elinduláshoz kellett, immár az önfenntartás van napirenden. S hogy nem potyapénz, amit kaptak, mi sem bizonyítja jobban, minthogy rendszeresen tartalmi és pénzügyi monitort kell készíteniük a Phare-nak, akik összehizott szemöldökkel reagálnak minden apró hibára és hiányosságra. Szerencsére a Kállfo-nál ennek tudatában vannak, s minden néha előforduló gyanakvás, esetleg rossz- indulat, akár irigység ellenére nemhogy talpon vannak, hanem kinyújtózkodni látszanak. Szociálisan rászorulók mindig vannak, lesznek független a politikai rendszertől. Ezért van nagy szükség az ilyen jellegű alapítványokra, melyek állami feladatokat vesznek át, s a Kállfo-ban is dolgozó emberekre, akiknek szívügyük az önhibájukon kívül perifériára kerültek s családjaik sorsa. A példa többek között azt is mutatja, hogy a nonprofit csak pénzügyi értelemben igaz. Társadalmi hasznosság tekintetében a profi szervezet profitot termel.---------------------------------—-J Érdes anyanyelvűnk M indig csíptem az amerikai életstílust. Hamburger, hot dog, nájt klub, meg lávsztori, ez az igazi. Már az iskolában is szuper volta, mondhatnál! sztár. Amolyan nambervan. Apukám kompjutert is vásárolt, de engem a széfterek, meg flopik nem érdekeltek. Persze, akkor még dzsójsztik nem vét, pedig azt is megvette vóna. Olvasni nem szerettem még besztzellereket sem. Ahogy nőttem, úgy tágolt a horizontom. Azt hiszem, így mondják. Néha elmentem a drink bárba, otthon meg feltettem egy vide jót. vagy nézegettem a komikszokat. Főleg a horrort csípem, mert mi mindig elit család vótunk. Az egész femili ilyen. Aztán kaptam egy apartmant is. Ettől kezdve ragadtak rám a csajok. Elég egy Sevrolett, egy kis after sév, no meg egy bomber dzseki és nem tudod őket levakarni. Persze, nem szabad elkapat- ni üköt, pár hét után mindnek azt mondtam, hogy gudbáj bébi. Néha olyan hepeninget rendeztünk az apartmanban, hogy reggelre mindenki knokkótolta magát. Egyébként észrevettem, hogy a csajok inkább a badis fiúkat szeretik. Én meg ezt sohase csíptem, mert meg kell dolgozni a bicepszekért. Inkább teniszezni járok, olyan jó vagyok, hogy az már szinte fantasztik, csak az a baj, hogy a második gém után mindig megizzadok. Lehet hogy nem vagyok elég fitt. muszáj lesz valami jó doppingot szedni. Amúgy mindenem megvan. Kedvencem a túróscsusza, de leggyakrabban bifstekszet eszek, mert a mi köreinkben ez így illik. Nyaranta mindig elutazunk valahová a tenger mellé, valamelyik bícsre, de én nem nagyon szeretem, mert túl sok ott a víz. Úszni meg nem tudok, mert még nem volt időm megtanulni. Tavaly megismerkedtem a bícsen egy hosztesszel, aki Los Angelesben lakik, valamelyik avenyűn. Jó nő volt, de mindig vindszörfözni akart, meg a bézballról nyomta a szöveget. Meg az sem tetszett, hogy állandóan a sopokban vásárolt, mert ez egyáltalán nem előkelő. A vége az lett, hogy kikezdett a bármennel, mert azzal beszélgetni is tudott. Azért igazán megtanulhatott volna magyarul. Többé nem láttam. Ennek ellenére hepi vagyok. Gardenpartikat adok az apartmanomban, most tanulok brékelni. Az apám azt mondja, hogy most már igazán kezhetnék magammal valamit. Igaza van. Úgy hallottam, most kezdődik a nyú édzs, amikor mindenkinek megváltozhat az élete. Leginkább a biznisz érdekel. Már többször is elképzeltem magam, mint kommersziál direktort, aki egy nagy cég ügyeit irányítja. Persze lehetnék menedzser is, de ez csak a kezdet. Utána mindenképpen alapítanék egy saját kampenit. Felvennék egy direktort, aki menedzseli a dolgokat, irányítja a marketinget meg minden, mert nekem nincs időm az ilyen szürke hétköznapi dolgokra. Szerintem a barterben is extra fan- tazi lenne. Arra is gondoltam, hogy elmegyek külföldre, mert itt csak elnyomók az embert. Bejárnám az összes nájt klubbot, mert először ki kell építeni a kapcsolatokat. Talán még a vájthózba is eljutnék, legalább aförstlédihez. Esetleg belém is szeretne. Mért is ne? Elvégre a láv az láv. Különben, azt mondják, van lánya is. X T ctgyelmehetnékakong1 / resszbe. Ott legalább V van egy-két ember, akivel beszélni is tudnék. Mert egyébként egyetlen külföldi nyelvet sem beszélek. Csak a magyart, de azt nagyon. Éji > F cjf {tl'X'J; i * I Átmentés Balogh József r evékenységével kb. 1,7 milliárd forint kárt okozott, aminek megtérülésére azért nem mutatkozik remény, mert a Vajafructban szerzett vagyonának döntő többségét tényleges gazdálkodást nem folytató, más, általa alapított vállalkozásokba mentette át.” Gondolom, sokan olvasták ezt a mondatot tegnapi lapunknak abban az írásában, amely arról szólt, hogyan vert át Szabó György úr mintegy ezer kistermelőt, hogyan tette zsebre az alma árához adott állami dotációt, majd amikor már eldugta más vállalkozásokba a pénzét, a felelősségre vonás elől külföldre menekült. Azt is gondolom, hogy sokan csapták le mérgükben az asztalra az újságot, pontosan az idézett mondat miatt, hiszen nagyon kevesen lehetnek, akik értik: milyen átjáróház lehet a mi törvénytárunk, ha a tisztességtelen úton, mások zsebéből kiszedett pénz olyan egyszerűen átmenthető, olyan tökéletesen eldugható, hogy a legtöbb esetben nyomát sem leli a nyomozóhatóság és az igazságszolgáltatás. Sajnos nem csak Szabó úr mentette át a más zsebéből kilopott pénzét, hiszen ilyen esetekről szólnak az utóbbi évek legjelentősebbnek induló, majd pirongatásnál alig szigorúbb ítéletekről szóló bűnügyi tudósításai, s az ember kénytelen azt hinni, hogy ez valami olyan gyógyíthatatlan betegség, amire a rendszerváltozás óta eltelt öt év alatt sem sikerült gyógyszert találni. Pedig sikerült egyszer találni egy ilyen gyógyszert, csak bevezetni nem, mert a kísérletezés során alkalmatlannak minősítették. 1993-ban akarta kötelezővé tenni a kormány a vagyonnyilatkozatot, ám az ellenzék meghiúsította bevezetését. M ost Horn Gyulától hallhattuk: ez a kormány is be kívánja vezetni, mert ez tenné lehetővé, hogy ne lehessen eldugni, átmenteni a tisztességtelen úton szerzett vagyont. Csak közben kidobtunk néhány milliárdot az ablakon. A vita vége Ferter János karikatúrája Széthúzás M. Magyar László Y j ilágraszóló ren- 1 / delet, hogy lehet V kisebbségi önkormányzat, ám ha nincs pénz a működéshez, akkor nem ér semmit az egész” — hangzott el a közelmúltban Nyíregyházán a cigány kisebbségi önkormányzat nyilvános közgyűlésén. Nagyon családiasra sikeredett ez a közgyűlés, ugyanis a meghívott vendégeken kívül mindössze 9-10 érdeklődő személy hallgatta csak végig az addig végzett munkáról a beszámolót. Talán még jó is, hogy ilyen gyér volt a hallgatóság száma, ugyanis ahogy a kisebbségi önkormányzat minden tagja szóhoz jutott, a jelenlévők előtt furcsa kép alakult ki. Mint a hozzászóló vezetők beszédéből kiderült, korántsem teljes az összhang közöttük. Még a közgyűlést sem együtt készítették elő, volt olyan képviselő, aki akkor tudta meg, milyen témákat is beszélnek meg azon a rendezvényen. A beszédek nem nélkülözték a vádaskodásokat, a személyes sértődéseket. A teremben tartózkodók nem tudták, sírjanak vagy nevessenek, annyira tragikomikus volt az egész. Úgy tűnik, a kisebbségi önkormányzat öt tagja elfelejtette: egy választás eredményeképpen kerültek be a testületbe annak érdekében, hogy képviseljék a választó- polgárokat. Az eredményes munka egységes fellépést követel a kisebbségi önkormányzaton belül, s arról sem szabad megfeledkezni, hogy a közös döntés felelősségét is fel kell vállalniuk. A régi uralkodók jól ismerték a taktikát: Oszd meg és uralkodj! A kisujjukat sem kellene most mozdítaniuk a cigány kisebbségi önkormányzat esetében, hiszen a testület tagjai maguktól valósítják meg ezt a hőn óhajtott álmot.