Kelet-Magyarország, 1995. március (52. évfolyam, 51-77. szám)
1995-03-06 / 55. szám
1995. március 6., hétfő HATTER Vállalkozási vesződségek Szinte minden ügyet Nyíregyházán vagy Budapesten lehet elintézni Orémus Kálmán Nyírmada (KM) — Köztudott, hogy a munkanélküliség fokozottan sújtja a falun élőket, már csak azért is, mert a nagyvállalatok a leépítések során elsősorban az ingázókat küldték el. A munkanélküliek közül sokan próbálkoznak a vállalkozással. Ám vállalkozni még egy nagyközségben sem könnyű. A több mint négyezer lakosú Nyírmada valamikor szebb napokat is látott, a múlt században például egyik kereskedelmi központja volt a vidéknek. Később azonban ez a fejlődés megtört, bár a legutóbbi évtizedek során itt is létrejöttek kisebb termelőegységek. Aztán ezek többsége is megszűnt, s a település lakosságának jelentős hányada munka nélkül maradt. Pénz nélkül — Természetesen enyhítené a gondokat a vállalkozások bővülése, de ezt egyszerűen képtelenek vagyunk támogatni, mert a többihez hasonlóan a mi önkormányzatunk anyagi helyzete is katasztrofális — mondja szomorúan Kása Barnabás,, a település polgármestere. — Lassan már az intézmények működtetése is veszélybe került, pedig ezer más helyre is kellene a pénz. Mint megtudom, még a Baktalórántházán létrejött Primom-iroda létrehozásába is csak úgy tudtak beszállni, hogy egy részvénytársaság kifizette az önkormányzat helyett a hozzájárulást. Mivel néhány vállalkozó a vásárosnaményi iroda szolgáltatásait vette igénybe, most ez is kéri a hozzájárulást, de arról szó sem lehet, hogy két helyre fizessenek. Nyilvánvaló, hogy az önkormányzat elsősorban az infrastruktúra fejlesztésével támogathatja a vállalkozókat. Közelebb Nyírbátor (KM) — Ma nyitja meg a térség mezőgazdasági termelői előtt kapuit Nyírbátorban az Agroker Rt. Regionális Központja. A hagyományosan mezőgazdasági termelőeszközök kereskedelmével foglalkozó nyíregyházi cég tavaly vásárolta meg a délnyírségi város volt zöldérttelepét. Itt először a hűtőházat beüzemelve, már ősszel 600 tonna étkezési almát tárolt be saját kockázatra, de igénybevették kistermelői csoportok is a hűtőház kínálta bértárolási lehetőségeket. Az elmúlt hónapok során kihasználva a telep adottságait, teljeskörűvé tették a szolgáltatásokat. Elvégezve a szükséges átalakításokat diszkont áruházat hoztak létre, amelyet a nyíregyházihoz hasonló árukészlettel töltöttek fel. A most megnyílt nyírbátori regionális Agroker-központ lehetővé teszi a környék településein lakó gazdálkodóknak, hogy kevesebb fáradsággal és főként kisebb útiköltséggel szerezhessék be mindazokat a termelőeszközöket, amelyekért eddig Nyíregyházára kellett utazniuk. Az élelmiszerüzlet és a vasbolt, melyek a sütőüzemmel egy épületben kaptak helyet Ezen a téren — a pénzszűke ellenére is — történt az utóbbi időben bizonyos előrelépés. Több mint négy kilométer utat építettek, lezajlott a gázberuházás, a településen mintegy 120 telefonvonal működik. Ez utóbbival kapcsolatban azonban újabb gondok merültek fel, mert bár a telefonhálózat fejlesztését a MATÁV az idei évre ígérte, úgy tűnik, ez csak jövőre valósul meg. Stagnálás Ezek után nem meglepő, hogy — mint Tamási Zoltán igazgatási előadó elmondja — Nyírmadán egy ideje stagnál a vállalkozások száma. Ezek többsége kereskedelmi jellegű. Sokan foglalkoznak mezőgazdasággal is, de közülük kevesen váltották ki a vállalkozói engedélyt, inkább egyéni gazdálkodóként tevékenykednek. Örvendetes viszont, hogy kialakult egy bizonyos versenyhelyzet, melynek következtében javult azi ellátás. Hat-hét évvel ezelőtt sokan panaszkodtak a kenyér minőségére. Miután azonban helyben beindult egy sütőüzem és a környéken több hasonló vállalkozás is működik, ez a probléma megoldódott. Az igazsághoz tartozik, hogy régebben már működött a településen egy sütőüzem, mely a vásárosnaményi kenyérgyárhoz tartozott, ám ezt felszámolták. Az épületet a későbbiekben sok egyéb célra hasznosították. Aztán az Eviker Kft. megvásárolta a tanácstól és újra sütőzemet hozott létre, majd kibővítette és nyitott egy élelmiszerüzletet, valamit egy vasboltot is. Távolságok De ezt már Erdélyi Sándortól, a kft. ügyvezető igazgatójától tudom meg. Miként azt is, hogy bár az üzem valós fogyasztói igényeket elégít ki, kezdettől fogva érzik a „vidék” hátrányát. Először még telefon sem volt, ezért kénytelenek voltak rádiótelefont vásárolni. Ám az eldugottabb falvakkal még így is csak úgy tudnak állandó kapcsolatot tartani, hogy a kenyérszállítók A szerző felvétele személyesen veszik fel a rendeléseket. A nagyobb dolgokat különben is csak Nyíregyházán vagy Budapesten lehet elintézni, ami rengeteg pénzbe, időbe és energiába kerül. Sokkal több a gépkocsifutás is, mint a városi cégeknél, mert nagyobbak a távolságok. A járművek szervizelését azonban helyben lehetetlen megoldani. Pedig a kenyérszállító autók reggel négykor indulnak, amikor télen a mellékutakról még senki sem tisztította el a havat. Egyes félreeső településeken nyáron is kritikán aluliak az útviszonyok és állandó gondot jelent a járművek karbantartása. Úgyszintén problémát jelent a szakemberhiány. A környéken számos pékség alakult, ezért kevés a pék. Ezen úgy próbálnak segíteni, hogy tanulókat is foglalkoztatnak. Jelenleg több mint harmincán dolgoznak a cégnél, valamint kilencen sajátítják a sütőipari és kereskedelmi fertályokat. Ez pedig feltétlenül biztatást jelent a jövőre nézve. Almomban ért volna a halál, ha nincs a kiskutyám. Ugatott, cibálta a hálóköntösöm, vonyított, amíg fel nem ébredtem. Már akkor vágni lehetett a füstöt, lángokban állt a lakás, futottam a szomszédba, telefonálni a tűzoltóknak. Jöttek is, de addig elégtek a ruháim, az irataim, sok minden. De én, hála a kiskutyámnak, életben maradtam... Régi ismerősöm, az idős férfi mesélte a szerinte csodával határos életben maradását. O maga sem tudja, miért éppen gyertyafény mellett olvasgatott akkor este. Talán ilyen volt a hangulata. Nem az árammal akart spórolni, nem is valamilyen vallásos áhítat kerítette hatalmába. Tény, hogy miközben elbóbiskolt, az ágyban, a gyertya csonkig égett. Az apró gyufaszálak, a szekrényen lévő újságok hamar tüzet fogtak. O pedig békésen aludt. Talán még álmodott is. De azon az estén úgy látszik, szép álma volt. Nem gyötörték a szörnyű emlékek, amelyektől jó ötven év után sem igen tud szabadulni az ember. — Evekig álmodtam azt, hogy kivégeztek. Sőt, ott voltam a saját temetésemen. Annyi rettenetes dolgot láttam és átéltem a koncentrációs táborban, ahol a szüleim Kíméletes lángok és a testvéreim meghaltak, hogy életem végéig kísértenek álmomban. De azon az estén úgy látszik elkerültek a rossz álmok. így történhetett, hogy mélyen, igen mélyen elaludtam, megfeledkeztem az égő gyertyáról... Most már mosolyogva idézi fel a történteket, mintha igazában ez lett volna élete legnagyobb drámája, nem pedig a dachaubeli haláltábor, s ahol a hírhedt Eichmannal is találkozott, az emberekkel kísérletező orvos// hóhérral. O is kapott néhány injekciót, aztán annyira beteg lett, hogy kivonták a kísérletből. Később a krematóriumba osztották be, de még a bevetés előtt olyan lázas lett, hogy karanténba vitték. Végül egy hadiüzemben kötött ki, ahol ki kellett tanulni a vasesztergályos szakmát. Belga, francia, holland foglyokkal dolgozott együtt. Egy alkalommal tűz ütött ki a gyárban... — Akkor is megúsztam — folytatta kesernyés cinizmussal a tűzzel való nem akármilyen kalandjának felidézését. —Na nem a tűz halált, az éppen nem fenyegetett annyira, hanem a tizedelést. A táborparancsnok megtizedeltette a foglyokat, a nőket sem kímélték. Szabotázsnak vélték a tüzet, minthogy később megtudtam, valóban az is volt. De igen nagy ára volt a szinte öngyilkos lépésnek, több mint száz embert végeztek ki a nácik... Szégyellősen szinte elharapta a mondat végét, mint aki azon kapja magát, hogy csak fecseg, sajnáltaim akarja magát. Mint aki saját magának is kemény bírája, rendre is utasította magát, így fejezte be a történetet. — Nem az életem rémségeivel akartam én traktálni, hanem erről az átkozott tűzről beszéltem. Mert maga is úgy gondolja talán, nem lett volna igazságos így ágyban, párnák között halni meg, egy gyertya miatt, amikor annyiszor megkísértett a halál. Még meg akarom látni a kisunokám Svédországban. Aztán még sokáig akarok élni. Elvégre csak hetven éves vagyok. De a kiskutyámat nagyon megsirattam. Mint egy embert. Néhány napja ugyanis elütötte a kocsi és elpusztult. Én életben maradtam, ő elment. Nagyon hiányzik... Visszaköszönés Balogh József ég lecsengett az a felháborodás-hullám, A V ami a világkiállítás elmaradásáról szóló döntést követte. Már akár feledésbe is merülhetett volna a dolog, ha most nem halljuk a viszszaköszönést: a Békési László volt pénzügyminiszter és Demszky Gábor főpolgármester között született tavalyi megállapodás értelmében a kormány fizeti ki azt a 10,7 milliárd forint értékű hitelt, amelyet a főváros vesz fel annak érdekében, hogy folytatni tudja a budai tömegközlekedési fejlesztések kivitelezését. A megegyezésre csütörtökön a kormány is igent mondott, így folytatódhat a dél-budai térség exporelációjú fejlesztése, amelyről a kabinet vita nélkül egyhangúlag döntött. íme Demszky Gábor nagy trükkje. Akkor, amikor a világkiállítás megrendezéséről volt szó, hallani sem akart róla — és az SZDSZ- nek is az volt a véleménye, hogy erre nincs az országnak pénze—, 5 lám most kiderül, hogy mégis van. Kiderül, hogy nem a főváros költségvetéséből kell összekuporgatni a világkiállítással összefüggő fejlesztés forintjait, hanem a kormány fizeti, de akkor sem maradnak el a fejlesztések. Folytatják a lágymányosi híd és a hozzá kapcsolódó úthálózat, az 5-ös út bevezető szakaszának, a 6-os főút folytatásának, a csepeli ivóvíztisztító kiépítésének és egyéb dél-budai fejlesztések kivitelezését, valamint a Péteify utcai kórház rekonstrukcióját. Kétségtelen, furcsa látvány volna elkezdett, s félbehagyott beruházásokat nézni akár Dél-Budán, akár az ország más területein is, ám ez akkor is közismert volt, amikor az expo leszavazása történt. De már akkor biztosra vehette a főváros vezetése, hogy a kormány nem hagyja őket cserben, s mivel itt az államalapítás 1100. évfordulója, expo nélkül is folytatódnak, s be is fejeződnek a beruházások. Csak épp az expo bevétele marad el. Te Lala! Ha már így padlóközelben vagyunk, nem sakkoznánk egyet Ferter János rajza Lassan kopik a tű Máthé Csaba A jelenlegi vállalkozók, cégvezetők többsége még emlékszik a szigorúan ellenőrzött piacokra, amelyekre illetéktelennek tilos volt betörni, a meghatározott demarkációs vonalakra, amelyeket alig lehetett átlépni. Éz a lemez már rég lejárt, az újabb kérdés a úgy hangzik: a megyebeli cégek, önkormányzatok miért más megyékből és a fővárosból vásárolják azokat a termékeket, amelyeket ugyanolyan minőségben, nagyjából ugyanazon az áron helyben gyárthatók? A helyzet valóban fordított, hiszen úgymond a piac teljesen szabad, mindenki ott adja el a portékáját, ahol tudja és ahol fizetnek érte, még akkor is ha mondjuk egy győri cégnek tegyük fel épp Záhonyban kell kikötnie, de ugyanez érvényes fordítva is. Ezek szerint teljesen kiveszett volna belőlünk a patriotizmus, nem érdekelne bennünket az, hogy ha már vásárolunk, akkor a megyei cég termékét vegyük, így segítve boldogulását? Úgy érzem nem igazán erről van szó, hiszen nagyon sok visszajelzést kapunk arról, hogy a csomagolásában, megjelenítésében, összetételében két ugyanazon termék közül a többség a megyeit választja-A különbség sokszor inkább az ismertségben, a megfelelő marketing- és reklámmunkában, a cég imázsának megteremtésében rejlik. Amíg a választék az egynél befejeződött, addig eszi, nem eszi nem kap mást alapon nem kellett úgymond megdolgozni a vevőt. Manapság amikor ugyanazon terméket hatan kínálják, akkor nem elég csak a vevők patriotizmusára hagyatkozni. Pláne akkor, ha nem filléres, hanem százmilliós megrendelésekről van szó. Gondoljunk csak a megyei építkezésekre, gázberuházásokra, csatornamunkákra, amelyeket érdekes módon néhány megyei cég például a fővárosban, vagy a tiszántúli megyékben végez. Idehaza lobbyzgatunk, tárgyalgatunk, még eleresztünk egy telefont, aztán hagyjuk, hogy más elvigye a megrendelést az orrunk elől. Az új lemez forog, pedig a tű lassan már elkopik rajta. IPálf Géza tárcája 'ií .\v,I .................................................................................................................................................................M
