Kelet-Magyarország, 1995. április (52. évfolyam, 78-101. szám)

1995-04-22 / 95. szám

1995. április 22., szombat HATTER Kincs — ami most még nincs Veér András professzor az egészségről és annak tudatos rombolásáról beszél Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — Leg­drágább kincs az egészség — hangzik a szólás-mondás, miközben mostanra erről a kincsről megdöbbentő sta­tisztikai adatokat hallani. Kilencszázötvenezer alko­holbeteg, közel nyolcvanezer kábítószerélvező, négyezer­kétszáz öngyilkossági halál bizonyítja, Magyarországon a lehető legrosszabbá vált a lakosság egészségi állapota. Ha ehhez még azt is hozzá­vesszük, hogy 1994-ben min­den magyar állampolgárra, a csecsemőtől az aggastyánig személyenként 2700 szál ciga­retta elszívása jutott, érthető az a vélemény, mely szerint mi nemhogy Európába, sokkal inkább Fekete-Afrikába tar­tunk. A megelőzés fontosabb Veér András professzorral, mentálhigiénikus miniszteri biztossal arról beszélgettünk, mit lehet tenni ilyen helyzet­ben, s lehet-e tenni bármit egyáltalán. — Nemcsak lehet, de kell is. A Mentálhigienes Programiro­da létesítése is bizonyítja, a kormány elszánta magát a tet­tekre. Nem hallgathatjuk el, mindezekre már korábban is történtek törekvések. Az ötlet legtovább a Németh-kormány idején, Csehák Judit minisz­tersége alatt jutott, az elmúlt négy év kormánya inkább a gyógyításra, mintsem a meg­előzésre helyezte a hangsúlyt. Sajnálatos de tény, a lakosság egészségi állapotában azonban semmiféle javulás nem volt tapasztalható. A mentálhi­giéné olyan problémákkal, vi­selkedészavarokkal foglalko­zik, amelyeknek okozója a bennünket körülvevő mikro- és makrokömyezet. A társa­Veér András Harasztosi Pál felvétele dalmi beilleszkedési zavarok, a szenvedélybetegségek, az önpusztító életmód mára mér­téktelen módon megnöve­kedett, most már minden szak­ember előtt világos, nálunk valami nagy baj történik, történt. A halálozási adatokat tekintve Fekete-Afrikához so­rolunk, s igen elszomorító, hogy amíg a környező orszá­gokban folyamatosan csökken a halálozási arány, nálunk ma­kacsul nő. Számok bizo­nyítják, hogy a hazai halálozás 40 százaléka valamilyen mó­don például a dohányzással is összefügg. Az alkoholfo­gyasztás, a kábítószer és egyéb élvezeti cikkek terjedé­se az önpusztítás egyenes útjához vezet. O A nemrég megalakult Mentálhigienes Programiroda azon munkálkodik majd, hogy a nagy népegészségügy része­ként a lakosság érdekében te­vékenykedjen. — Munkánkat két irányban kezdjük el. Az úgynevezett el­sődleges megelőzési program készítése a legfontosabb fel­adat, hiszen ezzel sikerülne kiküszöbölni azokat a fakto­rokat, amelyek a szenvedély­betegségek kialakulásához vezetnek. Tudni kell ugyanis, hogy a dohányzásnak, az alko­holbetegségnek valahol min­dig tetten érhető okai vannak. A Mentálhigienes Programiro­da feladata ezért olyan kikép­zőbázis kialakítása, amelynek segítségével tudatosulhat, az egészség érték. Ebben a mun­kában legfőképpen az orvo­sokra, pedagógusokra számít­hatunk, tőlük várjuk a legna­gyobb segítséget. Az úgyne­vezett másodlagos prevenció a veszélyeztetettek felkutatását, felkarolását jelentheti, s ebben a munkában a családgondo­zókra a szociális munkásokra támaszkodhatunk. Az alkohol, a kábítószer és a dohányzás mára úgynevezett nem fertőző népbetegséggé lettek, mely­ben az összlakosság közel 25 százaléka érintett. Megdöb­bentő adat, hogy Magyaror­szágon jelenleg a férfiak vár­ható életkora 64, a nőké pedig 70 év, s ezzel bizony a világ- ranglista végén kullogunk. Támogatást adnak O Az ön által felsorolt bajok között is legrosszabb a mi megyénk helyzete. — A most kialakítandó or­szágos régiók mellett a megyei központoknak is nagy szerep juthat, pénzben és jó tanács­ban egyaránt. Az önök megyé­jének helyzete speciális. Min­den szakember előtt világos, itt konkrét és gyors tenni­valókra van szükség, ami a megyebeli szakemberek köz­reműködése nélkül elképzel­hetetlen. Főleg az Állami Nép­egészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat szervezőmunkájára számítunk, s itt nem alá vagy fölérendeltségről, csakis pár­huzamos együttműködésről, mellérendeltségről lehet szó. Jómagam úgy tartom, minden mozgalom meghal, ha a köz­pontból próbálják irányítani. Az Országos Mentálhigienes Programiroda két dolgot tehet: segít a helyi, területi progra­mok kialakításában, s a szak­mai tanácsok mellett anya­giakkal, pénzzel is támogatja azok megvalósulását. A men­tálhigiéné számára a kormány erre az évre közel 250 millió forintot adott, s ha a parlament megszavazza a tb-törvényt, ez a pénz máris rendelkezésre áll, s így lehetőség nyílik arra. hogy közalapítványi formában pályázatokat írhassunk ki, el­bírálhassuk azokat, s konkrét támogatást adjunk a különféle kezdeményezéseknek. A men­tálhigiéné speciális terület, szakemberei pedig olyan em­berek, akik a gyógyítás, illetve az oktatás különféle területein tevékenykednek. Felkértem ugyanakkor olyan védnököket is, akik nemcsak személyük­ben, hanem munkájuk révén is támogatni tudnak bennünket. Cl Támogatók bizonyára vannak, de vannak sajnos kü­lönféle cigaretta- és alkohol­reklámok is. Erről mi a véle­ménye? — Arcátlanság, ami nálunk e téren tapasztalható. Épp a napokban küldtem e tárgyban beadványt a népjóléti minisz­térium politikai államtitkárá­nak, aki határozottan meg­ígérte, tárcaközi egyeztetésre viszi az ügyet. Érvényt aka­runk szerezni a reklámtör­vénynek, s szűkíteni az ilyes­mit áruló üzletek körét. Elké­pesztő, de tény, rajtunk kívül sehol a világon nem lehet mondjuk édesség vagy zöld­ségboltban cigarettát venni. Hosszú távon Cl Mit gondol, miért szánt a kormány a mostani pénztelen időkben is erre a célra két­százötven milliót? — Azért, mert felismerte, hosszú távon ez a megoldás, a megelőzés sokkal olcsóbb, mint később a már megbete­gedettek gyógyítására milliár- dokat fordítani. Az állítás egy­szerű számítással bizonyít­ható, és a kormány jól szá­molt. Kedvez az idő a virágfertőzésnek Nyíregyháza (KM - G. B.) — Az áprilisi fagyok által „be­habart” kajszi várható teljes terméskiesése következtében egyre inkább „szeme” lesz a többi csonthéjas gyümölcs­nek. A hirtelen beköszöntött meleg hatására az eddig fejlő­désében visszafogott növény­világ szinte robbanásszerűen zöldül ki. A hét végén a korai meggyek virágnyílása várha­tó, amit napokon belül követ­nek majd a kései fajták is. A növényegészségügyi állomás főmérnöke, Szőke Lajos a most elvégzendő teendőkről az alábbiakat mondta: — Az utóbbi évek növény- védelmi lazaságai következ­tében a meggyfák legádázabb ellenségévé vált a virágon ke­resztül fertőző, majd az ágak, végül az egész fa kiszáradását okozó monilia gomba. Ellene most egyrészt a száraz ágak eltávolításával és elégetésével, valamint a meggy fehérbim­bós állapotában, majd esős idő esetén mégegyszer teljes vi­rágzásban történő permetezés­sel (Sumilex, Rondán, Rovral, Orthocid, Kaptan, Merpan) ajánlatos védekezni. Virágzás előtt még a réztartalmú szerek is megteszik. Őszibaracknál a lombot kell megvédeni a taf- rinás levélfodrosodástól (Di- thane, Orthocid, Delan, Bravó, Score). Szilvafáink termésé­ben, pedig a poloskaszagú szilvadarázs okozhat kárt. Ám vegyük figyelembe, hogy a méhek óvása miatt rovarölő szerrel csak virágzás előtt le­het permetezni. Ha a fák kö­zött, a gyomokon van a virág, akkor is érvényes a tilalom, vagyis a méhkímélő előírás! Szántóföldön nem árt, ha a gazdák rá-ránéznek, főként a tavasszal vetett kalászosaikra, nehogy a földibolhák és a ve­tésfehérítő bogarak (veres­nyakú árpabogár) kellemetlen meglepetéseket okozzanak. r udta, hogy valamit valahol nagyon elron­tott. Nincs mentség, hiába is magyarázná, attól a tény tény marad. Másfél éves fiát csak úgy tudja elaltatni, ha felveszi a vállára, s járkál vele, énekel neki. Míg csak öt­hat kilogrammot nyomott a pi­ci, addig nem volt baj, ám most már a tizenötös és a ti­zenhatos szám között áll meg a szobamérleg mutatója, s nem éppen body buildinges termetének egyre több gondot okozott a kicsi tartása. Néha már olyan rémképeket is lá­tott maga előtt, hogy még 16 év múlva is így fogja cipelni a gyermeket, ha nem tudja másképp alvásra szoktatni. Sokáig törte a fejét valami­lyen megoldáson: ha már tartania kell a kisfiút, vajon hogyan lehetne minél hama­rább elaltatni. Az egyik este, A sötétkamra éppen riogatás közben, ki­pattant az isteni szikra. Biz­tos volt abban, ötletére min­den pontozóbírótól a maxi­mális pontszámot kapta vol­na. A gondolat egyszerű volt, s éppen ebben rejlett nagy- szerűsége. Rájött arra, ha bemegy egy teljesen sötét helyiségbe, a gyermek kény­telen becsukni a szemét, s ak­kor csak másodpercek kér­dése, s már alszik is, az apa pedig mehet nyugodtan újsá­got olvasni, tévét nézni. A gondolatot tett követte, s indult a kisfiúval a fürdő­szobába, ugyanis azt nevezte ki sötétkamrának. Ahogy be­húzta maga után az ajtót, a teljes sötétség birodalma fo­gadta. Még csak egy vékony fénysugár sem jutott be kint­ről a helyiségbe. Hiába a tágra nyitott szem, nem tudta kivenni, merre van a kád, merre a mosdókagyló. Jobb­nak látta, ha nem meresztgeti értelmetlenül a szemét, ha­nem becsukja. A gyermek egyenletes szuszogása, a bé­kesség, a nyugalom őt is ra­bul ejtette... Egyensúlyát kicsit elveszt­ve hirtelen felriadt, s akkor döbbent rá, hogy a sötétben állva, a gyermeket tartva el­szunnyadt. Ki akart menni, ám feleslegesen tapogatód- zott óvatosan a kilincs után, mert sehol nem találta. Hiá­ba fordult jobbra, hiába nyúlkált balra, csak nem lett meg a kijárat. Egyre inkább a rémület kerítette hatalmá­ba, a bezártság, a tökéletes vakság egyre jobban nyo­masztotta. Hitvesének nem akart ki­abálni, nehogy felébressze a már alvó apróságot. Fogal­ma sem volt arról, mennyi idő telhetett el, mire végül centiméterről centiméterre haladva csak kitapogatta a kilincset. Másnap este altatáskor már nem is ment a fürdőszo­ba tájékára. A fürdetés után bevitte a gyermeket a szobá­ba, s szépen kérte, próbáljon meg magától elaludni. Jó példával akart elöl járni, ezért ő is lefeküdt mellé. Hogy a kicsi meddig volt fent, meddig játszott még a kabalababákkal mellette, azt már nem tudhatta. Három perc múlva ugyanis már mé­lyen aludt... Jó hírünk Nábrádi Lajos A magyar munkások­nak és műszakiak­nak továbbra is jó hírük van a nyugati orszá­gokban. A Bajor Kézműves Kamara jelentős anyagi, szellemi és technikai segít­séget ad ahhoz, hogy a ma­gyar szakmunkások egy na­gyobb csoportja megismer­je a csúcstechnológiát és a német mentalitást. A mun­kaügyi tárca államtitkár­helyettese tette közzé nem­rég ezt a két örömteli hírt egy tanácskozáson. A jelenlévő pedagógusokat, munkaügyi szakembereket érthető büsz­keség töltötte el, amikor a politikus azt is közölte: a ne­hézségek ellenére a magyar szakmunkásképző intézetek, valamint a felsőoktatási in­tézmények európai viszony­latban továbbra is jónak mondhatók. Biztos, hogy nem udvari­asságból hangzottak el a fent idézett mondatok. Ezeknek a kijelentéseknek, ha úgy tetszik megállapítá­soknak manapság aktuali­tásuk van. Egyes központi sajtóorgánumok ugyanis az utóbbi hónapokban gyak­ran hangoztatták: tovább romlott Magyarország kül­földi megítélése. írták, mondták ezt pél­dául a szállodalánc eladá­sának leállításakor, akkor is, amikor valamelyik kül­földi lap a magyarországi nacionalizmus (szerintem nem létező) feléledéséről írt, egyesek a sajtónak azt nyilatkozták, hogy a mos­tani vasutas sztrájk is ron­totta hazánk renoméját. A forint leértékelést, a gaz­dasági szigorítást viszont kedvezően fogadták a nyu­gati szakemberek, érdekes, hogy erről keveset cikkeztek a lapok. A bevezetőben említet­teknek megyénkben külö­nösen örülhetünk, hiszen e keleti végeken az országos átlagnál több szakmunkást képeznek most is. A szak­munkások mellett a magyar orvosoknak, mérnököknek is jó hírük van szerte a vi­lágban. A magyar szaktudást, a szorgalmat külföldön > to­vábbra is elismerik. Élhet bennünk nemzeti büszke­ség, ami nem irányul mások ellen... Föld napja Ferter János rajza Földünk sebei Tóth Kornélia iasztó képsorokat röpít világgá a fe­ji V lekommurtikáció ar­ról, miként romlik Földünk egészsége, testét legyalul­ják, amikor a tüdejének szá­mító őserdőt kivágják, atom­erőművekkel betelepített városai mint megannyi le­hetséges bomba nemcsak az ott élő népesség számára. Ma már nem kell magya­rázni az üvegházhatás nö­vekedését, az ózonpajzs ki- lyukadása miatt egyre na­gyobb mennyiségben be­szűrődő ibolyántúli sugarak gyilkos, rákkeltő voltát. Korábban legfeljebb fil­mekből, hírtelevíziók adá­saiból követhettük nyomon a zöldek mozgalmait. Ha kellett, élő láncot alkottak, hogy megakadályozzanak egy környezetromboló be­ruházást. A rendszeváltozás előtti években hazánkban elvétve találkoztunk meg­szállott környezetvédőkkel, akiket jobbára a csoda­bogár kategóriájába sorolt a közvélemény. Még emlék­szünk Sebeők János íróra, amikor a tévé nyilvánossá­ga előtt ecsetelte tervét: ketrecbe bújik, tiltakozásul a dél-amerikai őserdők pusztítása ellen. Az effajta akciók bizo­nyára nem érték el a kellő hatást a környezetvédelmet még szívügyének nem érző közönség előtt. Csakhogy lassan, de biztosan vala­mennyien érzékeljük, hová vezet a Föld sebeinek gya­rapítása. Az, hogy már nem tudunk félelem nélkül na­pozni, vagy a határban a tűző napon dolgozni, az ózonlyuk nagyobbodásával magyarázzák a szakembe­rek. Soha nem látott mére­tekben terjed a bőrrák, an­nak is a rosszindulatú vál­tozatai. Nem véletlenül szentelte ezt az évet a bőr­daganat megelőzésének, korai felismerésének a nemzeti rákellenes liga. S az is elgondolkodtató egy­beesés, hogy éppen ma me­hetünk megvizsgáltatni ma­gunkat a Sóstói úti kórház­ba, ingyen, nincs-e a rákra utaló elváltozás már a szer­vezetünkben. Ma, amikor a Föld napját köszöntjük rajzzal, műsor­ral, versennyel, a lát\’ány mögött érdemes az akció immár túl komoly tartal­mára koncentrálni. JL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents