Kelet-Magyarország, 1995. április (52. évfolyam, 78-101. szám)

1995-04-20 / 93. szám

1995. április 20., csütörtök A FŐSZERKESZTŐ POSTÁJA Az igazi szegénységről Orgona­hang Gáncs Aladár 1952. és 1978. között szolgált or­gonista lelkészként Nyír­egyházán. Idén, böjt ötödik vasárnapjának estéjén az ő hangversenyével indult új­ra az az egyházzenei áhí­tat-sorozat, amelyet 1969- ben kezdett el Orgonafél­óra címen, hétfőn estén­ként, havi rendszeresség­gel. Később a nagytemplo­mi orgona átépítési mun­kálatai miatt szüneteltetni kellett. E hagyományt fel­elevenítő előadáson Fres- cobaldi-, Muffat-, Walt­her-, Pachelbel- és Bach- műveket játszott. Az istentisztelet után egy rövid beszélgetésre kér­tem. — Nem az a zene lénye­ge, hogy egyvalaki kiáll, a többiek meg hallgatják. Az élő zene a lényeg — szem­ben a gépzenével. S ami talán még ennél is fonto­sabb: a zene és az élet kap­csolata. Reggel fölkelek, énekelek. Bánatom van, énekelek. Évforduló van énekelek. Többet ér, ha valaki közepesen lejátszik egy Bach-darabot, mintha kiöltözünk egy hangver­senyre. A zene nem egy kép, amit nézni kell. A ze­nét létre kell hozni, életre kell kelteni. A nyíregyházi nagy­templomban a vasárnap es­ti istentiszteleten átlagosan tizenöt-húsz résztvevő szo­kott lenni. Ehhez képest az a közel háromszáz ember, aki az orgonaestre eljött, szép létszám. — Amikor hatvankilenc- ben elkezdtem az orgona- félórákat, az első alkalom­mal huszonötén voltak. Tehát ez a mostani kezdet nem rossz. Később persze ezerre, ezerötszázra is nö­vekedett a létszám. Régeb­ben hittem abban, hogy az egyházi zene önmagában el tudja juttatni az embe­reket a hitre. Ma már ezt másképp látom. Úgy lát­szik, lehet Bachot szeretni akkor is, ha valaki nem az Isten hangját keresi benne. De az biztos: egyházzenei kultúra csakis pap és kán­tor közös működéséből jö­het létre. — Az orgona tervezete neobarokk. Ezáltal Bachra, sőt Bach előttiekre is alkal­massá vált. Különösen az az új, harmadik manuál na­gyon értékes. Még hiány­zik a főmű, az nincs meg­építve. Ha elkészül, az óri­ási lesz. Az egészséges or­gonahang titka egy bizo­nyos szélláda rendszer, eh­hez tartozik egy csúszka­rendszer. Az alacsony szél­nyomás azért fontos, mert éneklésnél is ronda az, ha valaki préseli a hangot vagy ordít. □ Mikor járt utoljára Nyíregyházán? — 1987-ben, amikor Nagyváti Pali meghívására a kétszázadik orgonahang­versenyen játszottam. Né­ha a Deák téren segítek is­tentiszteleten, esküvőkön, de rendszeresen nem kán- torizálok, amióta nyugdíj­ba vonultam. Vidéken egy- egy koncertet néha elválla­lok. Sokat beszéltem fiata­loknak is. A zenei fejlődés csak rajtuk keresztül indul hat el. Bartha István evangélikus lelkész Nyíregyháza Tisztelt Főszerkesztő Úr! 1995. március 30-án a KM 9. oldalán megjelent Sötét kép/emyő/ cikkel kapcsolat­ban észrevételemet az alábbi­akban közlöm: Jobb volna, ha az a megalakult 15 fős bizott­ság nem a sztrájk előkészítésé­vel, megszervezésével foglal­kozna. Azért adja az állam, a kormány a többmilliárdos tá­mogatást a tv-nek, hogy az ál­tala hozott, elkerülhetetlen in­tézkedések ellen sztrájkolja­nak, ellene agitáljanak, a la­kosságot minél nagyobb elé­gedetlenségre buzdítsák? Ezek helyett jobb volna, ha ez a bi­zottság a tv adásait, annak pa­zarló költekezéseit vizsgálná meg. Felhívnák a tv vezetői­nek figyelmét, hogy a fiatalo­kat ne csak szerencsejátékra tanítsa. Tanítsa meg a fiatalo­kat dolgozni is... Ha jól látom és tudom, a tv-nél több száz nyugdíjas dolgozik. Ok miért nem adják át a helyüket a fia­taloknak? A pazarlókat a lakosság által fizetett millióról szigorúan számoltassák el. Vége a kom­munista rendszernek, illő, hogy a tv-nél is rendet teremt­senek. A nem odavaló szemé­lyektől pedig meg kell szaba­dulni. Hogy a kormány 12-i bejelentései helyesek vagy helytelenek, azt még jelenleg Lehetetlen lesz oda autóval beállni, mondták a szomszé­dos telken álló társasház tulaj­donosai, amikor ismertté vált, hogy garázsokat építenek a Dohány és Sólyom utca közöt­ti szabad területre... A város- fejlesztési iroda telekügyekkel foglalkozó főtanácsosa tájé­koztatása szerint a Dohány ut­cai sorház mögötti önkor­mányzati ingatlan egy részére 25 garázsból álló építményt terveztettek, az ott korábban ideiglenesen felállított fém­garázsok egy részének kiváltá­sa miatt. A garázsok felépíté­séhez szükséges területet li­citálás útján értékesítették, egyenként 90 ezer forintos áron. Az 565 négyzetméteres telekrész egyenlő részarány­ban 1994. november 2-án már a leendő garázstulajdonosok birtokába került. Meglepő kérés A tervet elfogadták és az épí­tési engedélyt 1995. február 1- jén kiadta a műszaki iroda. A két sorban egymásnak hát­tal elhelyezett 25 garázs he­lyét úgy jelölték ki, hogy egyik fala hozzáépült volna egy transzformátorháznak, il­letve a Kossuth utca 62-64. szám alatti társasház garázsai­hoz csatlakozik. Az észak felé néző garázsok ajtajai ugyan nyolc méterre vannak a Do­hány utcai sorház falától, de valójában felére sem attól a parkosított, ligetesített sávtól, melyet maguk az ott lakók te­lepítettek beköltözésük után, és azóta is gondoznak. (Ebben a sorházban laknak az építte­tők. Akiknek a garázs épül, feláldozzák a parkosított sá­vot, mások sajnálják). Még kézhez sem kapták a szomszédos társasház tulajdo­nosai (mint érintettek) a tel­kükhöz telepített garázsok épí­tési engedélyének határozatát, amikor a Dohány utcai gará­zsok építtetőinek képviselője azzal a meglepő kéréssel állt elő. mondjanak le előre felleb­bezési jogukról, még annak megmondani senki sem tudja. Csak azt tették, melyet már ré­gen és az előző Boros-kabinet­nek is tenni kellett volna. Bírá­ló, kritizáló van a parlament­ben éppen elég. Már nekem a fejem tetején jön kifelé, amikor a sajtóban, tv-ben, rádióban a szegény­ségről beszélnek, írnak. Ma­gyarországon ma nincsen sze­génység. Akkor, amikor az is­kolásgyerek a napköziből ha­zafelé menet zsemlével, kifli­vel focizik (még a cigánygye­rek is) az üzletekben különféle fehérkenyerekben lehet válo­gatni, szegénységről beszélni nem lehet. Nem illik és szabad ország-világ hallatára emle­getni, mert lassan el fogják hinni, hogy mi szegények va­gyunk. A szegénység hol kez­dődik? Ott, ahol málékenyeret kell enni, de még abból sincs elég. Mi az a munkanélküli­ség? Az, amikor az a szegény­sorsú fiatal, ha kijárta az iskolát, a leány mehetett cse­lédnek, a fiú pedig szolgának vagy napszámra, ha volt hová, majdnem csak koszt és ruhára- valóért. Amikor az iskolát ki­jártam (1932) a hét kilométer távolsági uradalomba jártunk gyalog tövist, kukoricát döföl- ni, illetve tömi, valamint a Ti­szához partvédelmi pokrócot jogerőre emelkedése előtt. Gyanús lett a sietség. A tervek láttán kifogásolták is a Kos­suth utcai társasház tulajdono­sai, hogy a kerítéstől 2-3 mé­terre megépülő garázsokba le­hetetlen lesz gépkocsival be­állni. A határozat ellen lehet fellebbezni — mondta a mű­szaki iroda ügyintézője. A vagyoniroda vezetője készségesebb volt. Telefonált kollégájának: Én mondtam, hogy nem lesz jó helyen a ga­rázssor. A Kossuth utca 62-64. szám alatti társasház közös képvise­lője így foglalja össze az ál­láspontjukat: a lakóközössé­günk, a ház nyugalmát zavar­ták meg ezzel a furcsa megol­dással. Mi a telkünkből nem akarunk eladni semmit, mert akkor a mi udvarunk lesz kisebb, a mi garázsainkba lesz körülményesebb beállni. Mi­ért nem tervezték meg más­ként? Van még ott szabad te­rület. A kerítést nem bontjuk le, hisz a zárt udvarunk így nyitottá válna. A békés rende­zés hívei vagyunk, de a ma­gánterületet mindenkinek tisz­teletben kell tartani. Módosítások Módosították a tervet. A négy déli oldalon lévő garázs ajtaját befalazták és az északi oldalról, egymáson át járnak majd be. Kitűzték az alapraj­zot. Az eredetitől egy méterrel eltolva északabbra. Nekilát­tak az alapásáshoz, méghozzá markológéppel. A trafóház tö­vében csak a Kábelkom veze­tékét tépte el a gép. Újabb tervmódosítás követ­kezett. A két vezeték (nagyfe­szültségű és a tv) nyomvonalát szabadon kell hagyni, nem le­het ráépíteni. Felépültek a falak. Kiderült, az ötödik garázsba sem egy­szerű majd behajtani. Ekkor az építtetők újabb ötlettel álltak elő. A társasház telkéből pár négyzetméternyit engedjenek át a közterületnek, ennek fejé­ben ők (az építtetők) megen­csinálni 50 fillértől 1 pengő fizetésért, napfeljöttől naple­mentéig. Aki 10 percet késett, hazaküldték. Munkanélküli­segély? Azt sem tudtuk, hogy van-e a világon. Hiába volt egy gyereknek végig kitűnő bizonyítványa, tanulási lehe­tősége a szegény gyereknek nem volt. Még a nagygazdá­nak tituláltak sem tudták to­vább taníttatni gyerekeiket magas oktatási díj fizetése mi­att. Naponta kétszer, délelőtt, délután jártunk iskolába. Hogy meg ne fagyjunk, minden reg­gel 3-4 szál fát kellett vin­ni. Várjuk meg annak a 12-én kiadott, illetve ismertetett cso­magnak a kivitelezhető hatá­sát, és csak akkor írják meg róla a megérdemelt véle­ményt, addig ne minősítsék. Arra kérem önöket, hogy az elégedetlenség, a bujtogató nyilatkozások megírásától, a kormány célkitűzésének si­keres megvalósítása érdeké­ben amennyire csak lehetsé­ges, tartózkodjanak. Életem­ben semmilyen pártnak tagja nem voltam és nem vagyok. Én csak azt szeretném, hogy ez az ország mielőbb kilábal­jon az ismert bajokból. Tisztelettel: Kovács Béla Tarpa, Kossuth u. 22. gedik, hogy a vitatott oldalon nagyobbodhat a társasház tel­ke az ott lévő kerítés kijjebb helyezésével, a közterület fe­lé. Új helyzet A műszaki iroda csoportveze­tője: a tervező vélhetően járt a helyszínen. Neki vizsgálnia kellett a területet. A tervező­nek arról is nyilatkoznia kell, hogy egyeztetett a közműtu­lajdonosokkal. Nekünk is ki kell menni megnézni, hogy rendelkezésre áll-e a kívánt te­rületnagyság? Aztán a terve­ket összevetettük a rendelke­zésünkre álló térképpel. Azért adtuk ki az engedélyt, mivel ezen térképi állapot szerint nem láttunk gondot. Az építési dokumentációból az derül ki, ezekbe a garázsokba be lehet hajtani. Mivel a térképi és a valós állapot merőben kü­lönbözik, nem állt elegendő hely mégsem rendelkezésre, ezért kiment két kolléga is a helyszínre. Kerestük a megol­dást. Megtehettük volna, hogy leállítjuk az építkezést, felfüg­gesztjük a kivitelezést, vissza­vonjuk az engedélyt. Ezt nem akartuk. Átdiszponáltunk bi­zonyos garázsokat, továbbá két-két egymás mögötti ga­rázst egybenyitnak és egyik oldalról járnak be. Az építési engedélyt mi a területre vonatkozó rendezési terv alapján a jogszabályok­nak megfelelően, illetve a ren­delkezésünkre álló adatok, in­formációk alapján adtuk ki. A vagyoniroda vezetője: — A 25 garázshely a szomszéd négy garázsához hozzáépítve szép lezárását jelenthette vol­na a területnek. Már az újabb módosítások révén új helyzet áll elő. Ennek megfelelően szükségessé válik egy új meg­osztási vázrajz elkészítése, és új szerződés megkötése a Do­hány utcai garázstulajdono­sokkal, hiszen már ők is csere- berélgettek. Sánta János Nyíregyháza A szerkesztőség fenntartja magának azt a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve közöl­je. A főszerkesztő postája az olvasók fóruma, a közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. . , .■ _________________. Garázssor bonyodalmakkal Mohi és Nyíregyháza A Kelet-Magyarország március 22-i számában olvashattuk Balogh Géza tollából annak a beszél­getésnek leírását, amelyet Jozef Márkussal a Matica Slovenska elnökével foly­tatott Nyíregyházán. A név magyarul Márkus József­nek hangzik és így már is­merős nekem. Márkus József 1929-től a nyíregyházi methodista gyülekezet lelkésze volt. Imaházukat 1922-23-ban építették fel a színházzal szemben. 1939-ben ő írta meg a methodista gyüleke­zet történetét a Szabolcs vármegye monográfia ré­szére. 1946-47-ben a Koro­na Szálló déli oldalán ren­dezkedett be a csehszlo­vák hazatelepítő bizgttság. Márkus József és gyüleke­zetének sok tagja is az át- telepedés mellett döntött. Léva és környékére telepí­tették le őket, amelynek most közvetlen szomszédja a szlovákai Mohi, melynek készülő atomerőműve ve­szélyezteti Magyarország közeli területeit, közte Bu­dapestet is. A Nyíregyházáról áttele­pült kétezer ember helyére magyarokat telepítettek. Márkus József öccse, Már­kus Mihály 1931-ben a Kossuth gimnáziumban érettségizett. 1939-ben „A bokortanyák társadalom rajzát” írta meg a Szabolcs vármegye monográfiájá­ban. Ezt a művét kibővítve, könyvalakban is kiadta 1943-ban, természetesen magyarul. 194647-es áttelepítésé­nek idején, ő is Szlovákiá­ba települt át és Kassán mú­zeumigazgató lett. Innen küldte meg a még Magyar- országon 1943-ban ki­nyomtatott könyvét Alma Materének, a Kossuth gim­náziumnak. Itt dolgozott a szomszédom, aki rendelke­zésemre bocsátotta Márkus Mihály könyvét, amelyben azt írta le, hogy családunk néhány más családdal együtt, Békéscsaba alapítói voltak. Ezek után Márkus Mi­hály megkereséséhez kezd­tem. Címét még Hársfalvi Pétertől tudtam meg. Leve­lemre Márkus Mihály ha­tározott választ nem tudott adni, hogy honnan vette azt az adatot, amit családunk­ról leírt a könyvében. Ez után Haan Lajos Bé­késcsaba történetét szerez­tem meg, de abban sem ta­láltam biztos támpontot. Akkor még élt Dedinszky Gyula Békéscsaba evangé­likus lelkésze, aki néprajz­zal is foglalkozott. Megke­resésemre azt írta, hogy családunk eredeti nevével már találkozott az 1735-ös békéscsabai anyakönyv­ben. Mit ad Isten? A Kelet- Magyarország március 22-i cikke után két nappal, már­cius 24-én ugyancsak la­punk adott híradást a Ma című rovatában Dedinszky Gyula 90. éves születésnap­járól, aki a múlt évben halt meg. Neki Nyíregyházával erős kapcsolata is volt. 1932 és 1942 között kiskö­rösön volt lelkész. Főnöke és lelkésztársa Hulvely Ist­ván volt, aki Nyíregyházá­ról 1929-ben került Pető­fi szülőhelyére vezető lel­késznek. 1938-ban a nyír­egyházi evangélikus gyüle­kezet hazahívta. Nevét ma­gyarosítva Rőzse Istvánra, 1939-ben ugyancsak a Sza­bolcs vármegye monográ­fia számára ő írta meg a nyíregyházi evangélikus egyház történetét. íme: két cikk lapunkban Nyíregyháza történetének lényeges részeit eleveníti fel. Ha — ahogyan gyanítom — Jozef Márkusnak van valami köze Márkus Jó­zsefhez, vagy öccséhez Márkus Mihályhoz, akkor azt mondhatom, hogy nem véletlen a nyíregyházi és nagycserkeszi látogatása, mert akkor hazajött. Ugyan­is Márkus Mihály írásaiban leírta, a „nemes” Márku­sok, annak a 300 családnak az egyike, akik 1735-ben Nyíregyházára és környé­kére, Nagycserkeszre te­lepedtek le. Tanyájuk a Verbőczi-bokorban volt, amelyet a magyarosítás előtt Vrbroszki bokornak, vagy szállásnak hívtak. Nemcsak ők járnak haza, hanem a sok Lévára tele­pült is, mert a családok szétszakadtak. Itt maradtak, szülők, gyermekek, testvé­rek, akiket meglátogatnak. Máskor a mieink mennek át Lévára, melynek tőszom­szédja Mohi. így van kapcsolat Nyír­egyháza és a szlovákiai Mohi között. Dr. Reményi Mihály Nyíregyháza Hadigondozottak A Kelet-Magyarország 1995. április 3. számában olvastam, hogy 4-én fóru­mot tartanak Sóstón, a ha­digondozottak és a mozgás- korlátozottak helyzetével kapcsolatban. Örültem és elmentem. Na végre eszébe jutunk valaki­nek gondoltam. Üröm ke­veredett az örömbe, mikor rájöttem, hogy a HM-ből nincs ott senki, pedig az a gazdája a hadigondozás­nak. Tovább nőtt a csaló­dottságom, amikor a fóru­mot megnyitó elnöknő kö­zölte, hogy a pesti előadó nem jött meg, így a moz­gáskorlátozottak ügye kerül előre. Aztán mégis megjött, többen szóltunk, akkor le­gyen az eredeti sorrend. Amikor már kérdéseket is tettek fel, bele is szóltak, akkor kértem az elnöksé­get, hadd kérjek valamit a jelenlévő szociális ügyin­tézőktől. Az engedélyt megkaptam és azt kértem, hogy gyorsít­sák meg a hadigondozottak ügyeinek intézését, mert egy-két év és nem lesz kiét intézzék. Kértem, alkal­mazzák a XLV. törv. 8. paragrafus 3. pontját, a 26. paragrafus 4. pontját, a vég­rehajtási utasítás 15. para­grafus 3. pontját. Ezekkel meg lehet gyorsítani az ügyintézést. Legyenek em­berségesebbek, mint a kor­mány, mert az nem tartja be a törvény 29. paragrafus 1. pontját. Ezeket azért teszem szó­vá, mert a mai (ápr. 6.) új­ságban megjelent cikk azt bizonyítja, hogy eljövete­lem után sem volt szó a ha­digondozottakról . Dr. Sasvári Gyula a HONSZ megyei elnöke

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents