Kelet-Magyarország, 1995. április (52. évfolyam, 78-101. szám)
1995-04-24 / 96. szám
1995. április 24., hétfő HAZAI HOL-MI Nem hét krajcár kell ide Megyven és négy év • Egy(-két) lyukkal beljebb • Elviszik még a földet is Syörke László Kisvarsány (KM) — Tessék :sak alaposan szétnézni — mondja egy kedves kisvar- >ányi idősebb ember, aki útbaigazít —, ez a falu négy év alatt többet fejlődött, mint azelőtt negyven esztendeig. Kövesút, járda, kerékpárút; bevezették a gázt. Csak hát munkalehetőség nincs. Ez a mi nagy bajunk. Körülnézek. Nem kell hozzá túl élesszeműnek lenni, hogy beigazolódjék: ismeretlen ismerősöm igazat mondott. Huszonkétmillió A témát a polgármesteri hivatalban Bordás Gyula polgár- mester és Juhász Endre jegyző társaságában folytatjuk. — Négy év alatt — mondja Bordás Gyula — huszonkétmillió forintot sikerült pályázat útján nyernünk különböző fejlesztésekre. Nemcsak út, járda, gázvezeték épült, hanem iskola is. Kis- varsányban — első lépésként az önállóvá válás felé — az iskolát hozták haza Nagyvar- sányból még 1988-ban. Építettek hát még négy tantermet. — Tornatermet is szerettünk volna — meséli a polgár- mester —, de ez a szép terv, sajnos, nem valósulhatott meg. Az Interspan referencia- munkában vállalta volna a létesítményt, de közbeszólt az élet, azaz a náluk történt átszervezés. Az óvodát is bővíteni kellett; emellett korszerűsítették a konyhát. Hiszen itt főznek nemcsak a kicsinyeknek és az Tavasz Kisvarsányban iskolásoknak, hanem az idős rászorulóknak is. Az önállóságot az önkormányzat szinte a nulláról kezdte. Egészen pontosan: volt a kezdésnél összesen 634 ezer(!) forintjuk. Ez arra is kevés volt, hogy a polgármesteri hivatal épületét — amely korábban orvosi rendelő volt — rendbe szedjék, a legszükségesebb berendezési tárgyakat megvásárolják. — Az épület külsejét kicsit kipofoztuk — mondja Juhász Endre —, de láthatja, a belső még mindig elég szegényes, ósdi. Mert ezt hagytuk utoljára. A többi középületet rendbe hozták, minden önkormányzati intézményben gázzal fűtöttek a télen. — Kiszámítottuk — veszi át a szót újra Bordás Gyula —, hogy a fejlesztésekre fordított összeg a bevételből, azaz az adókból nyolcvan év alatt folyt volna be. Infláció nélkül. Még szerencse, hogy amikor kedvezőbb idők jártak a fejlesztésre, a lehetőségeket A szerző felvétele zömmel kihasználták. A szennyvíz van még hátra, melyre benyújtották pályázatukat 1996-ra. Hiányzik Egy biztos, hogy azt a bizonyos nadrágszíjat Kisvarsányban (is) összébb kénytelenek húzni egy-két lyukkal. Ugyanis a költségvetés erősen deficites: kerek hétmillió forint hibádzik. Ez több okból is komoly gondot okoz. Az egyik, hogy Kisvarsány lakosságának (1058) 42 százaléka inaktív: azaz gyerek vagy a 60. életévét már betöltötte. A munkaképes lakosságnak mintegy egyharmada munkanélküli. (Korábban sokan dolgoztak Vásárosnaményban, ám az itteni cégek közül jóformán csak a forgácslapgyár nem küldte még el a munkások zömét.) Jellemző, hogy csak a jövedelempótló támogatásban részesülők aránya meghaladja az összlakosság tíz százalékát. Nem csoda, hogy tavaly a költségvetés nagy részét, azaz 21 százalékát fordították szociális feladatokra. Az előirányzat erre az évre 16,5 százalék, ami a negatív tendenciák miatt nyilván azt hozza magával, hogy csökkenteni kénytelenek a segélyezettek számát. Ez pedig konflik- tus(ok) forrása. Talpalatnyi föld Helybeli munkalehetőség alig van, hiszen Nagy Gergely tésztaüzemén kívül nincs is más. Marad tehát a mezőgazdaság. A szövetkezet vegetál, állandó munkát tagjainak sem tud biztosítani. Részarány-tulajdonba csak 22 aranykoronaértékű termőföldet „osztottak” a lehetséges 30 helyett. Ennyi jutott. Más gondok is vannak. Részben a tőkehiány, részben pedig az, hogy a volt anyaté- esszel még rengeteg anyagi természetű vitás kérdés megoldatlan. A helybelieket az is roppant irritálja — valljuk be, nem teljesen jogtalanul —, hogy „idegenek” felvásároltak tengersok aranykoronát. „Kiszorulunk lassan a saját földünkről is” — visszhangoznak fülemben idős útikalauzom szavai. Mintegy négy-öt ún. „farmergazdaság” van kialakulóban a faluban. De hogy mire jutnak, nem tudni, mert pályázniuk nem sikerült. Tehát kénytelenek voltak tartalékaikhoz nyúlni. Ez pedig nem teljesen veszélytelen a jövőre nézve. A helybeliek többsége viszont csak néhány hold saját földön gazdálkodik. A munka- igényes talajművelést bérmunkában végeztetik. Még szerencse, hogy erre vannak helyben vállalkozók. Tiszta levegőre vágyik az ember A környezet és az ember kapcsolata az elmúlt évszázadokban (4) Reszler Gábor Nyíregyháza — A nagy környezetátalakítások után a XIX. század utolsó évtizedeiben eleink azt érezhették, hogy akaratukkal nem dacolhat többé a természet. Ez a hit azonban újra és újra megingott egy rakoncátlankodó éghajlati elem, a szél miatt. „Alig van nap az esztendőben, amikor szél ne volna, mely a leggyakrabban észak-kelet felől jön.” jegyezte fel a múlt századi kortárs. A Kárpátok felől végig száguldó szél nemhogy veszített volna erejéből, hanem a tájformálás előrehaladtával egyre szertelenebbé vált. Megesett, hogy a tavaszi vetéseket úgy eltüntette, hogy nyomuk sem maradt. A rakoncátlan szelek mind több bosszúságot okoztak, mert az esztelenül letarolt fasorok, facsoportok sem állhatták útjába. A természet rendjébe való rövidlátó beavatkozás balul ütött ki. A XIX. század végén attól szenvedtek az emberek, amit évszázadokkal korábban élt elődeik levegőt frissítő, „éltető heves” szelekként üdvözöltek. Akkoriban Szabolcs levegője a mocsarak, a sokféle rothadást hordozó vizek gőzétől egészségtelen volt — olvashatjuk Bél Mátyás Szabolcs vármegyéről szóló leírásában, — és az ott élők csak azért nem betegedtek meg, mert a Kárpátok felől fújó szél rendszeresen felfrissítette a levegőt. Egyébként mikor Szabolcs megye levegőjére panaszkodunk, azt nem a lakói kárhoztatása, hanem a dolgok természetéből tesszük, azok ugyanis, akik abban nőttek fel, nem vesznek észre semmit abból, hogy nekik ártalmas lenne. Schem- berger Ferenc, a megye levéltárának rendezője, regesztrá- tora ezzel szemben úgy vélte, hogy a rossz levegő miatti — mai fogalommal élve — környezeti ártalomról igazán nem beszélhetünk, hiszen a katonának felcsapott nemesek és parasztok nyugdíjba hazatérve oly magas kort érnek, ameny- nyit mostanában a természet általában megérni enged. A futóhomokot nyaldosó, az eget tőzegporral elsötétítő szél erejét fásítással igyekeznek gyengíteni a megye több pontján. A nyíregyháziak például a gyakori száraz szelek ellen az 1840-es évektől az utcák mindkét oldalát díszlő akácsorokkal ültetik be, majd a város közvetlen környékén kialakított szőlőskertekben keresnek védelmet a porfelhőben száguldozó szél, vagy a forró nyár ellen. A levegőben kavargó porszemcsékhez hamarosan újabb szennyezőanyagok társultak. A vasúthálózat megyénket átszelő vonalain pöfögő mozdonyok füstje, majd az országutakon feltűnő automobilok kipufogó gáza nyitányát jelentette a környezetkárosítás új szakaszának. A környezetvédelem szempontjából szerencsének mondható, hogy nagy füstölgő gyártelepek századunk első felében nem épültek ezen a tájon. Elkerülte vidékünket az ipari forradalom, ugyanakkor a megtorpant fejlődés társadalmi, gazdasági következményei gúzsba kötötték a falvak nincstelenjeit. A levegőszeny- nyezés első jeleivel a népesebb településeken találkozunk. A fafűtésről a széntüzelésre való áttéréssel kezdődtek a légszennyezési problémák. A ködös, nyirkos téli napokon a kémények füstje foj- togatóan fedte be az utcákat. A kristálytiszta levegő egyre ritkább vendég lett, és ettől kezdve maga a fogalom is csak a falvakhoz, a jó illatú mezőkhöz, az erdők épen maradt foltjaihoz kötődött. Az ipartelepítés, a kemizá- lás, a gépjárműforgalom növekedése újabb és újabb szeny- nyezőanyagokat juttatott a légkörbe. A szakemberek kísérleti úton megállapított határértékekhez kezdték viszonyítani a szennyezés mértékét, és leggyakoribb szennyező- anyagként a porról, a kéndioxidról, nitrogéndioxidról, szén- monoxidról és a koromról beszéltek. A hetvenes években végzett mérések Nyíregyházán már azt mutatták, hogy a szálló por mennyisége a város minden pontján meghaladta a megengedett értéket. A nyilvánosságra hozott vizsgálati eredmények akkoriban igazán láthatóan nem borzolták fel a közvéleményt. A nyolcvanas években alakult, hangjukat hallató természet- és környezetvédő szervezetek még szűk társadalmi bázist tudhattak maguk mögött. A természet iránti közöny és közömbösség érzékelhetően napjainkban oldódik. A hulladéklerakó helyek környezetkárosító hatásai ellen, a veszélyes hulladékok rendezetlen kezelése miatt bátran fellépnek az érintett lakóhelyi közösségek, egyre gyakrabban jelét adva annak a felismerésnek, hogy a természet egyoldalú kizsarolásának, leigázásának szándékától és időszakától el kell jutnunk a környezet felszabadításáig. Még ma, mert holnap már késő. (Vége) A levegőben szálló por több a megengedettnél Balogh Géza felvétele Családias iskola Hajléktalan a kultúra Kisvarsányban Kisvarsany (KM - 1. K.) — Páratlanul jó kapcsolatot ápolnak a helyi önkormányzattal, annak ellenére, hogy egyetlen pedagógusnak sem adták meg az F kategória minősítését. Ezzel az ellentmondással kezdjük a beszélgetést Molnár Károly iskolaigazgatóval Kisvarsányban. Tény és való, hogy kevés iskola mondhatja el magáról, hogy harmadik éve ingyen kapják meg a gyerekek a tankönyveket, tanulmányi kirándulásukat több tízezer forinttal támogatja a képviselő-testület, még sportfelszerelésre is jut a pénzből. A többnyire fiatal pedagógusokból álló tantestületben azt vallják: nem szabad ölbe tett kézzel a sült galambra várakozni, hanem nyitott szemmel járnak és amit lehet, a kis közösség érdekében helyben hasznosítanak. így kaphattak 80 ezer forintot nemrégiben egy pályázaton, amiből kosárlabda-állványokat és kerékpárokat vásároltak. Az igazgató több olyan pályázatot említ, amelynek pénzéből versenyeket rendezhettek vagy a könyvtárukat fejleszthették. A kultúrának egyébként sincs hajléka Kisvarsányban, de a mindössze 105 tanulónak második otthont nyújtó iskola ez esetben a falu segítségére siethet. A meglévő tornaszobát bővíthetik és azt nyugodtan hasznosíthatják művelődési programokra. Helyette egy másik tanteremben rendezik be a tornaszobát. Az élelmezési költségek és a térítési díjak emelkedése miatt 10-15 gyerek mondta le az étkezést. Ami egyébként a családias jellegre utal: délután a legtöbb gyerek visszajön tanulószobára, vagy éppen a sokféle szakkör közül válogathat. Érdekli a gyerekeket a műszaki ismereteket nyújtó fakultáció, a matematikai tehetséggondozás és a vöröskeresztes szakkör. Molnár Károly igazgató azért szólt az esetleges körzetesítés miatti aggodalmáról is. Igaz, hogy a nyolc tantermes iskolában 105 gyermeket tanít a 12 pedagógus — a szakos ellátottság 75 százalékos, a műszaki szakos, pedagógiai végzettséget is szerzett, Aranyosapátiból átjáró Nagy György tanítja a rajzot és a műszaki ismereteket. Most elmondhatják magukról, hogy optimális az osztálylétszám, de aggodalommal hallgatták Báthori Zoltán államtitkár-helyettes előadását az esetleges összevonásról, amely mindenképpen visszalépést jelentene számukra. Röviden Az étkezési... ...térítési díj nyersanyag- költségének húsz százalékát állja a kisvarsányi ön- kormányzat. Háromnál több gyermekes családok esetében pedig az 50 százalékát. De akadnak olyan rászoruló nagycsaládok, ahol a gyerekek étkezési térítési díját teljes egészében átvállalják. (KM) Gyermektámogatás... ...kiegészítésére nyújtott be pályázatot nemrég a kisvarsányi önkormányzat, mivel a nagycsaládosokat egyre kisebb mértékben tudják segíteni. A pályázat elnyerése esetén valamelyest enyhülnének a többgyermekes családok anyagi gondjai. (KM) Az óvodai... ...konyha korszerűsítésével lehetővé vált Kisvarsányban, hogy az arra rászorulóknak — elsősorban moz. 1 gáskorlátozottaknak — kedvezményes áron házhoz szállítsák a friss főtt ételt. Öregek napközi otthonának létrehozásán is gondolkodnak, hisz úgy tűnik egyre inkább igény lenne rá, ám önerőből ezt nem tudják megvalósítani. Kutatják a pályázati lehetőségeket. (KM) Korszerűsítették... ...nemrég Kisvarsányban a közvilágítást: a csökkentett fogyasztású fényforrások erszénykímélő hatását az energiaáremelés óta érzi igazán az önkormányzat. (KM) Ravatalozó... ...épült nemrég Kisvarsányban. A falu munkaképes lakossága összefogott, így csak az anyag került pénzbe, a kivitelezést a helybeli mesterek, segédmunkások végezték el — társadalmi munkában. (KM)
