Kelet-Magyarország, 1995. március (52. évfolyam, 51-77. szám)

1995-03-03 / 53. szám

1995. március 3., péntek TOLLPROBA A tbc napjainkban is terjed Korai felismerését segítik a szűrővizsgálatok, de sokan nem élnek vele egészségügy pénzeit tekintve is e térség van a legrosszabb helyzetben. A megyében 13 tüdőgondozó működik, me­lyek elhanyagolt állapotban vannak. Ezt súlyosbítja az ál­landó orvoshiány is. O A fertőzés több formában terjedhet. Melyek a leggyako­ribbak? — A tbc okozója a tuber­kulózisbaktérium, melynek különböző fajtái léteznek. Az okozhat. A tej pasztőrözése csökkenti, de nem szünteti meg a fertőzést. A baktériu­mok csak a forralással, pusztul­nak el. O A tüdőrák terjedését be­folyásolja-e például az erős dohányzás? — Feltételezhető, hogy a tüdőrák a levegőben elterjedő különböző káros anyagok be­­légzése miatt vált gyakorivá. A dohányzás, az autók kipu­ToUpróba címmel ok­tóber óta többször jeletkezett már a Kelet-\f agyarország újságíró-stúdiója a jelöltek írásaival. Nemrégiben ár. Szűk Béla tüdőgyógyász főorvos volt a stúdió vendége, aki csak­nem három órán át türelmesen válaszolt hallgatóink kérdése­ire. E négy írás a „termés” egy része — egymást kiegészítve mutatják be a már le­­gvőzöttnek tűnt kór újabb támadását, a betegség fura kísérő­­jelenségeit — és ma­gát a most itt letele­pülő főorvost. Or. Szűk 8éla Balázs Attila felvétele Éliás Tünde A tuberkulózis (közismert nevén tbc) a második világ­háború utáni időkig szinte gyógyíthatatlan, sok áldoza­tot követelő betegség volt. A negyvenes, ötvenes, hatva­nas években a kormány óri­ási mennyiségű pénzt költött a népbetegségnek számító tbc felszámolására. Az oltás és a gyógyszeres kezelés ha­tására a tuberkulotikus fer­tőzések száma egyre inkább csökkent, a halálozások szá­ma pedig lényegesen keve­sebb lett. Néhány éve azon­ban ismét előtérbe került a tbc-fertőzés. Erről beszélgettünk dr. Szűk Bélával, megyei tüdőgyó­gyász főorvossal. O Az utóbbi években me­gyénkben is emelkedett a tü­­dőgümőkóros és asztmás meg­betegedések száma. Az ország­ban a statisztikák szerint a mi megyénkben a legmagasabb a férfi hörgőrákos (tüdőrákos) megbetegedések száma. Mi ennek az oka? — A tbc szociális betegség. Köztudott, hogy a megyében élők életszínvonala alacso­nyabb az átlagnál, és a mun­kanélküliség is az itt élőket sújtja a legjobban. Közel het­venezer ember vált munka­­nélkülivé, akik rossz körülmé­nyek között élnek, szervezetük ellenállóképessége sokat rom­lott. A tüdőbetegségek kiala­kulása több hónapot vesz igénybe, a baj sokáig rejtve maradhat, főleg, ha tünetet nem okoz. A felismerésben segítenek a szűrővizsgálatok. A betegek nagy része azonban évekig nem keresi fel a szűrőállomást, így sokan van­nak, akikben az orvosi kezelés kezdetekor a betegség már annyira elhatalmasodott, hogy kevés a gyógyulás esélye. A gyógyításhoz szükséges fel­tételek sem ideálisak, legna­gyobb gond a pénzhiány. Az ember fertőzését leginkább két típus: a humán (emberi) és a bovin (szarvasmarha) típus idézi ^lő. A fertőzés leggyak­rabban a levegőn és a táplálé­kon (tejen) keresztül terjedhet. A beteg ember köhögésével szétszórja a baktériumokat, amelyeket az egészséges em­ber belélegez, így a kórokozó a tüdőbe jut. A szétköhögött baktériumok néha órákig le­begnek a levegőben, és így a tuberkulotikus beteg köhö­gését követően órák múlva is fertőzött lehet a helyiség. A másik fertőzési út a tehén­tej, melybe fejés közben kerül­nek a kórokozók. A fertőzött szarvasmarha tejének nyersen vagy pasztőrözés nélkül tör­ténő fogyasztása betegséget fogógázai és egyéb ipari iz­gató anyagok belégzése mind­mind okozhat tüdőrákot. A cigaretta fogyasztása itt sem magasabb, mint máshol, de a határ közelsége miatt egyre több csempész cigarettát vásá­rolnak a megyében. Ez lénye­gesen olcsóbban beszerezhető, de ellenőrizhetetlen, tele van károsító anyagokkal. Meg­jegyzem, ha valaki nem zárt helyen, hanem a levegőn do­hányzik és nem teljesen szívja el cigarettáját a tüdőrákkal kevésbé veszélyeztetett. O A tbc fertőző betegség, így megelőzése, illetve gyó­gyíttatása túlmutat az egyéni érdekeken. Joggal várjuk el egymástól, hogy ne veszélyez­tessük környezetünk egész­ségét. Milyen jogi szankciók vannak ennek kikényszerí­tésére és élnek-e vele? — Az egészségügyről szóló törvény rendelkezik a védő­oltásokról és a szűrővizsgá­latokról is. Akik az előírt rendelkezéseket a figyelmez­tetések ellenére sem tartják meg, azokat orvosi vizsgálatra és gyógykezelés céljából a rendőrség útján elő lehet ve­zettetni. Súlyosabb esetben — mikor magatartásával a kör­nyezetét veszélyezteti —, el lehet rendelni a kórházban való elhelyezését is. Rendelet írja elő, hogy aki a jogszabály­ban foglaltakat megszegi, akár harmincezer forintig terjedő pénzbírsággal is sújtható. — A gyakorlatban azonban ez nem így működik. Igazából nem tudunk kikényszeríteni semmit. A betegek felderíté­séhez nincs eszközünk, hiszen távol vagyunk tőlük. Úgy gon­dolom, ebben fontos szerepet tölthetnek be a háziorvosok, akik közvetlen kapcsolatban vannak a lakossággal. Egyik fő feladatukra, a betegségek megelőzésére, ehhez kapcso­lódva a felvilágosító tevé­kenységükre, nagyobb figyel­met kell fordítaniuk. Rá kell ébreszteni a lakosságot a szűrővizsgálatok fontosságá­ra, a tbc-gyanús személyeket szakrendelőbe kell küldeniük. A fel nem ismert, kezeletlen tüdőgümőkóros betegek ve­szélyesek a környezetükre. A szűrővizsgálatok egyik legje­lentősebb feladata éppen ezek­nek a fertőző forrásoknak a felkutatása az egyén és a tár­sadalom érdekében. A beteg­ség ellen a szűrés nem küz­delem, ez csak a betegség létét fedezi fel. — Mindannyiunk érdeke, hogy évente egyszer részt ve­gyünk a szűrővizsgálaton. A tbc elleni küzdelem hatásossá­ga végett a tbc gyógyítása az ország minden lakosa számára teljesen ingyenes, időbeli kor­látozás nélkül, beleértve a kórházi ápolást is. Ingázás után munkanélküliség sújt — mondja saját munkájának tapasztalatai alapján a tüdőgyógyász Péczeliné Tóth Zsuzsa Dr. Szűk Béla tüdőgyógyász főorvos. Beszélgetésünk szo­morú aktualitása, hogy újra terjed a tbc. O Főorvos úr, sok munkája van manapság egy tüdőgyó­gyásznak? Melyek a leggyak­rabban előforduló tüdőbeteg­ségek? — Munkánk van bőven. Gyakori az asztma, a tüdő­­tágulat, a hörgők idült gyul­ladása. A hörgőrák — köznapi nevén a tüdőrák — előfordu­lását tekintve Magyarország világelső. Az utóbbi négy-öt évben újra terjedőben van a tu­berkulózis. O Hogyan lehetséges ez? Hiszen a köztudatban az él, hogy ezt a veszélyes fertőző betegséget sikerült felszámol­ni. — Egy kicsit visszaforgat­nám a történelem kerekét. Az 1930-as években valóságos tüdővész pusztított hazánk­ban. A II. világháború idején, s az azt követő néhány évben hasonló volt a helyzet. Tehát egyértelmű, hogy a gazdasági tényezők, a szegénység, az egyoldalú vagy hiányos táp­lálkozás, a rossz életkörülmé­nyek kedveznek a betegség kialakulásának. Úgynevezett szociális betegség. Tekintettel a nagyarányú fertőzöttségre, kormányprogram született a gümőkór megfékezésére. Az állatorvosok ellenőrizték a szarvasmarhákat, a beteg jó­szágokat elpusztították. Az 1960-as évek végére az állatál­lomány fertőzésmentes lett. A felnőtt lakosság részére elő­írták az évenként egyszeri kötelező tüdőszűrést. A gyere­kek védőoltást kaptak a tu­­berkulózisos fertőzés kimu­tatására. A betegeket törvény által kényszerítették gyógy­kezelésre. Az állami tulajdon­ba került kastélyokat szanató­riumokká, tüdőgyógyintéze­tekké alakították át. Erre a cél­ra épült a nyíregyházi Sóstói úti kórház is. A felvilágosító munkának, s a fentiekhez ha­sonló „diktatórikus” intézke­déseknek köszönhetően ha­zánkban a ’60-as évek végére megszűnt a tbc. Cl A megbetegedések aránya Szabolcs-Szatmár-Bereg me­gyében mindig rosszabb volt az országos átlagnál. Mi lehet az oka? — Megyénk mindig a hátrányos helyzetű térségek közé tartozott. Iparilag fej­letlen, a többi megyéhez ké­pest szinte minden területen elmaradott. Összehasonlítva például a Dunántúllal, nálunk annyi tbc-s megbetegedést regisztráltak, mint a Dunántúl hét megyéjében együttvéve. Ki ne hallott volna sötét Sza­bolcs fekete vonatáról, az in­gázókról? Távol a családtól a férfiak egy része nem fordított gondot a kellő táplálkozásra, munka után számukra a ki­­kapcsolódást a kocsma, az italozás jelentette. A rossz táp­lálkozás és a túlzott szeszfo­gyasztás kedvezett a betegség kialakulásának. Ezért Sza­bolcs fokozottan veszélyezte­tett megye. O A rendszerváltást köve­tően a gazdasági és az élet­­körülmények jelentősen meg­változtak, sajnos nem kedvező irányba. A tsz-ek megszűntével a falvakban sok munkanélküli lett. Az ingázók jelentős része szintén elvesztette munkahe­lyét. Lát Ön összefüggést ezen tények, s a gümőkóros betegek számának emelkedése között? — Természetesen. A mun­kanélküliséggel rosszabb lett a helyzet, mint az ingázás ide­jén. A talajvesztett, perifériára sodródott emberek sokszor az alkohol mámorában keresnek menedéket. Az idült alkoho­listák rosszul táplálkoznak. A család felbomlása révén az utcára kerülnek, hajléktalanná válnak. A szegénység, a hideg, az alultápláltság melegágya a tüdőbajnak. Mivel ezek az em­berek nem mennek tüdőszű­résre, betegségük már csak igen előrehaladott állapotban derül ki, ha egyáltalán kiderül. A tbc-s betegek hatvan száza­léka alkoholista. Van, aki az élet kilátástalansága miatt, elkeseredettségében nem is akar meggyógyulni. A cél: egészségi állapotára hivatkoz­va leszázalékoltatni magát, így magasabb összegű ellátás­hoz jut, mint a munkanélküli­segély. Persze van aki mindent megtesz a gyógyulás érdeké­ben. Akik rendszeresen, évente elmennek tüdőszűrés­re, megelőzhetik a * bajt. Az idejében felfedezett fertőzés gyógyítható. A teljes gyó­gyulás esélye annál nagyobb, minél korábban kap szakor­vosi segítséget a beteg. O Tehát Ön szerint döntő tényező a betegség kezdetének felismerése? Milyen eszközök állnak ehhez rendelkezésre? — Már említettem a tü­dőszűrés fontosságát, most vi­szont felhívnám a figyelmet: évente legalább egyszer min­denki menjen el tüdőszűrésre. Sajnos az emberek nem élnek ezzel a lehetőséggel. A szűrés­re kötelezetteknek fele sem megy el. Korábban kilencven százalék volt a részvételi arány. Szabolcsban a lakosság negyven százaléka vesz részt szűrővizsgálaton. Ez szomorú tény — egészségügyi kultú­ránk hiányáról tanúskodik. Szimbiózisok Nagy Tibor Aki középiskolába járt, talán még em­lékszik, hogy milyen elegáns nevei vannak a bio­lógiában a különböző élő­lények együttélési formái­nak. Szimbiózis az, ha az együttélés kölcsönös elő­nyökkel jár az azonos élet­teret választó fajok számára. Ha pedig halálos valamelyik fél számára, akkor antibió­­zisról beszélnek. Erről kap­ta elnevezését a gyógyszerek azon csoportja is, amiket an­tibiotikumoknak hívunk. Ki gondolná, hogy van­nak emberek, akik testük­ben szándékosan adnak te­ret a kórokozóknak ilyen együttélésére. Pedig, ahogy azt a megyei szakfőorvos, Szűk Béla tájékoztatójából megtudtuk, megyénkben is élnek olyan tüdőbetegek, akik a gyógykezelésnek nem, vagy csak annyira hajlandóak magukat alá­vetni, hogy meg ne halja­nak, de — meg se gyógyul­janak. Pedig betegségük gyógyítható lenne, a tbc szokványos gyógyszerével, valamilyen antibiotikum­mal. Nem nehéz kitalálni az okát ennek az elsőre halá­losan irracionálisnak lát­szó magatartásnak. A sze­génység az, ami egyébként betegségük oka is. Betegen ugyanis magasabb fokú és biztosabb szociális ellátás­ra tarthatnak igényt a társadalomtól, mint egész­séges munkanélküliként. A betegségből élnek, az meg őbelőlük. Ez ám az igazi szimbiózis. Hogy a játéknak ne le­gyen túl hamar vége, azért gyógyszert is szednek. Min­dig csak annyit, amennyi állapotuk / fenntartásához elegendő. így a gyógyszer­­gyártó is jól jár, mivel egy ilyen fogyasztó többször annyi orvosságot szed be élete folyamán, mint egy egészséges hozzáállású beteg. Ráadásul egyre drá­gábbakat, hiszen az egysze­rűbbeket sorra szokják meg szervezetének albérlői. Egy ilyen betegtől kapott fer­tőzés akár halálos ítéletet is jelenthet egy legyengültebb ember számára, ha olyan kórokozóról van szó, ame­lyik már minden elérhető antibiotikummal szemben ellenálló. Ezekkel az em­berekkel való együttélést akár antibiózisnak is ne­vezhetnénk. Akárhogyan is nevezzük a látszólagos előnyökön alapuló önfogyasztásukat, biztos, hogy nem jelent előnyt sem a szűkebb, sem a tágabb környezetük számá­ra. Azon túl, hogy folya­matos és egyre növekvő ve­szélyt jelentenek, magukon kívül a TB kasszáját is in­dokolatlanul fogyasztják. Tehát mindannyiunk zse­bére megy a játék. ogyan lehetne ki­léptetni őket ebből az önpusztító ördö­gi körből, azt orvosok kutat­ják. Gyanítom, a megoldás nem, vagy nem csak orvosi. Valahol ott keresendő a szű­kebb környezetben, de meg­találni a szintén veszélyez­tetettnek, a társadalomnak kellene. A kertészkedő Nuszer Tamás Mély barázdákkal szántott, barátságos, mosolygós arc. Dr. Szűk Bélát, Sza­bolcs-Szatmár-Bereg me­gye szakfőorvosát hivatalos munkája mellett is naponta nagyon sok tennivaló várja. A munkája mellett a Medi­cina Thorocalis szaklap rovatvezető szerkesztője (mely a mellkasi megbe­tegedések országos lapja, Európa számos országába is eljut). A klinikai légzés­lélektan országos titkára, a TBC-s és tüdőrákos bete­gek gondozási szekciójá­nak vezetőségi tagja, vala­mint a kelet-magyarországi tüdőgyógyász szekció el­nöke, egyetemi jegyzetíró. Körülbelül százhúsz ma­gyar, nemzetközi előadás, és hetven tudományos dol­gozat fémjelzi munkássá­gát. — Szórakozásra szinte nem is marad időm ennyi elfoglaltság mellett — kommentálja a felsorolást. — 1985 óta dolgozom Nyíregyházán, azelőtt Deb­recenben huszonöt évig a tüdőgyógyászati klinikán tevékenykedtem. Amikor megüresedett a szakfőor­vosi poszt, utódként rám gondoltak és én szívesen elvállaltam. Most még ingázik, de Nyíregyházán építi az új házát. Gyakran ébren van hajnali négy órakor — így szokta meg már gyermek­korában is. Tizenegy kilo­méterre lakott Miskolctól, két óra hosszat gyalogolt iskolába menet minden­nap. A kísérletező biológia érdekelte, mégsem azt a pá­lyát választotta. — Családomra kevés időm marad — tér más témára —. Feleségem szin­tén tüdőgyógyász volt, majd a Debreceni Egész­ségügyi Szakiskolák szak­mai igazgatójaként tizenöt év után ez év januárjában ment nyugdíjba. Három fi­unk és egy lányunk szüle­tett — akik közül egy sem választotta az egészségügyi pályát. Kivéve talán a lányt, aki fogtechnikus lett. A főorvos maradék sza­bad idejét a kertben tölti. Nem szereti, ha mások is hozzányúlnak a növényei­hez, mert ez az ő birodalma. Ha megteheti, minden hét­végén rendezkedik valamit; hiányzik egy kis fizikai megterhelés a szabadban, a friss levegőn. Sokat olvas. — A HVG a kedvenc hetilapom, amit az első be­tűtől az utolsóig átbön­gészek — mondja. — A na­pilapok mellett a Napkelte című televíziós műsorból figyelem a politikai élet alakulását. Ez azért is fon­tos, mert az új törvények az egészségügyet is jelentősen befolyásolhatják. Sze­rintem most a tüdőszűrés szigorítására lenne szükség, és egy olyan propagandára, ami ezt népszerűsíti. A megye egészségügyi helyzetét naprakészen is­meri, nincs olyan kis falu, ahonnan legalább egy em­beren ne segített volna... 1

Next

/
Thumbnails
Contents