Kelet-Magyarország, 1995. április (52. évfolyam, 78-101. szám)
1995-04-20 / 93. szám
1995. április 20., csütörtök HATTER Vállalkozók kerestetnek Érpatakon a munkanélküliek száma meghaladja az átlag két és félszeresét M. Magyar László Érpatak (KM) — Egy hajszálon múlik sokszor, hogy a szakemberek döntése alapján egy település hátrányos vagy előnyös helyzetbe ke- rül-e, ám sajnos ez a megfellebbezhetetlen határozat olykor-olykor több millió forint veszteséget is jelenthet egy községnek. Ebben a cipőben jár Érpatak is, ugyanis a falu az idén kikerült a területileg hátrányos helyzetű települések sorából, s így nem adhat be pályázatot cél- és kiegészítő támogatásokra. Hogy mi is ez a bizonyos hajszál Érpatak esetében, arról Kóczon Pál polgármester tájékoztatott. Növekvő a különbség — Sérelmezzük, hogy Érpatakot területileg Újfehértó- hoz sorolták be, s nem Nagy- kállóhoz, holott az egykori felosztások alapján Érpatak mindig a nagykállói járáshoz tartozott. S míg az Újfehértó- hoz csatolt települések elvesztették a területileg hátrányos helyzetet, addig a Nagykálló környéki falvak továbbra is megőrizték ezt a kiváltságot. Érthetetlen, hogy az egyik falu igent kap fentről, a másik pedig nemet, így tovább növekszik a települések közötti különbség. Igaz, egy másik kategóriába besoroltak bennünket, ám erre sem lehetünk büszkék, hiszen arról van szó, hogy a faluban a munka- nélküliek száma meghaladja az országos átlag két és félszeresét. A panaszkodások sorából A júniusban felszabaduló iskolai épület üzemeknek adhatna otthont A szerző felvétele természetesen nem maradhat ki az 1980-1990 közötti évtized sem, amikor Újfehértó társközsége volt Érpatak. A polgármester szerint ez az odacsatolás falujának a tíz év alatt 50-60 millió forint veszteséget jelentett. Új tanév, új iskola Az önálló önkormányzat megalakításával azonban új korszak kezdődött a település életében. A sok eredmény közül hadd említsünk meg néhányat: megvalósult a szervezett szemétszállítás, körzeti orvos telepedett le a faluban, megalakult a polgárőrség, elkészült a tornaterem, megépült a gáz- és telefonhálózat, szilárd burkolatú utakkal, járdákkal, autóbuszvárókkal gazdagodott a község. — Tavaly kezdődött el az új általános iskola építése, s reméljük, szeptemberben már ebben az épületben tanulhatnak a diákok — folytatja Kóczon Pál. — Az iskola nemcsak oktatási, hanem kulturális központ is lesz, az aulájában községi rendezvényeket is tarthatunk. O Milyen célra tudják fordítani az üresen maradó régi iskolai épületet? — Említettem már a munkanélküliek magas számát. Ha felszabadul a régi iskola, szívesen látnánk ott valamilyen üzemet. Megkerestek már bennünket vállalkozók, de várjuk még más vállalkozók, üzletemberek jelentkezését is. Azok lennének előnyben, akik minél több embert tudnának foglalkoztatni. Egy időre akár még a bérleti díjat is elengednénk a munkahelyteremtés érdekében. O Korábban sok embert foglalkoztatott a termelőszövetkezet is. — Az érpataki és az újfehértói termelőszövetkezet 15 évvel ezelőtt egyesült, a központ Újfehértóra került. A szövetkezet a közelmúltban megszűnt, illetve átalakult. Alig foglalkoztat már embereket, azok is főleg újfehértóiak. Az érpataki téesztelepen lévő csarnokok állaga napról napra romlik, gazdátlanul várják e mostoha sors jobbra fordulását. 40 millió kár — Célszerű lenne ezeket átadni az érpataki tagoknak, annál is inkább, mert 40-50 ember talán munkalehetőséghez jutna. Természetesen először rendezni kellene a tulajdonviszonyokat. Az igazság az, hogy 1991-ben voltak próbálkozások a szétválásra, de nem sikerült. A szétválást nem támogatók közel 40 millió forint kárt okoztak Érpataknak ezzel, hiszen az itteni tagság által létrehozott értékek nem kerültek vissza lakóhelyünkre. Az idén is súlyos aszály fenyeget Nyíregyháza (KM - G. B.) — A talajvíz szintje minden eddiginél alacsonyabb, a tározókban sosem volt ilyen kevés víz, mint most tavasszal — kondítja meg a vészharangot a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság a szabolcs-szat- már-beregi adatai alapján. Az elmúlt időszak rendkívül aszályos időjárása miatt az öntözésre felhasználható vízkészletek különösen a Nyírségben igen lecsökkentek. Ráadásul várhatóan ebben az esztendőben is folytatódni fog a tavalyihoz hasonló időjárás, ami azt jelenti, hogy ha a ’94- es átlagot nem éri el az idén hulló csapadék, a nyírségi területen közepes, a Beregben mérsékelt aszállyal kell számolni. A 12 év alatt felhalmozódott 1300 milliméteres csapadék- hiány következtében a talaj nagyobb mélységekben is kiszáradt. Legsúlyosabb a helyzet a Nyírségben, ahol a legszűkösebb vízkészlet, ugyanakkor a legnagyobb az öntözési kedv! Két víztározót (a levelekit és a harangodit) kivéve, ahol még némi öntözésre talán lesz mód, a tározókban lévő víz szintje nagy valószínűséggel nyárra a minimális halászati szint alá is csökkenhet, nem hogy öntözni lehessen majd belőlük. Sokkal jobb a helyzet a szat- már-beregi és felsőszabolcsi területen, ahol a Tisza, Szamos, Túr és Kraszna folyókban, a Rétközi tóban, valamint a tunyogmatolcsi és szamossá- lyi tározókban jelentős szabad vízkészletek állnak rendelkezésre öntözés céljára. Ugyancsak komoly víz- mennyiséggel töltötte fel a vízügy a Beregben lévő holt medreket. A vízminőséggel kapcsolatos gondokról szólva a vízügyi szakemberek elmondták, hogy a Túr folyónál sajnos tartósan a Szamos és Kraszna vizénél pedig esetenként kell számolni ilyen problémákkal. A z emberhez közelebb áll., természetesebb és érdekesebb a falusi élet — állapította meg egy tízéves pesti kisfiú a húsvéti szünetben, most, hogy a nagymamája szabolcsi udvarán mindent alaposan megnézett. A szőifészek látványa különösen csodálatba ejtette. Eszébe jutottak az állatmesék, képzelete vásznán megjelentek a színes állatképek, s aztán egy kicsit megmozdult gyerekes fantáziája. Arra gondolt, hogy a békásmegyeri toronyház hatodik emeletéről keveset lát a világból. Nem értette, hogy a szőrfészekben hempergő csupasz kis állatkák fején miért nincs szem. Ugyanakkor a fészekre vigyázó tarka nyúlnak akkora a szeme mint egy új kétforintos. És piros! A ketrec előtt állva őszinte kíváncsiságot tanúsított és magyarázatot kért a nagyA szőrfészek mamitól. A nagymami pedig szépen, szívesen és ízesen beszélt. A fiú szinte itta a szavait. Nem csoda, hiszen beavatta az anyanyúl intim dolgaiba. Olyanokat mondott, amit biológia órán nem mond a tanár, olyanokat láttatott, mit a meséskönyvek képein nem láthatunk. Sorolta, hogy az anyanyúl a fialás előtt 1-2 nappal beáll a ketrec tiszta sarkába. Pontosabban két lábra áll, vagy felül és a fogaival a hasáról leszedi a szőrt. Fészket rak belőle. E puha fészekbe kerülnek a kisnyuszik, s csak egy hét múlva nyílik fel a szemük. Am addig is biztonságban érzik magukat az összetartó fészekben és az anyukájuk éltető emlőjét vakon is megtalálják. A szőr letépésének, vedlésének másik haszna, hogy a pici szájaknak szabaddá teszi az emlőket. A fiú a kamra sarkában meglátta, hogy egy kerek vesszőkosár majdnem tele van szalmával. A szalmán pedig egy tyúk ül és néha furcsa hangokat hallatt, mintha berekedt volna a torka. Egyszer felállt a szárnyas és a fiú ámulva látta: nem egy, hanem 20-25 tojás van alatta. Nyomban kérdezte is a nagymamáját: „Miért nem szeded ki alóla ezt a sok tojást?” A fehér hajú asszony jót kacagott, a zsebkendőjét kétszer-háromszor a szeme sarkába dörgölte és válaszolt. Nem szedi bíz’ ki, sőt ő rakta azokat a szalmafészekbe a kotló alá. S a tyúkból lett kotló vagy három hét alatt a teste melegével költi ki a kis- csibéket. Illetve azok a csőrükkel törnek maguknak utat e fura világra. A néhány fagyos éjszaka ellenére megjöttek az első fecskék. Villás farkuk az udvaron keresztbe-kasba szelte a levegőt. Csivitelésük a fiú fülében zeneként hatott. Gu- vadt szemekkel figyelte, hogy az eresz alján lévő fészek felé repült az egyik fecske és egy szál szénát, vagy szalmát tartott a szájában. A nagymami elmagyarázta, ilyenkor a fészket kívülről sárral renoválják, belülről szénával, apró tollal bélelik. Ősszel az idei fecskék is szárnyra kapnak és elhúznak délre. De jövő tavasszal visszajönnek ide, ebbe a meleg fészekbe. —r Jövő húsvétkor ugye te is visszajössz és megint meglocsolsz engem? — kérdezte a nagymami, közben megsimogatta a fiú fejét. Az érezte, hogy meleg volt ez a simo- gatás. Fészekmeleg. Felélt tartalék Tóth Kornélia y égkiárusítás sem nyújthat lehangolóbb képet annál, mint ahogy a helyi önkormányzatok kénytelenek áruba bocsátani soványka vagyontárgyaikat. Nem a költekezési kedv vett erőt rajtuk, hanem a túlélés vágya hajtja a helyi közösségek választott képviselőit akkor, amikor úgy döntenek: eladják, amit magukénak mondhatnak, hogy legalább a közműszámlákat és a korábban felvett fejlesztési hiteleket és azok kamatait kifizessék. De még így is boldog lehet sok önkormányzat, ahol egyáltalán van mit eladni. A szolgálati lakások, a patikák szinte mindenütt az eladási sor élén állnak. Az idei év elején még fenyegető csődhelyzetet a legtöbb képviselő- testület úgy akarta elkerülni, hogy a költségvetési hiány lefaragására piacra dobják értékeiket. Tény és való, hogy átmenetileg igen sok helyen fellélegezhettek a polgármesterek és a képviselők, mert a költségvetésben tapasztalt hiány mérséklődött. Nem kizárólag az önkormányzatok élik fel tartalékaikat. A sokadik reform előtt álló honvédségben sem történt ez másképp, mondta nemrégiben a tárca minisztere. S az sem titok többé, hogy a korábbi esztendőkben úgy tudták átvészelni a reálértéken és nominálisan is csökkenő támogatást, hogy eladtak sok mindent. Kinek jó az, ha egy szervezet a vagyontárgyaival kénytelen kereskedni? Ráadásul nem is a haszon reményében, hanem a puszta fennmaradás motiválja a tetteket. Nem kell közgazdásznak lenni ahhoz, hogy rájöjjünk, amit a népi bölcsesség már régen megfogalmazott: az aranytojást tojó tyúkot nem szabad megenni... A felélt tartalékok egy idő után megbosszulhatják magukat. A javaikkal okosan gazdálkodók helyett a mának élő, pillanatnyi érdekek szerint döntő és a kény- szerűség miatt a szükségesnél többet költő szervezetek vegetálnak majd szerte a hazában. Vasutassztrájk Ferter János rajza Szakértelem Balogh József y y allgatom, amint a i—J kisgazdapárt véli JL zére szóváteszi: alkotmánysértő, hogy a kormány a március 12-én elhatározott gazdasági szigorító intézkedéseket egy csomagban nyújtják be a parlamentnek, mert az huszonegy törvény módosítását követeli, s ugyan melyik bizottság mer ennyi témáról véleményt mondani. Tetszetősnek látszik az érv, hiszen ha mondanak is véleményt a bizottságok külön-külön is egy-egy törvénytervezetről, azért mondjuk a Büntető Törvénykönyv módosításánál mégis a jogi és alkotmányügyi bizottság véleménye a legfontosabb, miként egy gazdasági törvény esetén nyilvánvalóan a gazdasági bizottság véleménye a legmeghatározóbb. Mielőtt továbbgondolnám a javaslatot és az érveket, végigszalad előttem a rendszerváltozás óta eltelt öt esztendő, s bár korántsem emlékszem mindenre, mégis úgy tűnik: alig-alig volt olyan parlamenti ülésnap, amikor napirend előtt a kisgazdapárt elnöke a legkülönbözőbb témákban ne kért volna szót, s talán nem volt olyan törvénytervezet sem, amiről a kisgazdapárt elnöke ne mondott volna véleményt. A véletlen hozhatta úgy, hogy ugyanazon a napon, amikor erről a csomagról és megvitathatóságáról szó volt, az országgyűlés jegyzője felolvasta: kik s milyen témákban tesznek fel kérdéseket a minisztereknek vagy interpellálnak a kormány valamelyik tagjához. Amikor meghallottam Bal- say István nevét, eszembe sem jutott, hogy még öt perc múlva is az általa felteendő kérdések címét hallgatom majd, de azért visszafelé megpróbáltam összeszámolni, s körülbelül tizenkettő lett a végeredmény. Ennyi témában kérdezett, s még két interpellációra is jelentkezett. Lehet, hogy a kisgazda- párt elnöke sok mindenhez ért, s lehet, hogy a fideszes képviselő is járatos több szakmához tartozó területen is. De akkor egy bizottságban is ülhetnek egy csomag tartalmát megvitatni képes emberek.
