Kelet-Magyarország, 1995. május (52. évfolyam, 102-127. szám)
1995-05-13 / 112. szám
MAGÁNVÉ KEMÉNY Próbavoks A cél Nyugat-Európa, de a magyar piac is rendkívül fontos a számunkra Érdekes ország a mienk. Alighogy végeztünk az egyik választással, rögvest hoz-, zálátunk a következőnek is. Kevés idő telik el azzal, hogy a győztesek rendezik soraikat, örülnek a sikernek, máris megindul a lázas készülődés: választás nem csak volt, négy év múlva lesz. Szeretünk választani. A hétvégi kaposvári próbaválasztás sem volt más, mint egy játék, jópofa időtöltés — legalábbis erről szóltak előtte az illetékesek, mintha csak sejtetni engedték volna, nagyjából tudják, mit hoz a jövő, ezért már előre elégedetlenek vele. Volt aki azt állította, ha nem lesz tízszázalékos a részvétel, nincs értelme ennek az egésznek. Igaza lett, nem sok értelme volt. Olyanra sikeredett az egész, mint egy puccos fogadás. Mindenki fitymálja, de távolmaradni senki nem akar róla. Felvonultak a pártok, programot hirdettek, agitáltak és győzködtek. Azt tették, amit tenni szoktak: megpróbálták magukat a lehető legjobb színben feltüntetni, s elhitetni velünk, a választópolgárokkal, akkor járunk jól, ha rájuk adjuk voksainkat. Ha az ember külön-külön hallgatta a meg- nyilatkozókat, kezdte azt hinni, mindig az csinálja rosszul, aki épp a hatalomra kerül, s aki kívülrekedt, annál a bölcsek köve. így tűnt ez a legutóbbi parlamenti tanácskozáson is, amikor a Budapest Banknak juttatott 12 milliárd fölött lángolt fel a vita. Az kiabál, akinek a háza ég, tartja a közmondás, mely akkor jutott eszünkbe, amikor az előző kormány illetékesei bírálták a mait. A kibicnek semmi se drága — gondolhattuk az újabb felszólalás alatt, amikor nagy bangón igazságot, lemondást, retorziót és rendet követelt a pártvezér. Dagad a botrány, s ez nem basznál senkinek. Az országnak semmiképpen nem. A leghiggadtabbnak talán a privatizációs miniszter bizonyul, aki próbálta csillapítani az indulatokat, s arra kérte a képviselőket, várják meg a vizsgálóbizottság eredményeit, kíséreljék meg addig félretenni egyéni ambícióikat, s válasszák helyette a közös érdeket. Ami semmiképpen nem a zavarkeltés, a kiabálás és háborgás, sokkal inkább a világos, józan, tiszta beszéd, meg az összefogás. Ha ezt választjuk, talán többre jutunk... Kovács Éva Jaczkó László Harasztosi Pál felvétele AKTUÁLIS INTERJÚNK — A múltból származó hitelállomány magas, 8,3 milliárd, ebből a üzletünket 1,7 milliárd érinti. Mielőbb szükségünk lenne ennek a hitelnek a lerendezésére. Ennek nagy része az a beruházás volt, amelynek terhét nem bírtuk, viszont nélküle halottak lennénk. Amikor többlettermelésünk van és a termeléshez egyre több tőkére lenne szükségünk, akkor nagyon nehezen tudunk forráshoz jutni. Napjainkban az üzletmenet arra ad lehetőséget, hogy hosz- szabb távra tervezzünk, ehhez viszont a gyárat meg kell újítani, emellett a kereskedelemben a marketingbe be kell ruházni, amelyhez partnereket és saját forrást keresünk. Stratégiánk van, küldetésünket magunk fogalmazzuk. Az elvünk továbbra is az: a vállalatoknak három típusa van, az egyik alakítja, a másik szemléli az eseményeket, a harmadik pedig csodálkozik rajta, hogy bekövetkezik. Mi nem engedhetjük meg azt a luxust, hogy a második vagy a harmadik kategóriába tartozzunk. Az üzlet olyan, mint egy spirál, lehet befelé, lehet kifelé menni belőle. 1993-ig befelé ment a spirál, ’94-től viszont kifelé, ami azt jelentette, hogy rendkívül jó évet zárt a Taurus Mezőgazdasági Abroncs Kft., mondta Jaczkó László, a társaság ügyvezető igazgatója, akit a cég válságkezelő programjáról kérdeztünk. □ A Taurus Mezőgazdasági Abroncs Kft. 1994-ben egy új gazdasági pályára állt. Mi indokolta a döntésüket, és ebben a gazdasági környezet mennyire segítette a társaságot? — Nagyon pontosan tudtam, hogy a mezőgazdasági radiál abroncsgyártás jó üzlet, viszont azt is kellett látni, hogy 1993- ban a cég legkritikusabb évét élte. Ennek előzménye az volt, hogy 1991-93 közötti időszakban a világon a gumiipar recesszióba került. A Good Year- tól a Michelinig minden gumigyártó legalább egy veszteséges évet zárt, mindenkinek volt beruházáshiányos éve, és komoly létszámleépítések. Ehhez járult hozzá a piacvesztésünk is, szerencsére nem Nyugat-Európá- ban, hanem keleten. A magyar gazdasági környezet ráadásul nem igazán kedvezett számunkra, a harmadik ok pedig az volt, hogy a Taurus egésze is válsághelyzetben volt. Ennek hatására a mezőgazdasági abroncsüzlet jelentős pénzügyi veszteséggel zárt két évvel ezelőtt. □ Mennyire támogatta a Taurus a válságkezelést? — A Taurus legszebb időszakát a ’80- as években élte, viszont a ’80-as évek végén elmulasztotta a gyors gazdasági átalakulást, amit most hibának tartok. Ezek után a cég egy decentralizációs politikát választott, amelyben a gazdasági környezet igénye is kifejeződött, így az elkülönült technológiai-üzleti részek először üzleti egységgé, majd leányvállalattá, később kft.-vé alakultak. A mostani válságkezelést a menedzsmentünk dolgozta ki, saját magunkat kellett kihúzni a gödörből. □ A korábban működött nyíregyházi gumigyár több terméke viszont nyereségesség szempontból nem volt kedvező a cég számára. Ennek köszönhető egyrészről az üzleti egységek kialakítása? — A profiltisztítás után a Taurus Mező- gazdasági Abroncs Kft. vezérterméke a ra- diálabroncs, amely a termékstruktúrában hetven százalékot képvisel, de ha hozzávesszük a többi mezőgazdasági célú abroncsot, akkor már meghaladja a nyolcvan százalékot. Tovább már nem lehetett szabdalni az abroncs üzletágat, mert az abroncsgyártás nagy gépigényű, összefüggő technológiát igényel, és ezt nem lehet kis ^összeszerelő üzemként működtetni. Az elképzelhető és erre voltak már próbálkozások, hogy a gyártást kiszolgáló részek valamilyen más működési formában üzemeljenek. □ Ezek szerint egy viszonylag nagy és egységes üzletág maradt meg az abroncsszektorban? — Minden relatív, hiszen ha a világban a Good Yeart nézzük, amely 12 milliárd dollár bevételt ért el az elmúlt évben és 43 országban 72 gyárat működtet, akkor ez a nyíregyházi üzem nagyon kicsi. Ha viszont azt veszem, hogy Nyugat-Európában a Radiál abroncsok utánpótlás-piacán a részesedésünk 18 százalék és a Michelin-Kle- bert kivéve a többi nagy részesedése alig több, akkor mégsem vagyunk olyan kicsik, büszkék lehetünk magunkra. Ha azt nézem, hogy a volt nagy gyárak közül akár a megyénkben, akár az országban hányán októberétől naprakészen tudjuk fizetni vásárlásainkat, az üzlet pénzügyileg egyenesbe jött, de nem magyarországi hitelből. Nyugat-európai vevőink úgy látták, hogy átmeneti segítséget kell adni, ez a módszer egy idő után le fog csengeni. Viszont az üzlet finanszírozását csak devizahitelből lehet megoldani. A hitelforrást most próbáljuk megváltoztatni. A vevők helyett a bankok veszik át a hitelezést, a kamat marad változatlanul nyugat-európai szinten. □ Az abroncs üzletág meredeken ívelő felfutásához az is kellett, hogy a gumiipari recessziót egy keresleti piac vegye át. A prognózisuk szerint meddig fog ez tartani? — Tavaly május óta folyamatosan emelkedik a kereslet a nyíregyházi abroncsok iránt, amelynek hatására az év második felében már új dolgozókat is kellett felvennünk, több mint 100 főt. A kereskedelmi igények növekedése jelenleg is tart. Nyugat-Európában 10-12 százalékkal növekedtek az abroncsigények. A traktorgyártók 25 százalékkal növelték a gyártásukat, és ez magával hozta a plusz abroncsigényt is. A piac vélekedése szerint a nagy nyugat-európai abroncsgyártók pontosan a kapacitás leépítése miatt a megnövekedett igényt nem tudták kielégíteni, viszont a mi szállítókészségünk ennél sokkal jobb volt. Ez az emelkedés jelenleg még tart. A pesz- szimisták szerint szeptemberben fog beállni egy megfelelő szintre az abroncsigény. Az optimisták szerint ez a növekedés 1996- ig fog tartani. Egyben minden prognózis megegyezik, mely szerint Nyugat-Európa mezőgazdaságában egy olyan átstruktúrá- lódás következik be, ami egy szolid, de csökkenő abroncsigényt jelent az ezredfordulóig. Reméljük, a csökkenő igények mellett a mi értékesítésünk minimum változatlan marad. A fő piacunk Nyugat-Európa, de emellett a magyar piac is rendkívül fontos számunkra. □ A Taurus a sokféleképpen nevezett tizenhármak részeként várhatóan részese lesz a hitelkonszolidációnak, mindez hol tart? ^ Tovább már nem lehetett kisebb részekre szabdalni az abroncs _____ü/U-tasat-___99 élték túl a gazdasági rendszerváltást, akkor valóban azt kell mondanom, hogy a nagy cégek közé tartozunk. Hihetetlen nehéz úton, nem egyszer csődhelyzetben, de túléltük a válságot, és a tavalyi eredményünk már pozitív volt, ami tovább folytatódik. □ Sokan azt mondják a termelőknek: találd meg a fizetőképes vevőt és akkor egy percig sem lesz gondod. Önökre mennyire érvényes ez? — Az egyik nyugati tanácsadó legutóbb, amikor végignézte a vevőinket, azt mondta: a világon bármelyik cég összetenné a két kezét, ha ilyen jól fizető vevői lennének. A nyugati vásárlóink valóban jól fizetnek, de a mi problémáink nem innen származnak, hanem onnan, hogy maga az üzlet alapításától kezdve alulfinanszírozott, forgóeszköz-hiányos, és azt az árut képtelenség külföldön nyereségesen értékesíteni, amelyhez idehaza 30-40 százalékos kamatozású hitelt kell felvenni. Nyugat-Európában eladni magyar hitelből, ez manapság köz- gazdasági lehetetlenség. Ezt a dilemmát kellett megoldani az elmúlt évben. □ Egyszerűen kiiktatták a magyar hitelt és próbáltak az eladásokból befolyó pénzből élni? — Nem, a nyugat-európai vevőink egy speciális finanszírozási módot hoztak létre, amely a magyar finanszírozási módszertanban úgy érzem iskolapélda lehet. Lényege az, hogy nyugat-európai hitelből az expor^ Tavaly május óta folyamatosan emelkedik a kereslet a nyíregyházi termékek iránt. tot előfinanszírozzák. Ennek eredményeként az 1993-ban átütemezett 500 milliós adósságállományt 1994 májusáig ki tudtuk fizetni. Szállítóink előrelátóak voltak, mert nem csődbe akarták vinni az abroncs üzletágat, hanem meg akartak egyezni velünk. Hosszú távon gondolkodtak. Tavaly Napjainkban az üzletmenet arra ad lehetőséget, hogy hosszabb távra tervezzünk. ^ Máthé Csaba A talpon maradás titkai ■■ •
