Kelet-Magyarország, 1995. május (52. évfolyam, 102-127. szám)

1995-05-17 / 115. szám

12 Kelet-Magyarország " I Ki kivel, hol, miért 1995. május 17., szerda Stratégia számokra, emberekre Vannak térségek, ahol intézményeket kell megszüntetni és ahol újat kell nyitni Az optimális tanuló-tanár arány kiszámítása nem csak matematikai feladat Balázs Attila felvétele KULTÚRA Cselényi György y j ihart kavart megye- 1 / székhelyünk egyik \ iskolájában a felső­tagozatosokkal íratott cetli. A „röpdolgozat” nem a tananyag ismeretét volt hi­vatva felmérni, hanem a gyerekek tanintézményen belüli és azon kívüli maga­tartásáról kívánt tájékozód­ni. Az apropót az adta, hogy az egyik nyíregyházi szóra­kozóhelyen az iskola vala­melyik tanulóját megverték. Továbbá: a tanárok néhány gyerek cigarettázásáról, kétes hírű személyekkel kialakult baráti kapcso­latairól, valamint kifogá­solható pénzszerzési tech­nikáiról értesültek. Hogy konkrétan kikről lehet szó, a „vallomásokból" igye­keztek megállapítani. A pa­pírokon legtöbbször sze­replő tanulók szüleit be­hívták a suliba, hogy velük a gyerekük dolgairól el­beszélgessenek. Néhány apuka, anyuka kifogásolta, hogy a cetlik szerzői névtelenek marad­tak, s így az egész fele­lősség nélküli árulkodás- nak tűnik. A felnőttek tuda­Maksa Zoltán... ...humorista Portrék című hangkazettájának számai­ból hangzik el összeállítás a művész talk-show estjén május 19-én 19 órától Nyír­egyházán, a Városi Műve­lődési Központban. (KM) Gyermeknapi... ...rendezvény lesz május 20-án 10 órától a nyíregy­házi Bujtosi Szabadidő Csarnokban. A programban helyet kapott többek között haditechnikai bemutató, ügyességi kerékpárverseny, bohócparádé, balettshow, tóban bizonyosan vissza­köszönnek azok az esetek és idők, amikor névtelen leve­lek és besúgások tragé­diákhoz vezettek. A tanárok közül többen viszont úgy tartják: nem véletlen, hogy a gyerekek kiket neveztek meg feljegyzésükben. Az író anonimitását pedig azért tartották szükségesnek megőrizni, mert így na­gyobb az esélye az őszinte­ségnek, s nem kell tartaniuk utólagos megtorlásoktól. Jómagam a dolgokat feltáró és tisztázó megbe­szélésre az egyik szülő révén jutottam be. Amint ki­derült, honnan jöttem, lett némi riadalom; az össze­jövetelnek nem kívántak publicitást adni. A konkrét helyszínt—nem szívesen — ezért hallgattam el. Megértem a pedagógu­sok és a szülők eltérő motivációjú aggodalmát, melynek azért a végkicsen­gése csaknem azonos. Job­ban kell figyelni a fel­növekvők környezetére, az őket érő hatásokra. Ehhez a cetlik önmagukban nyilván nem elegendőek. A szóki­mondó konzultációknak a szülők, a tanárok és a gye­rekek között sokkal na­gyobb hasznuk lehet. majorett- és néptáncszá­mok. (KM) Agyagból gyúrt... ...szomorúság címmel nyílt tárlat a Máriapócsi Galériá­ban. Az érdeklődők a kiál­lításon Orbán Judith erdélyi agyagszobrász kisplaszti­káit tekinthetik meg. (KM) Normantas Paulius... ...fotóművész Tibeti napló című kiállítását május 19- én 17 órakor nyitják meg a Budapest Galéria kiállító- termében (Szabad sajtó u. 5.) (KM) Kuknyó János Nyíregyháza — Divatos érv ma a gyerek- és a pedagó­guslétszám egybevetése, an­nak európai összehasonlítás­ban tálalása. Sokszor idézett — a közoktatás fejlesztésére kidolgozott tanulmányból átvett — az adatsor, mely szerint nálunk ezer gyerekre csaknem kétszer több pe­dagógus jut, mint egyik­másik, kevésbé iskolabarát, jóléti államban. Meghökkentő és leszerelő adatok. Ám gyanúsak. Az em­bernek az az érzése, hogy nincs körülöttük minden rend­ben. Úgy tűnik, mintha ebből az összehasonlításból elfelej­tették volna a napközis gye­reklétszámot kivonni és az ot­tani fejlett pedagógiai asszisz­tenciát hozzáadni. Ha ugyanis e két adattal korrigálták volna a pedagógus-gyerek aráhyt, akkor plusz-mínusz tíz száza­léknál aligha lehetne nagyobb differenciát prezentálni. Gyanús adatok Kételyeimet személyes ta­pasztalataim (és a velem utazó iskolaigazgatók élményei) is alátámasztják. Pl. Finnország­ban, Dániában, Hollandiában, Angliában, Franciaországban amint egy iskolába betettem a lábam, első kérdéseim (kérdé­seink) a gyerek, tanári, tanu­lócsoporti stb. létszámok át­tekintésére irányultak. Ezek­ben az országokban egy-egy iskolában a diák-pedagógus arány kb. 10-14 között ala­kult, ahogy nálunk is. De ott is találkoztam, pl. Dániában, Angliában, kisiskolákkal, ahol 5-10 közötti gyerek jut csak egy tanerőre. Nem tudom, hogy mennyire szabályozott, de ott elfogadott pedagógiai, iskolaszervezési elv az egy tanulócsoportra jutó tanulólét­szám 20 körüli nagyságrendje. Középfokon, ahol ennél több tanulót íratnak egy osztályba, ott viszont készség-, gyakor­lati-, fakultatív- és nyelvi tár­gyakban természetes a tanu­lócsoportok megbontása, a Kismarton (MTI) — Ester­házy Melinda, az 1989-ben Zürichben elhunyt Ester­házy Pál herceg özvegye nyi­totta meg a család gyönyö­rűen felújított kismartoni kastélyában az Esterházy hercegek — mágnások, dip­lomaták és műpártolók című kiállítást. Összesen 750 kiállítási tárgy — festmények, porcelánok, bútorok, fegyverek, térképek, úti emlékek — vezetnek végig a nemesi család életének 300 évén, a térség szétválaszthatat- lanul közös történelmén. Tizenkét Esterházy herceg gyűjteményét fogja át a kiál­lítás, amelynek anyaga 95 százalékban a család tulajdo­na, de osztrák, magyar és olasz múzeumokból is kerültek köl­csönzött tárgyak a kastély 23 termébe, és az először ilyen célra rendelkezésre bocsátott istálló hatalmas helységébe. A dinasztia 300 éven át meghatározó volt e térség életében; Burgenland terüle­tének legnagyobb része ma is a Zürichben élő Melinda hercegnő tulajdona. Az oszt­rák tartomány sokat köszönhet az utolsó Esterházy herceg özvegyének, aki nem első ízben járul hozzá ilyen kiál­lítás rendezéséhez. A her­pedagógiailag kezelhető ki­sebb csoportok kialakítása. Emiatt is ezekben az iskolák­ban a zsúfoltságnak nyoma sincs. Az intézményi térszer­kezet, a tanulóifjúság belső ta­nulásszervezési rendje, annak keretei mind a tanításhoz és tanuláshoz nélkülözhetetlen nyugalmat és stabilitást su­gallják. Infrastruktúra A pedagógus-tanuló arány megítélésében a statisztikus ítélkezésen túl még azt is fi­gyelembe kellene venni, hogy a polgári társadalmak isko­larendszerében az iskola mel­lett fejlett szakmai infrastruk­túra működik, ahol ugyancsak pedagógusok dolgoznak, de mint szakértők, szaktanács- adók, szakfelügyelők, konzu­lensek, pszichológusok, szoci­ológusok, oktatásszervezők, iskolafejlesztők. Ők nemcsak látogatói és még kevésbé el­lenőrei az iskoláknak, hanem, ha kell, időlegesen az iskola, a tantestület belső munkatár­saivá válnak. Hollandiában tapasztaltam, hogyha egy osz­tályban az átlagnál nehezebb nevelési szituáció adódott, akkor a tanító, a tanár ennek megoldására a nevelési ta­nácsadóból külső szakmai cegnő a más forrásból kapott tárgyak helyreállításához is je­lentős összegeket bocsátott rendelkezésre. A birtok kezelője a kiállítás kapcsán elmondta azt is, hogy tervezték Eszterháza bevoná­sát is, ehhez azonban a magyar fél a felújításhoz hiányzó esz­közök miatt — nem járult hoz­zá. Könnyebb dolguk volt az Esterházyak több, Ma­gyarországon őrzött egykori tulajdonával, ezeket ugyanis a kommunista rendszer — amely Esterházy Pált 1948 és 1956 között egy kirakatperben hozott ítélet után börtönbe zár­ta — gyakorlatilag államosí­totta. A műkincseket Pál herceg eredetileg csak megőrzésre adta át a Nemzeti Múzeumnak, ám azokat a család soha nem kapta vissza. Most minden probléma nélkül, a tartomány kezessége mellett kerültek a kiállítás anyagába ezek a tárgyak. A dinasztia nagy gyűjtője az 1795-ben született Nikolaus II. herceg volt, aki a pompát igencsak kedvelő nagyapjához hasonlóan nagy udvart vitt. Ő alapította az Esterházy kép­galériát és grafikagyűjte­ményt, több ezer kötettel gyarapította a könyvtárat, Eu­rópa sok országában szerzett műgyűjteményeket, és neves segítséget kapott. Az így oda­rendelt pszichológus, ha kel­lett, több héten át a pedagó­gussal együtt dolgozott. Mindezeket egy szemlélet­tel, egy éppen nekünk aktuális statisztikai mutató túlfavori- zálásával vitatkozva mondom el. Mert a pedagógus, diák, tanulócsoport arány rideg latolgatása mögött végül is több financiális momentum (ez átkerül a közgondolkodás­ba), valamint a magyar isko­larendszer túlfejlesztettségé- nek hamis teóriája húzódik meg. Amelyre aztán könnyen rásüthető, hogy drágán és kis hatékonysággal működik, ez­által pazarló, s mint ilyen, máris bűnbak lehet bajaink egy részének magyarázatára. Persze tudnunk kell: egy ilyen nagy rendszerben, mint a közoktatás, mindig akadnak olyan területek, olyan szintek és elemek, amelyek korrek­cióra szorulnak. Vannak tér­ségek, ahol intézményeket kell megszüntetni, vannak ahol újat kell nyitni, s a rendszeren belül vannak intézménytípu­sok, amelyeket át kell szer­vezni, bizonyos elemeit ki kell ejteni. Egyszóval a rendszert — hangsúlyozom a szakmai szempontok elsődlegessége elve alapján és egy koherens szobrászokat, építészeket, fes­tőket foglalkoztatott. Kicsit többet is költött ezekre, mint amennyire az uradalom be­vételeiből telt — a gyűjtemény jelentős része azonban fenn­maradt. A kiállítás kevésbé összpon­tosít az Esterházyak legendás zeneszeretetére — a Haydn- terem az egyetlen, amelyet nem vontak be a látnivalók be­mutatásába. Szenzációszámba megy azonban az Esterházy- gyűjtemény és a kincstár meg­nyitása a nagyközönség előtt. Érdekes része a kiállításnak a tudomány iránt érdeklődő hercegek gyűjteménye, a tér­képek, földgömbök, messzi utazásokról hazahozott akkor újdonságnak számító tech­nikai csodák. Az istállóban két hintót is kiállítottak, és térképek mutatják, hol volt a családnak birtoka, kastélya. A kiállítás — amelyet a tar­tomány, a város és a szövetség egyaránt támogat, s amely egyúttal Kismarton fennál­lásának 70. jubileumát is ün­nepelni hivatott — gondol a határon túlról érkezőkre is. Bár a feliratokat nem készítet­ték el magyarul, rövid össze­foglaló rendelkezésre áll, és a magyar látogatók a jegyváltás­nál diákkedvezményben té- szesülnek. fejlesztési logika mentén — folyamatosan korrigálni kell. Ennek hiányában az valóban pazarlóvá és kis hatékonysá­gúvá válhat, és egyes elemei­ben — valljuk meg — azzá is vált. Fűnyíróval...? Mindezt elismerve — a költ­ségvetés gondjaitól szoronga­tott átvilágításokkal és a mö­göttük meghúzódó spórolási szándékkal egyet is lehetne ér­teni, ha ez valamilyen mérték­ben szelektív volna, ha nem a fűnyíró elv alapján működne, s ha végeredményként a fáj­dalmas elvonások mellett va­lamilyen rendszerfejlesztő, tartalmi, innovatív stratégiák is megfogalmazódnának. Azt azonban, hogy ez a rendszer túlfejlesztett, a ma­gyar társadalom szociális va­lóságának, a településhálózat sokszínűségének és az isko­larendszer ellátottságának is­meretében nem lehet elfogad­ni. A túlfejlettség csak a fej­letlen gazdaság relációjában igaz, ami arra utal, hogy egy rosszul működő gazdaság még egy ilyen közepesen, sőt egyes elemeiben fejletlen, de ko­rántsem rossz hatékonysággal működő iskolarendszert sem tud eltartani. Technika Vásárosnamény (KM) — Május elején a vásáros- naményi Eötvös József Ál­talános Iskolában megyei technikaversenyt tartottak 6. osztályosok részére, melyre 13 iskola nevezett csapatot. A vetélkedőt Tóth György József emlékére szervezték, aki egykoron a nyíregyházi tanárképző fő­iskola technika tanszéké­nek volt vezetője, s elmúl- hatatlan érdemeket szerzett e a tantárgy elfogadtatása és bevezetése terén. A vetélkedő kezdetén Ferenczi Imre, a verseny szervezője emlékezett meg Tóth tanár úr életéről. Ezt követően a tanulók elmé­leti feladatokat oldottak meg, majd egy modell ké­szítése során bizonyíthat­ták alkotói fantáziájukat és ügyességüket. Ä verseny eredményei: (egyéni) 1. Toldi Gergő, Vásárosnamény; 2. Pa­rányi Anikó, Nyíregyháza, 14. Sz. Ált. Isk.; 3. Tóth Péter, Nyírmada és Bori Norbert V.namény; (csa­patban) 1. V.namény, Eöt­vös; 2. Ny.háza, 14. Sz. Ált. Isk.; 3. Jánkmajtis. Huszár téri tusák Nyíregyháza (S. J.) — Cigány tanulók részére ren­deznek vetélkedőket május 17. és 19. között Nyíregy­házán, a Huszár téri ál­talános iskolában. A há­romnapos rendezvény cél­ja, hogy ezzel is lehetőséget biztosítsanak a tehetséges roma gyerekek számára képességeik megmutatá­sára. A „Roma tusa” néven is­mertté vált versenyeket im­már negyedik alkalommal rendezi meg az intézmény. A házigazdák várják a város más általános isko­láiból azokat a nebulókat, akik össze kívánják mérni tudásukat a szaktárgyi ver­senyeken, meg akarják mu­tatni képességeiket a kul­turális élet és a sport területén. A háromtusa első napján 13.30-tól tartják a helyes­írási és olvasási versenyt, a matematika- és természet­tudományi vetélkedőt. A második napon 9 órától ke­rül sor a kulturális szem­lére: vers, próza, ének, tánc és az egyéb kategóriában. A rendezvények zárónapja a sporté. Nagy Imre és kora Nyíregyháza (KM) — A Nagy Imre Társaság és a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Önkormányzat Pe­dagógiai Intézete közös pá­lyázatot hirdet Nagy Imre és kora I. címmel, általános és középiskolások részére. A szervezők a témakörhöz kapcsolódóan várnak me­gyei vonatkozású, irodalmi színvonalú írásokat, vissza­emlékezéseket (családagok, ismerősök, szemtanúk elbe­szélései alapján), archív fotókat, tárgyi dokumen­tumokat, személyes talál­kozás megörökítését bemu­tató dolgozatokat. A pálya­munkákat a pedagógiai in­tézet címére kell küldeni: 4400 Nyíregyháza, Búza utca 5. Határidő 1995. ok­tóber 23. Az I—III. helyen végző munkák készítői értékes tárgyjutalmat kap­nak, a legjobb dolgozatokat publikálják. Esterházy-kiállítás Kismartonban

Next

/
Thumbnails
Contents