Kelet-Magyarország, 1995. március (52. évfolyam, 51-77. szám)

1995-03-04 / 54. szám

1995. március 4., szombat Fejlesztésre hat százalék Erején felül vállalt Nyíregyháza városa az F kategóriás kifizetésekkel Cservenyák Katalin Nyíregyháza (KM) — Ta­valy december végén hagyta jóvá az országgyűlés az 1995-ös költségvetést, s bár az önkormányzatok gazdál­kodásában ebben az évben alapvető változás nem követ­kezett be, egyre több telepü­lést fenyeget a csőd veszélye. Mi a helyzet a megyeszékhe­lyen, amelynek költségveté­sét legutóbbi ülésén alkotta meg a képviselő-testület? A részletekről László Géza gazdasági irodavezetőtől érdeklődtünk. □ A januári közgyűlésen még 6,5 milliárd forinttal számolt a költségvetés, legutóbb viszont már 7,25 milliárddal. Honnan a különbség? — A pénzügyi szabályozás továbbra is forrásszabályozás­ra és alapvetően a normatív ál­lami hozzájárulások rendsze­rére épül. Nyíregyháza életé­ben alapvető változás a szemé­lyi jövedelemadóból való ré­szesedés 30-ról 35 százalékra emelése, a normatív állami hozzájárulásokon belül pedig a szociálpolitikai feladatokra szánt támogatás csökkenése, valamint a lakásgazdálkodás­sal összefüggő támogatások emelkedése. Ezek együttes ha­tása 81 millió forinttal növelte a város lehetőségeit. Kedve­zőtlenül érintette viszont az, hogy az egészséges ivóvíz-el­látásra benyújtott pályázatok­kal idén nem sikerült forrást szereznünk, mivel ezt a támo­gatást felfüggesztették. A megnövekedett feladatok azt eredményezik, hogy a saját forrásokra nagyobb arányban kell támaszkodnunk. Több és kevesebb A költségvetés tárgyalásának első fordulójában még 6,5 mil­liárd forinttal számoltunk, mert nem ismertük a pedagó­gus F-es kifizetésekkel tényle­gesen jelentkező többletter­heket. A peres és nem peres F- es kifizetésekkel kapcsolatos felmérések elkészülte után több, mint hétszázmillió forint hiány mutatkozott. Mindezek azt eredményezték, hogy a ko­rábban elhatározott célkitű­zéseket: a város és az intéz­ményhálózat racionális műkö­dési feltételeinek biztosítása, a fizetési és hitelképesség meg­őrzése, a szabályozó rendszer­ben rejlő lehetőségek maximá­lis kihasználása, az infrastruk­turális ellátás feszültségeinek további mérséklése, az áthúzó­dó beruházások befejezése (zeneiskola, 170 férőhelyes di­ákotthon) feladatait szem előtt tartva újabb forrásokat kellett feltárni, bevonni, és feladato­kat elhagyni. Ez elsősorban a kommunális, szociális ellátás­ra, hivatali igazgatási fel­adatokra, tervezett kiadások csökkentésével járt. így a feb­ruár 27-i közgyűlés elé már 7,234 bevétellel terjesztettük a költségvetést. Ebből 300 mil­lió forint a hitel, melynek két­harmada a működést szolgálja. □ Mire futja az idén? — A költségvetéssel szem­ben támasztott igények jóval meghaladták a számba vehető forrásokat. A város nem képes a meglévő intézményi struk­túrát finanszírozni, így a ke­retszámok kimunkálása során a bér és tb-költségeket csak 90 százalékban tudja fedezni. Az intézményi dologi kiadások 22,3 százalékkal nőttek. Hangsúlyozni szeretném: a város erején felül vállalt ak­kor, amikor az F-es kifizetések többletterhét magára vállalta. Összességében a működésre a költségvetés 83,3 százalékát kell fordítani. Fejlesztésre mindössze 6,3 százalék jut. Ennek egy része a folyamat­ban lévő beruházások befeje­zéséhez szükséges, 10 millió forintot terveztünk egészségü­gyi gép, műszer, 8 milliót szá­mítástechnikai eszközök be­szerzésére, és 80 milliót a la­kossági magánerős út-, köz­műépítések támogatására. Egy ilyen rossz infrastruktúrájú városban az éves költségvetés legalább 12-15 százalékát kel­lene fejlesztésre fordítani. Új beruházás idén nem lesz, de az úthálózat javítására, felújítási és rekonstrukciós munkák el­végzésére van lehetőség. Átvilágítások Az intézményi szférában a működéshez szükséges forrá­sokat — a bér kivételével — teljes mértékben biztosítottuk, de a bér és tb-előirányzatoknál így is jelentkezik 290 millió forint hiány, amit az intézmé­nyi feladatok racionalizálásá­val, esetleges újabb feladatok elhagyásával, vagy hitelfelvé­tellel lehet pótolni. Q Ezek szerint ismét meg­kezdődnek az átvilágítások? — Igen, alapvető célkitűzé­seink között szerepel, hogy az önkormányzat teherbíró ké­pességéhez igazodó intézmé­nyi struktúrát alakítsunk ki. Q Ez azt jelentené, hogy in­tézményeink pazarló gazdál­kodást folytatnak? — Tágabban értelmezve igen. Nyíregyházán egy közal­kalmazottra átlagosan 6,1 ellá­tott jut. Konkrétabban: egy al­kalmazottra a bölcsődékben 2,3 gyerek, a szociális ottho­nokban 2,5 ellátott, az általá­nos iskolákban pedig 2,9-7,9 tanuló jut. Ez az állapot tart­hatatlan, amit alátámaszt még az is, hogy rendkívül magasak a gyermekintézményekben az egy főre jutó kiadások. □ Számítanunk kell intéz­ménybezárásra, létszám-leépí­tésre? — Igen. Elodázhatatlan fel­adat az intézményi felülvizs­gálat, a pótköltségvetés be­nyújtásáig ezt el kell végezni. Q Az egyre jobban elsze­gényedő rétegek segítésére mennyit fordít idén az önkor­mányzat? — Szociális kiadásokra 545 millió forintot terveztünk, ami 65 millióval több, mint tavaly. A szociális helyzet romlását is figyelembe véve úgy ítéljük meg, hogy ez az összeg elég lesz a probléma kezelésére. Rendszeres és rendkívüli szo­ciális segélyekre 201 millió, munkanélküliek jövedelem­­pótlá támogatására 150 millió, lakásfenntartási támogatásra 75 millió forint áll rendelke­zésre. Külön céltartalékot (6,7 millió forintot) is képzett a vá­ros, amiből a szociális felada­tokra pályázhatnak szociális tevékenységet végző egyesü­letek, alapítványok, karitatív szervezetek. Nyugdíjasok boltja A nyugdíjasok boltja 1,3 mil­liós támogatást kap, a kül­területen élők közlekedési tá­mogatására (a Volán tarifa­­emelése miatt) 5 millió forin­tot fordítunk, lakossági ener­giakompenzációra 10 millió forintot terveztünk. Az első la­káshoz jutók „kerete” 89 mil­lió forint, s a fejlesztési kiadá­sok között 36 millió forintot szánunk bérlakásépítés elő­készítésére és önkormányzati értékesítésű lakások építésére. Ezen túlmenően tízmillió fo­rintot fordít még a város jó műszaki állapotú személyi tu­lajdonú lakások felvásárlásá­ra, amelyeket bérlakásként hasznosít. Y j alami olyasmi történt \/ az aprócska beregi fa­ir luban, mint amit va­lamikor újságíró iskolában tanítottak a nagy öregek, mondván, nem az a szenzáció, ha a kutya megharapja a pos­tást, hanem az, ha a postás harapja meg a kutyát. A csöpp faluban ahol még azt is tudják az emberek egymásról, ki mit álmodott az éjjel, mindenki az öreg Kelemenék utazásának drukkolt. Nem akárhová, nem a megyeszékhelyre, nem a fő­városba, hanem a tengeren­túlra készült az idős házaspár, az egyik kanadai városba, ahol a feleség testvére él. Rég érlelődött már az utazás, de Kelemenék nemigen mertek beszélni róla. Hátha csak álom az egész, hátha az utol­só percben elszáll minden és itt maradnak hoppon, a falu legnagyobb nevetségére. Nem túl rég érkezett a Váratlan vendég legfrissebb levél, amelyben a távolra szakadt testvér az idei húsvétot jelölte meg, hogy végre, több mint har­mincnyolc év után találkoz­nának. Az itthoni rokonok egy kicsit moifondíroztak ugyan az utazáson, repülő­jegyről ugyanis nem esett szó a levélben, de úgy gondolták, majdcsak jön az is. Minden idejében. A kis megtakarított pénzükből divatos új ruhát vettek maguknak, ne kelljen szégyenkezniük a gazdag ro­konnál. A szekrényben so­rakoztak már az ajándékok is, a szomszédok természete­sen elvállalták az állatok ete­tését, ránéznek a házra, min­den rendben lesz, mehetnek nyugodtan. Még kölnivizet is, mégpedig jó drágát vett az idős parasztember, hogy le­gyen mivel meglocsolni a só­gor angol feleségét. A fele­sége pedig hozzálátott a hús­véti tojások festéséhez, ked­ves meglepetésként abból is vinnének néhányat. Odaát kevesen kaphatnak magyar tojást a locsolkódók. Min­dennap gondosan megné­zegették a kis bőröndöt, ami nem is volt olyan kicsi. Egy füstölt sonka is belekerül majd az úticsomagba, hogy egy kis hazai ízzel is meg­lepjék a távolra szakadt test­vért, sógort. De ahogyan tel­­tek-múltak a napok, egyre többen kérdezgették, mi van már, megjött végre a repülő­jegy, mikor lesz az utazás. Kelemenék nem győzték el­hárítani a sok sürgető, kíván­csiskodó kérdést. Megjön, mire kell, mondták Keleme­nék olykor már bosszúsan. De őket is csak izgatta a ko­mótosan lassan érkező levél. Néhány napja aztán meg­érkezett a várva várt levél, de nem az amire számítottak. Néhány sor állt benne csu­pán arról, hogy a húsvét előtti napon érkezik az ame­rikai vendég a Ferihegyi re­pülőtérre, jó lenne ha vár­nák. Először nem hittek a szemüknek, aztán előkeresték a levelet, amelyben egy árva szó sem volt arról, hogy a só­gor várja őket Kanadában, igaz arról sem, hogy ő utazik haza. De az itthoniak természe­tesnek vették, vagy inkább a vágyaikat vetítették ki a le­vélpapírra, hogy ők utazhat­nak húsvétkor Amerikába. A dolog megfordult, azaz nem a kutya harapta meg ezúttal a postást, hanem a postás a kutyát. ■: at at m . mm «« Nézőpont ígérvényből bankó Galambos Béla Mint a gyors „rolló­­lehúzásból" kide­rült, tavaly lehető­ségei fölött támogatta az ál­lam „ajándék” félmilliókkal a magán gépbeszerzéseket. Ennek ellenére a gyorsan ébredők között hétszáz me­gyei agrárvállalkozó jutott félezernél több traktorhoz és ötször annyi munkagéphez. Első hallásra soknak tűnhet ez a szám, ám annak isme­retében, hogy a megye lako­saiból 250 ezer az új földtu­lajdonos (igaz, legtöbbje nem tudja még most sem, hol a végleges mezsgyehatár!), inkább kevesellhető a gépe­sítettség javulásának fenti ütemét. A további gépberuházá­sokat indokolná az is, hogy bizony teljesen jogos igénye egy 10-20 hektáros — in­tenzív kultúránál még ki­sebb birtokkal rendelkező — gazdának, ha a munká­kat saját géppel időben és kellő alapossággal szeret­né elvégezni. Hogy ehhez mennyire nyújt ösztönzést, segítséget a régit felváltó hetvenszázalékos kamattá­mogatás, miként lesz belőle bankó, az több mindentől fögg-Mivel az új mezőgazda­­sági gépet beszerző csak, ha hitelből vásárol, akkor részesülhet a kamatvissza­térítésben, ez az új támoga­tásiforma csakis akkor mű­ködhet számára, ha van bank, amelyik hajlandó köl­csönt nyújtani. Mivel eddig ilyen pénzin­tézet—például a hitelfelve­vőtől megkövetelt garanci­ák, vagyoni biztosítékok hiánya miatt — errefelé nem nagyon akadt, nem is használta ki tán egyetlen it­teni magántermelő sem ezt a segítséget. A megye nagy gépforgal­mazói azonban szerencsére nem nyugszanak bele, hogy idén csak a hitelképes nagyüzemek vásárlásai je­lentsék a forgalmat. A leg­­rugalmasabbja, elsőként az Agroker, előrehaladott tár­gyalásokat folytat pénzin­tézetekkel a hitelgarancia magáravállalásáról és ez­zel a gazdálkodók hitelhez, géphez jutásának megköny­­nyítéséről. Kezdődik az erőfeszítés Ferter János rajza mjm ___ ___ m ii OMl 111 © W tÜ ft Vészharang Györke László em túl hálás feladat meghúzni a vészha­rangot. Az önkor­mányzatokjelentős hányada a csődhelyzet fejé sodródik. Igaz, ahogy az Állami Szám­vevőszék szakemberei mondják, helytelen kifejezés a csőd(helyzet), hiszen egy önkormányzatot, azaz egy települést nem lehet szanál­ni, bezárni. A helyes kifeje­zés: tartós likviditási gon­dokkal küszködő, azaz tartó­san fizetésképtelenné vált önkormány zat(ok)ról van szó. A kifejezés árnyaltsága azonban nem változtat a lé­nyegen, hogy az országos viszonyaltban az önkor­mányzatok 10 százaléka vá­lik — vagy már vált— fize­tésképtelenné. Megyei szin­ten még elképesztőbb az előrejelzés: ahol mintegy 30 százalékot emlegetnek a Számvevőszék szakemberei. Illetve már tudunk olyan önkormányzatról, ahol hal­mozódnak a kifizetetlen számlák. Okként azt szokták fel­hozni, hogy az érintett ön­­kormányzatoknál hiányzott. hiányzik a távlati gondolko­dás a gazdálkodásban. Ma­gyarán: nem mérték fel reá­lis lehetőségeiket. A másik: hogy a pénzgazdálkodás­ban meglehetősen nagy (volt) az anarchia. Azt is okként hozták fel, hogy oly­kor-olykor igen vastagon reprezentáltak: szórták a pénzt. Nem szeretnék az önkor­mányzatok védőangyalának szerepében tetszelegni. A felhozott névtelen példák bizonyára megfelelnek a valóságnak, hisz biztos, hogy vannak kis hazánkban felelőtlen polgármesterek (is). Ami zavaró, hogy haj­lamosak vagyunk általáno­sítani. Az önkormányzatok több­sége —különösen a megye­beli kistelepülésekre gon­dolok, ahol a helyi bevételi lehetőség oly csekély, hogy szinte „elhanyagolható” (5-6 százalékra taksálják!) —, nem szórta a pénzt, és csak oda beruházott, ahová nagyon kellett és lehetett. Vajon ki állíthatja, hogy az infrastrukturális beruházá­sokra nem volt szükség Sza­­bolcs-Szatmár-Beregben, ahol fél évszázados volt a lemaradás? ___ HÁTTÉR_ Kelet-Magyarország Pali Oezn tárcája

Next

/
Thumbnails
Contents