Kelet-Magyarország, 1995. május (52. évfolyam, 102-127. szám)
1995-05-03 / 103. szám
1995. május 3., szerda HÁTTÉR Kelet’Magyarország 3 Totális csőd Bátorligeten Gyümölcsaszaló épülne, de nincs elég pénz a beruházás befejezésére Bátorliget (KM-MCS) — A Westel telefont a szolgáltató cég már kikapcsolta, a vonalas egyelőre még él, de órákat kell várni, míg a jegyzett számot meghívja a központ. Az áramdíjat valahogy összekaparták, így egy hónap haladéköt kapott a bátorligeti hivatal. Hogy valamennyire fűteni tudjanak, közhasznú munka keretében kivágatták az engedélyezett fasorokat. Ebből eladásra is jutott. Ezen kívül az autóbuszon is túladtak, hogy az intézmények dolgozóinak bért fizethessenek. Totális csőd, ennél jobb kifejezés nincs. Antal Mihály polgármester az asztalon tornyosuló inkasz- szókra mutat, amelyre hónapok óta nincs fedezet. Mindezt még tetézi az is, hogy a falu lakosságának is tartozott a hivatal a gázberuházás áfá-jával. A normatívából kb. 800 ezer forint maradt meg, ebből fizették vissza a lakosoknak járó pénzt, amit már nem lehetett húzni, hiszen az Állami Számvevőszéknél is feljelentették a bátorligeti elöljáróságot. A csőd miatt várhatóan az óvodát be kell zárni és a napközit is meg kell szüntetni, mert a Füszért beszüntette a szállítást. Nincs az étkeztetéshez alapanyag-utánpótlás, ugyanis tavalyról a cégnek még mindig majdnem 300 ezer forinttal tartoznak és a kamrában tárolt élelmiszerek a közeljövőben elfogynak. A polgármester üzemeltette két élelmiszer- boltnak is közel 200 ezer forinttal tartoznak az intézmények, emiatt ő is leállította a szállítást. Véges keretek — A polgármester és a beszállító is én vagyok egy személyben, ezért adtam hitelt, de a keretem nekem is véges — tárja szét a kezét Antal Mihály. Az OTP-nek márciusban nem fizették ki az iskolahitel tőke-, plusz kamatkötelezettségét, ami 2 millió forint. Ehhez adalékként csak annyit, hogy normatívaként 1,6 millió forintot kap Bátorliget. Az iskolában a tanulószoba megszűnt, a napközis létszám az étkezési hozzájárulások miatt igencsak lecsökkent. — A totális csődnek egyetlen oka van: az új iskola megépítése — szól a háttérről a polgármester. — A tanácsi rendszerben Bátorligetnek és Teremnek közös tanácsa volt, az önállóság keretében viszont szétváltak. Addig négy osztály működött Bátorligeten és négy Teremben, azzal a busszal jártak a gyerekek, amit eladtunk. Ahogy megszűnt a közös tanács, nyolcosztályos iskolát kellett működtetni, ehhez viszont nem voltak meg a feltételek, hiszen szükségtantermekben, a kultúrházban, a könyvtárban, a házasságkötő teremben tanítottak a pedagógusok. Amikor vége volt az egyik órának, a tancsoport majdnem egy félórát kóborolt, míg megtalálta a neki kijelölt termet. Ezért mindenképpen kellett egy iskola. Arról, hogy milyenre lett volna szükség, utólag már nem lehet megállapítani, a költségek alapján viszont jóval kisebb is elég lett volna, hiszen se a hitelt, se a kamatokat nem tudjuk fizetni. A nadrágszíj-összehúzó intézkedések között szerepel, hogy szeptemberben 3 pedagógussal kevesebben kezdik az iskolában az évet. Rebesgetik, hogy készül az önkormányzatokra érvényes csődtörvény, de azzal sem tudom, mit fognak elérni, hiszen plusz pénz egy fillér sem lesz. Egy fillér sem A fizetésképtelenséget megismerve csak csődről lehetne beszélni, de a totális jelző azért illik ide, mert a gázberuházást sem tudták befejezni Bátorligeten. A számlaösszeg egy részét egyenlítették ki és amíg tartoznak a beruházónak, addig nem lesz gáz a csövekben. A 11 milliós kormánygaranciás hitel már régen megérkezett az OTP-hez, de az összeg felvételének kritériuma, hogy legyen megfelelő önerős rész, pontosan 4,2 millió forint. Ennek hiányában nem tudnak hozzájutni ehhez a pénzhez. — A falu, amióta létezik, mintha nem is Magyarországon lenne — kesereg a polgár- mester. — Hazánkban 1963- ban ide vezették be utoljára a villanyt. Most gondolom a gáznál is ugyanez lesz a helyzet. De miből fizessünk? A faluban egyáltalán nincs munka- lehetőség, csak az önkormányzati intézményékben dolgoznak, meg néhány vállalkozó működik, a többiek vagy nyugdíjasok, vagy munkanélküliek. Ha most ezekből az intézényekből is kénytelenek leszünk elküldeni embereket, akkor hol fognak munkát találni? Pedig most kellene igazán a segítség, de eddig hiába írtam még Horn Gyulának és Göncz Árpádnak is, az eredmény a nullával egyenlő. Kéne a gáz — Pedig most lenne lehetőség a falu fejlesztésére, a munkanélküliség csökkentésére, az ittlakók megtartására. A mátészalkai székhelyű Redim- pex Kft. egy komoly, munkahelyteremtő beruházást létesítőire Bátorligeten, gyümölcsaszalót építenének a volt téesz- telepen, ahol 38 embernek állandó munkát adnának, a szezonban pedig közel 100 dolgozót foglalkoztatnának. De ehhez szükség lenne a gázra és pont emiatt keresett meg bennünket, hiszen értesült a gázberuházásról. Erre tessék, pont a legfontosabb szolgáltatás hiányzik finanszírozási gondok miatt. Ráadásul még egy ezer- forintos földügy is nehezíti a telep tulajdonjogának átírását. Türelmesek ők is, de kezdődik a szezon és előbb-utóbb tovább fog állni és megint ittmaradunk az üres kezünkkel. Ilyen lehetőségünk pedig még egyszer nem lesz a falu életében... Ha valaki már az elején ráismerne az öreg királyról és a három fiáról szóló mesére, könnyen azt hihetné, az ősrégi meséhez találtuk ki a ma játszódó történetet. Valójában éppen fordítva áll a dolog. A mában játszódó történet kereste meg a régi mesét, merthogy minden szinte ugyanúgy esett meg napjainkban, mint réges rég az említett mesében. Csupán a szereplők változtak valamelyest. Az idős ember — aki a három fiát útnak engedte szerencsét próbálni — mint ez sejthető —, nem király, a három fiú pedig nem királyfi. De a többi stimmel... Történt pedig alig két-há- rom éve valahol Magyarországon, hogy az idős apa, miután kézhez kapta az őt jogosan megillető kárpótlását, kereken egymillió forintot, magához hívatta a három fiát. Az Első fiúhoz így szólt. — Te vagy a szemem fénye! Te vagy a legszorgalmasabb, minden forintot a Modern mese fogadhoz versz. Te kapod a millió felét. Aztán a Második fiúhoz intézte szavait. — Te is a szemem fénye vagy! Igaz, kimaradtál az iskolából, de nem teszek különbséget, te is megkapod a félmilliót. Ezután szólította magához a Harmadik fiút, akinek csak annyit mondott: — Te szülőszomorító, naplopó, te nem kapsz egy fillért sem, mert úgy is elherdálnád! Ezzel útnak engedte a három fiút, éljenek, boldoguljanak, ahogy tudnak, de három év múlva adjanak számot, mi lett az örökség sorsa. Még búcsúzóul odaszólt a legkisebb fiúhoz: — Aztán jól vigyázz, te kaptad a legtöbbet, a semmit, jól sáfárkodj vele. Aztán te is gyere el hozzám három év múltán... Teltek, múltak a hetek, hónapok, évek. Eltelt a kiszabott három év, amikor a három fiú ismét odaállt az apjuk elé. Az Első fiú egy virágzó kft.-t hozott létre a félmilliós tőkéből. Az apa büszkén hallgatta a beszámolót. Az Első fiú megtízszerezte a kapott pénzt, sikeres vállalkozó lett, az apa nem csalódott benne. A Második fiú se tétlenkedett a három év alatt, ő bizony meghússzorozta a kapott tőkét, neki sem kell szégyenkezni az apja előtt Szemlesütve álldogált és várt sorára a Harmadik fiú, a naplopó, a szülőszomorító, aki egyetlen fillért sem kapott az apai örökségből. Ha már ott volt, az apa hozzá is odafordult. — Hát te, fiam? Veled mi történt a három év alatt? — Én nem sok mindent csináltam — válaszolt a fiú, még mindig szemlesütve. Egymás után alapítottam a kft.-ket, de mind csődbe ment. A rengeteg csődből sikerült százmilliót összehozni. Az apa sápadt arcát elárasztotta a vér, s már emelte volna a kezét, de még megengedett magának egy utolsó kérdést. — Százmilliós veszteséget? — Dehogy! Százmilliós nyereséget hoztam össze apám. Három éve bujócská- zom a megszűnt, csődbe ment, majd újra, más néven életre keltett kft.-k között. A pénzem meg csak nőtt, nőtt... Az öreg király, azaz az apa keblére ölelte a legrosszabb fiát és a másik kettőhöz fordulva így beszélt: — O az én legkedvesebb fiam, akinek egyetlen fillért sem adtam, mégis százmilliót csinált a semmiből. Mert tudjátok meg, pénzből a bolond is tud pénzt csinálni. De a semmiből pénzt, sőt sok pénzt csinálni, az a művészet. Eddig a mese, azaz a történet, amelynek tanulságát levonni nem kötelező. Legfeljebb ajánlatos... Négyes fogat Nyéki Zsolt «wKTOmwwramiw« M agyar, ukrán, román és szlovák társadalmi szervezetek képviselői Nyíregyházán fogadták el azt a szándéknyilatkozatot, amelyben a Tisza felső szakaszának közös védelme mellett foglalnak állást. A tét nem kicsi, hiszen ha a szavakat tettek is követik, szerte a földkerekségen először működne együtt négy ország egy természet- védelmi terület kijelölésében, eredeti szépségeinek és értékeinek megóvásában. Hogy a feladat valamikor egyszerűbb volt, azon most kár keseregni, sokkal fontosabb a közigazgatás szempontjából feldarabolt, ám földrajzilag egységes arcát őrző Kárpát-medence harmóniájának megteremtése. Nem véletlen, hogy ebben a hazánk és főként megyénk természetvédői járnak az élen, hiszen a folyóink többségénél befogadó szerepre szorultunk, így nem mindegy, mit hoz a víz. S hogy az igyekezet nem hiábavaló, azt jelzi az is: a korábbi tagadások után a szomszédok ma már elismerik a Tisza, a Szamos vagy éppen a Túr egy-egy szennyezésének tényét, elfogadják a magyar szakemberek segítségét a szenynyező forrásfelszámolásánál, s nagy lépés, hogy visszaveszik az összegyűjtött hulladékot. Ennek sorsát azonban újra bizonytalanság övezi, s a kártérítés kötelezettsége nélkül könnyen viszontláthatjuk az egyszer már ösz- szegyűjtött olajat. Kormány- szintű szerződések nélkül pusztába kiáltott szó marad minden, szomszédaink még nem írták alá az Európai Unió ide vonatkozó egyezményeit, s kétoldalú megállapodások sem születtek még országaink között. Most, hogy a környezetvédelmi tárcát szőkébb hazájának problémáit közvetlenül átélő ember vezeti, megyénk szakemberei, polgárai e téren is látványos munkát, eredményeket várnak el. Európa integrációjának útján ma már ismert fogalom a törvény- és jogharmonizáció, mely nem csak a gazdaságban alapkövetelmény, a természetvédelem törvényeinél is alkalmazni kell. Bár sajnálatos tény: egyelőre ez még homályos, távlati cél. Mai mese Ferter János rajza Kommentár Iszonyú viszony Kovács Éva oktor úr, olyan beteg / 1 vagyok, már a cigaretta se esik jól — mondja a beteg orvosának, miközben asztmásán lélegzik, fullad, alig kap levegőt. Valójában azzal a betegséggel küszködik, amelyet önmagának szerzett, s amelyre most úgy vár gyógyulást, hogy közben egyetlen lépést sem tesz önmaga érdekében. A példa sajnos nem rendkívüli. Magyarországon jelenleg az egy főre jutó cigaretta mennyisége — a csecsemőt és az aggastyánt is beleértve 2700 darab, ami éves átlagra átszámítva közel huszánhétmilliárd elfüstölt szál cigarettát jelent. Nem semmi, mondhatom. Ha ehhez még hozzávesszük az alkoholnak, a különféle szenvedély ebetegségeknek és kábítószereknek az egészségre gyakorolt hatását, nyugodtan mondhatjuk, ami népegésségügy, a lakosság egészségi állapota, a várható élettartam terén ma hazánkban tapasztalható, az logikus, egyenes következmény, nincs benne semmi rendkívüli, semmféle csoda. Csodának legfeljebb az nevezhető, hogy még egyáltalán győzi az állam, győzik az orvosok. A pénzen vett betegségek ugyanakkor nemcsak az egyénnek, hanem az egész társadalomnak is gondot jelentenek, amiről amúgy bárki bármikor szívesen lemondana. Ezért is lehet örülni annak, hogy újra meg újra útjukra indulnak különféle kezdeményezések, amelyek a maguk sajátos eszközeivel és módszereivel ezeket az önpusztító folyamatokat igyekeznek megakadályozni. A közelmúltban például Országos Mentálhigienes Programiroda alakult, melynek élén miniszteri biztos áll, aki személyében felel azért, hogy a kitűzött célok megvalósulhassanak. A kormány nem csak szavakkal, tettekkel is bizonyítja szándékát, hiszen kétszázötvenmillió forintot különített el erre a célra. A kormány tehát lépett. Léphetnének végre az önmaguk egészségét tudatosan kockára tevők is... Györke László felvétele A polgármesteri hivatal Ez elment olajat szerezni i Ez a kicsi megbünhődöti ____érte Ez jmegszőkítette Ez] hazavitte Ez i megvette
