Kelet-Magyarország, 1995. április (52. évfolyam, 78-101. szám)
1995-04-13 / 88. szám
KULTÚRA 1995. április 13., csütörtök Költészetnapi találkozó Nyíregyháza (KM) — Költészetnapi ünnepséget rendeznek április 14-én, pénteken a nyíregyházi tanárképző főiskola 1. számú körelőadójában Magyarság és jelen címmel. A közelebbi téma ezúttal a vidéki magyar irodalom. A rendezvény meghívott vendégeként Serfőző Simon miskolci költőt, írót, több folyóirat (Napjaink, Holnap, Magyar Elet) korábbi szerkesztőjét, a Felső-Magyarország Kiadó vezető munkatársát köszöntik. Pál György tanszékvezető megnyitó szavai után Jánosi Zoltán docens tart bevezető előadást a vidéki irodalomról és Serfőző Simon Jövőt írni c. kötetéről, majd a tanárképző főiskola hallgatói verseket adnak elő a meghívott szerző, valamint Ratkó József, Bella István, Kalász László műveiből, s mindezt, beszélgetés követi az íróval. A helyszínen könyvvásárt is tartanak a Felső-Magyarország Kiadó köteteiből, s a vendégművész dedikálja könyvét. A rendezők minden irodalom iránt érdeklődőt szeretettel várnak. fiírcsoko Befejeződött... ...tegnap Nyíregyházán az Evangélikus Kollégiumok Országos találkozója. A háromnapos összejövetel zárónapján a résztvevők a Kossuth gimnáziumot és az Emmaus Szeretetotthon tekintették meg. (KM) Orbán Judit... ...erdélyi agyagszobrász munkáiból nyílik kiállítás április 18-án a mátészalkai művelődési központban. A tárlat május közepéig tekinthető meg. (KM) Angol nyelvű... ...előadásokra várják a kisdiákokat április 20-án a nyíregyházi művelődési központban. A budapesti Kolibri Színház délelőtt a Csóka, délután pedig A kívánság című produkciót mutatja be. (KM) Előadóestet... ...tart Kakuts Agnes április 24-én a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban. Műsorának címe: Árva élet. (KM) Elkészült... ...a Kisvárdán rendezendő színházi fesztivál végleges programja. A május 16-án kezdődő programban 12 társulat 25 produkciót mutat be. (KM) Carmina Burana... ...című előadását mutatja be a Győri Balett csütörtökön, a Fővárosi Operett Színházban. A Rába-parti társulat három táncjátékot mutat be ezen az esten. (MTI) Locsolóversek Minya Károly Eltelt egy év, a tavalyihoz hasonlóan húsvét közeledtével következzenek a locsolóversek! Bár már azt hihetnénk, hogy eltűnőben van ez a szokás (főleg a nagyobb városokban), de talán mégsem. Ennek reményében idősebbeknek emlékeztetőül, fiatalabbaknak tanulásul hadd ajánljam az alanti strófákat. „Felderült a hajnal húsvét napjára, / melyben minden kisleány a friss locsolást várja. / Én is felkerestem e háznak virágát, / melyben meglocsolom minden egyes ágát, / hogy friss és szép leány legyen egész életében, / sok húsvétot éljen szívemből kívánom.” A kitartó, komoly szándékú legények hagyomány- őrző versikéje lehet a következő: „Ajtó mellett állok, / piros tojást várok, / ha nem adnak tojást, / estig is itt állok.” S bizony igazságot fogalmaz meg, aki így „strófái”: „Sose bánja, hogy nedves lett a ruhája, / minél jobban szeretik, annál jobban öntözik.” Ha valaki a vetélytársak között sikeresnek érzi magát, mondhatja: „Piros tojás, fehér nyuszi, / Locsolónak jár a puszi!” S aki úgy gondol a régi időkre, hogy tudja, az anyán is múlik a házassági szándék, kényszerűen, de így szólhat: „Máma van húsvét napja, / éljen a leány — no meg az anyja.” No és természetesen locsolóvers lehet annak a felnőttnek a tarsolyában is, aki potyaitóka portyázásnak tekinti ezt az ünnepet: „Öntözőverset nem mondok, / azt mondjanak a kicsik, / csak azért jöttem, / hogy igyák egy kicsit.” A sajnálatosan kialakult pénzkérő versek így hangzanak: „Kerek erdőn jártam, / két kis nyuszit láttam, / az egyik kacsintott, / ide a forintot!” Kicsit drágább változatban: „Száraz ágon száraz kukac, / meglocsollak, adj egy húszast!” S íme a szuperáras: „Ajtóban állok, / négy „bartókot” várok, / ha nem adtok lányok, / nem jövök hozzátok.” S végezetül nézzünk meg egy-két politikai hatásra született gúnyos verset! Először egy csasztuska formában írottat. „Megismerni nyúl elvtársat piros tojásáról, / az ötéves tervben végzett szorgos munkájáról. / Heeej, hová mégy te kis nyulacska? / Megyek locsolkodni, a háborús lemaradást most kell bepótolni.” Egy alkalommal húsvét egybeesett április 4-ével. íme a nyoma: „Meglocsollak kedves leány, mindig illatos légy, / Mellékesen még megjegyzem, éljen április négy!” Rászolgált a bizalomra Napi négy órát gyakorol, és magániskolában folytatja egyéb tanulmányait Balázs Attila felvétele Bodnár István Nyíregyháza — A legnagyobb művészekhez hasonló sikere volt Karsai Márknak, a fiatal zongoristának az országos Zeneiskolai Zongoraverseny megnyitóján. Egy Chopin-szám eljátszása után a közönség négyszer tapsolta vissza a Liszt Ferenc-frizu- rájú, tehetséges szőke legénykét. Márk életében — éppen a legutóbbi, 1992-es zongor- verseny után, amikor korcsoportjában kiemelt fődíjat kapott — jelentős változás történt, mivel a Zeneművészeti Főiskolára már három éve, 11 éves korában felvették. Akkor, a tehetséges zongorista karrierje érdekében a családja is Budapestre költözött. Mi történt azóta? — kérdeztük az édesanyjától, és természetesen az ifjú művészpalántától. — Márk nagyon jól beilleszkedett a fővárosi életbe, megszerette Pestet. Igyekeztünk megmutatni neki mindent, éli a városi gyerekek életét. — mondja az édesanyja— Csak a levegő ne lenne Koncert közben olyan rossz, — teszi hozzá Márk, és csak helyeselni tudunk, bizony, Nyírpazony- ban, ahol Márk eddig lakott, nem voltak ilyen gondok. Jól vette viszont a Zene- akadémián eddig az akadályokat. Napi négy órát gyakorol, és magániskolában folytatja egyéb tanulmányait. Tanárai szeretik, és minden támogatást megadnak neki. Sőt, ösztöndíjat is kap. Igaz, mindemelett óriási áldozatokat vállal a család, a jövő érdekében. Márk tehetségét tanára Eckhardt Gábor zongoraművésztanár is megerősíti: — Kiváló képességű növendék, csak rajta múlik, hogy mi lesz belőle. Nagyon szorgalmas, hamar megért mindent, és szívesen áll pódiumra is. Ez utóbbiról itt Nyíregyházán is meggyőződhettünk. A koncert előtt már egy órával szorgalmasan próbálgatott a Steinway zongorán. Mint mondta, egyáltalán nem lámpalázas, szereti a fellépéseket. Márpedig ezekből egyre több van. A múltkorában Miskolcon koncertezett, nem is akármilyen számmal. Mendelsohn zongoraversenyével lépett pódiumra, és nagy sikert aratott. (Ezzel a műsorával egyébként Nyíregyházán is szerepel majd június elején, a Szabolcsi Szimfonikus Zenekarral). Néhány hete pedig egy nemzetközi zongoraversenyen vett részt Németországban, ahol a korcsoportjában az első helyet szerezte meg. Társalogni próbálunk Márkkal, aki nem túl beszédes. — Azért zongorázom, hogy az embereknek örömet szerezzek. — Ez akár ars poétikája is lehetne. A hasonlókorú társaitól eltérően nem szereti a tánczenét, zavarja a dob, a ritmus. Mostanában Liszt és Mozart zenéjét kedveli leginkább. Falvai Sándor Liszt-díjas zongoraművész korábban így nyilatkozott róla: Rendkívül ügyes, színes egyéniség, és szuggesztiv módon játszik. Kiemelkedő tehetség. A legnagyobb reményekre jogosít. A megelőlegezett bizalomra, reményekre a 14 éves Karsai Márk eddig rászolgált. Festők egy kollégiumért Budapest (KM — B. I.) — Kiállítás nyílt a napokban Budapesten a Gellért Szállodában. A tárlatot az Erdély Művészetért Alapítvány rendezte jótékonysági céllal. A kiállítás főszervezője Petkes József, Nyíregyházán élő festő. — A tárlatot azzal a céllal rendeztük, hogy Szatmárnémetiben, a Makovecz Imre tervei alapján épülő Rákóczi Kollégium mihamarabb elkészülhessen. Szatmárnémetiben ugyanis nincs magyar kollégium, és égető szüksége van ennek a régiónak egy ilyen intézményre. „Építünk, mert Karádi Zsolt Nyíregyháza — Vannak filmek, amelyeket nem lehet elégszer megnézni. Amelyek velünk élnek, bennünk nőnek, hozzánk tartoznak. Amelyek nélkül nem azok lennénk, akik vagyunk. Mert rólunk szólnak. Figuráiknak egyike-másika helyettünk beszél, snittjeik mélyen beleívódtak a lelkűnkbe, rákopírozódtak a retinánkra. Á Foglalkozása: riportert kilencszer néztem meg, a Körhintát legalább tizenötször. A Szinbádot csaknem húsz alkalommal csodáltam meg. Akkor hagytam abba, amikor már fejből tudtam a párbeszédeket. Egy időben Szabó Istvánnal voltam így. Az igazi Szabót akkoriban kezdtem el fölfedezni, amikor a Mephistoért megkapta az Oscar-díjat. Az egyetemen sorozatot szerveztem: az Álmodozások korát, az Apát, a Szerelmesfilmet, a Budapesti meséket, a Tűzoltó utca 25-öt mutattam be. Ezek az „igazi” Szabó István-i alkotások. A Bizalom más átmenet a hagyományos mozihoz. S miközben a Me- phistonak, a Redl ezredesnek, a Hanussennek is megvan a maga értéke, a hetvenes évek vége éles fordulatot jelent a rendező pályáján. Az első öt opusz az „új hulnincs mire várni”. Tőkés László nyitotta meg ezekkel a szavakkal a kiállítást, és szavai jól kifejezték azt a lehetetlen állapotot, ami Szatmárnémetiben van. A román kormánytól ugyanis csak ígéreteket kaptunk, de támogatást nem. Ä mostani tárlat bevételét — még ha nem is túl nagy összeg — a kollégium építésére szánjuk. O A kiállításon több, megyénkben élő festő alkotását is láthattuk... — Megkeresésünkre 24 művész ajánlott fel azonnal képeket, szobrokat. Megyénket négyen képviseltük: Krupiczer lámos”, szerzői filmek kora. Ami ezután következik, az már hagyományos fogalmazás. A váltás oka nyilván abban keresendő elsősorban, hogy Szabó korábban már elmondott mindent, amit fontosnak érzett önmagáról, s a korról, amelyben élnie adatott. A második világháború alatt gyerekeskedő, az ötvenes években felnövő, s a hatvanas évtizedben eszmélni kezdő nemzedékről. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni azt, hogy időközben az új hullám esztétikáján is túllépett az idő. Változott a nézői ízlés, s a nemzetközi piac. A Me- phistótól kezdve kooproduk- cióban gyártott művek esetében fontos szempont, hogy eladható-e az elkészült anyag az elsősorban az amerikaiak által uralt piacon. Ezért is örültem annak, amikor a napokban viszontláttam a televízióban az 1976-os Budapesti meséket. Ez még a klasszikus Szabó, a személyes élményeit vászonra álmodó, lírát és epikát sajátos látomásban ötvöző művész. A film értékét nyilvánvalóan emeli az bennem, hogy középiskolai tanárként osztályok sorában elemeztem a képsorokat, a szereplőket, a stílus sajátosságait. A mai katarzisban benne vannak a hajdani tanítványok is: Bálint András, Kovács Károly, Madaras József, MarAntal, Madarassy György és Z. Erdei Anna és jómagam járultunk hozzá 2-2 képpel e nemes ügyhöz. A segítőszándék máshol is nagy volt: Szopos Kálmán festőművész fia például Nürbergből hozott képeket édesapja hagyatékából. OHogyan tovább? — Az április 18-ig nyitva tartó budapesti tárlat már eddig is sikeres volt, sok képet jótékonysági céllal megvásároltak. — A megmaradt anyag újakkal kiegészülve, egy Zalaegerszegen megrendezendő hasonló kiállításra kerül. gittai Ági gesztusai mögött az ő tekintetük is földereng. Fiatal alakjukat látom a sárga villamos utasai között. A sárga egyébként kulcsmotívum: a színeket látó lány és Huszárik Zoltán a sárga millió árnyalatát sorolja fel. S amikor a sín eltörik, Huszárik figurája vállalja az áldozatot: egy farönköt a törés hézagába illesztve testével segíti tovább a kocsit. A villamos folytatja útját, a férfi szörnyet hal. Huszárik Zoltán nem sokkal ezután maga is ellobogott az általa teremtett álomvilág díszletei között. Szabó egy helyütt azt nyilatkozta, hogy nincs érzéke a szimbólumteremtéshez. A Budapesti mesék azonban az allegória és a szimbólum határán egyensúlyoz. A történet egyes állomásai megfeleltethetők az 1945 utáni évtizedek fordulóinak, azonban leszűkítenénk az értelmezést, ha pusztán illusztrációként fognánk fel a látottakat. Az Apában feltűnő villamos itt önálló életre kel és gazdag jelentéstartalommal telítődik. Utasai bíznak abban, hogy kalandjaik egyszer véget érnek, mert van römíz. Ma már tudjuk, hogy nincs. S meglehet, hogy amit annak hittek, az is csak érzéki csalódás volt. Mégis, a Budapesti mesék lírával szőtte át egy nemzedék hitét és csalódásait. Ettől szép. Kiállítás Bodnár Zsuzsa Sóstó — A Falumúzeum barabási iskolájában látható a Kalocsa népművészete című időszaki kiállítás. Kiállításunk a kalocsai Viski Károly Múzeum tárgyainak segítségével a kalocsai hímzés, viselet, pingálás, falfestés, bútor- művesség és a fazekasság világát tárja elénk. E kiállításunk célja, hogy a múzeumi anyagon keresztül bemutassuk a kalocsai népművészet egyes ágait és fejlődésük különböző korszakait. A kalocsai népművészet a Kalocsa XVIII-XIX. századi határában kialakult falvak, és a hozzájuk tartozó szállások hagyományos paraszti kultúrája. A kiállítás első részében a kalocsai hímzés történeti rétegeit mutatjuk be. A korai kalocsai hímzés, a XIX. század közepén fehér, fehérpamukkal lyukmintát varrtak, hímeztek. A XIX. század utolsó harmadában jelentek meg a virágmotívumok, indák, levelek. Ennek a korszaknak színei a fekete, piros és a kék. Az 1910-es évektől van a korai cifra hímzés időszaka, amikor újabb színek bevonásával folytatódott a kiszínesedés. Legszebb példái a hímzett fékötők, zsebkendők, kötények, ing- vállak. Az 1930-as évekre teljesedett ki a kiszínesedés folyamata, melyet az író és pingálóasszonyok fantáziája és a parasztasz- szonyok igényei alakítottak ki. Ugyanez figyelhető meg a népviseletben is. A szobaenteriőr a kalocsai népi bútorkészítés (festett sarokpad, kelengyésláda, szék) és a kalocsai asszonyok híres faldíszítő művészetet a pingálást mutatja be. A fazekasság ezen a vidéken több évszázados múltra tekint vissza. A legjellemzőbb kalocsai edények is láthatók. Hit és csalódás villamosa X
