Kelet-Magyarország, 1995. április (52. évfolyam, 78-101. szám)
1995-04-14 / 89. szám
1995. április 14., péntek A HIT VILÁGA A hit és a jó cselekedetek világosságával Húsvét alkalmából Hanna- lárd, a Hajdúdorogi Görög ti Béla. a Magyarországi Katolikus Egyházmegye Evangélikus Egyház pás- püspöke küldi el gondolata- pők-elnöke és Keresztes Szí- it az ünnepet ülőkhöz. Harmati Béla: Jézusi mércével Keresztes Szilárd: A feltámadás gyertyái Az evangéliumok tanúsága szerint Jézus megkérdezte egyszer tanítványaitól: „Kinek mondanak engem az emberek?”. Olyan lehetett ez, mint egy mai közvélemény-kutatás. A tanítványok hozták a válaszokat: „Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások pedig egynek a próféták közül”. Nem derült ki személyének titka elfogatása után sem a zsidók nagytanácsa, sem Pilátus előtt, pedig mindkét kihallgatás alkalmából a kérdés az volt, ki ez a Jézus valójában. Ezért faggatták a vallás oldaláról: „Te vagy az Isten Fia?” és később Pilátus előtt a politikai hatalom nézőpontjából: „Te vagy a zsidók királya?”. Olyan koncepciós pór volt ez az eljárás, mint amilyen politikai perekre emlékezünk történelmünkben a negyvenes évek végétől kezdve, ahol előbb hozták meg a halálos ítéletet, mintsem kihallgatták volna a vádlottat, hiszen előre megfontolt szándékkal kiabálta a tömeg a „feszítsd meg!”-et. Azóta kereken kétezer év telt el, de nem sikerült lezárni a pert, ki is volt ő valójában. Nagyböjtben, nagyhéten különösen is végigkísérjük a szenvedés útját, a „via dolorosa” megkorbácsolt, töviskoronás királyát. Jézus pere tovább folytatódik a tanúkihallgatásokkal. így kérdezte ugyanis a közvéleményt kutató általános kérdés után, „mit mondanak rólam a városban?”, magukat a tanítványokat: „Hát ti kinek mondotok engem?” Tanúskodnia kell az egyháznak, a gyülekezeteknek, az egyházi intézményeknek, az egyes hívőknek arról, kinek vallják életükkel, cselekedeteikkel, szavaikkal. Mit tudunk felmutatni abból, amit tanítványokként mesterünktől tanultunk? Vannak áruló Júdások, lehetnek urukat félelemből háromszor is megtagadó Péterek, de vannak kételkedő és hitetlenkedő Tamásokból hitvalló hősökké erősödők, Krisztust üldöző Saulokból apostollá váló Pá- lok is. Hát ti kinek mondotok engem, hogyan tanúskodtok rólam? - ez a jézusi kérdés szól minden hívőhöz. Vajon föl tudunk-e mutatni valamit a krisztusi szeretetből, békességből, megbocsátásból másoknak, a világnak, egymásnak? Ki tudunk-e olyan erkölcsi védőhálót építeni közösségeink, családunk, társadalmunk fölé, amibe megkapaszkodhat az ember? Lehet, hogy sokan nagyon magasnak érzik a jézusi mércét, az ő abszolút szeretetét és jóságát és sokszor érezzük gyengeségünket és mulasztásainkat. Fogalmazzuk azonban úgy a magunk és a környezetünk számára, hogy nem egy minden tekintetben tökéletes világ megteremtése itt a földön a cél, hanem egy olyan világé, amelyik a jelenleginél egy kicsit kevésbé rossz. Ezen az úton pedig mindenki meg tud tenni egy lépést legalább, és a leghosszabb utak is mindig egy lépéssel kezdődnek. A görög liturgikus könyvekben egy szép himnusszal indul a feltámadás ünneplése. A szertartást vezető pap meggyújtja gyertyáját a szent sír lángjánál, és ezzel az énekkel hívja a híveket a gyertyagyújtásra: „Jertek, merítsetek világosságot a soha nem alkonyodé világosságból, és dicsőítsétek Krisztust, aki föltámadt halottaiból”. A pap gyertyájáról mindnyájan meggyújtják a gyertyát, és így indul az örvendező feltámadási körmenet: „A te föltámadásodat, Krisztus Üdvözítőnk, angyalok éneklik a mennyekben, és minket is méltass e földön, hogy tiszta szívvel énekeljünk és dicsőítsünk téged”. A feltámadás gyertyái azt jelzik, hogy Isten maga a világosság, amelyet nem lehet kioltani. Húsvétkor azért gyújtunk örömtüzeket, mert Krisztus feltámadásával megmutatta, hogy az életet nem lehet eltörölni, az utolsó állomás nem a halál, hanem a feltámadás és az örök élet. Ez lelkesít minket, hogy bátran nézzünk szembe az élettel és a halállal, ahogy a szertartás egyik énekében olvassuk: „Ma mindenek betelnek világossággal: az egek a föld és az alvilág. Ünnepeljék tehát az összes teremtmények Krisztus föltámadását, melyben megerősödnek.” Ez a gyertyagyújtás a keresztény élet jelképe és magyarázata. Az ember Krisztus által részesül az Atya életében, átragyogja az Isten világossága és a feltámadás dicsősége. A keresztelést az ősegyházban húsvét éjszakáján végezték, ma is ez a legünnepélyesebb alkalom erre. Akik megke- resztelkednek, azok Krisztus halálába és feltámadásába öltözködnek, azokat elönti a húsvéti fény. Ezt jelzi az égő gyertya, amit az újonnan keresztelt kap: „Vedd ezt az égő gyertyát, és igyekezzél egész életedben a hit és a jó cselekedetek világosságával tündökölni, hogy midőn eljő az Úr, az ösz- szes szentekkel együtt fényesen léphess elébe és akadálytalanul mehess be az ő mennyei dicsőségének palotájába s együtt uralkodhassál vele végtelen időkön át”. Ez a gyertyaláng a mi féltett kincsünk, amit óvni kell a széltől, a kialvástól. Húsvétkor bennünk is szebb és fényesebb lánggal ég, mert tudjuk, hogy Krisztus valóban feltámadt, benne mi is valóban új életet kaptunk, Isten igazságának világosságát, szereteté- nek melegét és a vele való közösség meghitt békességét, így ad a húsvéti gyertya reményt és erőt a keresztény élethez. A hívő ember mint Krisztus feltámadásának tanúja lesz „a világ világossága”. A sötétség, amit Krisztusnak kellett megvilágosítani, a bűn és a halál. Ez a sötétség az ember gyön- gesége, aki magára hagyva tehetetlennek bizonyul az egyéni, a társadalmi és a történelmi bűnökkel szemben és az életét kilátástalannak érzi a halállal szemben. A mi világunknak különösen kell az a tanúságtétel, amit a világosság és feltámadás fiai adhatnak. Húsvét az élet evangéliuma. Isten boldogító üzenete, Krisztus jó híre arról, hogy az emberi élet már magán viseli a második Ádámnak, Krisztusnak a képét, és az emberiség erre a képmásra fog átalakulni Krisztus a keresztfán dicsőségről dicsőségre. A feladatunk az, hogy ezt az életet most szolgáljuk, és ezzel a hittel most igyekezünk jobbá és Katona Bálint plasztográfiája boldogabbá tenni a világot. Mi erre gondolunk, amikor mindenkinek ezt kívánjuk: áldott húsvéti ünnepeket! Szertartásrend húsvétra Nyíregyháza (KM) — A keresztény egyházak legnagyobb ünnepe húsvét, Krisztus feltámadásának napja. A nagyheti szertartások Krisztus szenvedésének történetét elevenítik fel. Nagypénteken Jézus kereszthalálának napja, szigorú böjt. Nyíregyházán a görög katolikus templomban a királyi imaórákat 7, 9, 12 és 15 órakor végzik. 17 órakor sír- batételi vecsemye lesz körmenettel. 21 órakor kis esti zsolozsma, 23.30-kor éjféli zsolozsma egész éjjeli virrasztással. Nagyszombaton 7.30-kor jeruzsálemi utrenye, 17 órakor Bazil-liturgia vecsemyével, ebben a Szent Liturgiában lesz a keresztelés. 23.45-kor kezdődik a feltámadási szertartás körmenettel. Húsvétvasámap Jézus Krisztus feltámadásának ünnepe. A szent liturgiák 6, 7, 8.30, 10, 12 és 17.30-kor kezdődnek. 10 órakor kezdődik a püspöki liturgia, amit a városi televízió egyenes adásban közvetít. A görög katolikus templomban minden liturgián pászkát szentelnek. Húsvéthétfőn és kedden vasárnapi liturgikus rendet tartanak. A hétfői liturgiák végén olajkenet lesz, a 10 órai liturgián pedig körmenetet tartanak. A szabolcsi megyeszékhelyen a jósavárosi görög katolikus templomban nagypénteken 17.30-tól sírbatételi ve- csemyét és körmenetet tartanak. Nagyszombaton 8 órától lesz a szent liturgia, este 20.30-tól a feltámadási szertartás kezdődik. A templom egész nap nyitva van. Húsvétvasámap, -hétfőn és kedden 9.30-tól tartják a szent liturgiát. A nyíregyházi római katolikus társ székesegyházban nagyszombaton este 8 órakor kezdődik a feltámadási ünnepség tűzszenteléssel. A szentmisében a hívek megerősítik a keresztségi fogadalmat, ezt követően kezdődik a feltámadási körmenet. Húsvétvasámap a 6.30, 7.30 és 9 órai szentmisék után ételszentelés lesz, a fél 11-kor kezdődő nagymisét Bosák Nándor, a debreceni-nyíregyházi egyházmegye püspöke végzi. Evangélikus találkozó Kisvárdai pillanatkép Elek Emil felvétele Nyíregyháza (KM - Gy. L.) — Tegnap véget ért az Evangélikus Kollégiumok Országos Találkozója, mely első volt a maga nemében. Megkértük Laborczi Gézát, a Luther Márton Kollégium lelkész-igazgatóját, a találkozó egyik szervezőjét, hogy ösz- szegezze a tapasztalatokat. — A célt, amit kitűztünk, úgy gondolom, elértük. Az evangélikus intézmények vezetői sok ötlettel, tapasztalattal gazdagodva térhettek haza. Szakmai szempontból az egyik fontos téma volt a kollégium és a család viszonyának tisztázása, többen kihagsúlyozták a kollégium megőrző és személyiségformáló szerepét, a keresztény értékek képviseletét. A teológia és a pedagógia viszonyának vizsgálata során egyértelművé vált, hogy a gimnázium és a kollégium kiegészíti egymást, tehát ez utóbbi nem nyúlványa az oktatási rendszernek, hanem szerves része. Dr. Frenkl Róbert oktatási felügyelő arra hívta fel a figyelmet, hogy egyedül Istentől függő autonóm személyiségeket neveljünk, akik önállóan gondolkodnak és döntenek; személyiségüket a kulturáltság és magas tudásszint jellemzi. Szebik Imre püspökünk szerint nincs keresztény pedagógia és oktatási rendszer, hanem jó, magas szaktudású pedagógus van, aki a keresztény szellemiséget képviseli — magatartásával. Jövőre Sopronban rendezik meg az országos találkozót. Közben részt vesznek az Országos Protestáns Napok kollégiumi vetélkedőjén, amelynek nyertese jutalmul az ország valamennyi kollégiumát felkeresi. A vetélkedő szeptemberben indul, melyre pályázatot írnak ki. A pészah napjai Debrecen (KM/HBN) — Az egyiptomi rabszolgaságból való szabadulás ünnepe a pészah, idén április 15-től nyolc napon át tart. Ez a kovásztalan kenyér ünnepe is, az ünnep alatt minden olyan étel és ital fogyasztása tilos, amely élesztőt vagy ahhoz hasonló adalékanyagot tartalmaz. Ez az ünnep átmenet a rabszolgaságból a szabadságba. Amikor Izrael népe Egyiptomba ment, mindössze egy családból állt: „Jákob egész háza népe, mely Egyiptomba ment va- la hetven lélek”. Amikor Egyiptomból kivonult, már egész nép volt. Tehát a kivonulással kezdődik a zsidó történelem. A kivonulás jelentősége a monoteizmus elfogadása a felszabaduló nép által. Az ünnep fénypontja az első két este, a széder. Nem a vacsora fontos — bár annak is az előírások szerint kell történnie —, hanem a Haggada felolvasása. Ez a könyv a Talmud utáni idők egyik legősibb irodalmi műve, mely nagyrészt arameus nyelven íródott. Azon könyvek egyike, amelyet legtöbbször adtak ki a világon. A Haggada név eredete: „Ve higádetá le binhó ba jóm hahu” — „És add tudtára a te fiadnak azon a napon”. Ez a mű egyben a zsidóság első függetlenségi nyilatkozata. Ezen az ünnepen — melynek központi gondolata a szabadság — az apák magyarázzák meg gyermekeiknek, hogy az ember természeténél fogva szabad, és képes a maga által kitűzött célokat megvalósítani. A szabadság azonban nem pusztán a szolgaságból való szabadulást jelenti, hanem a szabad választást, a szabad elhatározást életünk folyamán. Jeruzsálem Archív felvétel
