Kelet-Magyarország, 1995. április (52. évfolyam, 78-101. szám)

1995-04-21 / 94. szám

1995. április 21., péntek CSUPA ERDEICES A tv hőskorában volt első Olvasónk írja a nyíregyházi kísérleti amatőr televízióadás rögös útjáról Zentai Mihály Nyíregyháza (KM) — Öröm­mel tölt el, hogy a rádió és te­levízió adás- és vételtechnika múltját tisztelők az Antenna Hungária Rt.-nél a múzeumi bizottság megalakításával megteremtették a lehetőségét szakterületünk múltjának fel­kutatására és annak rendezett formában való megőrzésére. Városunk 60 éves rádiósu­gárzási emlékeinek kutatása során jutott tudomásomra, hogy a televíziózás terén is Bíró László úr révén, aki ma mint a Gelka szerviz nyugdíjas vezetője még mindig kísér­letező és alkotó szakember, az élenjárók közé tartozunk. A mai tokaji tv-adó Történetileg visszatekintve ismerem, hogy a ’20-as évek­ben Mihály Dénes mecha­nikus képfelbontással történő kísérleteit az Egyesült Izzóban 1940-ben Nemes Tihamér ál­tal végzett sikeres kísérletek követték, melynek a II. világ­háború vetett véget. Ezt 1953 szeptemberében a Posta Kísér­leti Állomás újabb sikeres tv- adáskísérlete követte. Bíró László, aki híradós kiképző­ként, majd kisiparosként az elektrotechnika megszállottja fiatal kora óta, nagy érdek­lődést tanúsított a rádiózás, televíziózás iránt. Amikor a posta részeként működő nyíregyházi Rável szerviz vezetője lett, komo­lyabb kísérletekbe kezdett. Elkészítette saját tervezésű szuper rendszerű tv-vevőké- szülékét, mellyel 1954-ben Budapesten a Szabadsághar­cos Szövetség kiállításán az első díjat nyerte el. Sikerén felbuzdulva képfelbontó be­rendezést épített, és elkészí­tette tv-adóberendezését is 1956-ban, mely elmondása szerint a világon a 24., Eu­rópában pedig az első amatőr tv-adóberendezés volt. Adóját a nyíregyházi lakásán szerelte össze és ott végezte kísérleteit is. 1957. november 27-én a városunkban rendezett lég­oltalmi kiállításon a látogatók nagy ámulatára napi egy-két órás időtartamban állóképet sugárzott, melyet egy kilo­méteres körzetben jól lehetett venni. Megkísérelte a buda­pesti adás vételét is, mivel ezzel a vett jellel kívánta mo­dulálni adóját, de az akkori Cikkünk szerzője az Antenna Hungária Kft. Nyíregyházi Rádióállo­másának szakembere zord időjárás és a kisteljesít­ményű budapesti adó gyenge jele nem volt alkalmas a kísér­let elvégzésére. A Magyar Honvédelmi Sportszövetség központjának 1958. január 23-án küldött levelében a következőket írta berendezéséről: „Személyes megbeszélés alapján közlöm, amatőr alapon épülő kísérleti stádiumban lévő tv-adóm je­lenlegi állapotát és rövid mű­szaki leírását. A berendezés futópont rendszerű 625 soros 50 félkép másodpercenként, 25 darab elektroncsővel dol­gozik, ebből kettő katódsu­gárcső (egyik bontó, a másik monitor). Egy darab 10 lép­csős elektronsokszorozó, 7 db ikertrióda, 3 db egyenirányító a többi pedig pen- tóda. A nagyfrek­venciás rész ön­gerjesztésű, a III. csatornán dolgozik. Antennateljesít­ménye az 1 W-ot nem éri el. Kis­feszültséggel (2000 V) dolgozó bontó­cső gyenge fénye miatt a jel/zaj vi­szony nem kielé­gítő, de állókép közvetítésére alkal­mas. A megfigye­lést AT 501 típusú készülékkel végez­tük, mellyel az adó­tól 1 kilométeres távolságra stabil kép volt vehető. Az adóberendezés 150 cm magas, 40 cm széles, 50 cm mély­ségű vas keretbe van ideiglenesen építve, súlya 50 kg. A felépítése erősen magán viseli az amatőr jelleget. Aján­latos volna a kiállításra vitele előtt a központ részéről meg­tekinteni.” Berendezését folyamatosan tökéletesítve 1958 májusában a Bethlen utcai bérház tetejére telepített vevőantennájával jó vételt ért el, így sikeresen tud­ta relézni a budapesti tv mű­sorát. Az akkor hagyományos őszi vásár egyik szenzációja lett az akkor már 5 W körüli teljesítménnyel sugárzott tv- műsor, melyet a városban szobaantennával, Kisvárdán, Nyírkárászon tetőantennával jól lehetett venni 1958. októ­ber 25-től a 193 MHz-es frek­vencián. A sikeres tv-adásnak nagy sajtóvisszhangja lett, többek között az Esti Hírlap 1958. de­cember 3-i száma is beszámolt róla. Ezek ellenére vagy pont emiatt a sok idegenkedő és jóakaró, valamint a kor szel­leme akadályokat gördített a Bíró László berendezés továbbfejlesztése elé. Novemberben a Ravill központjában bemutatta be­rendezését, melyet a postafő­osztály részéről Kuti és Kádár urak is megtekintettek. Ezt követően újítási javaslattal élt a Vadásztölténygyár a Ravil és a postavezérigazgatóság felé, de sehol sem talált kedvező el­bírálásra. A Szabolcs-Szatmár Me­gyei Magyar Honvédelmi Sportszövetség elnöke Sza- niszló János 1958. november 17-én kelt levelében megbízta Bíró Lászlót, hogy a Nyíregy­házi Rádióklub tagjaként a tokaji Kopasz-hegyen végez­zen kísérleti adásokat a Posta Rádióműszaki Hivatal keze­lésében lévő mikrohullámú ál­lomásról. Az engedélyt a Rá­dióműszaki Hivataltól meg­kapta, és a nehezen megkö­zelíthető telephelyre lovasfo­gattal, részben gyalogosan ké­zierővel szállította fel adóbe­rendezését. A hétvégi szabad idejét maximálisan kihasz­nálva azt üzemképes állapotba hozva 1959. márciusában az OIRT 08-as csatornán átlag 50 W teljesítménnyel, körsugárzó antennával megkezdte a tv 1 műsorának sugárzását. Berendezését áprilisban megtekintették Katona Antal miniszterhelyettes, Rontó Ti­bor vezérigazgató helyettes és Herman úr a Posta Rádió­műszaki Hivatal illetékesei. Tény, hogy voltak némi tech­nikai zavarok időnként az adásban, de működésének ha­tására jelentősen megnőtt a tv előfizetőinek száma az adó vé­telkörzetében. Ennek ellenére az illetékesek leállítják a to­vábbi kísérleti adást. Nagyobb teljesítményre kívánják átépít­tetni az adóberendezést. Ezt követően a posta egy CSF 20/5 W-os francia tv-adót te­lepített a hegyre, mely irányí­tott sugárzójával Miskolc tér­ségébe sugárzott. Ezáltal a vé­tel a korábban ellátott terü­leteken megszűnt. A lakosság panaszos leveleivel ostromol­ni kezdte a hatóságot. Ez ered­ménnyel is járt, mert Bíró László engedélyt kapott na­gyobb teljesítményű adó épí­tésére, melyet augusztus 6-ra el is készített, és újra műsort sugárzott. Ez is tiszavirág életű lett, mert a hatóság üzembiztonsági és minőségi szempontból végleges üzem­vitelre nem találta alkalmas­nak. Berendezését bemérésre és átépítésre a Rádióműszaki Hi­vatal központjába Budapestre szállíttatják, ahol több hónapig tartó átépítésnek vetik alá, de nem koronázta siker tevé­kenységüket. 1960 január­jában berendezését üzemkép­telen állapotban visszaszál­lítják. A beígért műszaki és anyagi segítséget nem kapta meg, de ennek ellenére is si­keresen lehelt életet berende­zésébe, mely 500 W-os lett. 1960. április 4-én az új beren­dezésével ismét műsort su­gároz a tokaji Kopasz-hegyről az OIRT 04-es csatornán. Modulációinak a budapesti tv­adó vett jelét használta fel. Időközben az adásokkal pár­huzamosan a KPM illetékesei a posta szakembereivel ké­szítettek egy tv-adót, melyet 1960. augusztus 20-án To­kajban üzembe is helyeztek. Ez egyben a Bíró László tv- adójának a végét jelentette. Berendezését üzemen kívül helyezték, őt a telephelyre be sem engedték. Kísérleteiben a nyíregyházi Bucska Miklós az elektromos, Mihalik József a mechanikus munkákban se­gítette. Nyíregyházi harmadik eme­leti lakásában a korát megha- zudtolóan fiatalos máig kísér­letező és alkotó Bíró Lászlótól sok érdekes gyakorlati tapasz­talatot szereztem. Ámulattal hallgattam saját készítésű elektroncsöveinek történetét. Amikor monoszkópcsövét megfoghattam, nem hittem a szememnek. Az évtizedekkel ezelőtt általa készített tech­nikai csoda lenyűgözött. El­mesélte, hogy a vákuumtech­nikát is elsajátította, és mos­tanság is sok érdekes kísérletet végez. Bízom abban, hogy a mai műszaki érdeklődésű embe­reknek rövid történeti leírá­sommal tudtam jó példát mu­tatni a kreativitás eredmé­nyéről, sikeréről. (A szerkesztő megjegyzése: a Kelet-Magyarország is jó néhány írást közölt három év­tized alatt Bíró Lászlóról, aki szinte kincsesbányája volt az újságíróknak. Olvasónk írását mégis azért közöljük, mert külön érdekessége van annak, ahogy a szakmabeli látja jeles elődjét.) A Führer-villa titokzatos sorsa Pach Ferenc Bonn (MTI-Panoráma) — Tulajdonjogi vita bontako­zott ki Németországban Hitler egykori nyári rezi­denciája, a berchtesgadeni Führer-villa és a környező épületek miatt. Az Ober- salzberg nevet viseli az a hegyoldal, ahol a Führer ál­tal kedvelt és gyakran használt rezidencia és több más vendégház állt, s ame­lyért most elkeseredett harc folyik az eredeti tulajdo­nosok, valamint a bajor tar­tományi kormány között. A csodálatos panorámájú te­rület a legszerényebb becs­lések szerint is több mint 100 millió márkát ér jelen­leg. A második világhábo­rúban lebombázott épületek nagyobb részét később új- jépítették és Obersalzberg több mint 100 hektáros te­rületének jelentős része az amerikai hadsereg hasz­nálatába került. Szeptem­berben azonban az ame­rikaiak kiköltöznek és en­nek kapcsán most fellángolt a vita. A müncheni tarto­mányi kormány szerint a nácik az akkori viszonyok­nak nagyjából megfelelő áron, négyzetméterenként egy-négy márkáért vásá­rolták meg az obersalzbergi ingatlanokat és a megszálló hatóságok 1947-ben hozott rendelkezése szerint egyéb­ként is a náci rendszer min­den vagyona az államra száll. A terület korábbi 25 tu­lajdonosa egészen másként értékeli a helyzetet. A leg­nagyobb épület, az egykori Platterhof Szálloda tulaj­donosának unokája azt bi­zonygatja, hogy erőszakkal vették el tőlük az ingatlant és nevetséges összeget fi­zettek érte a nácik. Elis­meri, hogy nagyanyja, az akkori tulajdonos egy ideig Hitler lelkes híve, sőt anya­gi támogatója volt, de jól menő szállodájukból ennek ellenére 1936-ban kikerget­ték őket Hitler legényei. Az egykori tulajdonosok örö­kösei érthetetlennek tartják, hogy a nácik által zsarolás­sal, néha kínzásokkal ki- kényszerített eladási szer­ződéseket egy demokrati­kus állam hatóságai törvé­nyesnek tekintsék. Georg von Waldenfels bajor pénzügyminiszter ugyan elismeri, hogy ször­nyű módszerekkel kerget­ték el onnan a tulajdono­sokat, de hangoztatja, hogy az ingatlanegyüttes ennek ellenére a tartományi kor­mányt illeti, amely már ki is írta a versenytárgyalást a különböző épületek bérlé­sére. A miniszter másik érve, hogy csak akkor lehet garantálni a nosztalgiázó újfasiszták távoltartását, ha állami kézben marad a te­rület. Ám ez az indoklás meglehetősen ingatag lá­bakon áll, hiszen a környék jelenleg is a neonácik egyik zarándokhelye. Az emléktárgyakkal ke­reskedő bódékban szaba­don árulják a Hitlert kie­melkedő személyiségként bemutató brosúrákat, a náci vezérről Obersalzbergben készült fényképeket. Az egykor hat kilométer hosz- szú alagútrendszer egy ré­sze ma is látogatható és a falakról nem győzik leva­karni az újra és újra odamá­zolt horogkereszteket, vala­mint a „Hitler él” felira­tokat. A tartományi vezetés azt ígéri, hogy egy kiállítóter­met rendeznek be a terület teljes történetének bemu­tatására. A bérbeadásból származó, várhatóan hatal­mas bevételből ennek költ­ségét nyilvánvalóan köny- nyedén kifizetik. Az olaszországi Pisában megkezdődtek a város világhírű építményé­nek, a ferdetoronynak mentési munkálatai. Az 54 méter magas épület körül folyékony nitrogénnel lefagyaszt­ják a talajt, majd erre a célra készített külön­leges kábelek segítsé­gével felfelé húzzák a torony szerkezetét, így megakadályozva a köz­tudottan veszélyben lévő nevezetesség további dőlését AP-felvétel A nyíregyházi városi tv műszaki helyisége Elek Emil felvételei A jókedvű nevetés a legjobb orvosság —Elegem van az örökös ki­fogásaidból — kiabál a fe­leség. —Hétfőn ízlett neked a lencse, kedden ízlett, szer­dán is szívesen megetted, csütörtökön is, most meg pénteken egyszerre csak azt mondod, hogy ehetetlen! * Az orvos a páciensének: — Ön a hatvan évével ragyogó formában van! — Ki mondta, hogy hat­vanéves vagyok? Betöltöt­tem a nyolcvanhármat. — Szép kort élhetett meg az édesapja. — Ki mondta, hogy már meghalt az apám? Most száznégy éves. — Még ilyet, ember! Hány éves korában hunyt el a nagypapa? — Ki mondta, hogy el­hunyt? Százhuszonnégy éves, és most nősül. — Miért akar megnősülni százhuszonnégy éves korá­ban? — Ki mondta, hogy ő ra­gaszkodik a házassághoz? (A Reader's Digest Válo­gatásból)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents