Kelet-Magyarország, 1995. április (52. évfolyam, 78-101. szám)
1995-04-03 / 79. szám
1995. április 3., hétfő HÁTTÉR Keiei-Magyarország 3 Pillantás a városkasszaba Ha nem lett volna F-es ügy, akkor is nehéz volna Nyíregyháza 1995-ös éve Egy a város iskolái közük, a 4-es Archív felvétel Sánta János Nyíregyháza — Szorítóak a pénzügyi gondok — hallhattuk a költségvetési vita során. Fejlesztésre jóformán csak morzsányi jut a kasszából. Az intézmények működtetése is veszélybe kerülhet, ezért is válik szükségessé a meglévő struktúra felülvizsgálata. A pénz azóta is beszédtéma, de nemcsak Nyíregyháza vezetői körében. Csabai Lászlóné polgármester asszonnyal is a pénzről beszéltünk, de más is szóba került. □ Erején felül vállalt Nyíregyháza városa az F kategóriás kifizetésekkel. Ezt az Ön egyik irodavezetője mondta. Meglehet, így van. Am jó dolog-e ha a pedagógusokat állítják bűnbaknak a városi költségvetés nehézségeinek magyarázataként? — Nem hiszem, hogy bárki is bűnbaknak állítaná a költségvetés nehéz helyzetéért a pedagógusokat. Ha nem lett volna F-es ügy, akkor is nehéz volna a város 1995-ös éve, akkor is lenne költségvetési hiány. Az azonban elgondolkodtató, hogy Nyíregyháza 2,2-szerese az F kategóriába sorolt pedagógusok száma az országos átlagnak. Az is érdekes összehasonlító adat, hogy Nyugat-Európában 1000 gyerekkel átlag 48-55 pedagógus foglalkozik. Ez az arány nálunk a városban 90-95 között van. Az adatok önmagukért beszélnek. Az csak plusz, hogy az 1994. évi elmaradt bérkülönbözetet is most kell kifizetni. Q Több jut-e majd fejlesztésre, ha végrehajtják a tervezett elbocsátásokat? — Ha végrehajtjuk az intézmények átvilágítását és megtakarításokat tudunk elérni, akkor sem jut több pénzt a fejlesztésre. A megtakarítás szükséges az intézményi fedezetlenségre, a lezáratlan vezetői perek finanszírozására, és ha még maradna pénz, az kellene az intézmények dologi kiadásaira, az iskolák felújítására. A felülvizsgálat természetesen nem csak az iskolákat érinti, hanem minden önkormányzati intézményt, hivatalt és gazdasági társaságot. Q Megszületett-e már a politikai döntés intézmények bezárásáról, a létszám leépítéséről? — A politikai döntés — valamennyi párt és érdekképviselettel egyeztetve — arra született, hogy milyen szakmai szempontok alapján kell a vizsgálatot elvégezni. S arra született politikai döntés, hogy népszerűtlen intézkedéseket is meglépünk, ha az szakmailag elfogadható. □ Még az előző önkormányzat döntött közgazdasági főiskola indításáról. Hol lesz ez az újabb főiskola? — A Mezőgazdasági Főiskola kapta meg a lehetőséget, hogy közgazdasági képzést indítson. A város támogatni akarja ezt a képzési formát, mert szükséges lenne több ilyen képzettségű fiatal a gazdaságban. A főiskolai kar indítható az Mg Főiskolán, azonban jövő évtől helyet kell adni a városban valamelyik iskola átadásával. □ Megszüntették az iskoláknál az ifjúságvédelmi felelősöket, megvonták a pótlékaikat. Ki segíti majd a szociális iroda és a gyámügyesek munkáját? Eddig ugyanis rájuk támaszkodtak a hivatalban. — Az iskolákban az elfogadott oktatási törvényben ifjúsági felelősi kiemelt feladat nem került meghatározásra. Ezért a felülvizsgálatnál az ilyen jellegű megbízások megszűntek. Minden pedagógusnak és minden igazgatónak az oktatáson kívüli feladata és kötelessége a nevelés, a szociálisan rászorultak nevelése, támogatása, a problémás gyerekekkel való foglalkozás. ü Az ifjúsági atlétikai EB nem visz el több pénzt, mint amennyire előre kalkuláltak? — Néhány adatot szeretnék ehhez bemutatni. Az óvodák, általános iskolák és a középiskolák fenntartásához a normatív támogatáshoz 1422 millió forintot kell saját erőből pluszban hozzátenni. Az F kategóriás bérek rendezésére 282 millió forint kellett, az 1992-94. évi elmaradt vezetői pótlékok peres ügyeinek rendezésére 35 millió forintra van szükség. Az Ifjúsági Európa Bajnokságra 1995. évben 22 millió forintot költünk, melyből az utolsó fillér is itt marad, beépült a stadionba. Elég furcsa úgy feltenni a kérdést, hogy az Ifi EB miatt van a városnak pénzügyi problémájaü Melyek azok a nagyobb fejlesztések, beruházások, korábbi kötelezettségek, melyekhez jelentős pénzösszegek előteremtése szükséges? — A SZÁÉV volt munkás- szállójából a kollégium építéséhez, a zeneiskola beruházásához kell a pénzt előteremteni. Ezenkívül nem lehet leállni a lakossági önerős közműfejlesztésekkel. A bokortanyákban, ahol több mint 10 000 ember él, szintén meg kell építeni az alapvető közműveket. Fontos lenne a közlekedési feszültségek csökkentése is, például a Család utcai csomópont, összekötő utak építése. Valamilyen módon segíteni kellene a fiatalok lakásépítésében is, meg kell indítani a Sóstó központjának a felújítását. Sok fontos, a lakosság által régen várt fejlesztési igény van a városban, amihez jelentős pénzösszegek előteremtése szükséges. □ Kiszámolták-e a munkatársai, hogy a kötelező feladatok ellátására (iskolák, óvodák, kórházak, művelődési-, sport- és szociális intézmények működtetésére) mennyi pénzre lenne szükségük? Ezt fedezi-e a fejkvóta? — Természetesen kiszámoltuk, hogy a fejkvóta mit fedez. Ízelítőül néhány adat: bölcsődei fejkvóta nincs. Itt egyévi költségvetési támogatás 100 millió forint. Egy gyermek éves költsége kb. 200 ezer forint. Az általános iskolás gyerekekre 447 millió forint normatív támogatást kapunk, melyhez 817 millió forint önkormányzati támogatást adunk. Egy gyerek kb. 110 ezer forintba kerül egy év alatt. A nagyvárosok átlaga 80-90 ezer forint között van. A középfokú iskolák működéséhez 884 millió forint állami normatív támogatást kapunk, melyet 321 millió forinttal egészítünk ki. Egy tanuló költsége 70 és 150 ezer forint között mozog. — Rosszindulatú minden olyan megközelítés, mely azt sugallja, hogy az önkormányzat minimum szinten kívánja az intézményi ellátást biztosítani. Az önkormányzat a pazarlást, az eredményekben meg nem térülő többletköltséget akarja megszüntetni. Hl mm 11 ISÁVJI tum mm »mm** ■ *111 Kínos társbérlet éha kedvem lenne megszólítani a néhány éve nálunk vendégeskedő, ám végleg letelepülni szándékozó kapitalizmust. Megszólítanám, mondom, de már az elején elbizonytalanodom. Először is, nem tudom milyen nyelven ért, merthogy valószínűleg teljesen elfelejtett magyarul. Az szinte biztos. Több mint negyvenöt éve ment el, azaz űzték el, s még egy aprócska eléje ragasztott szócskával is illették: feudál-kapitalizmus. Nem vagyok biztos benne, hogy ő jött vissza, ami talán nem is olyan nagy baj. A második világháború után kimúlt magyar kapitalizmus közismerten nem tartozott a világ élvonalához. De akkor melyik kapitalizmus köszöntött ránk? Hogy nem angol, amerikai, német, francia, holland, svéd, dán, osztrák, az bizonyos. Ehhez nem kell szakértőnek lenni. Mostanában inkább a portugált meg a görögöt emlegetik, de van aki a mexikóira voksol. Miért szeretném megszólítani a mi kis kapitalizmusunkat? Azért, hogy elbeszélgessek vele, tőle kérdezzem meg, mi igaz a szóbeszédből, amely szerint hozzánk a legkisebb, a leghaszontalanabb fiát küldte, akit már jó nyolcvan-száz esztendeje mindenünnen elzavartak. Egyre többen állítják ugyanis, hogy hozzánk valószínűleg az elbi- tangolt, renitenskedő, csúnya kapitalizmus érkezett meg, aki a feje tetejére állít mindent. Pőrére vetkőztet minket, kiszedi a zsebünkből az utolsó fillért is, miközben úton útfélen soha nem látott árubőséget, édes életet kínál. S közben kajánul a markába röhög, amikor nyúlni akarunk a bőség kosarához, olykor pajkosan a kezünkre üt: nono, ne olyan mohón... Ezért gondolom, amilyen szerencsénk van, talán kifogtuk a legrosszabb fiút. Az tévedt ide, az csinálja a rumlit, mi pedig egyre dühösebben marjuk egymást, az őseinket emlegetjük, de mindhiába. A helyzet nemhogy javulna, tovább romlik. De egyes beavatottak szerint nem is annyira az új fiú okozza a bajok zömét, hanem az elődje, akivel egy ideig még kénytelen társbérletben élni. Az új fiú állítólag azzal érvel, hogy negyvenöt év adósságát, sok nyűgét hagyta rá az előző bérlő, aki a szocializmus névre hallgatott. Most aztán neki kellene visszafizetni a rengeteg pénzt, ha lenne miből. Ezenkívül a másik, az előző bérlő meg teljesen ki sem költözött a lakásból, nem történt meg az osztozkodás a megmaradt vagyonon, így csak spekulálni lehet, mint a zsidó az üres boltban. Nehéz eligazodni, kinek van igaza, mert a régi bérlőnek is vannak érvei. Egy viszonylag jó állapotban lévő, lakható házat adott át az új bérlőnek, melynek ablakai nem néztek ugyan a paradicsomi mezőkre, de élni azért szerényen lehetett benne. Az új bérlő, illetve társbérlő viszont azzal vág vissza csípőből, hogy a díszes tapéta sok mindent eltakart. Amikor elkezdték levakarni, kiderült, nemcsak a vakolat hullik, az alapozással is komoly bajok vannak. Ennek a költségei is az új bérlő nyakába szakadtak, amikor olyan nehéz manapság megbízható, hozzáértő kivitelezőt találni. Innen akár folytathatjuk mi, a vesztesek a saját érvelésünket. Az előző bérlő mulasztásait, adósságait, butaságait éppúgy mi lakók, állampolgárok fizetjük meg, mint az új bérlő tandíját, aki ugyancsak botladozik a nehéz terepen, s olykor már azt sem tudja, fiú-e vagy lány. gy aztán mégjobban zavarban vagyok a megszólítással, hölgyemnek, vagy uramnak szólítsam a nálunk letelepedni szándékozó kapitalizmust. Tegezzem vagy magázzam? Talán megvárom, amíg őszólít meg. Aztán meglátjuk, eljutunk-e a partiig. Ez inkább rajta múlik. A bűn hídja Balogh József A köznyelv szerint Gero a hídverő. Mára kiderült: nem csakő. Katona Béla—aki április 1 - ig a titkosszolgálatot felügyelő tárca gazdája volt — mondta, hogy mára megtörtént a hídverés a szervezett bűnözés és a politika között. Ennek pedig ha előzménye volt is, múltja nemigen van Magyarországon. Lehet talán jó fél éve, amikor Tonhauser László, a szervezett bűnözéssel foglalkozó rendőrtábornok tett egy ehhez hasonló bátortalan kijelentést, s akkor rendesen nekitámadtak a politikusok, hogyan lehet ilyesmivel egyáltalán gyanúsítani a magyar közéletet. És lám, most a legilletékesebb mondja ugyanezt. Igaz, közben eltelt egy fél esztendő, s igaz közben olyan jelenségek tanúi lehettünk, —főképpen pedig Katona Béla lehetett —, amelyek erősebbek, mint egy ráutalás. Hogy ne legyen ilyen titokzatos ez a mondóka, érdemes ismét a lemondott minisztert idézni, aki azt nyilatkozta nemrég: vannak körülhatárolható erők ebben az országban, amelyeknek fontos, hogy senki, a titkosszolgálatok se lássanak bele a gazdasági és a szervezett bűnözés ügyeibe. Sőt, ezek az erők — ha áttételesen is —, de képesek ideig-óráig akadályozni a nemzetbiztonsági törvény megalkotását. A múlt héten meg is erősítette Katona Béla ezeket a mondatait, de — ahogyan illik egy titkosszolgálat volt vezetőjéhez — e megerősítés inkább figyelemfelhívás volt. A törvénykezésről folyó parlamenti vita ugyanis egyértelműen elárulja, kik azok az erők a parlamentben, akik mindent megtesznek, hogy semmilyen formában ne legyen köze a titkosszolgálatnak a szervezett bűnözéshez, ne gyűjt- hessen információt, s ne elemezzen. Pedig nagyon fontos— mondta a volt miniszter —, hogy egy ország tisztában legyen azzal, milyen mértékű az ilyen fajta bűnözés, s milyen hatása van ennek a társadalmi, gazdasági és politikai folyamatokra. Mondd papa, a Bokros úrék fizettek annak idején tandíjat?! Ferter János rajza Kommentár Benzinár Nábrádi Lajos mmár áprilist mutat a naptár és a benzin ára széles e hazában cseppet sem drágább, mint márciusban volt. Aki ma, április első munkanapján tankolt, azt bizonyára tapasztalta, hogy bő 90 forintért adták literenként ezt az energia- hordozót. Rémhír volt tehát, hogy az ismert okok miatt áprilistól akár száz forintra is felemelik a benzin árát. Aztán jött a hivatalos cáfolat: nem lesz emelés. Az ember nem tudja manapság, hogy mitől féljen jobban: a rémhírektől, vagy a cáfolatoktól. Mert az utóbbi hónapokban előfordult, hogy a hivatalos cáfolatokat megcáfolták a rémhírek. Vagyis amit rémhírnek minősítettek, az volt az igaz... Hogy áprilisban nem emelik a benzin árát, azt legjobb esetben is csak május 1-jén hihetjük el. Vagyis akkor nyugodhatunk meg igazán, hogy ebben a bolondosnak becézett hónapban nem emeltek az autósok ellen. Egy biztos: lehet, hogy április második felében, lehet, csak májusban, de emelik a benzin árát. S az emelés, meg annak minden következménye megyénket különösen sújtja. Főleg azért, mert kis hazánk hagyományosan fővároscentrikus, a rendszer- váltás óta nyugat felé haladunk — gépkocsijainkkal is. A mi megyénknek sok egyéb mellett benzinből is több kell. Az energiahordozó emelésének a pesti ember sem örülhet, hiszen mindent — például az élelmiszert is — szállítani kell, a benzin árának növelése sajnos kihat a többi árakra is. Az egyik gazdasági lapunk nem rég közölte, hogy egy amerikai, egy nyugateurópai és egy magyar munkás egyórai munkadíjából hazájában mennyi benzint vehet. Húsz-huszonötszörös a külömbség. Oda. Ezért és nem csak ezért talán érdemes a figyelmet felhívni arra, hogy a vasúti szállítás napjainkban is olcsóbb, mint a közúti. A szállíttatóknak talán ismét fel kellene fedezni a vasutat.
