Kelet-Magyarország, 1995. április (52. évfolyam, 78-101. szám)
1995-04-15 / 90. szám
A Rozmaring reneszánsza Az almatermesztés fellendítése gazdasági és szociális létkérdés is egyben Rendet tenni az ágazatban Balázs Attila felvétele Jegylobogtató Nyéki Zsolt Kisvárda (KM) — Bár a Húsvéti Rozmaring, a Jonatán és a többi hagyományos fajta továbbra is kedvelt gyümölcsei maradnak a kiskerteknek, a piachoz igazodó fejlesztési törekvésekben a legégetőbb feladatok egyike a fajtaváltás kérdése. Többek között ez is kiderül az Alma Terméktanács legutóbbi elnökségi ülésén szakmai vitára bocsátott, az almatermesztés elkövetkező tíz évére vonatkozó fejlesztési koncepcióból. A testület döntött arról is: térségi lebontásban összefoglalja az almatermesztés fellendítéséhez szükséges intézkedéscsomagot, s előkészíti egy új információs rendszer működtetését is. Meghatározó érték A tanulmányból kiderül: az almatermesztés gazdasági és pénzügyi — esetenként politikai színezetet nyerő — feszültségei a ’80-as évektől visszatérő problémája a mindenkori agrárirányításnak, az érintett termelői, forgalmazói és feldolgozói körnek, különösen Kelet-Magyarország térségében. A feszültségek a ’90-es években új elemekkel bővülve jelentkeztek. Míg 1980-1990 között az ültetvények számának és területének folyamatos csökkenése mellett viszonylag kiegyenlített termelési volumen alakult ki, addig az elmúlt négy évben a stagnáló ültetvényfelület jelentős termés- csökkenéssel párosult, a területi és ráfordítási hatékonyság tartósan romlik. Ezzel egy időben a piaci oldalról (számunkra kedvezőtlenül) megváltozott az értékesítés minőségi összetétele is: az étkezési alma forgalmára korábban jellemző 60 százalékos részarány mára 45 százalékra esett vissza, a kontingensben az ipari alma vette át a vezető helyet. Ennek hatására a folyamatos öregedés mellett rosszabb lett az ültetvények növényegészségügyi állapota (a tápanyaggazdálkodás és a növényvédelem színvonala minősíthetetlen), ezzel párhuzamosan csökkent az ültetvények termőképessége. Ugyanakkor romlott a termelési eszközök műszaki állapota is, pusztulnak a hűtőházak, ám az almatermesztés a magyar mezőgazdaság egészének olyan értékét — egyes termőtájakon meghatározó értékét — képviseli, ami megengedhetetlenné teszi elvesztését, leépülését. Pénz és egészség Az alma és az almatermékek export árbevétele a ’90-es években átlagosan elérte a 80 millió dollárt. A termékpálya működéséhez szükséges feltételek megteremtésével ez évi 100 millió dollárra növelhető, mintegy 40-45 ezer tonna sűrítmény és egyéb feldolgozott almatermékkel, valamint 150 ezer tonna étkezési alma exporttal számolva. Ez az árbevétel a kormány által tervezett 3 milliárd dolláros agrárexport 3,3%-nak felel meg. Mindemellett nem szabad megfeledkezni az almatermesztés társadalmi hatásairól sem, közismerten jelentős a foglalkoztatásban betöltött szerepe is. Erre különös hangsúlyt kell helyezni, hiszen a termőhelyi koncentráció és a munkanélküliséggel leginkább sújtott térségek egybeesnek. A kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági területek hasznosítása, valamint a keleti piacok közelsége révén az összes almatermés mintegy 70 százaléka három megyéből, ezen belül közel 60 százalék Szabolcs- Szatmár-Bereg megyéből kerül ki. E térségben alig van család, amelyik jövedelmére közvetlenül vagy közvetve ne lenne hatással az almatermesztés jövedelmezőségének alakulása. Itt ez adja a növény- termesztés bruttó termelési értékének egyharmadát, az ösz- szes mezőgazdasági produktumnak több mint egyötödét, s mint ilyen, meghatározója a régióban élők életszínvonalának és szociális helyzetének. A megélhetés fokozódó nehézségei közepette egyre szélesebb réteg fogyasztásában az alma lehet az a csaknem egyetlen elérhető gyümölcs, amely alapvető az egészséges táplálkozáshoz. Mindezeket értékelve az Alma Terméktanács elnöksége elkészítette az almatermesztés fejlesztését és megújítását szolgáló koncepciót, amely középtávú, 10 évre vonatkozó elképzeléseket tartalmaz térségi lebontásban. Gyors információ A szakmai vita lezárása után ezt a testület eljuttatja a Földművelésügyi Minisztérium Mezőgazdasági és Közgazda- sági Főosztályához, emellett kidolgozza a termékpálya széthullott információs rendszerének felújításához szükséges feladatokat. Ehhez segítséget nyújt az agrárvezetés is, mert bár hivatalos közleményben még nem jelent meg, előzetes információk szerint a miniszteri elismerést és szerződést felmutató terméktanácsok hamarosan (egyelőre ismeretlen mértékű) támogatást kapnak. A tervezett fejlesztési elképzelések megvalósításának feltétele, hogy megváltozzon a finanszírozás rendszere, a termelési színvonal (tápanyaggazdálkodás, növényvédelem) romlása, a göngyöleg ellátási zavarai ugyanis ilyen jellegű problémák miatt erősödtek fel. A jelenlegi helyzetben termelők kényszerítve vannak arra, hogy integrációs rendszerüket maguk építsék fel, nyilvánvalóan ilyen céllal alakították meg az Almatermesztők Szövetségét és az Alma Terméktanácsot is. Menza Nyíregyháza (KM - Gy. Á.) — Nálunk a tízórai menüben a meleg szendvics és a pizza is szerepel. Többféle tejterméket adunk az átlagosnál. A kenyérszeletekre télen is jut egy kis uborka, paradicsom. Szezonon kívül is eszünk szőlőt. S amíg régen gyakran fordultak meg fonnyadt zöldségek a konyhán — mondván, hogy nem futja másra — addig ma fontos szempont a friss alapanyag megszerzése. Konyhánk vállalja az allergiás, lisztérzékeny-, tejcukor-, tejfehérjeérzékeny gyerekek ellátását is. Van, amikor 10 különböző lábasban főzzük az ebédet. — Ezt Harcsa Zoltánná, a Tőke utcai 18. Számú Óvoda vezetője mondta azon az április 12-i animációs napon, amelyen a Gasztro-lánc Kft. mutatott be ízelítőül néhányat az egészségesebb gyermekétkeztetés fogásaiból a 10. Számú Óvodában. A kft. tavaly szeptembertől vette át 14 gyermekintézmény körülbelül 1200 iskolásának és 2000 óvodásának élelmezését. Az egyelőre Budapesten, Salgótarjánban és Nyíregyházán működő kft. célul tűzte ki, hogy a kicsiket saját példamutatásával egészségesebb, változatosabb táplálkozásra neveli. WSWWOWWWWMWWWOWWWWWQWWWflWWMWWWWöWWWWWW Máthé Csaba ^syAvyv.v.vflfrVAViivvyvywvvovyvAv.v.y.v.Y.v.v.'.v.y.Y.v.w.v.'.Y.y a z eredeti elképzelés- /I tői lényegesen ked- 21 vezőbb konstrukciót kínál a mezőgazdasági termelőknek az AVÜ, akik így 100 százalékban kárpótlási jegyért vásárolhatnak részvényeket 10 élelmiszeripari társaság privatizációja során. Korábban ugyanis igencsak abszurd elképzelésnek tűnt, hogy összegyúrják különböző élelmiszeri- pari cégek részleges privatizációja után a megmaradt részvényeket és abból alakítanak egy társaságot, amelyet felkínálnak a termelőknek. Ha ebből valaki vásárolt volna egy részvényt, akkor ennek egyharmada tegyük fel egy gabonás, a másik része mondjuk egy tejiparos, a megmaradt része pedig egy konzerves céghez tartozott volna. Ebből azután képtelenség lett volna követni, hogy egyáltalán mennyit ér a részvény, hiszen a példa alapján három cégnek az üzletmenetét kellett volna figyelni. A bonyolult módszerrel ráadásul az adott cégek sem értettek egyet, hiszen tudják, egy olyan mezőgazdasági termelő, aki évtizedek óta a Harangok, Réti János A körmenettel majd megjönnek a harangok is, és ránk köszönt az ünnep. Sonka, kolbász, tojás és bor kerül az asztalokra, mert attól húsvét a húsvét. Egyszer megpróbáltuk, hogy milyen az, ha nem veszünk sonkát. Nem jó ötlet volt. Az a húsvét olyan húsvéttalanra sikeredett. De vajon hány asztal marad húsvéttalan ezen a tavaszon anélkül, hogy akarattal hagyták■ volna boltban a sonkát. És ahol sonka nem lesz, ott kolbász sem, tojás sem, bor sem! Ott csendes, magaelénézős ünnep köszönt a lakókra. De azért locsolni talán onnan, azokból az otthonokból is elindulnak. Kézenfogva a fiút, öltönyösen, fehéringesen lépdelve a kerítés mellett, vadul csaholó kutyáktól követve telekhatártól telekhatárig a túloldalukon. Pedig ki tudja, mióta már, hogy évente megfogadják: na, az idén nem mennek locsolni, gyerekeknek való dolog az, vagy nekik se! Öregnek érzik magunkat az egészhez. Inkább tesznek-vesznek a kertben dohányültetvényeken szorgoskodik és jelentős beszállítója valamelyik dohánygyárnak, nem igazán szívesen vásárol az élelmiszeripar más ágazatához tartozó cég részvényeiből. A most felajánlott tíz cég közül kilencnél 100 százalékos az állami tulajdon, de ezeknél a társaságoknál az AVÜ egyenként dönt, hogy milyen részt ajánl fel a termelőknek. Mindez azért is időszerű lenne, mert ha továbbra is szép lassan csökken a kárpótlási jegyek értéke, akkor elérkezünk ahhoz, amikor egy-egy gombócfagylaltra válthatjuk be az elértéktelenedett papírokat. Ha az AVÜ ezt nem akarja, akkor igencsak csipkednie kell magát, hogy áprilisban meg tudják hirdetni a részvényeladásokat, amelyeknél egy kedvezményt már most adnak a termelőknek: ha nincs elegendő kárpótlási jegyük, akkor a vételár 50 százalékáig eredeti kárpótoltaktól vásárolt kárpótlási jeggyel is fizethetnek. A jelenlegi kínálat alapján erre nem igazán kerülhet sor, hiszen a termelők kezükben lobogtatva a jegyeket ugrásra készen állnak: csak már valami ajánlat lenne! feltámadás vagy elmennek otthonról valamerre. Aztán, amikor eljön az ideje, hát mégis neki indulnak. Először csak az anyóshoz, meg a mamához persze, de akkor már a testvér és a sógornő sem maradhat ki. És a barát felesége? Es a gyerek tanárnője? És a szomszédasszony? És így tovább. A szép ruha lesz rajtuk, és a kölni is elég drága ahhoz, hogy „ne érje szó a ház elejét”. Persze, jólesik majd beszélgetni. Földről, termésről, időjárásról, a szomszéd fiáról, aki ...és a kormányról, ami ugyancsak... Aztán megkóstolják a házi főzetet, vagy a saját szü- retelésűt és még csettinte- nek is hozzá. Hazafelé eszükbe jut az a szombati harangszó, meg a körmenet, meg a tömjén illata. Ettől aztán szomorúbbak lesznek az otthon hiányzó sonka miatt. És akkor úgy fogják gondolni, hogy ezek az idők nem bibliai idők. Mert hogy élhetné ma túl a megváltó a saját halálát? Ez a kor, bár egyre jobban megváltásért kiált, mégsem alkalmas a feltámadásra. A harangok is arról a réges- régiről harangoznak. M igrációhoz szokott sorsom úgy hozta, hogy a boldognak és felhőtlennek titulált gyermekkorom Miskolctapolcán telt el, Nagyszebentől Szi- lágysomlyón, majd Békés- szentandrás stációkon át Miskolcig vezető úton e kényszerű vándorlást az erdélyi asztalosmesterek által készített bútorok szerencsésen megúszták, így két szobát aránylag rendesen be tudtunk rendezni. A város, az emberek tudatában mindig a stabil munkalehetőség, tehát a havi fix biztos pontját jelentette. Akkoriban a Dudujkán már épült az Egyetemváros, ahol apám állást kapott, hiszen szükség volt adminisztratív középvezetőkre. így azután fel tudtunk ruházkodni úgy, hogy ünnepi öltözetben mehettem húsvét hétfőjén a lányokhoz locsolkodni. Erre már napokkal előtte felkészültünk a bátyámmal. A rózsavizet, aminek üvege egy ülő nyuszit formázott, át- öntöttük két kisebb kölnis üvegbe, elővigyázatosságból. Nem akartam úgy járni, mint az előző évben, amikor a beszélgetés és kínálgatás miatt a rózsavizes üveget ott Locsolkodás felejtettem a Szirányi lányoknál és a következő házban már szégyenkezve és hiába kutattam át zsebeimet. Végül a lány apja szánt meg, kihívott a konyhába és kölcsön adta a saját kölnijét, hogy a lányát meg tudjam locsolni. Ezzel arra az évre nekem véget is ért a locsolkodás, hiszen a Szirányi lányok undok kis öccse a kölnimet már rég eltüntette, amire érte mentem. Biztonságosan felszerel- kőzve a két üveggel neki indultunk az előző nap kidolgozott terv szerint. Mert már vasárnap, a templomban és onnan jövet, megállapodtunk a barátainkkal, hogy hová és mikor fogunk menni. Aznap én ministráltam, és a mise alatt többször is azon járt az eszem, hogy a bátyám nem felejti-e el az általam javasolt sorrendet. Ennek az lett az eredménye, hogy a papunk sekrestyében, amikor levetette a minisztráns ruhát, megkorholt az oltár előtti fegy elmetlenségeimért. De ez a nap is elmúlt, és hétfőn reggel neki indulhattunk, csak még egy akadályon kellett átjutni. Nagyanyám, az erdélyi szászok pedantériájával elkészítette a reggelinket, és amíg azt meg nem ettük, nem mehettünk sehova. Tehát megreggeliztünk. Hosszú út állt előttünk, mert Tapolca minden utcájában volt legalább egy lány, akit feltétlenül meg kellett locsolni, vagy a családnak egy olyan baráti családja, ami sértés számba ment volna, ha nem tesszük tiszteletünket. Majdnem mindenhová el tudtunk menni, amit beterveztünk, tisztességgel meglocsoltuk a lányokat és az anyukákat, megfelelően kellő időt töltöttünk, ahogy azt az illem megkívánta. M iskolcra, az unoka- ' nővéremhez már csak egyedül a bátyám ment el. Engem várt az a lány, akinek még a téli szánkózáson megígértem a húsvéti locsolkodást. Elég későn, ebéd előtt közvetlen érkeztem, és rózsavízzel meghintettem a haját, blúzát. Egy hatalmas csokoládé tojást kaptam, ami őszre bepenészedett. 1995. április 15., szombat HÁTTÉR mmmmmJLmmmmmmmmm
