Kelet-Magyarország, 1995. március (52. évfolyam, 51-77. szám)
1995-03-04 / 54. szám
1995• március 4., szombat Mi, nők az autó volánjánál Gázpedál, kuplung, kőfal, bicikli, csokoládé — és hasonló borzalmak rZ" '■> A £88888888 88$ 38 88883888888 88 K Bartha Andrea, Cservényák Katalin, Gyüre Ágnes. y x ...és akkor jött a kőfal. Na nem ám lassan, fokozatosan, hanem vészes sebességgel. Azt ugyanis még az oktató sem gondolta komolyan, hogyha életemben először volán mögé ülök, az lesz az első dolgom, hogy teljes testsúllyal ránehezedek a gázpedálra. Mikor aztán az utolsó előtti pillanatban mégis elkerültük az ütközést, s egy biztos, kőfalmentes helyen megálltunk, oktatóm döbbenettel vegyes kíváncsisággal érdeklődte meg, mi okból nyomtam tövig azt a pedált? A szívdobogás elmúltával rám került a csodálkozás sora: miért, hát nem ezt tanultuk kuplungnak? * * * . Csak úgy sugároztam a büszkeségtől és a boldogságtól: megdicsért a vizsgabiztos a gyakorlati vizsga közben! Itt már nagy baj nem lehet, gondoltam, s valamit lazítottam a kormány görcsös markolásán, sőt, még egy hálásnak szánt félmosolyt is megkockáztattam, úgy valamerre, az ő vélt irányában. Ez lett a vesztem. Közben ugyanis zöldre váltott a lámpa, s ahogy önbizalommal telt kebellel megindultam, kicsit túlméreteztem a nagyívben kanyarodást, s félkerékkel úgy hajtottam fel az útpadkára, hogy a szép szál vizsgabiztos teljes erővel beütötte a fejét a kocsi mennyezetébe. Mondanom sem kell, mi lett a vizsga eredménye... * * * Pedig én igazán nagyon akartam. Korengedménnyel, pályaalkalmassági vizsgálat után kezdtem neki a tanfolyamnak — már akkor gyanakodhattam volna, az első PÁV reflexvizsgálatai ugyanis nem sikerültek, így meg kellett ismételni. A KRESZ- és a műszaki vizsgán azután első nekifutásra átmentem, s amikor kézhez kaptam végre a jogosítványt, nem volt nálam boldogabb ember a városban. Tudásom egész odáig terjedt, hogy a rekkenő melegben, kora délutánonként levezettem az autót a ház előtti felső parkolóból az alsóba, mert arra hamarabb árnyékot vetett az épület. Azóta még csak tizennégy év telt el, s legalább százötven kilométer vezetés áll mögöttem — ebből vagy ötvenet az említett parkolóban tettem néhány nyár alatt az autóba! * * * Ha nekem valaki öt évvel ezelőtt azt mondja, hogy még abban az esztendőben jogosítványt szerzek, gondolkodás nélkül lehülyézem. S joggal, mert: volt egy jó biciklim, két ép lábam, buszbérletem és kétszáz taxi a városban. Amikor pedig szóba hozták a dolgot — mármint azt, hogy csak le kéne már vizsgázni —, végső érvem mindig az volt: van elég tökéletlen női vezető az országban, nem biztos, hogy én vagyok a következő, akit nem tud nélkülözni a forgalom. Ez mindig hatott. Aztán egyszer — már nem is emlékszem, miért — nagyon megharagudtam a biciklimre, s amíg a bilincslakattal bíbelődtem, félhangosan motyorogtam neki: „az lesz a vége, hogy eladlak!” Mit ad isten? Valaki megszólalt a hátam mögött: — Eladod? Mennyiért? Mit lehetett erre felelni? Eladtam. Az árából pedig hirtelen felindulásból befizettem az első részletet egy autóvezetői tanfolyamra. Csodák csodájára elsőre átmentem minden vizsgán. Eleinte azonban érdekes módon mégsem az iskolában tanultaknak vettem hasznát. Kocsim vagy nem akarta, vagy nem tudta megszokni, hogy nő vezeti, minduntalan lerobbant, s akkor érezte magát a legnagyobb biztonságban, ha egy férfi vezette autó mögött — vontatókötél végén imbolyogva tette meg a hazáig vezető utat. Cégünk egyetlen és pótolhatatlan gépkocsivezetője — miután egy elnyűhetetlen vontatókötéllel ajándékozott meg — még hónapokig úgy engedett el vidékre, hogy ha én megyek, akkor ő marad, s majd szóljak telefonon, hová jöhet értem. * * * Szerintem minden KRESZ-órára járó ember rémálmai közé tartoznak azok a tesztkérdések, amikben a villamos szerepel. Mert kezdetben igen bonyolultnak tűnő szabályok vonatkoznak rá. Mikor tekinthető a villamospálya az úttest részének? Hogyan szabad ráhajtani? Elsőbbséget kelle adnunk e sárga kocsikígyónak, ha a kereszteződésbe balról érkezik? Szóval, e vezetékes csattogó különcködései nagyon fárasztóak tudnak lenni. Éppen ezért: amikor a vizsgán kiosztották a lapokat, első dolgom volt megnézni: sok-e bennük a napsugárszín? Bizony, sok volt. Úgyhogy majdnem elszállt minden reményem. A kitöltés során azonban kiderült: sok helyen csak a lámpa világlik sárgán, meg a különösen veszélyes helyet és kerékpársávot jelző útborkolati jel. így hát a vizsgán átmentem. De a villamost azóta sem szeretem. * * * Apropó, KRESZ-vizsga. Egy ismerősöm vitt be magával egy tábla tejcsokit, mert valahol azt olvasta, az hamar lebomlik, és serkenti az agyműködést. Mikor valahol elakadt, mindig tört egy kockányit. Persze, a halálos csendben mindenki megrándult az ezüstpapír zizegésére. A vizsgabiztos úr is. Már sokadszorra ismétlődött az eset, és a feszültségtől majdnem szikrák csapódtak ki a levegőben. Ekkor barátnőm gondolt egyet, a maradék édességet az őt már egészen közelről figyelő, meglett férfi elé nyújtotta, és angyali hangon megkérdezte: Tetszik kérni? * * * A társakból fergeteges bruhaházás formájában tört ki a nevetés, és legalább fél percig tartott. Ez az eset is sikeres vizsgával végződött. Úgy látszik, hatott a csoki. Harasztosi Pál illusztrációja Egy hajszálon hetven mákszem A Guiness rekordjait dönti • Nem nagy ördöngösség, mindenki képes erre Páll Csilla A mindennapok egyhangúságát ritkán váltja fel a hétköznapitól merőben eltérő dolog. Üdítőleg hat(hat) olyasvalakivel találkozni, aki mást (is) csinál, mint a nagy átlag, kizökkent bennünket a megszokott kerékvágásból. Nemrégiben futottam össze egy ilyen „csodabogárral”. Kíváncsiságból már sokan ütötték fel a Guiness rekordok könyvét. Azonban keveseknek jutott eszébe, hogy egyik-másik csúcsot meg is döntsék, Galgóczi Zsolt budapesti fiatalember erre vállalkozott. Általános iskolásként figyelt fel arra, hogy „jobban lát”, mint osztálytársai. Szerinte mindenkiben megvan ez a képesség, csak sokan nem tudnak róla és nincs elég türelmük próbára tenni magukon. Hogy bebizonyítsa társainak különleges tudását, először fogadásból azzal próbálkozott, hogy egy négyzetrácsos füzet egy négyzetébe írja a Kartográfiai Vállalat nevét. Nagyítón át vizsgálták barátai az irományt, így bizonyosodtak meg arról, hogy vesztettek. A középiskolás évek alatt tovább kísérletezgetett. A magyar „ginisz” megjelenését követően, pedig tudatosan törekedett arra, hogy megdöntse a világ különböző pontjain felállított rekordokat. Érdekes dologra lett figyelmes: egy indiai férfi egy rizsszemre közel ötven ország nevét írta fel. Kíváncsiságból kipróbálta, neki kereken ötvenet sikerült rávésni a rizsre. (Azóta már hatvanra javította a saját maga által felállított rekordot). Nem mindegy, hogy milyen alapanyagot használunk. (Indiában közel E műben vált híressé Galgóczi Zsolt ötven fajtát tartanak nyilván.) Magyarországon a fényezett rizs erre kiválóan alkalmas. Gondosan választotta ki az országokat, a problémát az okozta, hogy angolul az ország szó kevesebb betűből áll, mint anyanyelvűnkben. A következő „ginisz”-csúcsa: hetven mákszemet fűzött fel egy hajszálra. Zsolt szerint nem nagy ördöngösség. Ha jobban megvizsgáljuk a mák felületét, láthatjuk, hogy olyan, mint egy kráterekkel teli Hold. Ez könnyíti meg a munkát. A hajszál egyik végére ragasztó pöttyöt tett, hogy le ne csússzanak szemek. Előszeretettel hajtogat apró, kétkéményes papírhajókat. A legkisebb, amit eddig sikerült hajtania: 1,5 mm hosszú, 0,7 mm magas és 0,5 mm széles volt. A távolvasás magyarországi rekordját is ő tartja. Másfél méterről folyamatosan olvas bármilyen apróbetűs napilapot. Mikor arról faggattam, rekordjait hogyan hozta a Guiness hazai szerkesztőinek tudomására, mosolyog. Megnézte a kiadványban a szerkesztőség címét és magával vitte a korábban elkészített munkáit. Egyet a helyszínen le is ellenőriztek. Nagyon bosszantja néhány rekord, ha lesz ideje, biztosan megdönti majd. Az általa felállított csúcsok egyikét-másikát is szeretné javítani. Most mindennél fontosabb számára a felvételi. Jó néhány évet kihagyott az érettségi után, a saját kárán tanulta meg, hogy muszáj továbbtanulni. Diploma nélkül napjainkban nehéz érvényesülni. Mindig is a földrajz vonzotta, ezért jelentkezett az ELTE földrajz szakára. Az Eötvösön nem szóban kell számot adnia tudásáról, ez azért fontos számára, mert írásban jobban teljesít. Reméli, hogy egyetemi évei alatt több időt tud majd szentelni hobbijának. RITMUS Touradagolás ’95 Jávor Andrea A fent említett elnevezés két őrületesen jó, fiatal rockcsapat, a Southern Special és a Blackout turnéját takarja. A közelmúltban a nyíregyházi Open Doors zenei klubban is fellépett a két együttes. A Blackout kezdett. A két zenekar közötti jóbarátság miatt választották a Sutterek előzenekaruknak ezt az együttest. Sok rajongó örült, hogy élőben is láthatta a zenészeket: Kowalsky (ének), Andrics László (baszszusgitár), Csányi Szabolcs (gitár), Csányi Zoltán (dob). Kowa „elborult” szövegei jók, zenésztársai kitűnő játékukkal fantasztikussá varázsolták az összhatást. Öröm nézni a fiúkat, mennyire átélik zenéjüket. Fiatalok, szimpatikusak, és legfőképpen nagyon jól játszanak. Ennek ellenére nincs kiadójuk, szponzoruk. Legutóbbi kazettájuk Fekete kék címmel zenekari kiadásban jelent meg. Már tervezik a harmadik albumot, valamint turnét a Wellingtonnal és a Tankcsapdával. Címük: Blackout, 7604. Pécs, Pf. 6. A főzenekar, a Southern Special (Sutterek) is kitett magáért. Huszti Béci (ének), Wasco (gitár), Csiga (gitár), Laló (basszusgitár) és Kisbéci (dob) szintén nagyon élvezte azt, amit csinált. Hallhattunk dalokat a következő albumról is, amelyet majd a turné után fognak felvenni. A Ne fogadjon senki rám! című bemutatkozó albumukhoz képest a második lemezük természetesen más lesz, de biztos, hogy hasonlóan jó, sőt! Német Lojzi hangmérnökkel veszik fel, őszre várható a megjelenés. A Southern Special címe: 1327. Budapest, Pf: 101. KONCERT Márciusban is sok jó programmmal várja a fiatalokat Nyíregyházán az Open Doors zenei klub. Március 4- én este a PB rádió farsangi bálja ígér kellemes szórakozást, közreműködik a Hétfő Este Blues Band, a Texas, a Jégtörők együttes. A nőkről sem feledkezett meg a zenei klub, március 7-én 21 órától nőnapi buli lesz Hevesi Tamással. GONDOLKODÓ A múlt heti rejtvényünk megfejtéséért könyvjutalmat nyert Nagy Judit sonkádi olvasónk. A mai feladványunkat és a kisorsolandó jutalomkönyvet (A vadászat barátja) ismét a Tapsi rejtvénymagazintól kaptuk. Feladat: Válasszátok ki: a hurkok közül melyikből lesz csomó, ha a zsinór két végét meghúzzuk! Napkelet • A KM hét végi melléklete
