Kelet-Magyarország, 1995. április (52. évfolyam, 78-101. szám)

1995-04-14 / 89. szám

1995. április 14., péntek CSUPA ÉRDEKES „A siker fedezete a valódi élmény..." Kocsis Zoltán a hallgatóság lelkének húrjain is játszott Mátészalkán e Gondolatok a komolyzene jelenéről, jövőjéről Kocsis Zoltán a mátészalkai hangversenyen Szűcs Róbert felvétele Szondi Erika Mátészalka (KM) — A tisz­telet vezette Kocsis Zoltán világhírű zongoraművész kezét a billentyűkön, amikor Mátészalkán, a Kocsis-Ha- user Alapítvány díjátadó ün­nepségének kezdetén, az áp­rilis 11-én elhunyt Fischer Annie-ra emlékezett. A fáj­dalom hangján szólt Beetho­ven Patetikus szonátájának második tétele. Debussy 12 prelüdje oldotta kissé a szo­morúságot, majd a műsor második részében a művész tolmácsolásában Rachmani­nov 2. szonátája elemi erővel rázta fel a közönséget. Ko­csis Zoltán a hallgatóság lel­kének húrjain is játszott. Ezen az estén a komolyze­nébe vetett hittel térhetett haza a közönség. A koncert előtt beszélgettünk a művésszel a komolyzene je­lenlegi helyzetéről és jövő­jéről. O Az ország nehéz gazdasá­gi helyzetében, amikor sem­mire nem jut pénz, van-e esé­lye a túlélésre a komolyze­nének? — Ez egy komplex kérdés, gyakorlatilag megválaszolha­tatlan, hiszen az állam soha nem fogja nyíltan kijelenteni, nincs pénzünk a kultúrára, et­től tudunk a legkönnyebb szív­vel elvenni bármiféle juttatást. Veszélyes dolog az, ha ki­zárólag azok a vállalkozások tudnak csak működni a mű­Hideg­frontok Budapest (MTI) — Idő­járásunk jellegében szá­mottevő változás nem vár­ható az előttünk álló hosz- szú hét végén, hiszen a vál­tozékonyság marad to­vábbra is a jellemző. Pén­teken és szombaton azon­ban a térségünkban rekedt, egy helyben örvénylő hi­deg levegő lesz még a meghatározó, a hajnali­reggeli órákban ezért (el­sősorban a keleti ország­részben) még mindig fagy­ra kell számítanunk. Né­hány helyen erős párásság, köd is lehet, s ez a fagy­pont alatti hőmérséklettel együtt síkosságot okozhat. A síkos útszakaszok várat­lanul, előzetes jel nélkül lépnek fel, kellemetlen meglepetést okozhatnak. Az Országos Balaeset- megelőzési Bizottság arról is tájékoztatott, hogy a hét végén — valószínűleg va­sárnap — viszont frissebb, az óceán felől érkező hi­degfront ér el bennünket. A hidegfront az itt lévőnél nem hoz hidegebb levegőt, sőt megszünteti az éjszakai fagyokat. A gyakori fel- hősődés, a záporok, a feltá­madó szél azonban tovább­ra is kellemetlen kísérői a közlekedésnek, hiszen a látási és útviszonyok nem ideálisak és gyakran vál­toznak. A front hatására pedig mi magunk is inger­lékennyé, türelmetlenné válunk: reakcióink gyorsak lesznek, emiatt azonban kapkodok leszünk. Húsvétkor tehát az idő­járás miatt is fokozott a balesetveszély. vészeteken belül, amelyek már eredendően profitorientált cél­lal jöttek létre. A helyzet, azt hiszem, a háború óta a leg­rosszabb. Tagadhatatlan, hogy némely kiemelt együttes tá­mogatottsága kezdi elérni a nyugati színvonalat, ugyan- alckor a másik oldalon az ál­lam úgy kiszállt a támogatás­ból, mintha soha ott sem lett volna. O Egy nemzedéket tuda­tosan kell nevelni a komoly­zene szeretetére. Ha elmarad ez a nevelés, húsz év múlva kinek játszanak majd a művé­szek? — Bármilyen is most a helyzet, én bízom a művé­Albert Melinda Budapest (MTI-Press) — Forró Evelyn 1994. július 27-től 1995. február 15-ig volt a kormány szóvivője. Január derekán olyan hírek kaptak szárnyra, hogy rö­videsen valaki mást bíznak meg azzal a feladattal, ame­lyet ő látott el. A híreszte­lések valósággá váltak. Ám csupán találgatások láttak napvilágot arról, hogy miért is szakadt meg ilyen gyorsan és meglehetősen rövid idő el­teltével a megbízatása. Forró Evelynnel a múltról és a jelenről beszélgettünk. O A közvélemény ugyancsak megdöbbent felmentésének hírére. Ont is meglepetéssze­rűen érte? — Nem ért váratlanul. Már jó ideje tudtam, hogy be fog következni. Végül január 27- én közölték velem, hogy érde­meim elismerése mellett föl­mentenek a kormányszóvivői munka alól. O Mivel indokolta döntését a miniszterelnök? — Miután a kormányfőnek az utóbbi időben romlott a sajtója, ennek okát talán ne­kem is tulajdonították. Azon­kívül úgy gondoltam, hogy a miniszterelnöknek bizonyos intézkedések, döntések meg­hozatalakor nyilatkoznia kell. Ezzel nem mindenki értett egyet. A konkrét részletek azonban nem hiszem, hogy a nyilvánosságra tartoznának. Úgy gondolom, hogy ha va­lamit föl lehet róni bűnömül, akkor azt, hogy én mindvégig sajtó- és nyilvánosságpárti voltam. Azon igyekeztem, hogy minden újságíró meg­szetekben, a zenében, bízom abban, hogy egy-egy Mozart- melódia mindig, minden kor­ban fölé tud emelkedni anyagi nehézségeknek. O Nemcsak a pénz kevés, a lelkek is elsivárosodnak. Ho­gyan lehet ezt megakadályoz­ni? — Ha az oktatás szem­pontjából közelítjük meg ezt a kérdést, azt mondhatjuk: míg 20-25 évvel ezelőtt a Kodály módszer, a Kodály-i szándé­kok túldimenzionálásából ere- deztethetően a közismereti iskolákban túlsúlyban volt a zenei oktatás, mára az ellen­kezőjére fordult az egész, szinte alig van, és nem is ab­kapja azt az információt, ami­re szüksége van. Azokat a föltételezéseket visszautasí­tom, hogy bizalmas informá­ciókat szivárogtattam volna ki. Ha ilyen kérdéseket tettek fel, elmondtam, hogy ezekre nem válaszolhatok. O Voltak elismerést kiváltó intézkedései? — Minden csütörtökre elemzést készíttettem az el­múlt hét kormányzati sajtó­bírálatáról. Több miniszter visszajelzéséből tudom, hogy ez hasznos volt, mert segítette a tájékozódásukat. Rendszeres kapcsolatom volt közvéle­mény-kutatókkal is. Reprezen­tatív felméréseket készíttettem egy-egy, a lakosságot érintő intézkedések hatását illetően. Például a gyes, gyed támo­gatási rendszerének megvál­toztatásáról, a nyugdíjkorhatár felemeléséről, az energiaárak emelkedéséről. Ezeket a fel­méréseket eljuttattam az érin­tett minisztériumokhoz, ahol pozitív volt a fogadtatásuk. O Az elmúlt időszak meg­határozó és kitörölhetetlen időszak volt az életében. Meg­bánta-e végül, hogy elfogadta a megbízatást? — Ez olyan kihívás volt, aminek nem lehetett ellenállni. Bárhogy történt, mégis örülök, hogy elvállaltam! Örömmel és lelkesedéssel végeztem a munkámat az utolsó percig. O Megváltozott a kor­mányról alkotott véleménye a történtek után? — Nézze: a miniszterel­nöknek joga van ahhoz, hogy megválassza a munkatársait. Mindig azt mondtam, hogy ezt a munkát addig lehet csinálni, amíg az ember azonosulni tud vele. A konnánynak egy, a közelmúltban hozott dön­ban a formában, ahogy kelle­ne. Olyan szintű már a specia­lizálódás, hogy egészen korán meg kell nézni, miben tehet­séges igazán a gyermek. S ha ez a tehetség nem a zenei vo­nalon nyilvánul meg, akkor nem erőltetik. Ez így önma­gában helyes, ám a zenei ne­velés egyetlen, gyermek éle­téből sem maradhat ki. Na­gyon veszélyes az ifjúságot csak számítógépen és hard- rockon nevelni, mert idősebb korban már nem vagyunk elég fogékonyak az újra, és ha fel­nőtt korban találkozik először újdonságként az ember Mo­zart vagy Bach zenéjével, ak­kor nem lehet teljes az élete. tésével — mely szerint a televízióból ezer embert el kell bocsátani — nem tudok egyetérteni. Véleményem sze­rint is sokan vannak, ám ezt a televízió vezetőségére kellett volna bízni, és nem kormány- döntéssel elérni. Ha még szó­vivő lettem volna, ez lett volna az a pont, amikor én kértem volna a fölmentésemet. O Maradt Önben keserűség vagy sikerült földolgozni a történteket? — Eleinte nehéz volt, de szerencsére a családom min­denben mellém állt, átsegített ezen az időszakon. Előre kell nézni és belátni, az élet nem csupa siker. Olykor kudarcok is érik az embert. Furcsa, de a lányaim örültek, hogy véget ért ez az időszak, és minden visszatérhet a régi kerékvágás- ba. O És visszatért? Újra a rádióban dolgozik? — Szirányi János a rádió el­nöke miután megtudta, hogy mi történt, nyomban fölhívott. Hiszen úgy váltunk el, hogy visszavárnak. Gondoltam, hogy ismét visszamennék krónikát szerkeszteni. A Kos­suth adó főszerkesztője meg­ígérte, hogy jelentkezni fog. Mostanáig nem hívott. Most külsősként a Kurír belpolitikai rovatát szerkesztem. Az A3 televízió Riporter kerestetik műsorában pedig zsűritagnak kértek fel. Azonkívül készülök a Rádióban április 29-én in­duló új műsorra, amely egy nőknek szóló könnyed, poli­tizáló műsor lesz. A címe: Világpartvis. O Nyugodtabb lett az élete? — Más lett. Én a 24 órából 26-ot szeretek dolgozni. Most. egyelőre, kicsit kevesebbel kell beérnem. — Igazán jó zeneértő kö­zönség vagy csak a valódi jó­léti társadalmakban vagy pe­dig a lerobbant, lecsúszott or­szágokban van, mert ha kö­zötte van az illető ország, ak­kor az embereknek nem jut igazán ideje bizonyos dolgok­ra és nincs elég intenzitásuk a befogadásra sem. Tipikusan egy ilyen ország a mai Ma­gyarország. Az emberek nagy része napjainkban azzal van elfoglalva, hogy biztosítsa családja megélhetését és ebbe a mindennapos hajszába a kultúra nem igen fér bele. Nem megy el a koncertre, mert túl drága a jegy, s ebből a pénzből „hasznosabb” dolgo­kat vehet. Apró örömök is érnek azért néha. — A közelmúltban az egyik fesztiválzenekari koncertün­kön a következő párbeszédet hallottam: Egy kislány do­bostortát kért az édesapjától a szünetben. A papa azt vála­szolta: választhatsz, vagy most a dobostorta, vagy egy jegy a következő koncertre. Ä kislány rövid gondolkodás után a hangverseny mellett döntött. O Sokat koncertezik mos­tanában Magyarországon. Lát-e különbséget a nagy­városi, illetve egy kisvárosi közönség között? — Igazán nagy különbsé­geket nem látok közönség és közönség között. Lehet az in­telligenciaszint vagy az átlag­műveltség magasabb adott közönség esetében, de ez a be­fogadás minősége szempont­jából mit sem számít. Ha az előadás olyan, hogy az em­berek többsége észreveszi, ez rólam szól, ezt az érzést is­merem, akkor semmi más nem számít, csak az, hogy az ember mennyire engedi magára hatni a zenét. A vidéki közönség kevesebb előítélettel megy el egy koncertre, s talán ezért jobbnak mondható. Szolno­kon, Debrecenben, Szegeden, Békéscsabán jártam az elmúlt napokban, s mindenütt azt a csendes, de masszív sikert éreztem, amely mögött a való­di élmény volt a fedezet. Nem a kitörő lelkesedés a siker fok­mérője. — Vannak olyan darabok, amelyeket követően, ha igazán átérez a közönség, nemhogy ünneplésre kitörő tapsra nem képes, de talán legjobb lenne utána csendben, az átélt érzésekkel hazamenni. Gon­dosan megtervezett műsorokra van szükség, hogy valóban telt ház legyen a nézőtéren, s a közönség érezze, érte történik minden. O Hogyan válogatja a da­rabokat, amit koncertjein elő­ad? — Mindig a műsor végig- hallgathatóságának optimuma lebeg a szemem előtt annak összeállításakor. Természete­sen van ebben némi nevelési szándék, ám nem rossz érte­lemben. Legfontosabb, hogy adni tudjak, a zene valóban eljusson az emberek leikéhez, örömet szerezzen mind befo­gadójának, mind pedig tolmá- csolójának. A mese varázsa 300 éve halt meg La Fontaine (MTI-Panoráma) — 1695. április 13-án halt meg Jean de La Fontaine, aki a meséből tündöklő művészi alkotást varázsolt. Édesapja főerdész volt. Fia először szerzetes akart lenni, majd apja mesterségét folytatta. 20 év múlva, főként sze­rencsétlen házassá­ga miatt Párizsba költözött. Ott kezdte meg irodalmi mun­kásságát. Eleinte nem meséket írt, hanem ironikus elbeszé­léseket és regényeket. Ami­kor legújabb könyvében ki­gúnyolta a papokat, a rend­őrség megtiltotta műve el­adását. Két évvel halála előtt egyébként La Fontaine a Francia Akadémia kül­döttsége előtt — ő már ak­kor tagja volt a nagytekin­télyű testületnek — ünne­pélyesen elhatárolta magát ettől a könyvétől — em­lékezik vissza a dpa német hírügynökség. Világhírét azonban meséi alapozták meg. A meséket eleinte rosszalló kritika kí­sérte. „Ezek a mesék, ame­lyeket a francia gyermekek az iskolában olvasnak, egyáltalán nem valók gyer­mekek kezébe” — írta az egyik újság. „Többnyire azt igazolják, hogy mindig az erősebbnek van igaza, hogy a kicsik a nagyok termé­szetszerű áldozatai, és hogy cselszövéssel messzebbre lehet jutni a világban, mint becsületességgel.” Jean-Jacques Rousseau is csatlakozott a bírálókhoz. Óvott attól, hogy a meséket gyermekek között ter­jesszék, mert La Fontaine írásai inkább káros szenve­délyekre, mint erényes élet­re buzdítanak. Egyes bírálók még azt is sze­mére vetették, hogy nem ért az állattanhoz. Jean- Henri Fabre, an­nak a korszaknak ismert rovarszak­értője megállapí­totta: „Hogy lehet leírni egy beszélgetést egy téli álomra készülő tücsök és egy élel­miszert felhalmozó hangya között?”. Elsőként Moliere ismerte el La Fontaine ma­gas irodalmi rangját. „Sze­rettem volna én is ilyen író lenni” — jelentette ki egy alkalommal. A La Fontaine-mesék, amelyeknek cselekménye jórészt az állatvilágban ját­szódik le, 1668 és 1694 kö­zött jelentek meg, 12 kötet­ben. Az egész akkor ismert mesevilágot átalakította a ma is időszerű plasztikus rövid történetekké, ame­lyek oly nagy élvezetet sze­reznek az olvasónak. Az AFP francia hírügy­nökség szerint napjainkban a franciák 76 százaléka is­merteti La Fontaine meséit gyerekeivel. Egy közvéle­ménykutató intézet, a SOFRES szerint La Fon­taine népszerűség szem­pontjából második helyen áll Franciaországban az írók között a maga 38 szá­zalékával. Az első helyet Victor Hugo foglalja el 49 százalékkal, La Éontaine után Moliere áll a harmadik helyen 33 százalékkal. Több munkára vár Megkérdeztük Forró Evelyn, volt kormányszóvivőt i

Next

/
Thumbnails
Contents