Kelet-Magyarország, 1995. április (52. évfolyam, 78-101. szám)
1995-04-21 / 94. szám
1995. április 21., péntek HÁTTÉR Megelőzni a csődhelyzetet Bemutatjuk a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés pénzügyi bizottságát A megyeháza épülete Elek Emil felvétele Marik Sándor Nyíregyháza (KM) — A megyei közgyűlés legutóbbi ülésén módosította, az új helyzethez alakította saját bizottságainak feladatát. Ez alkalomból indítjuk uj sorozatunkat, amelyben bemutatjuk a megyei közgyűlés bizottságait. Vezetőikkel a tervekről beszélgetünk — elsőként a pénzügyi bizottságéról, amelynek elnöke Sulyok József, alelnöke Karakó László, tagjai, illetve külső tagjai Csík László, Balogh Andrásné, Palló Sándor, Pe- thő András, Révész László. Sulyok József, a pénzügyi bizottság elnöke, Tiszavasvári polgármestere konkrét összehasonlításokat is tehet, hiszen az előző ciklusban is bizottsági elnök volt, az ifjúsági és sportügyeké. Új feladat — A szakbizottságok feladata az új, többpárti megyegyűlésben felértékelődött — fogalmaz Sulyok József —. Ez különösen igaz a pénzügyi bizottságra, amely a korábbiakhoz képest új jogosítványokat is kapott. Most lényegében az önkormányzat minden pénz- és vagyonügyét, amely a költségvetést érinti, előzetesen véleményezzük, utólag pedig ellenőrizzük. Ami pedig teljesen új feladat: az önkormányzat többi bizottságának pénzzel, vagyonnal összefüggő munkáját is segítenünk kell. Mindezek célja, hogy a megyegyűlés ne kerülhessen csődhelyzetbe, ne vállalhasson olyan terhet, amely krízisbe hozná. O Hogyan kapcsolódik ez az apparátushoz, nem veszi át a megyeházán dolgozó szakemberek szerepét? — Nyilvánvalóan nem, hiszen nem operatív dolgokról van szó, nem intézkedünk közvetlenül egy-egy ügyben; a folyamatok azok, amelyek minket érdekelnek. A módszer is az, hogy megállapításainkat a megyegyűléssel közöljük, ám ha az nem ért egyet vele, akkor kötelesek vagyunk az Állami Számvevőszéknek jelezni. Odafigyelnek CJ Itt van a közgyűlés 6.5 mil- liárdja, ami felett rendelkezik. Hogyan szemléli ezt az összeget a pénzügyi bizottság? — Azt nézzük, hogy a kötelező feladatok ellátása valóban elsőbbséget élvez-e, nem vállal-e a testület olyan terheket, amely miatt esetleg később csődbe juthat, a gazdálkodás törvényes és szabályszerű-e. O Nem kákán csomókeresés ez, hiszen még a legszükségesebbekre sem jut pénz? — Valóban, a megyei költségvetés hihetetlenül megszorított, tartalék lényegében nincs, valószínű, hogy váratlan helyzetekben sem tud majd pénzt juttatni a közgyűlés, éppen ezért minden forint fel- használására oda kell figyelni. Persze így is vannak lehetőségek, mint például pályázati pénzek megfogása, a befektetési alapok figyelése, a települési önkormányzatok hasonló típusú elképzeléseinek összehangolása lehet egy-egy kitörési pont. OBe lehetne mutatni ezt egy konkrét példán is? — A patikaprivatizáció, például nagyon sokáig húzódott és nem is lehetett tudni, ki kapja a vagyont. Végül a települési önkormányzatok szövetségének közreműködésével tudtuk elérni, hogy a patikákat az önkormányzatok kapták, így mintegy 40 milliárdos vagyon került a kezükbe. Vagy például országosan példaértékű volt az a feladatátvállalás, amelynek során a megye szervezte a gáz-, illetve telefonberuházásokat. Ezekkel egy-egy települési önkormányzat mit sem kezdhetett volna, az összefogás révén pedig komoly beruházások valósultak meg, hatalmas értékek jöttek létre, amelyek talán újabb munkaalkalmak megteremtését is elő tudják segíteni hamarosan. Külső tagok O Két-három alkalommal már találkozott a bizottság. Milyennek találja? — Meg tudunk birkózni a feladatokkal. A legfontosabb területeknek van szakértő gazdája a bizottságban, így polgármester, pénzügyi szakember és gazdálkodáshoz értő személy is. Jó, hogy a megyei közgyűlés tagjain kívül szakértőket is bevonhatunk külső tagként, sőt indokolt esetben további külső szakértőket is meghívhatunk, hogy a bizottság munkájának szakmai megalapozottsága speciális esetekben is megfelelő legyen. Sajnos, hogy ennyire szűkek a megye lehetőségei, de talán ilyenkor a szokásosnál is jobban kell figyelni a gazdálkodás rendjére és minden újabb fillérre; mi mindesetre jó szívvel próbálunk ezeken segíteni. Adóforintok Nyírbogdány (KM - T. K.) — Ha a helyi bevételt is gyarapította volna az egykori kőolajfinomító által évtizedeken át befizetett adó, nem fordulhatott volna elő az a helyzet, hogy negyven éven át szinte semmilyen beruházás nem történt Nyírbogdány ban — hallottuk a település polgármesterétől, Janicsár Miklóstól. Gondjaikat szaporítja az is, hogy a szennyvízrendszer építésénél még a tanácsi rendszerben túlszaladtak a tervezett költségeken, és 21,7 millió forinttal az akkori megyei tanács helyreállította a költségvetésüket. A megyei ön- kormányzat ezt hosszúlejáratú hitelként fogja fel és szeretnék visszakapni. A polgármester erre mondta azt, hogy nem tartja méltányosnak, hisz a városokat fejlesztették a kőolajfinomítótól befolyt adókból, Nyírbogdány abból semmit nem látott. Ez a téma a közeljövőben a megyei önkormányzat napirendjére is kerül. Sokkal nagyobb egyetértés honol a Sión Szeretetotthon körül, amely a nyírbogdányi református egyházközség beruházásában húsz idős embernek nyújt otthont. Az önkormányzat anyagi hozzájárulása fejében viszont 20 rászorulónak nappali ellátást kínál az otthon, s így nem hiányzik az 1991-ben megszüntetett idősek klubja. M eglehet, csak a rossz nyelvek találták ki az egészet és egyedül az adóhivatal lehet az igazság birtokában. De őket köti a hivatali titoktartás. Tény viszont, hogy a szatmári városban sorra került lagzit számos jelzővel illetik a helyiek. Nevezik az évtized esküvőjének, újgazda lagzinak, milliomos frigynek. Am a köznép inkább áfás esküvőnek hívja a fényűző menyegzőt, amilyenre még nem volt példa a városban. Először is, ötven tagú cigányzenekar húzta a talp alá valót, a megye minden jelentősebb zenészét meghívták a zenekarba. Kerül amibe kerül. Libériás inasok szolgálták fel az ételt, italt, a jelmezeket a fővárosi jelmezkölcsönzőből hozattak. A rizsporos parókák sem hiányoztak a fejekről, amikor az egyik múzeum raktárából külön erre az alkalomra kölcsön vett és szépen kiglancolt hintó megérkezett a menyasszony házához. Egy hétig gyakoroltak a libériás inasok, hogy kor és élethű legyen a szereplésük. Amult, bámult a város népe. Hintós esküvő, parókás inasok. De ez még mind semmi. Két apródruhába öltözött gyermek haladt a menet élén, kezükben egy megsárgult kuÁfás esküvő tyabőrt tartottak. Nem igazi nemesi oklevél volt ez, az élelmes vőlegény, egyébként pedig sikeres vállalkozó, a cége reklámfiguráját rajzoltatta a kutyabőrre, ami persze, nem is volt igazi kutyabőr. Csak kutyabőrután- zat. De jól mutatott. A díszes menet a templomi ceremónián sem maradt meglepetés nélkül. A vőlegény látványosan egy csekket nyújtott át a helyi plébánosnak, talán valamelyik amerikai filmben látta a jelenetet. Ezzel a szerény összeggel kívánta támogatni a helyi egyházközséget. Sajnos, az ifjú pár minden igénye nem teljesülhetett, pedig azt szerették volna, ha maga a püspök úr előtt mondják ki a boldogító igent. A püspök úr azonban kimentette magát és szíves szavakkal kívánt sok boldogságot a házasulandó párnak és mondott köszönetét a nagylelkű adományért, amelyről ezek szerint már előre tájékozódva volt. Dehát isten útjai — szokták mondani — kifürkészhetetlenek. Az évtized menyegzője hogyan is érhetett volna véget másként, mint káprázatos tűzijátékkal. Volt ott minden, rózsa, tulipán, sőt egy piros szív is, ami égett, sistergett, szikrázott. Ezt is a fővárosi vendégek varázsolták elő, bár a rossz nyelvek itt is megszólaltak, mondván, a vőlegény egykori munkásőr barátai mentették át a színes rakétákat. Így azok igazában még az előző rendszer fényei voltak. Ez persze csak pletyka. De abban már lehet valami, hogy az esküvő másnapján a vállalkozó vőlegény egyik jobb keze, hivatalosan könyvelője, kezdte begyűjteni a lagzi számláit. Állítólag a cigányzenekar prímásával majdnem összeverekedett, mert az az istennek sem akart számlát adni a zenekar produkciójáról.-m—7 gy illuminált pillanata tóban, ami talán JL-J legénybúcsúféle lehetett, az ifjú férj elszólta magát. Azt mondta bizalmasan, minden költséget el tud számolni, le tud írni az adóból. Igaz. nem lakodalmi költség címén. Innen az áfás esküvő, amely a város nyelvén maradt. Csak arról nincs hír. vajon a plébános úr is hajlandó volt-e számlát adni a gazdag adományról. Orémus Kálmán A nnak idején, amikor kezdett tömegessé válni a munkanélküliség, azzal hitegettük magunkat (vagy azzal hitegettek minket), hogy a probléma hamarosan megoldódik, mert a fölöslegessé váló dolgozókat majd átképezik, s az új szakma biztosítja a megélhetésüket. Aztán menet közben kiderült, az átképzés csak akkor jelent megoldást, ha munkahely is van. A minap egy huszonéves fiatalemberrel beszélgettem, aki már harmadik átképzésen van túl, csak éppen munkahelye nincs még. Előbb, mint munkanélküli, még ingyenesen tanulhatott, a másik két tanfolyam díját azonban a szülei ku- porgatták össze. Amikor belefogott a tanulásba, még volt felvétel az adott szakmában, mire elvégezte, betöltötték az állásokat. A városban egyszer-kétszer anaat volna szaKiuaasi nem igénylő munka, de ő szerencsétlenségére falun született. A bejáráshoz szükséges bérlet ára pedig a beígért fizetés fele. Az átképzésekre szükség van. A mai szűkös gazdasági viszonyok között is jelentős összegekkel támogatja ezeket az állam. Am épp ezért lenne szükség arra, hogy kevesebb legyen az üresjárat, hogy a tanfolyamok indításánál mindig a valós igényeket vegyék figyelembe. Mert az igaz, hogy aki több dologhoz ért, az nyilván könnyebben talál majd magának munkát. Am a sorozatos kudarcok nagyon súlyos következménnyel is járhatnak. Ha ugyanis a fiatalok azt látják, hogy aki sokat és sokfélét tanul, ugyanúgy nem tud elhelyezkedni, mint az, aki otthon várja a jószerencsét, akkor azt a szomorú következtetést vonhatják le ebből, hogy tanulni nem érdemes. Tavaszi erőfeszítés Ferter János rajza Fiktív: nem! Angyal Sándor okán várják már azokat az intézkedéseket, amelyek végre megálljt parancsolnak majd ama bizonyos nagyhalaknak, akik a gazdaság zavaros vízében szerzik meg zsákmányaikat, nem éppen a legtisztességesebb módon. Az ezzel kapcsolatos hírek csak lassacskán csordogálnak, de ha értesülünk róluk, önkéntelen is kicsúszik belőlünk: na végre! Ilyen intézkedésnek tekinthető az ahír is — bár az illetékes nem erősítette meg, de nem is tagadta —, hogy az APEH arra készül: ötszázezer forintban maximálja a készpénzes kifizetés lehetőségét egy-egy számla ellenében. A szakemberek szerint állítólag ez lehetetlenné tenné például azt, hogy az AFA visszaigénylése reményében akár 100- 200 millió forintos fiktív számlák is szülessenek, készpénzes kifizetésként feltüntetve az ilyen tranzakciókat. Tehát, itt már valójában nagyhalakról van szó, például olyanokról, mint az a bizonyos testvérpár volt Észak-Magyar országon: mindkettő kereskedő lévén, fiktív számlákat igazoltak egymásnak, aztán már mentek is az adóhivatalba visszaigényelni az áfát, jóllehet az árunak még a nyoma sem volt felfedezhető a számlák mögött. Ez csak egy az ezernyi trükk közül; bizonyára az adóztatással hivatásszerűen foglalkozók pontosan tudják az ilyen ügyes fogásokat, amivel gyönyörűen meg lehet rövidíteni az államkasszát és nevetve-da- lolva gyarapítani a magán vagyont. Eközben mások szinte minden megkeresett forint után adózni kénytelenek, mert ők bérből és fizetésből élnek. Már régóta csak beszélnek, csak beszélnek arról, hogy nem a bolhapiacon áruló kisember megadóztatása rángathatja itt ki a kátyúból a gazdaság szekerét, hanem azoknak a leleplezése, akik szőkítenek, meg feketítenek, aztán élnek, mint Marci Hevesen, ezt ők mind természetesnek tartják, hiszen ez nekik — szerintük — jár, holmi rajtaütésekkel nem szabad elvenni a vállalkozói kedvet, kérem szépen. Jó volna hinni, hogy mielőbb hivatalosan is megerősítik az ilyen készülő intézkedéseket s még jobb volna már tapasztalni az első eredményeit.
