Kelet-Magyarország, 1995. április (52. évfolyam, 78-101. szám)
1995-04-22 / 95. szám
1995• ÁPRILIS 22., SZOMBAT Kováts Adél szereti a filmet A tündérjátékhoz legalább egy tündér szükségeltetik • Kulturális körkép Szépsége szerint Kováts Adél lehetne a mesék hófehérkéje, bőre mint a bársony, haja mint az ében, szeme kék, akár az augusztusi ég. Színpadi szerepei szerint volt Gizella az István, a királyban, Júlia Shakespeare csodálatos művében, Marianne a Tartuffe-ban, Hermina a Szentivánéji álomban, s tévé és filmszerepei szerint is mindig ő a hamvas, a szép. Játszott a Nemzetiben, most már évek óta a Radnóti Színház tagja. Egy filmpremieren találkoztunk. Milo- rad Krstic animációs filmje a legutóbbi berlini filmfesztiválon Arany-medve díjat kapott. — Milorad Krstic nagy rajongója vagyok — mondja a művésznő —, birtokosa is két kisplasztikának és a művész minden kiállításán ott vagyunk. Nagyon szeretem a világlátását, a humorát, és boldog voltam, amikor megtudtam, hogy animációs filmjével ilyen nagyszerű díjat kapott. — Szakmámban? Most éppen túlvagyok egy premieren. Játszom a Radnóti Színházban Victor Hugo A király mulat című darabjában. Színpadon most csak ebben a színházban játszom, igaz, három darabban, az említetten kívül még a Szarvaskirályban és a Hajmeresztőben. Hogy a tévében mikor láthatnak? Nem tudom, talán kapok majd olyan feladatot, amit el tudok vállalni. Nagyon szeretném, ha több tévéjáték készülne, több műsor, amiben a magyar színészek szerepelhetnek. Hrabal Miskolcon Bevallom, féltem. Gondoltam, torkon akadhat, hiszen akkora a falat! A Sörgyári capriccio színpadon? Micsoda elvetemült bátorság! Hány embernek kedvenc olvasmánya a Hrabal-mű, s látványként — főleg színpadon — megjeleníteni egy Men- zel-film után? A miskolci színház azonban mindig tartogat kellemes meglepetéseket. Ez az idén sem maradt el. Van egy fantasztikus terük — ez a körcsarnok. Mennyezetként, fönt kupola a semmibe játszó térként, középen a forgószínpad, amit a közönség körülülhet. Akármiféle avantgárd mű előadható itt, ahol kuszáit a tér, idő, cselekmény. No de most, más történt: bemutattatott a hrabali tündérjáték; az azonos című regényből, Jiri Menzel forgatókönyvéből, továbbá Hrabal Táncórák idősebbeknek és haladóknak című művéből Faragó Zsuzsa és Telihay Péter varázsolt színpadon előadható játékot. Mivel nincs kulissza, a közönség előtt nem titkolható semmi. A teret így kellett berendezni. Menczel Róbert játékot talált a játékhoz. Kivételes tehetségének a gyárkémény „megépítése” a legfőbb bizonyítéka. A tündérjátékhoz legalább egy tündér szükségeltetik. Létay Dóra méltó vetélytár- sa lett a filmbeli Maryskának. Nemcsak bájos, de pajzán, játékos és természetes derűvel teli is. Hitelesítésben állja az összevetést. Nem okoz csalódást Pepinként Quintus Konrád, pedig a filmen Kern hangjával súlyosbítva micsoda teher. Filmek — nyilvánosság nélkül — Mit csinál Réz András? — kérdeztük a népszerű esztétát, filmszakembert. — Most a rádióban dolgozom többet, mint annak előtte. íróasztalomon ott van egy angol regény gyerekeknek. Fordítását elvállaltam, mert örömet okoz és számomra a fordítás szórakozás. Március végén indítottunk egy tényfeltáró újságíró tanfolyamot, kimondottan már gyakorló újságírók részére. Ez az első ilyen lesz Magyarországon. Ez is izgalmas. Az a lényege, hogy gazdasági, jogi, pénzügyi információk megszerzésének módszereibe vezetjük be a résztvevőket. — Sajnos, a filmnek nem vidám időszaka ez. A Magyar Mozgóképforgalmazó Alapítvány szakkuratóriumában tevékeny- kedve alaposan ismerem a gondokat és a lehetőségeket. Kitűnő filmeknek — s most nemcsak az egész estés, nagy alkotásokra gondolok, hanem az animációs filmekre is — nincs nyilvánosságuk. Ugyanis a televízió azt mondja, hogy nem tudunk beiktatni egy magazinműsorba hét-nyolc percet, mert az sok, a mozisok pedig azt, hogy megszűnt már a híradó-rövidfilm-játékfilm program előadásonként. Megnyerhet film Ezüst-medvét. Aranymedvét, nincs esélye a széles nyilvánosságra. Nívós kreatív világ az animációs filmek világa, helyet kéne hogy kapjon mozikban csakúgy, mint a tévében, legalább a sorozatok között. Fotós család A házaspárt Lugosi Lugó Lászlónak és Franki Alionának hívják, mindketten fotóművészek. (Gyermekük, Blanka még csak két és fél éves, de már neki is van fényképezőgépe, s azt is tudja, ha papa-mama dolgozik, hogyan „segíthet” nekik. Ul, ölében Luj- zi és Mici nevű plüss- cicáival, nem zavarja őket, most „jó vagyok”). Nem ez ebben a családban a rendkívüli. A szülők tehetségüket nemcsak szép felvételek készítésére használják. Percről percre múlik az a világ, amely tárgyaival, környezetével bennünket körülvesz. A köznapban bukdácsoló alig vethet figyelmet erre. Lugóék fényképezőgéppel járják az országot, és ahogyan az Eltűnő Budapestet (ez a könyv címe) megörökítették régi üzleteivel, a kirakatok felett koszló neoncsöveivel, fantasztikus és különös belső kerületi udvaraival, most az eltűnő ipari országról készítenek felvételeket. Léteznek még a múlt század gazdasági fellendülésének máig is álló emlékei, a gyárkémények, a kívülről klinkertéglás, sokablakszemű csarnokok, már koszlottan, mert kipusztult belőlük a tevékenység. S állnak még a helyszínei az ötvenes-hatvanas évek nagyra törő iparosítási terveinek. Sohasem született bennük igazi élet. És mégis, ezek minden ma élő közös múltjának emlékei. Jelenet a miskolci Sörgyári capriccióból Az Eszak-Magyarország felvétele módszer, pofonnal nem fogod leszoktatni a malackodásról. Ezeknek ez a természetes szóhasználatuk, nem is tudnak másként beszélni. Lejáratod magad, elidegeníted őket. Vállat vontam, azóta nem foglalkozom a nevelésükkel. Élidegenítem? A kifejezést nem ismertem azelőtt, úgy hatott rám, mintha hóhér kézre akartam volna adni őket. Mindenesetre becsuktam a fülemet, nem hallom a beszédjüket. Meglep, hogy a röpülés nem okoz sem örömet, sem félelmet. Olyan, mintha villamosra szállnék, csak kényelmesebb, mert magam vagyok. Azon viszont csodálkozom, hogy az egyedüllét nem esik olyan jól, mint vártam. Lenézek Holupkára, aki négy emelet mélységben a kapu előtt áll, és vakarja a fejét. Szeretnék lekiáltani neki, valami vidámat, biztatót agy érdekeset mondani. Holupka úr! Még sohasem váltottunk két szót egmyással, de ne higgye, hogy fennhéjázó vagy fölényes vagyok, talán zárkózott vagy elutasító — ó nem. Egyáltalán nem, kedves Holupka, csak az élet valahogy úgy hozta, hogy egy házban lakunk, mégsem ismerjük egymást. Dehogy nézem le, szó sincs róla. Higgye el, a zaklatottság, semmi más. Talán helyes volna, ha fölajánlanám: röpüljünk együtt. Útközben kicsit elbeszélgetünk, nézelődünk, önnek sem árt egy kis kikapcsolódás, nem igaz? Bár nem tudom, miről társalognék Ho- Iupkával. Pedig biztosan érdekes dolgokat tudnék meg az üvegfúvásról, belga tükrök csiszolásáról, muranói csillárokról. Mondják, hogy Holupka úr kitűnő szakember, de félek, hogy az én hivatali pletykáim kevéssé érdekelnék, más egyebet meg mit mesélhetnék? Hálószobatitkaink nincsenek, és ha volnának is... Ostobaság. Holupka úr az ágyban, Holupka úr a kuplerájban, Holupka úr iparosbálba kísére szíve hölgyét... Tulajdonképpen miről beszélgetnek folyvást az emberek: érdekli őket egyáltalán, amit a másik mond? Valami furcsa ellentmondást érzek az érdeklődés meg a kíváncsiság közt. Most nem érek rá töprengeni ezen, de egyszer majd végiggondolom: mire olyan kíváncsiak az emberek, miközben önmagukon kívül semmi nem érdekli őket? Ez a kilépés az ablakon most úgy látszik, nem jól sikerült. Lent fekszem az utcán, embergyűrű vesz közül. Fölismerem Holupka úr homályos arcát, amint figyelmesen fölém hajol. Talán ha magasabbról... MÚZSA Leány-arckép Sárándi József: Agancs írhatnékom is úgy málik el akár a szerelem Először csak nem nyúlok a tollhoz papírra vetett szenvedélyeim haszontalanságára emlékeztet és a Sorsra mely szeszélyes pénzautomataként nyelte apróra váltott talentumom Végül a közlés becsvágya némul belém nem akarva szarvnövesztő női hiúságok révén érvényesülni többé Böröndi Lajos: Gyöngéden mondom Lehetne nyár is, elég csak mondani, és pillangók szállnak fel a versben. A káprázathoz olyan kevés kell, ahogyan Thinsz Géza mondta egyszer. S lehetne tél is, szép fehér tél, és jégvirágok nyílnának ablakunkon. Ablak! Akkor lenne ablak is, és te is lennél akkor! Gyöngéden mondom, hogy össze ne törjön a szó, hogy szeretném, ha a szavak nem mérgeződnének meg többé ebben a mérgekkel átitatott világban. És hogy ne halkuljon a zene köztünk halálos csönddé. Görög pap a Hungária fedélzetén Lyka Károly rajzai
