Kelet-Magyarország, 1995. április (52. évfolyam, 78-101. szám)
1995-04-01 / 78. szám
1995■ ÁPRILIS 1., SZOMBAT Napkelet • A KM hét végi melléklete A legifjabb orvoskandidátus Mire panaszt okoz, már nem kecsegtet eredménnyel az operáció Tóth Kornélia Kandidátusi fokozatot ért el még harmincas évei végén dr. Kolozsy Zoltán főorvos, a Jósa András megyei kórház urológusa. Ez az osztály, illetve az urológia magas szintű művelése már a hetvenes, nyolcvanas években joggal kelthetett elismerést a kollégák körében országszerte. Mohácsi-iskoláról beszéltek, utalva az egykori osztály- vezető főorvosra, akit a szakma nagyra tartott és közéleti munkássága is elismerést keltett. Ebben a közösségben ismerkedett meg az urológia művelésével Kolozsy doktor, amikor a rövid miskolci orvosi múlt után a nyíregyházi urológiára pályázott. Tárt karokkal, állással fogadták és nagyívű pálya lehetősége csillant fel előtte. Most, amikor az 1952-es születésű főorvossal egyfajta összegzésre ülünk le, keressük eddigi életének azokat a sarokpontjait, amelyek meghatározó jelentőséggel bírtak döntéseire. A feledés homályából arcok bukkannak elő, akik nélkül Kolozsy doktor ma nem az lenne, aki. Visszaemlékszik, 6 vagy 7 éves lehetett, amikor a nyékládhá- zi otthonban a szülők arról beszéltek a cseperedő gyermek előtt, hogy számára az igazán szép pálya csak az orvosi lehet. Hisz ki a megbecsült ember a faluban? — tették fel a szülők a megfellebbezhetetlen kérdést. A négy testvér közül csak Zoltán képzeletét gyújtotta fel a másokon való segítés szándéka. Sok éve már, hogy nem jutott eszébe Székely Margit tanítónő, akinek az emléke most elemi erővel tör felszínre. Hét és tizenegy éves kora közt okította a kislegényt, s közben mint gondos tanító, leíratta velük akkori elképzeléseiket. írásban kellett válaszolniuk olyan egyszerű kérdésekre, minthogy kit szeretsz, mi a kedvenc sportod, mi akarsz lenni felnőttkorodban? S 12 év után, amikor már a rektor doktorrá fogadta Kolozsy Zoltánt, a tanítónő előhúzta a megsárguít cetlit és pontról pontra igazolódott, hogy a gyermekkori álmok valóra váltak. A nagy tanáregyéniségek kora, sajnos, leáldozóban, pedig most is világossá vált, hogy középiskolai osztályfőnöke, a miskolci Földes Ferenc Gimnázium biológiatanára, Nagy-Péti Zoltán a maga keménységével és becsületességével mekkora erkölcsi lökést adott a kamaszfiú kibontakozásához. Az erős fizikumú, mordnak teremtett ember külseje mögött szerető szív dobogott, s ezt az igazságra éhes diákok igen nagyra becsülték. Az orvosi pálya rózsaszínű terveit kezdetben elhomályosította a versek, az irodalom, a történelem szeretete. A humán beállítottságú fiatalembernek már diákkorában jelentek meg írásai. Az irodalom által közvetített liberális gondolkodásmód a későbbi életére is meghatározó lett. Ma sem múlik el nap, hogy ne olvasna verset, kedvence Juhász Gyula, de Adyhoz is szívesen fordul, ha nem ért valamit az őt körülvevő világ útvesztőiben. Óriási elszántsággal, hatalmas lelkesedéssel vetette magát a munká- ; ba a megyei kórházban. A jó kis csapatban sokféle, újszerű műtéti J: technikát al- j k a 1 m a z ó operációkat < végezhetett. Olvasta az angol, amerikai, szakirodalmat, tanult angolul és oroszul. Négy év után szakvizsgázott. Ahogy élete sarokpontjait keressük, nem hallgatja el sok évvel ezelőtti döntését: Németországba ment, amikor azt még disszidálásnak titulálták. A Szabad Európát hallgatta, s kirajzolódott előtte egy szabad világ, amelyben hagyják az embert nyugodtan dolgozni. (Közbevetőleg idézi egyik irodalmi élményét: egy orosz regényben a hadifogoly-kórházban az udvaron egy ló belecsúszott a jeges vízbe. Az ablakban ácsorgó bakák közül az egyik lovász megszólalt, látva, hogy sehogysem bírják kivonszolni onnan szegény párát: csak az istrángot vegyék le róla, majd kimászik a ló egyedül.) Fél év után hazajött a vasfüggöny mögül és másfél évnyi kórszövettani „kényszerű kirándulás” után visszakerült az urológiára, ahol kettőzött erővel vetette magát a kutatásba. A hetvenes, nyolcvanas években már sorozatban végezték a vágás nélküli, endoszkópos műtéteket. Kolozsy doktor a hólyagrák eltávolítása után épnek látszó szöveteket kezdte vizsgálni, ezzel a korábbi gyakorlat alapján nem foglalkoztak az orvosok. Pedig egy statisztikai adat szerint a műtött betegek 40 százalékánál maradtak szabad szemmel nem látható daganatos sejtek az épnek tűnő szövetekben. Feldolgozta az eredményeket és a cikke megjelent a szakma egyik legrangosabb angliai folyóiratában. A konzervatív angolok ritkán közölnek kelet-európai orvos tollából cikket, nem véletlenül váltott ki visszhangot Kolozsy doktor írása. Ennek alapján nyert egy ösztöndíjat az USA-ba tavaly, V ahol nemcsak ragyogó urológiai műtéteket láthatott, hanem összehasonlíthatta az orvos egyéni felelősségén alapuló amerikai egészségügyi rendszert az ezernyi modernizálással próbálkozó, de általa mégis feudálsztalinis- tának nevezett hazai struktúrával. Hogy miért az urológia mellett tette le a voksot? Nehéz rá válaszolni. De kit ne ejtene rabul a lehetőség, hogy a beteget nemcsak meggyógyíthatja, hanem számos kellemetlenségtől megszabadíthatja, ráadásul olyanoktól, amelyek hosszú évek óta okoznak neki gondot? Ilyen például, ha fejlődési rendellenesség vagy daganat következtében eltávolítják a hólyagot, helyette a bélből készítenek másikat. Mostanában a prosztataszűrést szorgalmazzák, hiszen a vérből kimutatható az a PSA enzim, amely megbízhatóan jelzi a prosztatarákot még tünetmentes állapotban. Mert mire panaszt okoz, már nem kecsegtet eredménnyel az operáció. Minden ötven év feletti férfinél el kellene végezni ezt a szűrést, mint a nyugati országokban ez természetes. A megye legfiatalabb kandidátusa hajnali háromnegyed hatkor futással kezdi a napot. A Falurádiót még edzés közben hallgatja, de fél hétkor már hazaér a 7-8 kilométernyi tréning után. Hetente kétszer még csiszolja angol nyelvtudását, hétvégén pedig pedagógus feleségével, 10 éves Balázs fiával és 7 éves Andrea lányával kirándulnak. Szatmár szerelmesei lettek. dr. Kolozsy Zoltán Balázs Attila felvétele Romantikáról szó sem lehet A régi módit talán a kopaszodó rocksztár sem tudja már az E-klubban Várad» Ferenc Egyszer én is a Metro alá kerülök, úgy mint ez a sörösüveg. A húsz év körüli fiú a nyomaték kedvéért a sínek közé ejti a kiürült spatenes üveget. Na, milyen laza vagyok? — néz rám elégedetten. Mindenki jó haverom az „E”-ben - vagánykodik — beviszlek téged is. Az „E”-be mégsem engedték be. Kicserélték a rendezőket, ezek az újak meg bunkók — mentegetőzik — gyere el a Tilos az Á-ba — invitál — ott aztán valóban ha- verőm mindenki. Ez egy gizda hely, ide sznobok járnak, beszari úri gyerekek a papa összeharácsolt Mercijével... Harmadik éve, hogy a Jurta színház épületébe költözött az „E”-klub, a főváros legnépszerűbb, közel harmincéves múltra visszatekintő szórakozóhelye. Nem ritka a teltház, ami 1400-1500 embert jelent. Ha beindul a nagyüzem (este 10 után) a büfék és a WC-k előtt csak a rámenősebbek érik el a céljukat. Aki nem, az szomjan halhat vagy összepisilheti magát. Persze, ehhez előbb be kell jutni az épületbe. Megmászni a főbejárathoz vezető nagylépcsőt, leszurkolni a belépőt, ami koncertnapokon akár 400 forint is lehet. Sumákolás nincs, a beengedő, kidobó fiúk nem ismernek irgalmat. Nem jöhetnek be a részegek sem. Ez már üzletpolitika, végül is azért van saját büfé, hogy ott igyon a szórakozni vágyó. Azok meg isznak. Folyamatosan. Beszélgetni úgysem lehet, akkora a zaj. Meg hát miről is váltsanak szót? A nagyon laza embeNappal, kívülről a lépcső aljáról Nagy Gábor (ISB) felvétele rek összefüggéstelen szövegét nem lehet, meg nem is érdemes követni. Ha történetesen két nagyon „ismert arc” talákozik, akkor mehet a mások gizdázása, mert ők mindenkinél okosabbak. Azért a büfé környékén, belemerülve a whiskys kólába (egy éve még nagy divat volt pubi körökben) lehet beszédfoszlányokat elcsípni. Fiúknál többnyire az alábbi témákról esik szó: nők, ezen belül orális szex, ital, fű, haveromlopottegynyugatiko- csitbazdmeg, nem azért jöttem ide, hogy ezt az amatőr vidéki zenekart hallgassam, meg, hogy minek negyven évig élni, mikor huszonöt év alatt is ki tudja magát pörögni az ember... Kilenc-tíz óra táján, bemelegítésképpen a kisszínpadon egy kiszenekar játszik. Nem sikk végignézni. Még akkor sem, ha jók. Unottan kell állni, egy-két percet szánva a produkciójukra, majd úgy, hogy mindenki lássa, hanyagul köpni egyet (ha már sokan vannak a teremben, nem illik, nincs is hova, csak kire), vagy — és ez mégiscsak „szimpatikusabb” — gúnyosan mosolyogva továbbsodródni a tömeggel. Hogy mi lehetett régen a módi, azt talán a nagyszínpadon álló kopaszodó rocksztár sem tudja már. (Lassan éjfél, ez már a főzenekar ideje). Pedig ő még ismerhette a régi „E”-t, játszhatott a színpadján, mikor az még a műszaki egyetemistáké volt. Na jó. Volt fehér ing meg nyakkendő. Tudjuk mi azt a Fonográftól. De mi volt akkor a külsőségek mögött? Most itt csak annyit látok, hogy néhány száz négyzetméteren összegyűlt vagy másfélezer egészséges fiatal, és úgy tesz, mintha jól érezné magát. Régen jobb bulik voltak? — kérdeztem koncert után a kopaszodó rocksztárt, aki rutinosan úgy tett, mintha a nézősereg miatta jött volna el. (Ez, sajnos, már nem így van. A főprodukció is keveseket érdekel). Tudod, akkortájt — mondja — nem volt ilyen szakadék a közönség és a művészek között. Vége volt a koncertnek és együtt maradtunk. Nem volt ilyen hajtás, nyugi volt, szerettünk együtt lenni... — mondta mindezt úgy, hogy idegbeteg módon rágógumizott, sört ivott és dohányzott. Hihetetlen, de szinte egyszerre. RITMUS Rockemek születtem Pocii István Az 1994-es esztendő legnagyobb rockzenei csalódásának számított az akkor legnépszerűbb zenekarok közé tartozó Ossian feloszlása. A hírt hivatalosan a Metal Hammer közölte, s már ekkor kezdődtek a találgatások, hogy a széthullott zenekar tagjai hol folytatják a zenélést. Az azonban már akkor is biztos volt, hogy az Ossian név többé nem fed élő zenekart. Elsőként Paksi Endre rukkolt elő Wellington nevű zenekarával. Most azonban nem velük, hanem Maróthy Zoltán új bandájával foglalkozunk. Arról kérdeztem meg Zolit, mivel töltötte el az elmúlt egy esztendőt. — Az Ossian feloszlásakor már biztos volt, hogy Tobola babával és Vö- rös Gáborral együtt kívánunk zenélni, ám mi nem kezdtük egyből a munkát. Úgy éreztük, hogy szükségünk van pihenőre, új erőt kellett szerezni az újrainduláshoz. A búcsúkohcert után, amely május 14-én volt, kisléptékűén hozzáláttunk dolgaink rendezéséhez. Elkezdtünk kutatni, hogy ki lenne a legmegfelelőbb az énekesi posztra. Sok munkát fektettünk be, s elkezdtük írogatni az új darabokat, de énekest még nem találtunk. Ekkor jöttek olyan megjegyzések, hogy vállaljam el én ezt a feldadatot, hiszen már régebben is énekeltem dalokat. Kezdetben csak Csaba és Gábor hajtogatták ezt, ám később érkeztek rajongói levelek a még nemlétező zeL nekarhoz, hogy ők mást nem tudnak elképzelni énekesként, csak engem. Ekkor gondolkodtam el komolyan a dolgon, s jutottam arra az elhatározásra, hogy megpróbálom. Ez volt az első igazán fontos lépés a zenekar életében. Itt, mármint a Fahreinheitben Stúdiófelvétel teljes mértékben közösek a dalok.. Csaba, Gabi és jómagam ugyanany- nyi részt tudhatunk magunkénak. Sőt. Lehet hogy meglepő, de Csaba hozott teljesen kész dalt is, énektémával együtt. — Minden első lemezes zenekar, mert mi azok vagyunk, sokat nyerhet vagy bukhat azon, hogy melyik kiadóhoz szerződik. Megkerestek sokan bennünket, s mi is sok embert megkerestünk, s végül a Sony Musicnál kö- i töttünk ki. Az első lemez március utolsó hetében fog a piacra kerülni. A borítóján mindössze egy fénykép lesz látható, illetve a zenekar neve. így akarjuk kihangsúlyozni, hogy ez egy teljesen új társaság és semmi köze nincs az Ossianhoz, ha csak annyi nem, hogy a májusi bemutatkozó turnénkon meglepetésként fogunk régi számokat játszani. (Akik még a lemez megjelenése előtt érdeklődni akarnak a zenekarról, azoknak közreadjuk a Fahrenheit címét: 1243 Budapest, PF. 680.) Átszállás, kiszállás, megállás — megany- nyi pillanat életünkben Elek Emil felvétele. A Fahrenheit együttes
