Kelet-Magyarország, 1995. március (52. évfolyam, 51-77. szám)

1995-03-28 / 74. szám

1995. március 28., kedd HOBBI Egy óra Szabó Tünde műhelyében Azon szerencsések közé tartozik, akik kíváncsiak arra, mi történik körülöttük Eredeti ötlet a júdástallérral körbefont tükör, és saját alkotás a kalap és a táska, továbbá a készülő zakó A szerző felvétele Nyíregyháza (KM) — Bizo­nyára mások is vannak úgy, hogy közismert személyisé­geket szeretnének jobban megismerni. Mert megked­velték a színpadon, a kated­rán, vagy éppen a boltban, a pult mögött. Kíváncsiak ar­ra, milyen lehet az otthonuk, mivel foglalkozhatnak sza­bad idejükben, amikor — például — épp nem a szín­padon kápráztatják tehet­ségükkel a közönséget. Most induló sorozatunkban megpróbálunk ennek a kíván­csiságnak eleget tenni. Első­ként Szabó Tündéhez látogat­tunk el, aki a Móricz Zsig­­mond Színház alapítása óta él Nyíregyházán. Soha semmire nincs idő — Azon szerencsések közé tartozom, akik kíváncsiak ar­ra, mi történik körülöttük. Rá­adásul mindent meg is próbá­lok: hajszolom mit tudok meg­csinálni. Minden dolognak megvan az öntörvénye, titka, fortélya. Például: ha rájössz, hogyan kell egy zakó gallérját felvarmi, máris látod, mi teszi szakmává a varrást. A legnagyobb baj, hogy so­ha semmire sincs elég időm. Elfoglaltságom pedig akkor hágott a tetőfokára, amikor Verebes kitalálta a stúdiót. A tizennyolc fős csoport előadá­sokban is dolgozik, s tanul. Én azt a feladatot kaptam, hogy stílust tanítsak. Tudnod kell: semmit sem érdemes csinálni csak akkor, ha igazán csinálod! Csakis ek­kor van értelme és értéke a munkádnak. S mint mindent, ezt is komolyan vettem. Ren­geteget dolgoztam azon, hogy mit tanítsak stílus címén. Sok mindent tudok már a színé­szetről, de még mindig tanu­lok. S hogy tanítok: mindent újra kell tanulnom. Van egy­fajta műveltségem, de még so­hasem kényszerültem arra, hogy mindezt rendezzem. S ez borzasztóan izgalmas feladat volt. Vegyünk egy példát: Angli­ában lezajlott az ipari forrada­lom. Megtanultuk az iskolá­ban, de arról nem beszéltünk, hogy ugyanabban az időben mi történt Indiában, vagy Kí­nában. Ki kinek volt kortársa, kivel és hol találkozhatott vol­na. Másfél havi munkával ké­szítettem egy három méter hosszú leporellót. Az őskor­tól napjainkig megpróbáltam rendszerezni, mit kell tudni adott korban és országban a tudományról, zenéről, építé­szetről, irodalomról, filozófiá­ról... Azt hiszem, hogy maga az ember — függetlenül attól, hogy más-más társadalmi be­rendezkedésben élt — mák­szemnyit sem fejlődött az év­ezredek során. Számomra a legizgalmasabb az őskor em­bere, aki egyszer csak azt gon­dolta, hogy szerszámokat ké­szít, megtanult ölni, félni, hin­ni, majd fogta magát és lenyű­göző barlangrajzokat rajzolt. Nem hiszem, hogy a mi éle­tünk gazdagabb lenne. Csigavonal Felesleges dolgokkal töltjük az időt, elfelejtettük a lénye­ges dolgokat. Míg a leporellót csináltam, rájöttem: szerkesz­teni kellene egy olyan köny­vet, amelyik az egész emberi­ség jelrendszerét tartalmazza. Ott van például a csigavonal, ami a lelket ábrázolja. Minden jelrendszerben fellelhető. A lélek egyetemes jelrendszere az azték kultúrától az ókori keletig jelen van. Számomra a keleti gondolkodásmód a legszimpatikusabb. Abszolút nem vagyok buddhista, de ez a vallás, mint filozófia, közel áll hozzám, mert nincsenek olyan kötött szabályai, mint más val­lásoknak. Más vallásokban le­írják: ha ezt és ezt betar­tod, boldogulsz és elnyered a mennyei békét... Ha ezt meg ezt nem teszed, akkor a poklok tüze éget... A buddhizmusban megvan az a lehetőség, hogy mindenki maga válassza meg a tanítóját, a mesterét: a gurut. Aki meg­tanítja arra, hogy legyen értel­mes célja az életben, de a saját útját magának kell megtalálnia és végigjárnia. Végre kezdjük újra felfedez­ni: a szellemnek és a testnek összhangban kell lennie. Már elfelejtettük, mit jelent maga a szó: egészség. Holott a foga­lomban minden benne van: a lélegzetvételtől kezdve a ka­rig, a lábig, az agyig. A színész munkaeszköze a teste. Egy lehangolt zongorán, egy hegedűn, amin nincsenek húrok, nem lehet játszani! Azt tanítom a stúdiósoknak is: ku­tya kötelességük a testüket rendben tartani. Ebben nagyon sokat segít a koncentrációs ké­pesség, amit különböző medi­­tációs gyakorlatokkal fejlesz­teni lehet. Volt, hogy egy-egy órám után úgy éreztem, két­­három gyerek füle mellett „el­zúgott”, amit mondtam. Elő­ször elkeserített, aztán rájöt­tem: nem baj. Vagy van affini­tása hozzá, vagy nincs. Nekem az a dolgom, hogy felkeltsem az érdeklődését. A többi már nem rám tartozik. Az élet rákényszerít Hálás vagyok Verebesnek a stúdióért, a tanításért, mert bár sok munkát jelent, borzasztó­an érdekel. És én magam ren­geteget tanulok belőle. Mivel foglalkozom még? Varrók. Mert az élet rákény­szerít. Nem volt télikabátom, nem is tudtam volna megven­ni, vásároltam hát egy jó nagy plédet (mert az volt a legol­csóbb) és kéz alatt egy varró­gépet. Orosz gyártmány, és semmi mást nem tudott, mint egyirányba öltögetni. Mégis kézzel kellett megvarrnom a kabátot, mert a vastag anyag nem fért a gép alá... Ez a kényszer végül öröm­mé, hobbivá alakult. Szeretek öltözködni, és ma sem tudnám megvenni azokat a holmikat, amiket a boltban árulnak. Amit magamnak varrók, ráa­dásul egyedi is. A manuális munkának pedig még az az előnye — a szellemivel szem­ben —, hogy azonnal látszik az eredmény. Akár rossz, akár jó-Bár időigényes, sokat írok. Időnként kisebb tárcáim jelen­nek meg. S forgatok a fejem­ben egy gondolatot: van egy darab, amit meg szeretnék írni... Lejegyezte: Cservenyák Ka­talin Csodálatos Harley-Davidson Reinhard Gerer Nagy sza­kácsok kis fortélyai című könyvéből lestünk el né­hány praktikát, amelyeket alább most jó szívvel köz­readunk: A citromból... ...kétszer annyi levet nyer­hetünk, ha 15 percre forró vízbe tesszük. Ne tegyük... ...hűtőszekrénybe a citro­mot, mert kiszárad, és elveszíti aromáját, a többi élelmiszer pedig átveszi az illatát. A narancs... ...levét könnyebben kipré­selhetjük, ha előtte az asz­talon kezünkkel néhány­szor végiggörgetjük a gyü­mölcsöt. Az őrölt... ...borsba tegyünk egy-két szemes borsot is, így a por alakú bors sem tapad ösz­­sze, és erősebb lesz az íz­hatás. Budapest (MTI) — „Aki megkérdezi, hogy mennyibe kerül egy Harley-Davidson, annak nem a Motorok Királya való a feneke alá.” J. Morgan már millimos volt, amikor e véleményét följegyezték. A maga módján minősítette az „álommotort”, a hatvan-hetve­nes évek elátkozott gépét, me­lyen — mint a moziból meg­tudhattuk — A Pokol Angya­lai is száguldoztak. Tény, hogy a Harley-Davidson Amerika technikai fölényét és sajátos vadságát képviselő valami volt. Hiszen itt, Kelet-Európá­­ban a motoros álmok a Csepel­nél, Pannóniánál, esetleg a Jawánál partot értek. Nem tudhattuk, hogy a szü­letése voltaképpen annak a szerencsés véletlennek kö­szönhető, hogy William S. Harley műszaki rajzoló, vala­mint Arthur Davidson ön­tőminta-készítő ugyanannál a cégnél dolgozott a Wisconsin állambeli Milwaukee-ben. És mindketten hittek a kerékpár jövőjében. Olvasták ugyanis, hogy egy bizonyos Charles Murphy rávette a Long Island Vasúti Társaságot, hogy két és fél mérföld hosszon fektessen deszkát a vasúti sínek közé, ahol is ő, a sínek között pedá­­lozva, versenyben marad a vonattal. Nyert. Ezt követően Harley és Davidson egy tíz­szer 15 láb nagyságú fészerben elkészítette az első motorke­rékpárt, ami azonban inkább bicikliknek látszott. Meg is buktak vele. Aztán saját mo­tort terveztek, erősebb vázat szerkesztettek és a fészerre ki­szögezték a Harley-Davidson Motor Co. táblát. Az üzem tel­jesítménye 3 motor volt, éven­te. (A 3 lóerő teljesítményt 7,6 cm furatú és 8,9 cm lökethosz­­szú motor biztosította.) Az idő könyörületessége folytán épen maradt prototípus látására tízezrek zarándokol­tak a 85. évforduló ünneplésé­re Milwaukee-be, a gyáróriás­hoz. Ebben az esztendőben 38 ezer gépet gyártottak és a rek­lámot Elizabeth Taylor és Ar­nold Schwarzenegger szolgál­ta... A század első évtizedében terep- és megbízhatósági ver­senyt nyer a HD — 1907-ben 150 gép az évi termelés — ért­hető, hogy a rendőröket is erre a motorra ültetik. De az igazi versenytárs mégsem a konkur­­rencia gépeiben jelentkezik, hanem az autóban. A Harley- Davidson másfél évtized alatt az élre tört ugyan, de Henry Ford híres T-modellje mind­össze 100 dollárral volt drá­gább és autóban mégiscsak ké­nyelmesen utazhatott az em­ber... Mindazonáltal 1920-ban már 23 ezer HD hagyta el a szalagot. Harley-Davidsonokat vett a hadsereg és a motor megjárta a második világháború harctere­it. Ám a versenybe már Japán és Európa híres motorgyárai is beszálltak. Amerikai pályán azonban a HD verhetetlen! Szélsőségekben is. Utcai cir­kálók arannyal befuttatott csö­vekkel, csillogó nikkelcsodák, művészi formatervezéssel kre­ált elképesztően egyedi alko­tások ejtették ámulatba és dü­hítették föl az utca emberét. Amerika erőben, szépségben és ízléstelenségben egyaránt rányomta a bélyegét erre az irigyelt és elátkozott járműre. A kutya vacsorája Akkor most úgy teszek, mintha épp csak szag­lásznék egy kicsit... Végre, egy lélek sincs a láthatáron... Na, nézzük csak, van-e benne valami ehető! Elek Emil felvételei Szépségverseny Nyíregyháza (KM) — A hagyományokhoz híven idén is megrendezik a Sós­tó-erdei Szabadidő Parkban a keverékkutyák szépség­­versenyét. A kedvenceket és gazdáikat április 2-án, vasárnap délelőtt kilencre várják, nevezni fél tizen­egyig lehet. A versenyen kizárólag azok a kutyák vehetnek részt, amelyek érvényes(!) veszettség elleni védőoltás­sal rendelkeznek, s ezt gaz­dájuk oltási könyvvel iga­zolja — ezt állatorvos fogja ellenőrizni. A szokásos mó­don: színük szerint, külön­böző kategóriákban mér­kőznek meg a legszebb kor­csoknak kijáró címért a résztvevők, s természetesen nem maradnak el az ilyen­kor szokásos jutalmak, ajándékok sem.

Next

/
Thumbnails
Contents