Kelet-Magyarország, 1995. április (52. évfolyam, 78-101. szám)
1995-04-12 / 87. szám
J995. április 12., szerda HATTER Sohasem volt elég pénz Az a kérdés, gazdák, vagy mostohák megyénkben az önkormányzatok (1) Balogh József Nyíregyháza (KM) — Lesz csőd? Nem lesz csőd? Bezárják az iskolák egy részét, vagy inkább a pedagógusokat tizedelik meg? Csak a kötelező feladatok ellátására szorítkoznak, vagy teszik, amit eddig? Megannyi ma még megválaszolatlan kérdés, amivel az önkormányzatoknak szembe kell nézni, s ami ennél nehezebb, megtalálni rájuk a választ is. Közben a lakosság, az önkormányzati képviselők megvá- lasztója sokszor értetlenül néz, mert tudja: a költségvetésből hiányzik néhány zsák pénz, de olyan még nem volt, hogy egy település feje felől elárverezzék az önkormányzatot. Hogyan is jutottak idáig? Hová vezethető vissza a gondok gyökere? Erről lesz szó ebben a háromrészes elemzésben. Hátteret találni Az 1990-es évtől kell elindulni, amikor megjelent az új ön- kormányzati törvény, amelyik nagyon sok feladatot fogalmazott meg. Az egyik legjelentősebb része az volt, hogy az ön- kormányzat legyen gazdája a településnek, nemcsak a gondoskodás területén, hanem az oktatástól a szociálpolitikáig mindennek, ami az emberrel a születésétől a sírig történik. Minden évben készült egy program, ebbe minden testület sorba vette azokat a feladatokat, amelyeket a településen meg kell oldani. Vagy azért, mert évek óta jelentkező igényeket akart kielégíteni, vagy mert hosszú távú stratégiát kívánt kialakítani, vagy mert feszítő gondon szeretett volna enyhíteni. Ilyen volt, s ma is az többek között a foglalkoztatás, korábban a lakásgondok megoldása és mindig alapvető szempont volt az intézményhálózat fejlesztése és működtetése, valamint azoknak az infrastrukturális javaknak a megteremtése, amelyek az emberek ott- lakásának a feltételrendszerét biztosították. Sosem volt ezekre elég pénz, tehát sohasem voltak sem a tanácsok sem az önkormányzatok abban a helyzetben, hogy irreális feladatokat szavaztak volna meg. Pátyodon iskolát avattak Korábban annyival volt köny- nyebb, hogy behatárolták a lehetőségeket, gyakorlatilag végrehajtó szerepük volt a tanácsoknak. Az önkormányzatoknak már nem. A törvény kimondta: az ügyeket ott kell intézni, ahol azok keletkeznek, így természetesnek vették az önkormányzat vezetői és a testületek, hogy az ügyek intézésének anyagi hátterét, működési feltételeit is megkapják. Újdonság az úgynevezett vagyonhoz juttatás volt, amiről sokan első pillanatban már megfogalmazták: a vagyon nem mindig előny, lehet nagy hátrány is. Jött a lehetőség Attól függ, miből áll. A VÁB az önkormányzatoknak adta a vezetékes ivóvizet, a gyógyszertárat. Az előző években készült gázvezetékek ügye rendezettnek tűnik, de ahol koncesszióban készült, tehát más tőkét is vontak bele, vagy 1991 előtt épültek a rendszerek, ott nemcsak a vagyon nem tisztázott, hanem a tulajdonjog sem. És ha ez nem tisztázott, akkor a rendelkezési jogosultság sem. Ilyen helyzetben próbáltak az önkormányzatok kalkulálni, s mint ahogy korábban a tanácsok, az önkormányzatok sem tudták sokszor kivonni magukat az állami akarat, illetve az állam által kitűzött célok alól: nem lehetett más irányba fejlődni csak amit a kormány támogatott. Ezek közül kellett kiválasztani, hogy mit akarnak az önkormányzatok. 1990-ben Szabolcs-Szat- már-Bereg megye kapott egy nagy lehetőséget: az első kihelyezett kormányülés egy képletes ötszázmillió forintos összeget adott, ám a területfejlesztési alapnak Szabolcs- Szatmár-Bereg megye hozta el az első két évben a legnagyobb részét, mert benne szerepelt a gázhálózat, az úthálózat, az iskolaépítési program. Ezek közül kellett az önkormányzatoknak választani. Az önkormányzatok éltek ezzel a lehetőséggel. Kis falvak tudtak iskolát, tornatermet építeni, igyekeztek megfelelni annak az 1990-ben megfogalmazott igénynek, hogy legyenek a települések gazdái, ne kerüljenek hátrányos helyzetbe. A korábbi körzetesítésnek épp az róható fel, hogy elvitte az értelmiséget a kis falvakból a székhelyközségekbe, a kistelepüléseken nem fejlesztették az intézményhálózatot, mert a központosítás miatt mindig a székhelyközség fejlődött. Szerepkörre vágyva Joggal tehető fel akár ma is a kérdés: bűn volt-e a rendszer- változás után, ha a kistelepülések — élve a szabadsággal és a lehetőséggel — mindent elkövettek azért, hogy a gyerekek ne menjenek át a szomszéd faluba, ne csak önálló képviselő-testületük legyen, hanem önálló hivataluk is, amely gyakorlatilag a testület akaratának konkrét kivitelezését folytatja. Természetes, hogy sok esetben szerettek volna olyan szerepkört is maguknak, amelyeknek biztosan nem voltak meg a tárgyi feltételei. Valószínű úgy gondolkodott mindenki, hogy most adatott egy lehetőség, csak pár ársasjátékot vett a kisfiúnak hatodik születésnapjára. Aztán egy tál- cányi krémest meg egy üveg bort. Nem voltak jó viszonyban az elvált feleséggel, azt is tudta, hogy hónapok óta együtt él egy férfival. De a gyerek születésnapjára mindenképpen el akart menni. Hogy ezen a napon együtt lehessen vele, még az asszony sem tagadhatja meg. Felkaptatott a harmadik emeletre, és becsengetett. Megörült, amikor a gyerek nyitotta ki az ajtót. Az is elmosolyodott, és azt mondta: — Apu... olyan régen nem láttalak. Aztán hátrapillantott, mintha félnie kellene valamitől. — Bemehetek? — kérdezte, és kicsit megemelte kezében a csomagokat. A gyerek hátralépett, és akkor megjelent az anyja is az előszobában. — Hát te? — Nem volt túl barátságos a tekintete. Szülinap — Születésnapja van — nézett a kisfiúra Laci — gondolhattad volna, hogy eljövök. —Na ja!—mondta az asz- szony és csak állt, mint akit lecövekeltek. Közben azért Laci beljebb került és becsukta az ajtót maga mögött. — Hoztam egy kis süteményt, rakd ki! Bement a konyhába és letette a csomagokat az asztalra. Akkor került elő a férfi is, a szobából cammogott elő nadrágban meg egy atlétában. Kétszer akkora termetű volt, mint Laci. Ismerték egymást, egy helyen dolgoztak valamikor. Valahogy megindult a beszélgetés. A gyereknek megmutatták, hogyan kell kezelni a társasjátékot, de egyelőre senkinek nem volt kedve játszani vele. Dobókockás volt, egy versenypálya négyszínű babákkal, sok akadállyal. A gyerek szeretett volna mindjárt játszani, de inkább megkezdték a bort és őneki kistányérra tett két krémest az anyja. — Hát hogy vagytok? — kérdezte Laci és lopva körülnézett. Még a keze nyomát őrizték a polcok, sok minden a lakásban. Most meg albérletben lakik és a gyerektartás mellett nem marad pénze semmire. Az igazsághoz tartozik, hogy mielőtt idejött, már ivott. Most ettől a pohár bortól meg lassan még jobban berúgott. Azt vette észre, hogy egyre indulatosabban beszél az asszonnyal, szemére hány mindent, ami talán nem is volt. Amikor aztán meg is akarta ütni, kapott két akkora pofont az új férfitől, hogy kiesett az előszobába. Hirtelen nagy csend lett a lakásban, a gyerek is lélegzetvisszafojtva figyelt. Laci felkelt, bement a fürdőszobába, hogy rendbe hozza magát, aztán elmegy. Égette a szégyen és a keserűség. Aztán maga sem tudta, hogyan történt... A gyerek nyitott rá nemsokára, akkor már a kád mellett feküdt vérben. Nem ezt akarta, amikor bement, de ahogyan meglátta a régi borotváját, a kezébe fogta és míg látta magát a tükörben duzzadt arccal, kócosán, felvágta mindkét csuklóján az erét. Még a kórházban is kísértette a gyerek eszelős sikon- gatása. — Mindez nem történik meg, ha nem iszik annyit — mondta az orvos, és nem látszott együttérzés a tekintetében. L aci hallgatott és a kisfiára gondolt. Arra, hogy milyen szülinapja volt, s vajon képes lesz-e ezt neki elfelejteni? Balázs Attila felvétele lyázni kell és némi saját erővel megvalósíthatják, ami sok évtizedes vágyuk volt. A tapasztaltabbak tudták, hogy a fejlesztéseket hosszú távon kell végiggondolni, hisz egy-egy közműberuházást, vagy akár egy nagyobb létesítmény felépítését nem lehet négyéves ciklusokhoz kapcsolni. Éppen ezért összeállított mindenki magának egy négyéves programot, végigkalkulálta, hogy ebbe a négy évbe belefér mondjuk a szennyvíz, a gáz, az út, a járda, ha megkapja hozzá a beígért támogatást. A támogatási rendszerek pedig egymástól függetlenül működtek. Hatalmas előnye az volt — különösen a céltámogatásnak —, hogy nem kellett szakhatósági vélemény, nem kellett bárkinek a kegye hozzá, ha az ön- kormányzat megfelelő feltételekkel rendelkezett, akkor ez járt. Természetesen össze kellett állítani a négyéves költségvetési programot. Gondja volt ennek az: nem lehetett egy-egy beruházásnál megvárni, hogy minden összejöjjön. Lehetett pályázni céltámogatásra, a céltámogatást kiegészítő keretre, a környezetvédelmi alapra, a vízügyi alapra, területfejlesztési alapra, a PHARE programra. Ha ezeket végigjátszotta egy önkormányzat, akár 150-160 százalékos támogatást is szerezhetett, noha volt olyan szabály, amelyik kimondta: a beruházás 70 százalékát nem haladhatja meg a támogatás mértéke. Kevesen voltak, akik ezt nem használták ki! (Következik: Aztán jöttek a csalódások) Máthé Csaba A bank kamatmódosítást csak az ügyfél javára végez, ugye, ez egyszerűen és közérthetően hangzik. A betétes számára pontosan ez az egyik indok, hogy az adott pénzintézet Értékjegy konstrukcióját választja közel öt évvel ezelőtt, hiszen úgy véli, ha módosítják a kamatokat, akkor az csak pozitív irányba mozdulhat el és nem csökkenhet. Az ügyfél pedig négy éven keresztül gyűjtögeti a pénzét, negyedévenként kapja az egyenlegközléseket és kényelmesen hátradől a karosszékében, tudván, pénze maximálisan biztonságban van, ráadásul a kamatos kamat alapján szépen fialnak forintjai. Ha 10 évig, az értékjegy elévülésének időpontjáig mondjuk be sem megy a bankhoz, akkor teljesen abban a hiszemben van, hogy semmilyen malőr nem történhet. Mivel a betételhelyező nyugtalan, csak érdekli pénzének sorsa, kíváncsi, mennyit gyarapodott az összeg, és akkor lepődik meg, hogy a bank egyoldalúan arra a konstrukcióra egy újat kreált, amely a betétes számára kedvezőtlen, amit egy sima egyoldalos lapon, a bank falára kitéve közölt az ügyfeleivel. A korábbi egyenlegközlés téves, minden eddigi gyakorlattal ellentétes, közli a vidéki ügyféllel a bank budapesti központjának vezető jogta- nácsoda és még magyarázatként hozzáteszi: így is jól járt, mert a betétként elhelyezett pénze az eddigi időszak alatt is megőrizte értékállóságát. Az, hogy az ügyfél értékjegyenként 100 ezer forintot bukott, az senkit nem érdekel. Néhány betétesnek be lehet magyarázni, hogy az új variáció is lényegesen jobb, mint a konkurenseké. Bár ebben az is benne van, hogy az ügyfél hiába próbálja az igazáról meggyőzni a bankot, az időhúzás az ügyfél számára káros, hiszen előbb-utóbb szüksége lesz a pénzére. így aztán inkább felveszi a pénzét, amellyel elismeri, hogy elfogadta az új konstrukciót. A kamatos jelző valóban igaz, kamatostul vonta le a hasznot a „takarékos” bank az ügyfél betétjéről. Tárgyalási pozíció Ferter János rajza Szövevényes ügyek Sípos Béla F elháborító dolgokat hall az ember. Nincs olyan nap, hogy valamelyik média ne adna közre adócsalásról,pénzügyi visz- szaélésről, kifizetetlen számlákról szóló hírt. A tíz- és százmilliók úgy röpködnek a levegőben, mintha csak a kisember néhány ezreséről beszélnének. A legfrissebb ügyet a magyar olajpiac egy részét birtokló Kordax Rt. szállította. Több mint 650 millió forint értékben elkövetett csempészet és 1,8 milliárd forint adócsalás alapos gyanúja miatt büntetőeljárást indított a Vám- és Pénzügyőrség eddig még be nem azonosított eljáró képviselői ellen — szólt a hír. Persze az ügy — mint minden Magyarországon — bonyolult és szövevényes. Szó van itt Szlovákiába finomításra szállított kőolajról, onnan importált kőolajtermékről, s arról, hogy a bérmunka tavaly még fogyasztási adómentességet élvezett. Ugyanakkor a kiszállítottál nagyobb mennyiséget hoztak vissza Kordaxék. Aztán még rátették a kezüket az egri kábeltelevíziós hálózatra, kialakulóban van (vagy volt?) egy sajtóbirodalom építése, beszálltak a ringbe is, pontosabban a labdarúgópályák környékébe, hiszen nem egy sportágat és egyesületet szponzorálnak több tízmillió forinttal. Szóval, igazán bonyolult, napjainkra nagyon is jellemző ügyről van szó. Azért egy dolog nem fér a fejembe. Ézek a nagyhalak büntetlenül, évekig játsszák a maguk nem kisded játékait. Élnek (visszaélnek) vidáman és nagylábon, s ki tudja hová dugták el a százmilliókat, amelyek még az unokáiknak is gondtalan jövőt biztosítanak. Most, hogy a-nyomozóhatóságok felfedték a dolgokat, majd évekig eltart a vizsgálat, és csak a jó Isten a megmondhatója, mi lesz a büntetésük. A gyakorlat szerint megússzák egy enyhébb ítélettel. Vagy mégsem? B^toS-Magyaroíszá^^^J
