Kelet-Magyarország, 1995. május (52. évfolyam, 102-127. szám)
1995-05-10 / 109. szám
1995. május 10., szerda HÁTTÉR A megnyomorító gyomnövény A parlagfű az egészségünkön kívül a gazdaságban is óriási kárt tud okozni Ilyet nem szabad tenni: a föld felét megművelni, a többit parlagon hagyni A szerző felvétele Galambos Béla Nyíregyháza (KM) — Nem elég csak az emberek allergiás bántalmai, virágpor által megtámadott ellenállóképessége felől közelíteni a parlagfű problémához, bár kétségtelen, hogy semmi nem lehet fontosabb magunk, és gyermekeink egészségénél. Szólni kell arról a nagyon komoly gazdasági kárról is, amelyet ennek a — hazánkban sajnos még a veszélyes károsítok listájára sem került — gyomnövénynek a magvai okoznak a termelőknek és végsősoron az országnak. Miközben minden egészségét féltő és felelősségteljesen gondolkodó polgár örömére a Nyíregyházán előkészített májusi parlagfű elleni akciótól hangos mostanában a helyi sajtó, a növényvédelmi hatóság egész megyét ismerő szakemberei — a legkevésbé sem akarván visszafogni ez ügyben az emberek növekvő lelkesült- ségét — a féloldalasság elkerülése érdekében igyekeznek felemelni szavukat. Totális károkozás Féloldalas lesz ugyanis minden olyan mentesítési akció, amely csupán egy városra, illetve csak a ruderáliákra (árokpartok, művelésből kivont területek), másrészt kizárólag csak a parlagfű virágporára összpontosít. Közel akkora, csak éppen már nem tüdőbe, hanem zsebbe vágó problémát okoz ugyanis a parlagfű magja a mezőgazdasági termelőknek, terményexportőröknek. E gyomnövény, amelyről már mindenki tudja Európában, hogy Magyarországon szélté- ben-hosszában elterjedt, a volt szocialista tábort alkotók jelentős részében nem kívánatos jövevénynek van nyilvánítva. Ez azt jelenti, hogy karantén károsítóként szerepel, amelynek behurcolásától meg is akarják védeni magukat az érintett országok, hiszen tőlünk északra, keletre helyezkednek el, ahová még eddig nem jutott be, s így nem is vert gyökeret a parlagfű magja. Nos, hát éppen erről, a nálunk viszont a szakemberek szerint várhatóan idén hatalmas meny- nyiségben teremni készülő magról van szó, amikor a gazdasági kárt feszegetjük. A parlagon hagyott mezőgazdasági területek ugyanis — amelyekből az egyébként csökkenő tendencia ellenére még a múlt évben is komoly tételeket összesíthettek az illetékesek — a ruderáliáknál jóval nagyobb tömegű parlagfüvet nevelnek. Innen aztán, azon kívül, hogy a gyom virágzásakor pollenfelhők indulnak el a ne adj’isten teljesen parlagfűmentesített város(ok) felé, az ambrosia (a parlagfű latin neve. A szerk.) nyár végére beérlelt magja elfertőzi a közeli művelt szántókat is. Ez történt az elmúlt évben is jó néhány kukorica- és napraforgó-táblával, amelyben fölszaporodott ez a lassacskán első számú közellenséggé előlépő gyomnövény, magjával szennyezve a betakarított szemtermést. A raktárakba került kukorica-, napraforgó-tételek abban a pillanatban váltak gyakorlatilag exportképtelen árucikké, amikor parlagfű maggal fertőződtek. Ugyanis e gyommagot a kivitelre szánt termény ellenőrzése során megtaláló növényvédelmi hatóság könyörtelenül visszautasítja. Ekkor ugyan marad még az a lehetősége az exportálónak, hogy áttisztítja az egészet, ám azon kívül, hogy ez igen költséges mulatság, nem is igen jár tökéletes eredménnyel. A többszöri tisztítás után, vagy még mindig marad benne exportot kizáró parlagfűmag, vagy sikerül úgy ösz- szetömi a kukorica-, illetve meghántolni a napraforgószemeket, hogy ezek túl nagy aránya miatt tartja vissza a terményt a minőségi átvevő. Akár így, akár úgy, de mindenképpen súlyos pénzekben kifejezhető gazdasági kár az eredménye, ami a termelőnél csapódik le. Tőle nem engedik exportra eladni, illetve tőle nem veszi majd meg legközelebb csak jóval olcsóbban a felvásárló, a külkereskedő cég. Ennyi még nem volt Különösen a gabonafélék és a kapás kultúrák mutatnak már most is igen jelentős parlagfű fertőzöttséget megyeszerte, de legalábbis Nyírség-szerte. A növényegészségügyi hatóság szakmérnökei szerint olyan táblákban is tömegesen észlelték a növekedésükben jelenleg már a 2-4 leveles állapotot illetve az 5 centiméteres nagyságot is elérő parlagfüvet, ahol azelőtt nem találtak. Találtak viszont olyan búzatáblát, ahol négyzetméterenként 40-50 darabot számoltak meg, ami csúcsnak számít az eddigi tapasztalatuk alapján. Miután a már korábban gyomirtott és egyébként is gyengébb búzaállományokban található a legtöbb, aratást követően biztosan számítani lehet, hogy a gyom lábra kap és augusztusra tömegével virágzani is fog. Már amennyiben a termelők nem végzik el azonnal a tarlóhántást, megakadályozva ezzel a parlagfű virágporának termelődését, illetve maghozatalát. Kapával, kaszával A kapás kultúrákban még ott a gyomirtás lehetősége akár vegyszerrel, vagy ha azzal nem, hát a jól bevált kapával. Nem szabad elfeledkezni a mezsgyék, dűlők megműveléséről, az ott igen nagyszámban előforduló parlagfű virágzását megelőző lekaszálásáról, mint ahogy a fasorok, dűlőutak tisztán tartásáról sem! Minden településen az ott élő mezőgazdasági termelőknek és ott működő önkormányzatnak fel kell venni a harcot a parlagfű ellen — vélekednek a növényegészségügyi szervezet agrárszakemberei. Milyen törvény alapján? — vetődik fel először a kérdés. A válasz egyszerű: a föld tulajdonosai számára előírt művelési kötelezettség alapján. Ez pedig azt jelent, hogy a gazdának akkor is le kell kaszálni a gyomokat, ha nem műveli a tulajdonában lévő földterületet! A helyi önkormányzat, mint az elsőfokú növényvédelmi hatóság erre akár kötelezheti is a tulajdonost. Még egy kérdés várható ebben a szakaszban, nevezetesen, hogy mivel védekezzenek a földterületen a gyomok elszaporodása ellen. Erre sem komplikált a szakhatóság válasza: kapával, kaszával, sarlóval, kinek mi áll rendelkezésre. Ám a kihúzgálással, mint mondják óvatosan kell bánni. Aki ugyanis allergiás a parlagfűre, csak kesztyűben nyúljon a növényhez, mert annak veszélyes anyagai a bőrön át is felszívódnak és az erre érzékeny emberek egészségében problémát okozhatnak. Y ■y a tudnád kivel fogsz l—í most kezet, hanyatt JL J. esnél a meglepetéstől. Először is egy olyan ember áll előtted, aki majdnem odaátról.a másik világból tért vissza. Tíz percen múlt mindössze az életem. Aztán ugyanez az ember néhány hónap múlva majdnem milliomos, sőt többszörös milliomos lehetett volna. Ez is körülbelül tíz percen múlott... Ismerősöm itt hatásos szünetet tartott, le akarta olvasni az arcomról a meglepetést, a kíváncsiságot. Várta, igényelte a sürgetést, hogy elmondhassa, mi is történt vele az utóbbi néhány hónapban. Sejtettem, hogy kérés és különösen nógatás nélkül is elmondja a tízperces történeteit. Valójában nagyon is érdekelt, hogyan esett meg életének ez a két nagy kalandja. Az élettel és a szerencsével... — Essünk túl előbb a rosszabbik tíz percen — kezdte mondókáját. Talán még emlékezett egy régebbi beszélgetésünkre, s arra, hogy nem nagyon tud Tíz perc élet feldobni, ha valaki részletesen elmeséli a több órás operációjának minden mozzanatát. Becsületére váljék, hogy valóban emlékezett, s megkímélt a részletektől. Csak annyit mondott, ismerhetem őt, olyan erős, egészséges, mint a vas. Soha nem volt komoly beteg. Aztán idézte az egyik drámai mondatát: a betegség őt is hadüzenet nélkül, váratlanul ledöntötte a lábáról. Életveszélyes állapotban vitték kórházba, ahol rövidesen kiderült, egy alattomos betegség támadta meg, amely legalább annyi áldozatot szed, mint az infarktus. A betegség neve hasnyálmirigy-gyulladás. — A főorvos úr szerint körülbelül tíz percen múlott minden. Hiába volt megbeszélve a mentőrepülő, hogy a fővárosba szállítson, hogy ott műtsön meg egy neves professzor, valószínű a gépen leheltem volna ki a lelkem. Azonnal meg kellett műteni, itthon. És a műtét, amint látod, sikerült. Újra megszülettem, de sajnos már nem lesz belőlem teljes értékű ember, éppen most intézem a leszázalékolást. Talán soha nem beszélt ennyit nekem, pedig évek, sőt évtizedek óta ismerjük egymást. Nem tudom kiknek idézte fel eddig az élet és az elmúlás között, a senki mezsgyéjén töltött kirándulását. Lehet, hogy sok ismerősének, lehet, csak nekem. Nem tudhatom. De látszott rajta, jólesik megosztani élete legnagyobb, legkritikusabb élményét. Jólesik az emberek sze~ mébe nézni és kimondani, hogy ő győzött, nem a betegség. Milyen gyarló és kíváncsi is az ember. Még az utókezelés egy-két apró mozzanatát ecsetelte, de én inkább már arra a másik tíz percre voltam nagyon kíváncsi, amit az elején említett. Amitől nem lett, bár lehetett volna dúsgazdag ember... — Néhány hónappal a felgyógyulás után történt, hogy a feleségemmel együtt kitöltöttünk egy lottószelvényt. Soha nem lottóztunk, mert úgy gondoltuk, nem akarunk egy életen át csalódottak lenni. És mit gondolsz, mi történt? Ötösünk lett. Csak éppen azon a tíz percen múlott, amivel lekéstünk a szelvény bedobásával. Úgyhogy, visszakaptam az életem, de eldobtam magamtól jó néhány milliót. Ismerősöm, akit megsuhintott az elmúlás és a szerencse, ezután nyugodt léptekkel továbbment. Hagyta, hogy birkózzam a hirtelen rám zúdult élménnyel, amely közreadása tollhegyre kívánkozik. Y> ár erre sem felhatalJ-c mazást, sem tiltást JLP nem adott a krónikásnak. Talán nincs ellenére, és ő is így gondolta, a két tíz perc közül az első az igazi, amely egy életet adott vissza. Ha nincs az első tíz perc, mi értelme volna vajon a második tíz percnek. A legnagyobb szerencse, a legnagyobb élmény, hogy élünk. Afézőoont Z" Életvitel Nábrádi Lajos A z ^ újgazdagok egy részének életvitele joggal irritálja a szegényebb állampolgárokat. S nem puszta irigységről, hanem jogos felháborodásról van szó. Élőre bocsátjuk: nem általánosítunk, vannak kivételek. Am egyik-másik rongyrázóról kiszivárgott, sőt kiderült, hogy kevesebb adót fizet mint egy átlagos pedagógus, vagy vasutas. Ezért is helyeselhető, hogy tervbe vették: 1996-tól az adóhatóság folyamatosan, akár hetekig, hónapokig megfigyelheti az adócsalók (vagy feltételezett adócsalók) életvitelét. A megfigyeléshez bizonyára jogi, személyi és technikai háttér kell. Akinek van fantáziája, máris elképzelheti, hogy az adóellenőr mint egy magánnyomozó lesben áll és figyeli, hogy a gyanús vállalkozó milyen autóval érkezik az elegáns étterem elé, mit ebédel, hogy szórja a pénzt... (Hogy mennyire nem általánosítunk, megemlítjük: sok-sok vállalkozónak ebédelni sincs ideje.) Nos, az ellenőrök, ha az! elmúlt 1-2 évben figyelték volna egyik-másik vállalkozó életvitelét, valóban elítélendő dolgokat tapasztalhattak volna. Több vállalkozó az állami támogatásból, vagy a nyereségéből, vagy mindkettőből luxus autót vásárol, telefonnal. A nyugati vállalkozók többsége ezzel szemben a nyereség zömét visszaforgatja a vállalkozásba, gépeket vásárol, bővíti az üzletet. Az adórevizor az utazási irodák környékén is szaglászhatna. Az egyik nyíregyházi kisiparos április közepén jött haza barnára sülve egy déltengeri körutazásról. C saládjával több mint félmillió forintot fizetett az útért. Rossznyelvek szerint a luxusutazás egy részét a becsületes adófizető állampolgárok fizették. Régóta beszélünk arról, hogy Amerikában az adócsalás főbenjáró bűn. Lehet, hogy jövőre már nálunk is az lesz ? Precíz dobos Ferter János rajza m §j Kommentár i. ............................................................................... A szőnyeg szélén Balogh József A magyar vidéknek évszázadokon át a szőnyeg szélén állva, a küszöbön várakozva kellett élni. Baja Ferenc környezet- védelmi miniszter mondta ezt a múlt héten, amikor egy előadást tartott a területfejlesztési törvény előkészületeiről Vaján az országos és térségi fejlesztésről rendezett konferencián. Minden bizonnyal voltak olyan résztvevői is az önkormányzatok aktuális problémáival és feladataival foglalkozó tanácskozásnak, akik nem minden szavával értettek egyet, akárcsak ennek az idézett mondatnak is, hiszen voltak azért olyan esztendők mind az önkormányzatok, mind a tanácsok életében, amikor, ha törvény nem is foglalkozott a területfejlesztéssel, de a pénzek könnyebben csordogáltak, mint ezekben a hetekben és hónapokban. Tény azonban, hogy örök időkre nem konzerválhatok az ország különböző területeinek fejlettségi szintjei, s még csak az az állapot sem tartható fenn, hogy mondjuk mindenki azonos összeget vagy azonos arányú lehetőséget kap a fejlődéshez, hiszen ez tovább növelné a már ma is idegesítő különbségeket. Lesz gond természetesen az ágazatok és a régiók, a megyei önkormányzat és a megyei jogú város között, hogy ki kapjon nagyobb szerepet a területfejlesztésre szánt pénzek elosztásában, folyik a vita róla: egyáltalán milyen legyen a regionális fejlesztés forrás- rendszere, miképp teremthetők prioritások, ha a területfejlesztés általánosságban is kötődik a költség- vetés egészéhez. Y~\ e hogy is ne lenne a t 1 tervezet tartalmán AS vita, amikor azon is folyik a meditáció: vajon al- kalmas-e az időpont egy ilyen törvény elfogadására? A miniszter nagyon is alkalmasnak találta, mert a törvény segítője lehet a gyors átalakulásnak, bár az is igaz, ha rosszul sikerül, megmerevíthet rossz struktúrákat is. Ennek kijavítására pedig nincs idő. Mteie^agyaro?szá^3^
