Kelet-Magyarország, 1995. április (52. évfolyam, 78-101. szám)
1995-04-07 / 83. szám
1995. április 7., péntek HATTER Az iskolakezdés dilemmája Következetes bánásmóddal átsegíthetők a gyermekek a kezdeti nehézségeken Kállai János Nyíregyháza (KM) — A közoktatási törvény szerint: a gyermek, ha az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget eléri, attól a naptári évtől válik tankötelessé, amelyben a hatodik életévét május 31. napjáig betölti. A szülő kérelmére a csemete tankötelessé válhat akkor is, ha a hatodik életévét december 31-ig tölti be. A szakemberek ezt fejlettség szerinti rugalmas beiskolázásként kezelik, ami egyszerűen annyit jelent, hogy minden gyermek akkor kezdje el a tanulmányait, amikor számára a legkedvezőbb. Ha nem elég érett az iskolai munkára, célszerű még egy évig az óvodában foglalkoztatni. □ Milyen tényezőkből következtetnek az iskolaérettségre? — kérdeztük Ferku Imre fejlesztési csoportvezetőtől, aki a megyei pedagógiai intézetben e terület egyik illetékese. — Az iskolára való alkalmasság (iskolaérettség) ösz- szetett jelenség. Sokféle adottság és kialakult képesség meglétét feltételezi. Csak felsorolásszerűen emelek ki néhányat! Ráhangolással A gyermeknek mindenekelőtt testileg-lelkileg és értelmileg alkalmasnak kell lennie az iskolai életre. Az érettség feltételezi olyan pszichikus funkciók, mint az érzékelés, észlelés, figyelem, emlékezet, képzelet, gondolkodás megfelelő működését, az 1. osztály elején legalább 15-20 percig képes legyen a foglalkozásra összpontosítani, tehát szándékos és tartós figyelemre van szüksége. Elengedhetetlen követelmény a feladat- és szabálytudat, a kötelességérzet, az akarat és önfegyelem megfelelő szintje. Az értelmi képességre utal a gyermek általános tájékozottsága, a beszéd és rajzkészsége, kíváncsisága. A tanulás mint új életforma kialakulása az iskolai életre történő tudatos ráhangolást igényli. Általában azt a gyermeket Sokfélék vagyunk, de utunk előbb-utóbb az iskolába vezet Harasztosi Pál felvétele tekintjük iskolaérettnek, aki az iskola első osztályának normaszerű követelményeit képes teljesíteni; magatartásával megfelelő módon be tud illeszkedni az iskolai közösségbe, valamint akinek az egészsége nem károsodott. A szülők általában nagy csalódottsággal fogadják, ha a gyermekük nem kezdheti meg az iskolát. A virág sem fejlődik tápanyag, fény és szerető gondoskodás hiányában, mégsem rójuk fel neki. Viszonylag sok gyermek testi, szellemi és lelki fejlődése önhibáján kívül elmarad kora átlagától. Ilyen esetekben indokolt a késleltetett beiskolázás. □ Ha erre kerül sor, illetve ezt javasolják a szakemberek, milyen a fogadtatás a szülők részéről? — Némely szülő ilyen helyzetben hajlamos mindezt a gyermek fogyatékosságaként felfogni. Hangsúlyozom, hogy az iskolaérettlen gyermek nem fogyatékos, de a fejlődése valamely részterületen elmaradott. Nem fogyatékosok Ha idejében felfigyelnek rá, tudatos fejlesztéssel pótolhatók a hiányosságok, akár a szeptemberi iskolakezdésig. Az óvodába járó gyermekek esetében az óvónők nagy biztonsággal helyesen meg tudják ítélni a képességeket. Ha kételyeik támadnak, segít a nevelési tanácsadó hálózat. A gond az óvodába nem járó gyermeknél tapasztalható. Többen ingerszegény környezetben élnek, az érési-fejődési folyamatokat a szükségletrendszer kie- légítetlensége gátolja; e tényezők együttesen halmozott hátrányt eredményeznek. □ Milyen következményekkel járhat az időnap előtti iskolakezdés? — Sok esetben olyan mértékű — több területet érintő — lemaradást is okozhat, amit csak szakszerű és hosszabb idejű felzárkóztatással lehet pótolni. Ezért problémás esetben bűn lenne erőszakolni a beiskolázást, ugyanis a sorozatos kudarcélmény személyiségtorzulással jár. A gyermeke ellensége az a szülő, aki komoly figyelmeztetés ellenére sem gondoskodik a szervezett és tudatos nevelésről, felzárkóztatásról. Fontos tehát, hogy az otthoni vagy óvodai kötetlen életformából fokozatosan történjék az átmenet a kötött, merevebb iskolai életbe. Kellő felkészülés hiányában a gyermeket a rázuhanó teljesítménykényszer elidegenítheti az iskolától és a tanulástól. A kudarcélmények állandósulása esetén kialakulhat a gyermekben a csökkentértékűség tudata, amely egész életpályájának menetét eldöntheti. □ Valamilyen szakirodalmat tudna-e ajánlani a szülőknek? — Az iskolakezdés szakmai problémáit gazdag szakiroda- lom taglalja. Majorossy Judit Együtt az első osztályba című, szülőknek készült kézikönyvét ajánlom. Olvasmányosan és gyakorlatias módon keresi a választ mindazokra a felmerülő problémákra, amelyeket az iskolába járás újdonsága hoz mind a szülőknek, mind a gyermekeknek. Bizalommal Ugyancsak haszonnal forgathatják Vekerdy Tamás Az óvoda és az első iskolai évek — a pszichológus szemével című könyvét. □ Az iskolakezdés nehézségein átsegítő mechanizmusok összegzéseként mit tart szükségesnek megfogalmazni? — A nevelés bizalmi kérdés. Az iskolába lépő gyermek bízik a felnőttekben, a szülőknek és tanítóknak bízniuk kell a gyermekben. Megértő, türelmes, de következetes bánásmóddal átsegíthető minden gyermek a kezdeti — átmeneti — nehézségeken, s akkor hinni fog önmagában is. Kedvenc gondolatom Németh Lászlótól: „Szeretni kritika nélkül együ- gyűség; kritizálni szeretet nélkül becstelenség.” Ezt az egész kérdéshalmazt ebben a szellemben tartom kezelhetőnek. y j élőt rázóan csörgött a 1 / vekker a nyírségi fa- \ lucska apró kis házában, hajnali fél ötkor. Kovács XIII. Jánosné született Szabó Erzsébet varrónő nyomban felsekrent, ásított kettőt-hár- mat, kiegyengette a görnye- déshez szokott derekát és máris a konyhában termett. Még oda is elhallott az ura horkolása. Tudatában volt annak, hogy a két gyerek a kisebb szobában édesden alszik. Sebtében elkészítette mindhármójuk reggelijét, tízórait gyömöszölt a két iskolatáskába. Felpattant a rozoga kerékpárra, bekarikázott a falu közepre, az anyósa udvarán hagyta a kétkerekűt, felült a fél hatos buszra, irány a varroda... Monoton zúgás közepette görnyedt a gép felett hattól kettőig. Közben kétszer volt cigarettaszünet a hosszú folyosó zugában. Ki sem ment, a cigarettáról évekkel ezelőtt leszokott. Ha nem szokott volna le, füstnek eresztené havi fizetése egyharmadát. A tizenegy órás szünetben az üzemvezető bemondta a mikrofonba, hogy a külföldi tulajdonos dél körül érkezik a gyárba, az irodán tárgyal, de A varrónő napja lehet, hogy üzemlátogatásra is lejön. „Legyen rend és fegyelem, mindenki tudása legjavát adja!” Pattogtatta szavait az üzemvezető. Ettől kezdve egy kicsit ideges lett a hangulat. Két-három morajlás is végig zúgott a szalagon. A szakszervezetis asz- szony ment, ment, majdnem minden gépnél megállt pár szóra. Az ő gépénél is. Hozzá így szólt:„Te Erzsi, most fogom felvetni a tulajnak, hogy adjon egy kis béremelést, mert ebből a 8-9 ezerforintos nettóból már végképp nem tudunk kijönni. Előre tudom a tulaj válaszát, hogy nem ő értékelte le ismét a forintot, nem ő szabta ki a vámtarifát, nem ő emelte a villany árát 65 százalékkal, márpedig e varrógépek za- bálják az áramot, meg hogy innen az Isten hóna alól el kell szállítani a készárut Nyugatra kamionokkal és a magyarországi tankolás drágább mint a nyugati. Én akkor is szóba hozom a béremelést, de te is szólj hozzá bátran”. Mielőtt mondta volna, hogy hozzá szól, ott termett a szalagvezető nő, csípőre tette két kezét és így rikácsolt: „Erzsi, Erzsi! Tagnap is visz- sza adtam neked egy szoknyát mert szálas volt. A munkádra figyelj, ne a dumára!” Erre a szakszervezetis felkapta a vizet és hisztisen kiabálta: „Te meg talán azért vagy ideges, mert megjött. Tedd fel a betétedet és állj vissza a szalag végére!” A máskor talán igéző női szemek szikrákat hánytak, érezni lehetett, hogy milyen feszült a légkör. A szalagvezető talán ösz- tönszerűen kinyitott egy ablakot, mintha a feszültség szelepét nyitotta volna ki, megelőzve ezzel a robbanást. A robbanás azonban így is bejött. Mert máris érkezett a kék köpenyes raktáros és jelezte a szalagvezetőnek, hogy reggel óta hiába várják az alapanyagot hozó kamiont, az nem jön. Bizonyára megint dugó ven a határon. Lassítani kellene tehát a termelést, hogy legyen munka akkor is, amikor a tulaj lejön. A tulaj azonban két óráig nem jött le, sőt nem jött el. Hogy mi történt a délutáni műszakban, azt ő nem tudhatja. De nem is akarja tudni. Felkönyökölte magát a diákokkal zsúfolt fél hármas buszra, állva zötyögte hazáig az utat. Bement a boltba, kenyeret, tejet, olcsó parizelt tett a műanyagszatyorba. S ment az anyósa udvarára. Ott hallotta, hogy a munka- nélküli férje ma délelőtt alkalmi munkát kapót, de az érte járó pénzt talán a kocs- máros tette zsebre. Erre nagyot sóhajtott, a bicikli szarvára akasztotta a műa- nyagszatyort és elkarikázott a faluvégi kis házig. töltözött. Ekkor vette észre, hogy újabb kék erek vannak a lába szárán. Megcsinálta a vacsorát, kimosott két iskolaköpenyt, váltott néhány szót a gyerekekkel, aztán nyugovóra tért. Tíz óra után a férje közeledett hozzá.Úgy... Megadó- an engedelmeskedett, mert tudta, hogy ez a sorsa, neki így rendeltetett... anno... Tóth Kornélia G yermekbénulás nélküli világ képét óhajtja 2000-re a WHO, az ENSZ Egészségügyi Világszerx’ezete. Ma, az egészségügyi világnapon ellentmondásos információk késztethetik véleményalkotásra hazánk polgárait. Néhány éve elkezdődött az egészségügy átalakítása. Tudósíthattunk a nehézségek, az anyagi csőd szélére került intézmények vajúdása ellenére is modernizálásról. Nemrégiben a mátészalkai kórház rekonstrukciójánál írhattuk, hogy a múlt és a jövő század egyszerre van jelen az intézményben. De nincs az a fejlesztés, ami feledtethetné velünk a riasztó statisztikai adatokat: ha valaki magyarnak születik, a legrövidebb életkilátásra számíthat Európának ebben a térségében. De kár lenne a keleti végekre kenni a szűkre szabott életteret, mert a szomszédaink sincsenek sokkal rózsásabb helyzetben, ám a várható halálozásra mégsem az emberélet útjának felétől kell számítaniuk. Kétségtelen, hogy az egészség megőrzése jelentős mértékben függ az anyagi körülményeinktől, a mentálhigiénés kultúránktól és a szociális helyzetünktől. Mondom jelentősen, de nem kizárólagosan. Ugyanis még mindig hallani olyan vélekedést, hogy a társadalom, a nemzetgazdaság a felelős az állampolgárok egészségi állapotáért. Kényelmes álláspont, tagadhatatlan. De az egyén felelősségét elvitatni e téren sem lehet. Egészségünknek egyszer pénzben kifejezhető értékké kellene válni, amelynek megszerzése, megőrzése akár jobb állás, előnyösebb biztosítás alapja lehetne. Hogy a tökéletes közérzet testet, lelket melengető hasznáról már ne is szóljunk. S ha az állam polgárai közül mind többen örvendenének az egészségnek, gyógyszerre sem kellene jóval erőn felül költeni. Ha egyszer elkövetkezne ez a paradicsomi állapot, az lenne az egészség tényleges ünnepe. Világnaptól függetlenül. Hoppá Ferter János rajza WkOroiiwcwtíw* Devi za veszteség Orémus Kálmán jy i tudja, honnan, honnan nem, né- J. \_ hány héttel ezelőtt elterjedt a hír, hogy a kormány zárolni fogja a lakossági deviza-betéteket. Az ügyfelek egykettőre megrohanták a pénzintézeteket, mindenki szerette volna még idejében kivenni a pénzét. Hiába nyilatkozták az illetékesek szinte naponta, hogy semmi ok a félelemre, a hír minden alapot nélkülöz, a betétesek nagy részét nem tudták meggyőzni. Most azt olvasom, hogy akik kivették a pénzüket, azok összességében több százmillió forintot vesztettek a kamatkiesés miatt. Lehet, hogy valaki azt mondja, csak magukat hibáztathatják, elvégre mért nem hittek a jó szónak. Am szerintem nem ilyen egyszerű a dolog, mivel már igazán megtanulhattuk, hogy kicsiny hazánkban nem csak csodák, véletlenek sem nagyon vannak. Mert az sem véletlen, hogy a betétesek nem adtak hitelt a zárolást cáfoló nyilatkozatoknak. Korántsem csupán azért, mert történt itt azért az elmúlt években néhány dolog, amit korábban még álmában sem tudott elképzelni az állampolgár, hanem mert a legutóbbi hónapokban is újabb csalódások érték. Gondoljunk csak arra, hogy még az ominózus csomagterves, pontosabban csomagterhes kormányülés előtt két nappal azt nyilatkozták a felelős beosztású tisztségviselők: nem lesz forintleértékelés. Aztán tudjuk mi lett a vége. Bár a megszorító intézkedések szükségességét aligha lehet kétségbe vonni, az egyszerű halandó úgy képzelné, előzetesen felkészítik a lakosságot a megrázkódtatásokra. Ebben az esetben viszont ez a csomag váratlanul, pörölycsapásként érte az állampolgárokat. Nem csoda hát, ha ezt követően már mindent el tudnak képzelni. Márpedig bizalom, hit nélkül nagyon nehéz Országot, jövőt építeni. Ennek hiányában a mégoly okos és szükséges program végrehajtása is veszélybe kerülhet. És ezt a kárt százmilliókkal sem nagyon lehet kifejezni.
