Kelet-Magyarország, 1995. március (52. évfolyam, 51-77. szám)
1995-03-06 / 55. szám
1995. március 6., hétfő HAZAI HOL-MI Kelet-Magyarországi 5 Bizalomépítés nyílt szóval Vélemények az együttgondolkodásról, együttdöntésről és felelősségvállalásról Györke László Nyírlugos (KM) — Sajátos, sok szempontból egyedi település Nyírlugos. A nagyközség azonban egyben mindenképpen hasonlít sorstársaihoz: deficites a költségvetése. Ha megkérdezzük az „utca emberét” bárhol a megyében, mi jut eszébe a helységnév hallatán: legtöbben a néhai állami gazdaságot említik. Nem csoda, hiszen a 60- as években kiadott Új Magyar Lexikon se mond többet. Kintjártam napján ülésezett éppen a képviselő-testület. A fő napirendi pont a költségvetés volt. Szinte természetes, hogy az ülés előtt néhány órával a beszélgetés fonala Hovánszki György polgármesterrel és Hancsicsák A/itó/y jegyzővel elsősorban e téma köré „gombolyodott”. Leosztás — Akárhogy csűrjük-csavarjuk, a költségvetési hiány több mint 27 millió forint — mondja Hovánszki György. Vajon felelőtlen döntéseket hozott az önkormányzat? Vajon tovább nyújtózkodott, mint ameddig a takarója ért? Túlköltekezett? Helytelenül mérte fel lehetőségeit? Ilyen és hasonló „vádakkal” szokták manapság illetni a csőd felé sodródó települési önkormányzatokat. Minden belemagyarázás nélkül álljanak itt a rideg számok! Az iskola működtetésére a normatív támogatás összege 13 millió 700 ezer forint (bevétel). A közalkalmazotti kötelező bér az iskolában és a napköziben 25 millió 400 ezer forint (kiadás). Az iskolaépület fenntartási költsége (tavalyi áron) mintegy 4 millió forint (kiadás). A kiadási oldalon tehát közel 30 millió forint, szemben a 13 millió 700 ezer forint „bevétellel”. — Csoda hát, ha három éve egy szemléltetőt nem tudunk venni az iskolának? — teszi hozzá Hancsicsák Mihály. Az óvodánál még kirívóbb a különbség. Hiszen ennek az intézménynek a „fejkvótája” 3 millió 547 ezer forint. Míg a kiadási oldalon összen 18 millió forint szerepel. A különbözete(ke)t az önkormányzatnak kell előteremteni. Az intézmények kihasználtsága jóval túl van a 80 százalékon. Sőt! Az óvodai hely gyakorlatilag messze alatta marad a tényleges igénynek. Az iskolában kellene még egy osztályterem. (Egy „apróság”: a normatív támogatás összege negyedik éve változatlan. A kötelező feladatok száma pedig állandóan gyarapszik, csak éppen a hozzájuk mellékelt pénznek van valahol mindig híja.) Vállalás Sajátosan alakult a gázberuházás a községben. Semmi különösebb gond nem lett volna, ha az akkor már „eladási listára kerülő” állami gazdaság gázellátásában nem kellett volna az önkormányzatnak szerepet „vállalnia”. Na, nem önszántából... Hiszen a TIGÁZ és az Ipari Minisztérium szerint mint (potenciális) nagy fogyasztót nem lehetett kihagyni a fejlesztésből a cserhágói telepet. Csakhogy az „ideiglenes gazda”, a felszámoló jogköre csupán a volt állami gazdaság eladására korlátozódott. (Miközben szétfolyt a vagyon jó része — állítják nemcsak a polgármesteri hivatalban.) — A lecke fel volt adva — emlékszik vissza Hovánszki György. — Hiszen, a telep gázberuházása amolyan „vendégfeladatként” jelentkezett, ami harmincmillió forinttal tette drágábbá a bemházást. Ezt a falu jól tudta, és a 45 ezer forintos csonkonkénti lakossági hozzájárulás mellett is a 70 százalékuk voksolt a gázra, 51 százalékuk pedig hajlandó volt rögtön fizetni a csonkért. Hogy hitelből vagy készpénzért, az most mellékes. Ilyen körülmények között vajon lett volna-e jogunk másként dönteni, mint a falu? Ha nincs a vendégfeladat, a beruházást hitel felvétele nélkül meg tudtuk volna valósítani. Csakhogy az állami gazdaság egészét tekintve még mindig rendezetlenek a tulajdonviszonyok. Magyarán: jelen pillanatban nincs kitől behajtani a pénzt. így aztán a hiteltörlesztés még az idén is az önkormányzat számláján „ketyeg”. — Naponta hallhatjuk, olvashatjuk, hogy egyik-másik önkormányzat a csőd szélére került — mondja a polgármester. — De vajon helyes-e az az általános vélemény, hogy az önkormányzatok rosszul gazdálkodnak? Nem lenne-e célszerűbb az egyedi megközelítés? Keresik a megoldást. Nem könnyű, hiszen a nadrágszíjösszehúzás ugyan kellőképpen népszerűtlen, ám egyedül nemigen üdvözítő. Nyilvánvaló: szükség lenne kiegészítő állami támogatásra, hiszen az önkormányzat nem saját hibájából került nehéz helyzetbe. Megoldás lenne még a hiteltörlesztések átütemezése. Az első tőlük függ, a két utóbbi nem. És az utóbbi kettő nyom többet a latba. — A vázolt helyzet azonban nem jelenti azt, hogy a napi kötelezettségeinek az önkormányzat nem tesz eleget — szögezi le Hovánszki György. Ötven százalék A nagyközségben — becslések szerint — mintegy 50 százalékos a munkanélküliség. Azért támaszkodunk becsült adatra, mert sokan nem vétetik magukat nyilvántartásba, ami még nehezebb helyzetbe hozza a települést. Magyarán: ezáltal még kevesebb a pénz. A jövedelempótlósok száma jelenleg 160, de év végére elérheti a 250-et. Naponta érkeznek újabb és újabb kérelmek. A közhangulat felől érdeklődöm. Meglep, amit a polgármester mond: — A közhangulat jónak mondható. Legalábbis ezt tapasztaltuk a február 20-án megtarott falugyűlésen. Talán éppen azért, mert a község mindezekkel a nehézségekkel tisztában van. És partner. Partner, mert mi is igyekszünk azok lenni. Nem dicsekvésképpen mondom, de nem sok település lehet a megyében, ahol a vízdíj 47 forint plusz áfa. Azért ennyi, mert az önkormányzaté. Az önkormányzat pedig a falué. Most osztottunk házhelyeket: 25 forintért négyzetméterét. Huszonkilenc első lakáshoz jutó család kapott tavaly átlag 90 ezer forint vissza nem térítendő támogatást. A költségvetés 29,2 százalékát fordítottuk a múlt évben szociálpolitikai célokra. Talán ezért is bízik a többség az önkormányzatban. Röviden Az ecsedi... ...uradalomhoz tartozott 1428-ban — az első írásos feljegyzés tanúsága szerint — Nyírlugos. Földesurai ekkor a Báthoryak voltak, majd a Károlyiak és a Patayak birtokolták. (KM) Stagnál... ...a lakosság száma Nyírlugoson az utóbbi öt évben. A 3173 állandó lakos mellett gyakorlatilag 4000 ember él itt. A hetvenes években viszont megközelítette a 4500-at. (KM) Sok család... ...azért nem tudja igénybe venni a lakásépítésnél a szociálpolitikai kedvezményt, mert a 35 százalékos önerőt nem tudják előteremteni. Az önkormányzat fontolgatja, hogy azt közösen megkísérlik öszszehozni. (KM) Háromszor... ...annyi vállalkozó tevékenykedik Nyírlugoson, mint 1990-ben. A 117 vállalkozó között nemcsak kereskedők és szolgáltatást végzők vannak, hanem árutermelők is. (KM) Zöldség-... ...és gyümölcstermesztéséről nevezetes Nyírlugos. Bár földjük még délnyírségi viszonylatban is gyenge, hiszen a legjobb parcellán sem több az értéke 6 aranykoronánál. (KM) A. Jobb, mint otthon Köszönjük szépen az ebédet A szerző felvétele Nyírlugos (KM) — A nagyközség szívében egy fehérre festett épület — akkora csak, mint egy átlagos családi ház — a kicsinyek birodalma. A táblán kívül csak néhány szabadtéri játék jelzi, hogy ez a község óvodája. Éppen ebédidő van. A gyerekeknek szemmel láthatóan ízlik a „kaja”, mert a tányérokon alig van maradék. O Finom volt-e az ebéd? Az egyik huncut szemű srác gondolkodás nélkül rávágja: — Jobb, mint otthon. OSzerettek ide járni? ' — Igen, nagyon — hallom innen is, onnan is. O Miért? — Mert itt vigyáznak ránk. — Mert mesélnek nekünk. Meg van videó is. — Sokat játszunk. — Itt minden tiszta. Ez utóbbi válasz kissé meglepő első hallásra. — Bár eléggé zsúfolt a óvoda — mondja később Dalanics Lászláné helyettes vezetőnő — a konyhánk korszerűen felszerelt. A ruhaneművel, egyéb óvodai kellékekkel túlzsúfolt folyosón az ebéd után élénk mozgás támad. Majd elcsendesedik minden: a csöppségek délutáni sziesztájukhoz készülődnek. — Évente csak két nyilvános rendezvényt tudunk itt szervezni, mert, sajnos, elég szűkösen vagyunk — folytatjuk a beszélgetést Dalanics Lászlónéval, aki egyébként a szabadságtelepi tagóvoda vezetője —, az anyák napját és az évzárót. Persze, zárt körben megtartjuk a Mikulást, a karácsonyt, a nemzeti ünnepet és a többi nevezetes napot is. De ezekre szülőket nem tudunk meghívni. Amióta a művelődési házból diszkó lett, leszűkültek a lehetőségek a nagy nyilvános rendezvények számára. Az önkormányzati buszszal néha elmegyünk a gyerekekkel kirándulni. Bábszínházban voltunk legutóbb. De a busz elsősorban az iskolásoké. Ahhoz, hogy a csöppségek világra csodálkozását segítsék, tehát egyre szűkösebbek a lehetőségek. Arról csak legfeljebb álmodozhatnak, hogy elmennek mondjuk az állatkertbe, vagy megnéznek egy-egy gyermekműsort akár a megyeszékhelyen. A szülők is egyre kevesebb pluszkiadást tudnak vállalni. A kicsinyek tanításában óriási szerepe van a játékosságnak. A játékossághoz viszont játékok kellenek. Sajnos, játékokban sem igazán gazdagok a nyírlugosi gyerekek. Még szerencse, hogy néhány helybeli vállalkozó, káefté segíti az óvodát. Nemcsak játékkal, hanem egyéb, drágább berendezésekkel is. Nagy szó, hogy van az óvodának tévéje, videója, zenegépe. Elég sok Nyírlugoson a háromgyermekes család. Ez öröm is, de gond is. Hiszen az óvoda mai „kapacitása” nem tudja teljes mértékben kielégíteni a jelenlegi igényeket. — Nagy szükség volna még egy csoportszobára — mondja Dalanics Lászlóné. — Ugyanis a 25-nél kisebb létszámú csoportokban lenne ideális a foglalkozás. Nálunk pedig mind a közép-, mind a nagycsoportosoknál jóval nagyobb ennél a létszám. Öröm az ürömben, hogy a szabadságtelepi tagóvodában az idén már átálltak a gázfűtésre. Ha hatnapi szelvényt (hétfő-szombat) kivágva március 15-ig beküld, akkor részt vesz heti ajándéksorsolásunkon. (Ezen könyvjutalmat, KM-előfizetést nyerhet.) Egyben jogot nyer a havi sorsoláson történő részvételre, amelyen a fődíj párizsi, illetve franciaországi társasutazás. Játékunk három hónapos. (E heti megfejtések a március 18-i számban.) Cím: Kelet-Magyarország Szerkesztősége 4400 Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3-5. X-eljen — nyerhet! Mikor alapították a francia főváros világhírű egyetemét a Sorbonne-t? m ms na 1522 □H 1871 A megfejtő neve: Címe: Megérdemlik Terefere az idősek klubjában Ők négyen maradtak itt egy kis tereferére A szerző felvétele Nyírlugos-Cserhágó (KM) — Alig egy hónapja rendezték be az egyik volt szolgálati lakásban Cserhágón Nyírlugos harmadik idősek napközi otthonát. A takaros épületen még nem jelzi tábla, mi célt szolgál. Már túl vannak az ebéden. Négyen — özv. Greskó Györgyné, Fekete Józsefné, özv. Danilla Mihcilyné, özv. Czimre Jánosáé — még ittmaradt egy kis „tereferére”, videózásra. — Nagyon kellett már ez az otthon, vagy minek nevezzem — mondj özv. Greskó Györgyné. — Áldja meg érte az isten a polgármesterünket, hogy gondolt ránk. Ezt ki ne tessék hagyni! Én harminchárom évet húztam le az állami gazdaságban. Három gyermekem közül csak egy maradt itt, egy Lúgoson él, egy meg Pesten. Az öt kis unokám a nagy öröm, de őket nem látom mindennap. Eléggé magunkra maradtunk, mi öregek, hát jó, hogy itt el tudunk beszélgetni. — Meg addig is, míg itt vagyunk, spórolunk a gázzal, villannyal — veszi át a szót özv. Danilla Mihályné. — Mert bizony nagy a rezsi, kicsi a nyugdíj. Huszonhat évig dolgoztam az állami gazdaság ládaüzemében szalagfűrészen. Leszázalékoltak, ráment az egészségem. Most meg alig van miből élni. Tizenháromezer forint a nyugdíjam, ebből 5000 forint OTP-t fizetek, havonta 1000 forint a villanyszámla, ugyanannyi a gázcsonkért a törlesztés, 700 a vízdíj, 1500 az ebéd, 2500 a gáz. Tessék csak összeadni! Es még örülhetünk, mert ha magam főzném az ebédet, biztos nem tudnám kihozni 1500 forintból egy hónapra. Özv. Czimre Jánosné is a ládaüzemben dolgozott 25 évet. Hasonló cipőben jár, mint a többiek. — Az a baj — mondja —, hogy már nem nagyon bírunk. Ott spórolunk hát, ahol tudunk, de ezt az örökös áremelést nem lehet kispórolni. Mert amit emelnek, azt másfélszeresére, a nyugdíjat meg ugye alig, azt is késve kapjuk meg. Mi már, ugye, nem vagyunk fiatalok, azért imádkozunk, hogy meg ne betegedjünk. Mert akkor nincs tovább. Beszélgetőtársaim között egyedül Fekete Józsefné nem özvegy. Öt évig ő is „ládás” volt. — Azért is jó idejönni — mondja —, mert itt legalább kigőzölöm a fejem. Ezen aztán mindnyájan jót nevetnek. Vámosáé Pusztai Agnes és Berna Julianna a ház „gazdái”, ők gondoskodnak arról, hogy itt minden rendben legyen. És hogy idejében megkapják azok az idős emberek is az ebédet, akiknek már hosszú az út idáig, vagy éppen gyengélkednek. — Sajnos ez a kis település nagyon elöregedett — mondják. — Ezért is volt nagyon fontos, hogy megnyíljon az idősek klubja. Harminckilencen járnak ide több-kevesebb rendszerességgel. Mert bizony vannak, akinek házhoz visszük az ebédet, esetleg gondozásra szorulnak.
