Kelet-Magyarország, 1995. március (52. évfolyam, 51-77. szám)
1995-03-29 / 75. szám
1995. március 29., szerda HATTER Sokoldalú tájékoztatást ad mindenki számára Kisvárda centrumában a Szent László és a Csillag utca találkozásánál felszerelt információs tábla. A táblán a város térképe, az intézmények, vállalatok, üzemek nevei szerepelnek — s más szolgáltatást végző szervek címei is —, mellette egy gomb megnyomásával máris jelez a mindent tudó, hogy hol találja meg az információt kérő az általa keresett céget Vincze Péter felvétele Biztos piaci értékesítést — ígér Lakos László földművelésügyi miniszter Szabolcs-Szatmár-Bereg megyének Nyéki Zsolt Csenger (KM) — A tervek szerint a gyenge termőhelyi adottságú területek több támogatáshoz és termelésfejlesztési pénzalapokhoz jutnak — mondta Lakos László földművelésügyi miniszter Csengerben, ahol nagy érdeklődés kísérte az elmúlt héten megrendezett Agrárfórum ’95 nyitónapját. Az agrártárca vezetőjének több koncepcionális elemet, kevesebb konkrét támogatást tartalmazó beszéde leginkább a magyar mezőgazdaság jövőjét érintette. A feszített program ellenére a magas rangú vendéggel sikerült a fórumot követően megyénkről is néhány szót ejteni. Több támogatás O Beiktatásának idején Ön említést tett a hátrányos helyzetű térségek termelési támogatásáról, amelyet megyénkben külön örömmel fogadtak. Milyen helyi preferenciákat nyújtott eddig az agrártárca e térségnek? — Az első olyan akcióra, amely leginkább a megye érdekeit szolgálta, az elmúlt év őszén került sor. Az almafelvásárlókkal ekkor kötöttünk egyezséget, amelynek az volt a lényege, hogy külön eszközökkel segítjük a sűrítményexportot abban az esetben, ha elfogadható, megállapított mértékű napi felvásárlási árat garantálnak. A közvetlen segítség mellett elsősorban a piaci értékesítést szeretnénk biztonságossá tenni. Ezt a legtöbb termék esetében eddig siker koronázta, tudomásom szerint ebben a térség-Lakos László Balázs Attila felvétele ben sem volt tavaly ősszel lényeges felvásárlási probléma, az emberek el tudták adni termékeiket, s az árát is megkapták. A termelésfejlesztésre vonatkozó támogatás kérdésében is valószínűleg napokon belül döntés születik. Mi olyan konstrukciót dolgoztunk ki, amelyben az önerő, a megtérülés, a piac szempontjából hátrányos helyzetű térségek számára elkülönített keretek állnak rendelkezésre. Ezeket könnyebben elérhetik az alföldi és a kedvezőtlen adottságú területek egy-egy ültetvénytelepítés vagy infrastrukturális beruházás során. A támogatás harmadik eleme sajnos az idei szabályozásban még nem szerepel, de már készülünk arra, hogy az exportban ígéretesebb, valamint a térségi integrációt szolgáló termelést külön segítsük. □ Milyen eszközökkel igyekeznek ezt elérni? — Ennek több formája lesz. A jelenleg egységes földalapú támogatás rendszere megszűnne, a gyenge termőhelyi adottságú területek több támogatáshoz és termelésfejlesztési pénzalapokhoz jutnának. Ebben nemcsak a termelés, hanem a felvásárló, feldolgozó, értékesítő szervezetek fejlesztése is szerepelne. Nemcsak gesztus □ A kettes számú földalap türelmetlenül várt árverései megyénkben kezdődnek el. A szimbolikus érték mellett miért döntöttek éppen mellettünk? — Természetesen szimbolikus értéke is van a döntésnek, hogy az itt élők érezzék: külön foglalkozunk problémáikkal, amit az is jelez: én sem először fordulok meg miniszterként a megyében. Ezenkívül természetesen képviselőtársaimmal megvizsgáltuk az itteni földhivatal, a földkimérések helyzetét, a kárpótlási földterületek ügyét, és nagy lemaradást, fokozódó feszültséget tapasztaltunk. Ez érthető is, hiszen itt olyan ültetvények telepítéséről van szó, amelyek nem képzelhetők el a tulajdonviszony rendezése nélkül. A bejelentésem hátterében ezért jóval több húzódik meg, mint egy jelképes gesztus. □ Milyennek ítéli meg az agrárágazat jelenlegi információs rendszerét? — Ha nagyon egyszerűen akarom kifejezni magam: egyszerűen pocsék. A termelők természetesen nem szívesen adnak információkat sem a várható termésükről, sem a termelésük nagyságáról. Ez teljesen érthető reakció az elmúlt évtizedek után, ugyanakkor elvárják tőlünk, hogy rugalmasan, a mindenkori helyzethez igazodva szabályozzunk és döntsünk, de a jelenlegi szerkezet mellett tudjuk megszerezni a szükséges információkat. A minisztérium tavaly ősszel megpróbált felmérést készíteni a mezőgazdasági termelésről, de tételesen felsorolhatnám, mikor s hogyan zárkóztak el főleg a kistermelők az adatszolgáltatástól, sokszor egészen durva módon. Viszont az információáramlás másik irányával is problémák merülnek fel. □ Mit tudnak tenni ebben a helyzetben? — Egy új rendszert szeretnénk kialakítani, amelynek célja, hogy az érdekképviseletek, a földművelésügyi kormányzat, az agrárkamarák, a terméktanácsok megfelelő információkkal rendelkezzenek, az új információkat pedig gyorsan és hatékonyan jutassák el egymáshoz. Én remélem, hogy heteken belül elfogadható elvi megállapodás jön létre, de egy stabil, mindenki számára megnyugtató, biztonságot nyújtó rendszer kialakítása pontosan az előbb említett ellenérzések miatt évekig várathat magára. Normális rend □ Az Európai Unió bővülése hogyan érinti a magyar mezőgazdaság lehetőségeit a nemzetközi piacokon? — Az integrálódási folyamat egyfajta orientációt tesz szükségessé a termelésben, s tisztában kell lenni azzal is: Európában nincs szabad kereskedelem. A mezőgazdasági export támogatási keretét a kormány már az elmúlt évben megemelte 58 milliárdról 84 milliárd forintra. Szeretnénk erősíteni a garantált árak rendszerét, ami azonban nem jelenti azt, hogy visszatérünk az állami felvásárlások rendjéhez, inkább a piacszabályozás eszközeivel élünk. Amióta munkanélkülivé vált, szinte mindennel próbálkozott. Ezermester lévén, a barkácsműhelyében a gombostűtől a repülőgépig szinte mindent gyártott. Mi tagadás, szinte semmi nem jött be neki. Aztán a végkielégítését még kiegészítette pár ezer forinttal és távol óvárostól, az isten háta mögött vett egy zsebkendőnyi földterületet. Víz, villany van—állt a hirdetésben, amely ezt a kis szélfútta homokot árulta. Olcsón. Az eladó őszintén megmondta: ez a földecske csak hét aranykoronás. Arany és korona — ízlelgette ezt a két szót és elhatározta, hogy aranyat csinál ezen a homokon. Tudni kell róla, hogy az egykor volt nagyvállalatnál, ahol lapátra tették, lakatosként dolgozott, de megvolt a gépszerelői, sőt a hegesztői vizsgája is. Bánja, mint a ku-Próba, szerencse tya, amelyik kilencet fialt, hogy vasasnak tanult. Mert a vasas szakma — főleg megyénkben — elolvadt. Üsse kő a vasat — humorizált magában, a maga módján. Aztán úgy döntött, hogy állatokkal, növényekkel és magával a Természettel foglalkozik. Bízott önmagában. Nem esett maga alá, nem csúszkált a kocsmák mélyén, mint sok-sok munkanélküli sorstársa. Nem szidta egyik kormányt sem, igaz, nem bízott egyikben sem. A mostaniban sem bízik. Csak önmagában, keze erejében, kapcsolatteremtő készségében, no meg a szorgos és segítőkész feleségében. A földecskéjét körbekerítette eská, sajátkezűleg. Nem különben maga építette a szobányi vityillót és az ólakat. Disznókat, libákat tart, gondozza a földecskével megvett néhány gyümölcsfát, a zsebkendőnyi területen tavaly gyógynövényt és virágmagot termelt. A közelben lévő akácfasorban legelteti a méheit. A múlt nyáron már édes öröm töltötte el, amikor az átvevők, ha nem is sokat, de fizettek neki. A természet körforgására is gondolva, a helyben lévő trágyával termőbbé tette a homokot, zöldségfélékért nem kell menni a piacra. A felesége a libatollból csinált egy kis pénzt. Tavasszal a közeli kiserdőben szedték a bodzavirágot és esők után az éticsigát. Ősszel meg az erdők alja tele volt gombával. Három-négy láda gombát raktak a jó öreg Skodába, úgy mentek a gombaszakértőhöz, majd a piacra. A felvásárlók pedig fizetgettek. Csurrant, cseppent a családi kasszába. A derék Próbálkozó (nem vállalkozó) a régi szép időkben a vállalata kispályás focicsapatának üdvöskéje volt. Az egyik bajnokságban gólkirály lett. Szerette és szereti a focit. Még a magyar focit is, így haló porában. Ismeri a hazai és a külföldi csapatokat. Ezért próbálkozott a totózással. Fülig ért a szája, amikor az egyik márciusi hétvégén egy tucat találata volt. A tizenkettesre 45 ezer, azaz negyvenötezer forintot vehetett fel. |-a mostanában valahol i—t összefut munkanélkü- JL J. li sorstársaival és megkérdezik tőle: Hogy vagy?, csak ezt mormogja a bajusza alól: Kösz, vagyogatok. Előrelépés Galambos Béla A megyei agrárkamara eddigi siralmas anyagi helyzetében—nem egyszer még a postaköltségre is alig futotta — most némi javulás következett be, bár a gondok korántsem tűntek tova. A második ne gyedévet már egy „számmal” nagyobb irodahelyiségben, s nem csupán egyszemélyes intézményként kezdhetik el, miután két munkatárssal háromfősre gyarapszik a megyei apparátus. A felvett új szakemberek feladata a szaktanácsadás szervezése, valamint a kamarai osztályok működésének elindítása lesz. A megye településein eddig csak 28 kamarai mezőgazdasági bizottság alakult meg. Am figyelembe véve a már fentebb vázolt működésbeli nehézségeket, jóval nagyobb szervezettség aligha volna elvárható. Ugyanakkor ezen a téren szintén előrelépésre lehet számítani a következő időszakban. Mégis csak működni kezd ugyanis az adatszolgáltatási rendszer, s az APEH listáját már meg is kapták a kamaránál, amely tartalmazza a megye mezőgazdasági vállalkozóit, illetve az áfakompenzációs gazdálkodók körét. A névsor alapján már megjósolható, hogy a második ütemben mintegy tizenöt helyen jöhetnek létre újabb mezőgazdasági bizottságok. A megyei agrárkamara számára rendkívül fontos, hogy milyen kapcsolatban áll környezetével. Ezért is alakított ki végül valamenynyi gazdasági érdekképviseleti szervezettel megfelelően viszonyt, s igyekszik létrehozni hasonlót az önkormányzatokkal is, s ezért indítja be nagyon hamar az információs rendszerét is. Az egymást segítő, együttműködő viszonyra feltétlen szükség is van, hiszen csakis feszültségektől mentesen, a lehető legmagasabb szakmai hozzáértéssel, ugyanakkor a politika kizárásával működve teheti a legnagyobb szolgálatot a megye mezőgazdaságának. Figyelmes kiszolgálás Ferter János rajza Kijönni a Páll Géza Akár minden második önkormányzat bedobhatná a törülközőt, pénzügyileg olyan helyzetbe került. A divatos szóval élve, az önkormányzatok csaknem ötven százaléka válságköltségvetéssel, vagy ínségköltségvetéssel dolgozik. Mégsem dobhatja be azt a bizonyos törülközőt, feladván a meccset, mert az állampolgárok nem azért választották meg a helyi önkormányzati testületeket, hogy azok együtt sírjanak velük. A nehéz helyzetben is, valami módon találjanak kiutat a mélyből való kilábalásra. Az értesülések szerint az országban tíz önkormányzat—némelyik állítólag saját hibájából — annyira a mélypontra jutott, hogy ki lehetne mondani felettük a csődöt, hozzá lehetne látni a felszámolásukhoz. De létezhet bármely település helyi önkormányzat nélkül? S ha pedig rájuk is vonatkozik a csődeljárás, ki fogja talpra állítani a bajbajutott önkormányzatokat és milyen pénzből? Közigazgatási, jogi szakemberek szerint az erre vonatkozó törvény hiányában nincs lehegödörből tőség a csődeljárás megkezdésére. Hogyan történhet meg, hogy minden második önkormányzat komoly pénzügyi nehézségekkel küzd, s kénytelen azon gondolkodni, hogy iskolákat, óvodákat, kórházi osztályokat, bölcsődéket kíván összevonni, a létszámot csökkenteni, a fenntartási költségeket megkurtítani. A szakemberek nagyon is tudják a választ a kérdésre, hogyan és miért jutottak a mélypontra a helyi önkormányzatok. Nemcsak az egyének, a családok létfenntartása vált már-már elviselhetetlenül drágává, hanem a települések fenntartása is. Miből is legyen több pénzük? Egykor pedig arról is szóltak a nyilatkozatok, hogy lehetőséget kell adni a munkahelyteremtő beruházásokra is, olyan vállalkozások létrehozására önkormányzati tőkével, amely enyhítené a munkanélküliséget. Ennek az anyagi alapjai valahol elvesztek. Vagy meg sem voltak. így aztán minden elismerésünk azoké a bizottságoké, amelyek kötéltáncosként igyekeznek egyensúlyozni, hogy mégse kelljen bedobni azt a bizonyos törülközőt. j Kommentár
