Kelet-Magyarország, 1995. május (52. évfolyam, 102-127. szám)

1995-05-17 / 115. szám

1995. május 17., szerda KÖZÉLET Kelet-Magyarország 5 Tanuljuk a demokráciát Szőke Judit Nyíregyháza (KM) — Köz­érthető volt, tapasztalt, bölcs, olyan igazi professzo- ros. Ha nem is bújhatott ki a bőréből, ám elsősorban még­is a debreceni KLTE egyete­mi tanáraként, politológus­ként tartott feszes ütemű elő­adást, majd válaszolt a hall­gatók aktuális problémákat feszegető kérdéseire május 11-én a TIT-székházban Pozsgay Imre. A Nyíregyházi Népfőiskolái Egyesület, a Társadalmi Egye­sületek Szövetsége és a TIT megyei csoportja rendezte ta­lálkozót a szervezők nevében dr. Lukácskó Zsolt egy nagy lélegzetű kérdőmondattal ve­zette fel: professzor úr, ez az a demokrácia, amire akkor gon­dolt...? Pozsgay Imre a tőle meg­szokott filozofikus mosollyal viszonozta az érdeklődést, majd előrebocsátotta, hogy nem a demokrácia a kiábrán­dító, hanem a válság. Ez az ál­lítása ott is maradt a levegő­ben, hiszen az elmúlt évek tör­ténéseit foglalta össze, s érté­kelte a megélt élmények alapján. Szerinte a rendszer- váltás szükségszerű, elkerül­hetetlen történelmi esemény volt, hiszen a Kádár-rendszer bukásra ítéltetett — különösen az utolsó tíz évében azért volt kibírható, mert maguk az em­berek azzá tették („ritka alkal­mazkodóképességű ember a magyar...”). Az utána követ­kező várva várt rendszerváltás MIÉP­fórum Nyíregyáza (KM) — A Magyar Igazság és Elet Pártjának megyei politikai fórumát tartják május 20- án szombaton 10 órakor Nyíregyházán, a reformá­tus gyülekezeti ház Besse­nyei tér 7. szám alatt lévő nagytermében. A szerve­zők a rendezvényre Csurka Istvánt, a párt elnökét is várják. Pozsgai Imre Harasztosi Pál felvétele két egymással párhuzamos sínpályát épí­tett ki. Az egyiken futott a demokrácia, a parlamenta­rizmus vonata, a másik végén, a pályaudva­ron a nép a szabadságot, a jólétet várta. De arra nem kanyarodott lokomotív... Vajon iga­zán felkészült- e a magyar elit a kormányzás­ra? — a továb­biakban ezt fejtegette. Hátrányosnak ítélte, hogy nem voltak olyan politikai mozgalmak, melyek párto­kat termeltek volna ki. Épp ezért szerinte a mai pártok lát­szatpártok. — Táborozási körülmények között hozták őket létre, ott lebegnek a fejünk felett, mint egy égi jelenség, s csak figyeli őket a nép. Ennek ellenére felbecsül­hetetlen érdem az, hogy békés volt az átmenet, ugyanis Kö- zép-Kelet-Európában, de kü­lönösen nálunk ilyen változá­sokat térdig vérben gázolva szoktak véghezvinni. Ezzel együtt, persze, hiányzik a for­radalmi élmény, s azt a tényt is sajnálatosnak tartotta, hogy az ifjúság kivonta magát az egészből — megajándékozott lett. Hűen régi önmagához, hi­szen mindig is elkötelezettje volt az önszerveződésnek, ele­mezte a magyar „civil szférát- lanság” okait, s máig ható kö­vetkezményeit is. A jelen politikai helyzetet a következőképp ítélte meg: — Államválság van. Csak gyenge állam teszi azt, hogy a társadalom jövedelemtermelő képességét nem tudja feltá­masztani, de a jövedelmet el tudja vonni. A nagy eredmények közé sorolta az önkormányzatok létrejöttét, s a régiók egymás­hoz közelítésének szándékát. Ez utóbbi azonban mára ve­szélybe került. Szemléletes a hasonlat: a régiók olyanok, mint a jégtáblák a tavaszi ára­dásban. Humbuk az egész — így vélekedett a politikai kor­mányzat-szakértői kormány­zatpolémiáról. A kormányok mindig politikaiak — szögezte le. Újra kell tanulnunk a de­mokráciát, még tréningre sem volt lehetőségünk 40 éven át. Az MDF és az MSZP is csak tanuló... — ezekkel a gondola­tokkal vezette be az államról és a politikáról szóló fejezetet. Sűrűn használta példái között külföldi útjain, diplomáciai vi­zitjein szerzett tapasztalait. Nem maradt ki a sorból a nem­zetközi környezet sem, a maga új vasfüggönyével. Gazdasági témákra kitérve arról beszélt, hogy a világtörténelemben példátlan, de legalábbis fejlett országok között mi vagyunk az egyetlenek, ahol húsz éve restrikció van. S az sem igaz, hogy nincs alternatíva, üzente mintegy az őt romantikusnak, folklorisztikusnak tartóknak, mert a történelem tele van al­ternatívákkal. Nem számíthatunk magun­kon kívül senkire — hűtötte le Pozsgay professzor azok biza­kodását, akik külső segítség­ben reménykednének —, de Magyarország elég kulturált, civilizált ország ahhoz, hogy össze tudja szedni magát, s meg tudja oldani egyedül saját problémáit. A mezőgazdaságért Budapest (KM - K. É.) — Hol tart ma a mezőgazdasági alapanyagot feldolgozó és felvásárló vállalatok és üze­mek privatizációja, mi lesz a megtermelt zöldségek, gyü­mölcsök sorsa? — kérdezte in­terpellációjában a privatizá­ciós minisztert Bajor Tibor, megyénk MSZP-s képvise­lője. — Bajor Tibor a továbbiak­ban részletesen kifejtette, a vá­lasztópolgárok, a termelők kí­váncsian várják ennek az ága­zatnak a jövőjét. A képviselő utalt arra, hogy a szocialista párt választási programjában egyértelműen megfogalmazó­dott az a feltétel, hogy a mező- gazdasági privatizáció során folyamatosan figyelemmel tartják majd a termelők ér­dekeit. Nemcsak a jelen, a jövő problémája is a termelés fo­lyamatosságának megterem­tése, s az, hogy a megtermelt zöldség és gyümölcs minél magasabb szinten feldolgoz­va kerüljön piacra. A vásárlók és termelők érdeke egyaránt az, hogy a termelés során keletkezett bevételnek egy részét fordítsák vissza a terme­lésbe, juttassák el a gaz­dákhoz. Az interpellációra Suchman Tamás privatizációs miniszter válaszolt, aki elmondta, a kor­mány célja az, hogy a még el nem adott feldolgozó üzemek és vállalatok értékesítésekor első helyre sorolják azokat, akik a mezőgazdasági ter­mékek előállításával és feldol­gozásával kívánnak foglal­kozni. Rendezni közös dolgainkat Amit a fejlett nyugati társadal­maknak — mint az amerikai, holland, finn, belga — csak sok évtizedes türelem, kitartó párbeszéd és sok-sok jóakarat révén sikerült megvalósítani­uk, azt most Bukarestben egy ünnepi összejövetelen, több szépen zengő szónoklattal el­intézték, de legalábbis elinté- zettnek vélték. Nagy fogadás­sal egybekötve, az ország el­nökének jelenlétében mega­lakult a Harmónia Alapítvány, melynek célja: „Harcolni a harmónia erősítéséért a vegyes házasságú családok közti kap­csolatokban, valamint a Ro­mániában élő különböző etni­kumok közötti kapcsolatban. Harcolni az etnikumok közötti kölcsönös tisztelet erősítéséért a tolerancia, a megértés, a ba­rátság és szolidaritás szel­lemének fejlesztéséért Romá­nia minden állampolgára kö­zött”. Első olvasásra, hallásra csakugyan szép és nemes esz­ményeket tűzött zászlajára az alapítvány, mely állítólag tag­jai között szeretné látni mind a háromszázezer — mások sze­rint négyszázezer — romániai vegyes házaspárt. Miért fo­gadja akkor nagy szkepticiz­mussal, sőt ellenszenvvel „e ragyogó kezdeményezést” — egy magas díszvendéget idéz­ve — az erdélyi magyarság és a legtöbb romániai nemzeti­ség? Azért, mert már az elején nagyon kilógott a lóláb! A Harmónia nem alulról kezdeményezett civil szerve­zetként jött létre, hanem a ha­talom sugallatával és nagyfo­kú támogatásával, hogy a reni- tenskedő nemzetiségi szerve­zetek ellenében, mint az RMDSZ, másféle alternatívát és programot kínáljon a ki­sebbségeknek. Úgymond a ve­gyes házasságok békéjét és harmóniáját, ami ugye, min­den mai ellentétet megold. Létrehozói, alapítói úgyneve­zett jó magyarok, jó németek, cigányok, ukránok, törökök, persze a velük vegyes házas­ságban élő románok, akik nem írnak levelet az Európa Ta­nácshoz a nemzetiségi jogok érvényesítése érdekében, nem tüntetnek a Bolyai Egyetemért és a kormányzó pártokkal együtt feszültségkeltőnek tart­ják a nemzetiségi autonómia- törekvést. Az ünnepi összejövetelen az emelkedett szónoklatok már- már a mennyei békét idézték. „A vegyes házasságban a kü­lönböző etnikumok nemhogy elveszítenék identitásukat, ha­nem minőségileg magasabb szinten valósítják meg önma­gukat.” — így az egyik. „A vegyes házasságok egymásba oltják a különféle etnikumok legjobb tulajdonságait, legne­mesebb hagyományait” — így egy másik. Persze a valóság­ban a vegyes házasságok is egészen más arcukat mutatják. A szabadjára engedett idegen- gyűlölet, a választási kampá­nyok alkalmával fel-felerősö- dő magyarellenesség inkább gyengítette, mint erősítette az ilyen házasságokat. Nem csak a hirdetésekből, az esküvői jókívánságokból, de az anya­könyvi bejegyzésekből is az derül ki, hogy a nacionalista hisztéria okán kevesebb ma­gyar fiatal köt románnal há­zasságot, mint korábban. Arról meg különösen sokat lehetne beszél, hogy a nemze­tiségek miként őrzik meg identitásukat a vegyes házas­ságban. (Nem véletlen, hogy ez a kérdés már-már tabu volt, a nagy indítóünnepség sajtóér­tekezletén is). Pláne az olyan férjek mellett, akik a nagy nemzeti öntudattal felvértezve gyermeküket Decebalnak és Traiannak keresztelik, hogy magyar anyjuk ne becézhesse Józsikának vagy Jancsinak. Kivétel azért akad, nem is ke­vés, ám a mostani zaklatott helyzet nem az ő példájukat erősíti. Észre kellene, hogy vegye ezt a hatalom, s inkább a társa­dalom egészében, mint a ve­gyes házasságokon belül kel­lene keresni a békességet és a harmóniát. És ne a maga kreál­ta kirakatszervezetekkel, ha­nem a nemzetiségek maguk választotta, legitim képviselő­ivel próbálja végre rendezni közös dolgainkat. Sike Lajos Kedves Olvasónk! Ha hatnapi szelvényt (hétfő­szombat) kivágva együtt május 24-ig beküld, akkor részt vesz heti ajándéksor­solásunkon. (Ezen könyvju­talmat, KM-előfizetést és más ajándéktárgyakat nyer­het.) Égyben jogot nyer a havi sorsoláson történő rész­vételre, amelyen a fődíj pá­rizsi, illetve franciaországi társasutazás. Játékunk három hónapos. (E heti megfejté­sek a május 27-i számban.) Cím: Kelet-Magyarország Szerkesztősége 4400 Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3-5. X-eljen — nyerhet! Mit jelent a „bravúr” szó? CB halászháló | «J fakitermelő szerszám EB rendkívüli ügyesség­re valló teljesítmény A megfejtő neve: Címe: l/áNlCPitl l#2* **#%«•*« 2» ww B hp B B W B B ^^B Évzáró... ...balettvizsgát tartanak május 20-án és 21-én Kis­várdán a Várszínház és Mű­vészetek Házában az itt működő balettcsoport tag­jai részére. A mintegy het­ven növendék Feketéné Kán Ildikó balettmester előtt ad számot felkészült­ségéről. (KM) Június 8-áig... ...tekinthetik meg az érdek­lődők a nyírbátori polgár- mesteri hivatalban a műem­léki sétány Részletes Ren­dezési Tervének program­tervét. A képviselő-testület a lakosság észrevételeit is szeretné figyelembe venni a döntéshozatalnál, amire előreláthatóan a következő testületi ülésen kerül sor. Országos játék... ...3. helyezettje lett a csen­ged általános iskola csapa­ta. Az Egészségesebb isko­lákért elnevezésű országos program részeseiként kap­tak meghívást egy általános műveltségi versenyre, amely a kisdöntőjét szom­baton mutatta be a Magyar Televízió. Nagy Katalin programkoordinátortól tud­juk: mindössze hat ponttal maradtak le a csengeri gye­rekek a kispestiek mögött, akik 105 ponttal jutottak a döntőbe. Irodalmi, sport, törvényismereti, művészeti és a népszokásokkal foglal­kozó kérdések egyaránt szerepeltek a versenyen. A közbiztonságról... ...a verseny-, tömegsportról tárgyal többek között soron következő, május 25-én 14 órakor kezdődő ülésén Új- fehértó képviselő-testülete. A testületi ülések természe­tesen nyilvánosak, várják az érdeklődő lakosokat. Ibrányban... ...nagy sikert arattak a ta­vaszi hangverseny résztve­vői a közösségi házban. Fellépett az aranydiplomás ifjúsági fúvószenekar, az énekkar, szólisták az álta­lános iskola mellett műkö­dő zeneiskolából. (KM) Nem packázhat... Kovács Éva Budapest (KM) — Mi in­dokolja, hogy a tsz-eket tekintsük egyedül autenti­kus tanúnak, amikor a Ká­dár-érában is mindvégig magántulajdonban volt föl­dek átírásáról van szó? — kérdezte a napokban a Par­lament ülésén Kávássy Sán­dor, a kisgazdák megyénk­ben képviselője, aki a to­vábbiakban kifejtette: Általánosan ismert, hogy az 1956-61-es roham ide­jén se adta be mindenki a derekát, és a legtöbb telepü­lésen maradt néhány em­ber, aki nem lépett be a tsz- be. Alaposan ki is toltak velük, jó földjüket elvették, gyenge minőségű rossz fek­vésű területeket jelöltek ki helyettük. A legtöbben azonban így is művelték, jobbították a kényszercsere folytán kapott földeket és az adót is megfizették. Fé­lelemből, túlzott óvatosság­ból azonban sohasem sür­gették a hagyatéki tárgyalá­sokat, nem siették el vagy elmulasztották az átírá­sokat. Az utóbbiak most nehéz helyzetben vannak, mert a földhivatalok a kincstári gondolkodás „csúcsra jára­tásaként” a tulajdonátírás feltételeként azt követelik, hogy az érintettek a tsz-től hozzanak igazolást arról, hogy az általuk felhasznált föld a Kádár-érában sem volt tsz-használatban. Az ilyen igazolások megszer­zése — mutatott rá Kávássy Sándor —, távolról sem egyszerű. Csak huzavona, veszekedés útján kapható meg, sokszor még így se. Az érintett szövetkezetek sok esetben egyszerűen el­zárkóznak az ilyen igazolá­sok kiadása elől. Mi indokolja, hogy sokat szenvedett embereket újabb tortúrának és vegzatúrának tegyünk ki, mi indokolja továbbá, hogy ezekben az ügyekben az ellenérdekű fél, a szövetkezet legyen a döntőbíró, amikor köztu­dott, hogy a földért amúgy is éles harc folyik? A kérdésre Kiss Zoltán a Földművelésügyi Miniszté­rium államtitkára válaszolt, aki elismerte: sokan való­ban a Kávássy által elmon­dottak miatt nem íratták át annak idején földjeiket, bár e kérdés jogi megoldása két rendelet által is megold­hatónak látszott. A szövet­kezeteknek nincs joga packázni, kötelesek kiadni az igazolásokat azoknak, akik földjeik sorsát papíron is rendezni szeretnék. —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents