Kelet-Magyarország, 1995. április (52. évfolyam, 78-101. szám)

1995-04-15 / 90. szám

A Rozmaring reneszánsza Az almatermesztés fellendítése gazdasági és szociális létkérdés is egyben Rendet tenni az ágazatban Balázs Attila felvétele Jegylobogtató Nyéki Zsolt Kisvárda (KM) — Bár a Húsvéti Rozmaring, a Jona­tán és a többi hagyományos fajta továbbra is kedvelt gyümölcsei maradnak a kis­kerteknek, a piachoz iga­zodó fejlesztési törekvések­ben a legégetőbb feladatok egyike a fajtaváltás kérdése. Többek között ez is kiderül az Alma Terméktanács legutóbbi elnökségi ülésén szakmai vitá­ra bocsátott, az almatermesz­tés elkövetkező tíz évére vo­natkozó fejlesztési koncepció­ból. A testület döntött arról is: térségi lebontásban összefog­lalja az almatermesztés fellen­dítéséhez szükséges intézke­déscsomagot, s előkészíti egy új információs rendszer mű­ködtetését is. Meghatározó érték A tanulmányból kiderül: az al­matermesztés gazdasági és pénzügyi — esetenként politi­kai színezetet nyerő — fe­szültségei a ’80-as évektől visszatérő problémája a min­denkori agrárirányításnak, az érintett termelői, forgalmazói és feldolgozói körnek, különö­sen Kelet-Magyarország térsé­gében. A feszültségek a ’90-es években új elemekkel bővülve jelentkeztek. Míg 1980-1990 között az ültetvények számá­nak és területének folyamatos csökkenése mellett viszonylag kiegyenlített termelési volu­men alakult ki, addig az elmúlt négy évben a stagnáló ül­tetvényfelület jelentős termés- csökkenéssel párosult, a terü­leti és ráfordítási hatékonyság tartósan romlik. Ezzel egy idő­ben a piaci oldalról (számunk­ra kedvezőtlenül) megválto­zott az értékesítés minőségi összetétele is: az étkezési alma forgalmára korábban jellemző 60 százalékos részarány mára 45 százalékra esett vissza, a kontingensben az ipari alma vette át a vezető helyet. Ennek hatására a folyamatos öregedés mellett rosszabb lett az ültetvények növényegész­ségügyi állapota (a tápanyag­gazdálkodás és a növényvéde­lem színvonala minősíthe­tetlen), ezzel párhuzamosan csökkent az ültetvények ter­mőképessége. Ugyanakkor romlott a termelési eszközök műszaki állapota is, pusztul­nak a hűtőházak, ám az alma­termesztés a magyar mezőgaz­daság egészének olyan értékét — egyes termőtájakon megha­tározó értékét — képviseli, ami megengedhetetlenné teszi elvesztését, leépülését. Pénz és egészség Az alma és az almatermé­kek export árbevétele a ’90-es években átlagosan elérte a 80 millió dollárt. A termékpálya működéséhez szükséges felté­telek megteremtésével ez évi 100 millió dollárra növelhető, mintegy 40-45 ezer tonna sű­rítmény és egyéb feldolgozott almatermékkel, valamint 150 ezer tonna étkezési alma ex­porttal számolva. Ez az árbe­vétel a kormány által tervezett 3 milliárd dolláros agrárexport 3,3%-nak felel meg. Minde­mellett nem szabad megfeled­kezni az almatermesztés társa­dalmi hatásairól sem, közis­merten jelentős a foglalkozta­tásban betöltött szerepe is. Erre különös hangsúlyt kell helyezni, hiszen a termőhelyi koncentráció és a munkanél­küliséggel leginkább sújtott térségek egybeesnek. A ked­vezőtlen adottságú mezőgaz­dasági területek hasznosítása, valamint a keleti piacok közel­sége révén az összes almater­més mintegy 70 százaléka há­rom megyéből, ezen belül közel 60 százalék Szabolcs- Szatmár-Bereg megyéből ke­rül ki. E térségben alig van család, amelyik jövedelmére közvetlenül vagy közvetve ne lenne hatással az almater­mesztés jövedelmezőségének alakulása. Itt ez adja a növény- termesztés bruttó termelési ér­tékének egyharmadát, az ösz- szes mezőgazdasági produk­tumnak több mint egyötödét, s mint ilyen, meghatározója a régióban élők életszínvonalá­nak és szociális helyzetének. A megélhetés fokozódó ne­hézségei közepette egyre szé­lesebb réteg fogyasztásában az alma lehet az a csaknem egyetlen elérhető gyümölcs, amely alapvető az egészséges táplálkozáshoz. Mindezeket értékelve az Al­ma Terméktanács elnöksége elkészítette az almatermesztés fejlesztését és megújítását szolgáló koncepciót, amely középtávú, 10 évre vonatkozó elképzeléseket tartalmaz térsé­gi lebontásban. Gyors információ A szakmai vita lezárása után ezt a testület eljuttatja a Föld­művelésügyi Minisztérium Mezőgazdasági és Közgazda- sági Főosztályához, emellett kidolgozza a termékpálya szét­hullott információs rendsze­rének felújításához szükséges feladatokat. Ehhez segítséget nyújt az agrárvezetés is, mert bár hivatalos közleményben még nem jelent meg, előzetes információk szerint a minisz­teri elismerést és szerződést felmutató terméktanácsok ha­marosan (egyelőre ismeretlen mértékű) támogatást kapnak. A tervezett fejlesztési elkép­zelések megvalósításának fel­tétele, hogy megváltozzon a finanszírozás rendszere, a ter­melési színvonal (tápanyag­gazdálkodás, növényvédelem) romlása, a göngyöleg ellátási zavarai ugyanis ilyen jellegű problémák miatt erősödtek fel. A jelenlegi helyzetben ter­melők kényszerítve vannak ar­ra, hogy integrációs rendsze­rüket maguk építsék fel, nyil­vánvalóan ilyen céllal alakí­tották meg az Almatermesztők Szövetségét és az Alma Ter­méktanácsot is. Menza Nyíregyháza (KM - Gy. Á.) — Nálunk a tízórai menüben a meleg szendvics és a pizza is szerepel. Többféle tejterméket adunk az átlagosnál. A ke­nyérszeletekre télen is jut egy kis uborka, paradicsom. Sze­zonon kívül is eszünk szőlőt. S amíg régen gyakran fordultak meg fonnyadt zöldségek a konyhán — mondván, hogy nem futja másra — addig ma fontos szempont a friss alapa­nyag megszerzése. Konyhánk vállalja az allergiás, lisztérzé­keny-, tejcukor-, tejfehérjeér­zékeny gyerekek ellátását is. Van, amikor 10 különböző lá­basban főzzük az ebédet. — Ezt Harcsa Zoltánná, a Tőke utcai 18. Számú Óvoda veze­tője mondta azon az április 12-i animációs napon, ame­lyen a Gasztro-lánc Kft. muta­tott be ízelítőül néhányat az egészségesebb gyermekétkez­tetés fogásaiból a 10. Számú Óvodában. A kft. tavaly szeptembertől vette át 14 gyermekintézmény körülbelül 1200 iskolásának és 2000 óvodásának élelmezé­sét. Az egyelőre Budapesten, Salgótarjánban és Nyíregyhá­zán működő kft. célul tűzte ki, hogy a kicsiket saját példamu­tatásával egészségesebb, vál­tozatosabb táplálkozásra ne­veli. WSWWOWWWWMWWWOWWWWWQWWWflWWMWWWWöWWWWWW Máthé Csaba ^syAvyv.v.vflfrVAViivvyvywvvovyvAv.v.y.v.Y.v.v.'.v.y.Y.v.w.v.'.Y.y a z eredeti elképzelés- /I tői lényegesen ked- 21 vezőbb konstrukciót kínál a mezőgazdasági ter­melőknek az AVÜ, akik így 100 százalékban kárpótlási jegyért vásárolhatnak rész­vényeket 10 élelmiszeripa­ri társaság privatizációja során. Korábban ugyanis igencsak abszurd elképze­lésnek tűnt, hogy összegyúr­ják különböző élelmiszeri- pari cégek részleges privati­zációja után a megmaradt részvényeket és abból alakí­tanak egy társaságot, ame­lyet felkínálnak a termelők­nek. Ha ebből valaki vásárolt volna egy részvényt, akkor ennek egyharmada tegyük fel egy gabonás, a másik ré­sze mondjuk egy tejiparos, a megmaradt része pedig egy konzerves céghez tarto­zott volna. Ebből azu­tán képtelenség lett volna követni, hogy egyáltalán mennyit ér a részvény, hi­szen a példa alapján három cégnek az üzletmenetét kel­lett volna figyelni. A bonyo­lult módszerrel ráadásul az adott cégek sem értettek egyet, hiszen tudják, egy olyan mezőgazdasági ter­melő, aki évtizedek óta a Harangok, Réti János A körmenettel majd megjönnek a haran­gok is, és ránk kö­szönt az ünnep. Sonka, kol­bász, tojás és bor kerül az asztalokra, mert attól húsvét a húsvét. Egyszer megpró­báltuk, hogy milyen az, ha nem veszünk sonkát. Nem jó ötlet volt. Az a húsvét olyan húsvéttalanra sikeredett. De vajon hány asztal ma­rad húsvéttalan ezen a ta­vaszon anélkül, hogy aka­rattal hagyták■ volna bolt­ban a sonkát. És ahol sonka nem lesz, ott kolbász sem, tojás sem, bor sem! Ott csendes, magaelénézős ün­nep köszönt a lakókra. De azért locsolni talán onnan, azokból az ottho­nokból is elindulnak. Ké­zenfogva a fiút, öltönyösen, fehéringesen lépdelve a ke­rítés mellett, vadul csaholó kutyáktól követve telekha­tártól telekhatárig a túlol­dalukon. Pedig ki tudja, mi­óta már, hogy évente meg­fogadják: na, az idén nem mennek locsolni, gyerekek­nek való dolog az, vagy ne­kik se! Öregnek érzik ma­gunkat az egészhez. Inkább tesznek-vesznek a kertben dohányültetvényeken szor­goskodik és jelentős beszál­lítója valamelyik dohány­gyárnak, nem igazán szíve­sen vásárol az élelmiszeri­par más ágazatához tartozó cég részvényeiből. A most felajánlott tíz cég közül kilencnél 100 száza­lékos az állami tulajdon, de ezeknél a társaságoknál az AVÜ egyenként dönt, hogy milyen részt ajánl fel a ter­melőknek. Mindez azért is időszerű lenne, mert ha to­vábbra is szép lassan csök­ken a kárpótlási jegyek ér­téke, akkor elérkezünk ah­hoz, amikor egy-egy gom­bócfagylaltra válthatjuk be az elértéktelenedett papíro­kat. Ha az AVÜ ezt nem akar­ja, akkor igencsak csipked­nie kell magát, hogy ápri­lisban meg tudják hirdetni a részvényeladásokat, ame­lyeknél egy kedvezményt már most adnak a terme­lőknek: ha nincs elegendő kárpótlási jegyük, akkor a vételár 50 százalékáig ere­deti kárpótoltaktól vásárolt kárpótlási jeggyel is fizet­hetnek. A jelenlegi kínálat alapján erre nem igazán kerülhet sor, hiszen a ter­melők kezükben lobogtatva a jegyeket ugrásra készen állnak: csak már valami ajánlat lenne! feltámadás vagy elmennek otthonról valamerre. Aztán, amikor eljön az ideje, hát mégis ne­ki indulnak. Először csak az anyóshoz, meg a mamához persze, de akkor már a test­vér és a sógornő sem ma­radhat ki. És a barát felesé­ge? Es a gyerek tanárnője? És a szomszédasszony? És így tovább. A szép ruha lesz rajtuk, és a kölni is elég drága ahhoz, hogy „ne érje szó a ház ele­jét”. Persze, jólesik majd beszélgetni. Földről, ter­mésről, időjárásról, a szomszéd fiáról, aki ...és a kormányról, ami ugyan­csak... Aztán megkóstolják a há­zi főzetet, vagy a saját szü- retelésűt és még csettinte- nek is hozzá. Hazafelé eszükbe jut az a szombati harangszó, meg a körme­net, meg a tömjén illata. Et­től aztán szomorúbbak lesz­nek az otthon hiányzó son­ka miatt. És akkor úgy fog­ják gondolni, hogy ezek az idők nem bibliai idők. Mert hogy élhetné ma túl a meg­váltó a saját halálát? Ez a kor, bár egyre jobban meg­váltásért kiált, mégsem al­kalmas a feltámadásra. A harangok is arról a réges- régiről harangoznak. M igrációhoz szokott sorsom úgy hozta, hogy a boldognak és felhőtlennek titulált gyer­mekkorom Miskolctapolcán telt el, Nagyszebentől Szi- lágysomlyón, majd Békés- szentandrás stációkon át Miskolcig vezető úton e kény­szerű vándorlást az erdélyi asztalosmesterek által készí­tett bútorok szerencsésen megúszták, így két szobát aránylag rendesen be tudtunk rendezni. A város, az emberek tuda­tában mindig a stabil mun­kalehetőség, tehát a havi fix biztos pontját jelentette. Ak­koriban a Dudujkán már épült az Egyetemváros, ahol apám állást kapott, hiszen szükség volt adminisztratív középvezetőkre. így azután fel tudtunk ruházkodni úgy, hogy ünnepi öltözetben me­hettem húsvét hétfőjén a lá­nyokhoz locsolkodni. Erre már napokkal előtte felkészültünk a bátyámmal. A rózsavizet, aminek üvege egy ülő nyuszit formázott, át- öntöttük két kisebb kölnis üvegbe, elővigyázatosság­ból. Nem akartam úgy járni, mint az előző évben, amikor a beszélgetés és kínálgatás miatt a rózsavizes üveget ott Locsolkodás felejtettem a Szirányi lá­nyoknál és a következő ház­ban már szégyenkezve és hiába kutattam át zsebeimet. Végül a lány apja szánt meg, kihívott a konyhába és köl­csön adta a saját kölnijét, hogy a lányát meg tudjam locsolni. Ezzel arra az évre nekem véget is ért a locsol­kodás, hiszen a Szirányi lá­nyok undok kis öccse a köl­nimet már rég eltüntette, amire érte mentem. Biztonságosan felszerel- kőzve a két üveggel neki in­dultunk az előző nap kidol­gozott terv szerint. Mert már vasárnap, a templomban és onnan jövet, megállapod­tunk a barátainkkal, hogy hová és mikor fogunk menni. Aznap én ministráltam, és a mise alatt többször is azon járt az eszem, hogy a bátyám nem felejti-e el az általam javasolt sorrendet. Ennek az lett az eredménye, hogy a papunk sekrestyében, ami­kor levetette a minisztráns ruhát, megkorholt az oltár előtti fegy elmetlenségeimért. De ez a nap is elmúlt, és hétfőn reggel neki indulhat­tunk, csak még egy akadá­lyon kellett átjutni. Nagy­anyám, az erdélyi szászok pedantériájával elkészítette a reggelinket, és amíg azt meg nem ettük, nem mehet­tünk sehova. Tehát megreg­geliztünk. Hosszú út állt előttünk, mert Tapolca minden utcájá­ban volt legalább egy lány, akit feltétlenül meg kellett locsolni, vagy a családnak egy olyan baráti családja, ami sértés számba ment vol­na, ha nem tesszük tisztele­tünket. Majdnem minden­hová el tudtunk menni, amit beterveztünk, tisztességgel meglocsoltuk a lányokat és az anyukákat, megfelelően kellő időt töltöttünk, ahogy azt az illem megkívánta. M iskolcra, az unoka- ' nővéremhez már csak egyedül a bá­tyám ment el. Engem várt az a lány, akinek még a téli szán­kózáson megígértem a hús­véti locsolkodást. Elég későn, ebéd előtt közvetlen érkeztem, és rózsavízzel meghintettem a haját, blúzát. Egy hatalmas csokoládé tojást kaptam, ami őszre bepenészedett. 1995. április 15., szombat HÁTTÉR mmmmmJLmmmmmmmmm

Next

/
Thumbnails
Contents