Kelet-Magyarország, 1995. április (52. évfolyam, 78-101. szám)
1995-04-26 / 98. szám
1995. április 26., szerda HÁTTÉR Kelei-Magyarország 3 Forgácslapból boldogulnak A legfőbb tulajdonos elégedett a naményi Interspan Kft. teljesítményével Ernst Kaindl (jobbról) átveszi a díszpolgári címet Hegedűs Antal polgármestertől Amatőr felvétel Vásárosnamény (KM MCS) — Európában 11 faforgácslapgyártó üzemet működtet és ezzel ebben az iparágban a kontinensen az egyik legnagyobbnak számít a svájci Kronospan cég, amelynek tulajdonosa a Ernst Kaindl. Az üzletemberrel, aki többségi tulajdonosa a vásárosnaményi Interspan Kft.-nek, a hétfői közgyűlés előtt készítettünk interjút a naményi Fehér Étterem dísztermében, ahol átvette a város díszpolgári címét. O Üzleti kapcsolata Magyar- országgal nem újkeletű, mégis csak a nyolcvanas évek közepén invesztált jelentősebb ösz- szeget az Interspan Kft.-be. Ki inspirálta ebben a döntésében? — Negyven éve állok üzleti kapcsolatban különböző magyar cégekkel. A legjelentősebb ezek közül a Lignim- pexel lévő kontaktus, amellyel export-import ügyleteket bonyolítottunk. Mindez nagyszerű alapot adott ahhoz, hogy megismerjem az Önök országát és lakóit. A nyolcvanas évek közepén még nem tolongtak a külföldi befektetők, hiszen a privatizáció csak jóval később adott lehetőséget az invesztícióra. A Lignim- pex-es vezetők bátorítottak és bíztattak, érdemes tartósan berendezkedni Magyarországon. Előbb a nyugati országrészben kerestem telephelyet, de ott a szombathelyi Falco cég már működött, a környezetében lévő fát felvásárolta, egy részét exportálta, a többiből megkezdte a faforgácslap- gyártást, tehát ez a rész kiesett. Ugyanez volt a helyzett délen, ahol a mohácsi MOFA ugyanezzel foglalkozott. Maradt a keleti régió, ahol az Érdért cég mellett partnernek a Skálát is megnyertük. O Mennyire szóltak bele az üzleti tárgyalásokba a pártvezetők, vagy csak elég volt az Érdért vezérkarával megegyeznie a vételnél? — Számunkra szokatlan, ugyanakkor nagyon kényelmes volt az akkor üzletmenet. A vásárlásnál nem volt konkurencia, kizárták a licitálás lehetőségét, az ár szabott volt. Gyakorlatilag csak azt kellett megvizsgálnunk, az üzem képes-e minőségi terméket megfelelő áron gyártani. Számításaink alapján mondtunk végül igent. Nekem nem kellett pártvezetőkkel tárgyalni, a partnerem a vételnél az Érdért vezérigazgatója volt. U Ha 1995-ben kínálnák fel ugyanezt az üzemet, ugyanúgy igent mondana a szerződésre? — Ha a munkások teljesítményét, hozzáállását nézném, akkor habozás nélkül aláírnám az adásvételi szerződést. Viszont a faellátásban alapvető változások voltak, az orosz és az ukrán faimport jelentősen csökkent, ugyanakkor megdrágult és emiatt az Érdért fűrészüzemei nem kapnak elég alapanyag utánpótlást. És számunkra most az alapanyagellátás jelenti a legnagyobb gondot. O Mennyire elégedett a kft. eddigi produkciójával? — Teljes mértékben elégedett vagyok a vásárosnaményi gyár teljesítményével. Ami nagyon sokat segíthetne — ugyanakkor ez nem az ittenieken múlik — az autópálya megépítése, ami a szállításokat jelentősen meggyorsítaná. A kft. az első naptól kezdve eredményesen termelt, már az első üzleti évben jó nyereséggel zárt a társaság. Egyedül tavaly volt egy kicsi hullámvölgy, de már az is elmúlt. És az sem mellékes, a társaság, ahogy Hegedűs Antal polgár- mester említette, a megalakulásától kezdve a legjobb magyar cégek közé tartozik. □ Információnk szerint újabb gyárvásárlásra készül, egy dunántúli üzem vételét tervezi. Igaz a hír és Ön szerint mennyire kedveznek a jelenlegi gazdasági körülmények a külföldi befektetőknek? — Nem tervezek újabb beruházásokat Magyarországon, így nehezen tudom megítélni, hogy a jelenlegi gazdasági feltételek mennyire kedveznek a külföldi befektetőknek. Sokkal inkább az üzem bővítését, a termelés növelését tervezzük, amellyel párhuzamosan a minőségben is szeretnénk előbbre lépni. Ehhez pedig újabb magyarországi telephelyre nincs szükség. Testvéremmel együtt úgy ítéltük meg, hogy inkább Lengyelországban és Németországban vásárolunk üzemeket, előbbi országban két, az utóbbiban hármat vettünk meg, mert ott sokkal nagyobb a belső piac, ami igencsak számít az eladásoknál. Most zajlik egyébként egy nagy beruházás Lengyel- országban, az ottani üzem kétszerese a naményinak. Ausztriában például egy üzemet működtetünk, csakúgy mint Magyarországon, az ország méreteihez képest ez az ideális. □ Fennállásuk óta minden évben jelentősen növelték termelésüket és ezzel együtt árbevételüket. Hasonló eredményre számítanak idén is? — Idén az eddigieknél is sokkal nehezebb feladatunk lesz, elsősorban az infláció miatt, hiszen a vásárlóerő megítélésünk szerint erősen csökken. Prognosztizálásunk alapján idén Magyarországon a bútorvásárlásokra fordított összeg kevesebb lesz, mint az elmúlt évben, ezen a téren lehet takarékoskodni. Emiatt az eddigieknél is nagyobb mértékben kívánjuk növelni az exportot, főleg a román, szlovák és az ukrán piacon kívánunk több naményi terméket eladni. A nyugati országokba — főleg a túl magas szállítási költségek miatt — nem tervezünk jelentősebb exporttöbbletet. A kapacitás bővítéshez egyébként adottak a feltételeink, a jelenleginél nagyobb volument tudnánk termelni, ehhez természetesen szélesebb piac szükséges. A társtulajdonosokkal erről is tárgyalunk Vásárosnaményban. A nagyobb termeléshez több munkaerő is szükséges, létszám- bővítésen gondolkozunk, amelyhez a társtulajdonosok (Érdért és Skála) beleegyezése is szükséges. Z egy nagyon bizalmi állásból került an- • nak idején a kistelepülés nagyon kisüzemének élére. Bár ezt akkoriban joggal érezte lefokozásnak, később beletörődött sorsába. Évtizedek teltek el, s ő kemény kézzel igazgatta beosztottjait. Iskolai végzettségét és vezetési módszereit senki sem firtatta, elvégre ez nem volt igazán szokás. A kisüzem, úgy ahogy, működött, az emberek megkapták szerény, de biztos fizetésüket. Am egyszer változni kezdtek az idők. Olyannyira, hogy egy tanácskozáson egyszer Z. azt hallotta, egy vezetőnek ma már elsősorban menedzselnie kell az irányítása alá tartozó céget. Mivel tekintélytisztelő ember volt, no meg, számára a felsőbb utasítás mindig szent és sérthetetlen, hazaérkezése után azonnal megtette a szükséges lépéseket. Új névtáblát és névjegykártyát csináltatott, melyen már mint igazgató és menedzser szerepelt. Ezzel a maga részéről lezártnak is tekintette az ügyet, A menedzser mondván, most már adtunk a fejlődésnek. Ennek ellenére az ügyek állásában csak nem akart gyökeres változás bekövetkezni, sőt egyre inkább elmaradtak a korábbi megrendelések. Pedig még Erzsi nénit, a község javasasszonyát is megkérte, aki mellesleg takarítónőként dolgozott másodállásban a cégnél, köpdösse már meg háromszor az irodaházat, hátha elmúlik a rontás. Lassan elfogytak a tartalékok, a hitel is egyre gyérebben csordogált. Z. egyik beosztottja ekkor merész javaslattal állt elő. Úgy vélte, hogy bajok forrása a fel- duzzzasztott adminisztrációban keresendő. Fejébe vette ugyanis, hogy a termelésben dolgozó 31 dolgozó nem tudja eltartani a 89 irodai alkalmazottat. Azt javasolta hát, hogy vegyenek néhány számítógépet, s így az adminisztrációs létszámot csaknem tizedére lehet csökkenteni. Természetesen a javaslat nem váltott ki osztatlan lelkesedést az érintettek körében. Sőt, az igazgató úr is elutasította. Amikor ugyanis megpróbálta számba venni, hogy kiket lehetne elküldeni, azonnal szembetalálta magát egy súlyos problémával. Kiderült ugyanis, hogy nyolcvan alkalmazott áll vele valamilyen rokoni kapcsolatban, s neki esze ágában sem volt tönkretenni a magánéletét. További nyolc dolgozó bizonyult teljességgel pótolhatatlannak, róluk tehát semmi esetre sem tudott lemondani. Egyedül Mariskát, a titkárnőt, tudta volna elküldeni, különben is ritka pocsék kávét főzött. Am az ő férje meg az adóhivatalnál dolgozott, így stratégiai okokból teljesen le kellett mondani a létszámcsökkentésről. Am a fekete felhők a cég feje fölött egyre gyülekeztek. Olykor hetekig nem akadt munka, a fizetéseket is akadozva tudták folyósítani. A termelésben dolgozók egyre követelték, hogy Z. számoljon be a várható kilátásokról, s szülessen döntés a létszámcsökkentések ügyében. Az igazgató és menedzser összehívta hát egy napon a dolgozókat. Részletesen elmondta, milyen objektív körülmények játszottak közre a súlyos helyzet kialakulásában. Szidta a keleti piacokat, melyek fogták magukat és egyszer csak összeomlottak, bírálta a bankokat, mert magas a kamat, de leginkább Erzsi néni kapta meg a magáét, mert az utóbbi időben már fabatkát sem ér a köp- dösése. A szokástól eltérően ezúttal nem követte taps a beszédét, egyetlen tenyér sem csattant össze. Látszott, hogy a dolgozók még várnak valamire. Ez természetesen felháborította az igazgató-menedzsert. —Számítógépet pedig nem veszünk, mert én nem értek hozzá! —- kiáltotta az öklét rázva. — És ki tudja, mit fognak itt egyesek beletáplálni. Harmadolás Balogh József A statisztikák szerint javult, ám a közhangulat szerint romlott az elmúlt években a közbiztonság. Nyíregyházán és a közigazgatási területéhez tartozó 87 tanyán, valamint bokrokban élő emberek jelentős részének véleménye az, hogy a közbiztonság nem kielégítő, miközben a három évvel korábbihoz képest egyharmadával csökkent a megyeszékhely közigazgatási területén ismertté vált bűncselekmények száma. Az emberek többsége a rendőrséget teszi felelőssé az általa rossznak tartott helyzet kialakulásáért, ám ha megkérdezik őket: mit tennének a közbiztonság javításáért, rendszerint a halálbüntetés visszaállítását, a bírói ítélkezés gyorsítását, súlyosabb börtönbüntetések kiszabását, a szabadlábon lévő bűnözők hatékonyabb ellenőrzését, jogaik lényeges megnyirbálását jelölik meg, s csak ezek után teszik hozzá, hogy a rendőrség létszámát és technikai ellátottságát is növelni, javítani kellene, s több jogot kellene adni a szolgálatot teljesítő rendőröknek is. A nyíregyházi önkormányzat közgyűlésén hangzottak el ezek a vélemények és megállapítások, ahol Nyíregyháza közbiztonságának helyzetét és a múlt évben tett rendőri intézkedéseket értékelték. Valóban érdekes volt hallani, hogy miközben a sajtó, a rádió borzalmas bűncselekményekről, százmilliókat kitevő csalásokról és sikkasztásokról szól, aközben a létszámában megnyirbált, a felszereltségében leromlott rendőrség munkája nyomán harmadával csökkent a bűncselekmények, s háromszorásra nőtt a felderített esetek száma, ami köszönhető a 257 razziának, a figyelő szolgálatoknak, az idegenrendészeti ellenőrzéseknek, a KGST-piaci akcióknak. Pedig még benzinre sem jut mindig a lerobbant rendőrségi kocsikba. Mióta a fiú karatéra jár, nem kell nógatni egy kis favágásra... Ferter János rajza Más gondolatok Nábrádi Lajos A z utóbbi napokban is igaznak bizonyult az ókori bölcsek megállapítása: „Az emberek cselekedeteit az érdekeik vezérlik”. A vasutas sztrájkügyben nyilatkozók érdekeik szerint gondolkoztak, és cselekedtek. Szegény kis hazánk érdeke, a közös érdekünk csak elvétve és csak felszínesen került napirendre. Egy szabolcsi „kétlaki" férfi csak arra panaszkodott, hogy a rendkívüli menetrend miatt este későn ér haza, s nem tudja művelni a kiskertjét. A késve utazó diáklány az elpasszolt randevúja miatt haragudott a vasutasokra. (Nagyobb gondja ne legyen.) Egyes pártvezetők nyilatkozatai pedig enyhén szólva ellentmondásosak voltak... Az ellenzéki pártok hangosan kiálltak a sztrájkoló vasutasok mellett. Nem csoda, hiszen a sztrájk okot, vagy ürügyet adott nekik arra, hogy támadják a kormányt. A kormánypártok egyfolytában arra hívták fel a figyelmet, hogy a munka- beszüntetés tetemes kárt okoz és hátráltatja a vasút modernizációját. S ez szin- igaz. Már tudjuk, hogy a román és a cseh vasutak kártérítést fognak követelni a MAV-tól. Benyújtják majd a számlát, amit megint csak a más szférában termelőknek, az adófizetőknek kell kifizetni. A mindig egységes forgalmi dolgozók két részre oszlottak: az állomásiak munkára, az utazók sztrájkra jelentkeztek. Egyéni érdekeik szerint. Nehezen született meg a megegyezés. Győztes pedig aligha van. Bár az is egyfajta győzelem — mindnyájunk győzelme —, hogy szabad másként gondolkodnunk, nyilatkoznunk és cselekednünk. Érdekeink szerint. A „cselekednünk” vitatható. Áramoljanak többfelé a gondolatok, de azok lehetőleg találkozzanak a végtelenben.
