Kelet-Magyarország, 1995. március (52. évfolyam, 51-77. szám)
1995-03-28 / 74. szám
1995. március 28., kedd HÁTTÉR Leveleken változott a helyzet A pályakezdő fiatalok itt is is nehezebben találnak munkát • A tó kulcsszerepe Orémus Kálmán Levelek (KM) — A lassan hatalmas méreteket öltő munkanélküliség talán senkit sem sújt annyira, mint a pályakezdő fiatalokat. Már csak azért is, mert nekik még arra sincs módjuk, hogy gyakorlatot szerezzenek, illetve némi tartalékot gyűjtsenek a nehezebb időkre. így van ez még azokon a településeken is, amelyek az elmúlt években sokat fejlődtek. Leveleken például egészen látványos változások mentek végbe. Szinte felsorolni is sok lenne, mi minden épült itt az utóbbi időben. Vállalkozót várnak Levelek rendezett központja Ennél is többet mond az a tény, hogy miközben a környező települések legtöbbjén számottevően csökkent, vagy éppen stagnál a lakosság száma, itt bő húsz év alatt mintegy hétszázzal növekedett. Márpedig, az már igazán nem lehet véletlen, hogy szívesen telepedtek le Leveleken az emberek. — Rendkívüli eredmény ez, hiszen Levelek valamikor a környék legszegényebb települése volt — mondja nem kis elégedettséggel Gresó László jegyző. — Valószínűleg több oka is volt annak, hogy nálunk nem fogyatkozott a népesség. Ezen okok között elsősorban azt említi, hogy sokáig nagyon jól működött a helyi termelőszövetkezet, de közrejátszott Nyíregyháza viszonylagos közelsége is. A nyolcvanas évek közepén telkeket alakítottak ki a tóparton, s ezek tulajdonosai közül később többen is Leveleken telepedtek le. A tónak különben is kulcsszerepe van, illetve lesz a település életében. Egyre népszerűbb, már nemcsak a környékbeliek látogatják, hanem még a fővárosiak is. Ám ahhoz, hogy igazán beinduljon itt a falusi turizmus, sőt az idegenforgalom, fejleszteni kellene az infrastruktúrát, ki kellene alakítani egy kempinget. Az önkormányzat vásárolt erre a célra a tóparton egy harminchektáros területet, de a beruházáshoz nincs pénze. Lehetne ugyan pályázatok útján is támogatáshoz jutni, de még a saját erőt sem tudják előteremteni. Most vállalkozókra várnak, akik esetleg finanszírozni tudnák a fejlesztéseket. Nem csupán az önkormányzat vár vállalkozókra, munkahelyteremtő beruházásokra. Mert látványos fejlődés ide, látványos fejlődés oda, a lakosság nagy része állástalan, akinek a mindennapi betevő előteremtése is gondot jelent. A mintegy 2700 lakos közül kétszázan részesülnek jövedelempótló támogatásban. Az egykor jól menő tsz megszűnt, jelenleg a varroda szinte az egyetlen nagyobb létszámot foglalkoztató termelőegység. A nyíregyházi üzemektől húsz-huszonötéves munkaviszonnyal rendelkező dolgozókat küldtek el. Ilyen körülmények között a pályakezdőknek alig van esélyük. Sikertelenül E pályakezdők egyikét, Fodor Lászlót nem találom otthon, épp munka után jár, mint már annyiszor. Édesanyja könnyes szemmel panaszolja, hogy huszonegy éves fia mi mindennel próbálkozott már, sikertelenül. Kicsi korától erdész szeretett volna lenni, el is végezte Szegeden a technikumot. Sok anyagi áldozattal, lemondással járt ez a szülők részéről, ám mindent megtettek gyermekük boldogulása érdekében. Ennek ellenére állást nem talált, mert mire befejezte tanulmányait, az erdőgazdaságokban is megkezdődtek a leépítések. Kapdos János, aki most a nyelvtanulással próbálkozik A szerző felvételei Később egy átképzésen is részt vett, mert úgy hallotta, hogy a vámosoknál van felvétel. Mire befejezte, itt szintén betöltötték az állásokat. — Amikor Nyíregyházán állást hirdettek egy vállalatnál, természetesen ő is jelentkezett — meséli Fodor Lászlóné. — Nettó tizenkétezret ígértek, de kikötötték, hogy a buszbérletet neki kell megvenni, ami a fizetésének csaknem a felét elvitte volna. Hát mit lehet manapság kezdeni hétezer forinttal? Arról már nem is beszélve, hogy mindenütt elvárják, a jelentkező gyakorlattal is rendelkezzen. De ha nem kap munkát a fiatal, akkor hol szerezzen gyakorlatot? Szükség van rá Kapdos János tavaly végezte el a vendéglátóipari szakközépiskolát, ahol az érettségi mellett szakács és felszolgáló képesítést szerzett. Eddig két hónapot dolgozott külföldön, egy üzemi konyhán, de ez a munkahely megszűnt. Mint mondja, működik ugyan a környéken néhány vendéglátóipari egység, de a tulajdonosok, érthető okokból, inkább a családtagok, vagy közeli rokonok segítségét veszik igénybe. Ha meg a városban próbál elhelyezkedni, kiderül, hogy a nyíregyháziak előnyt élveznek. Volt olyan háromműszakos munka, amit azért nem tudott elvállalni, mert képtelen lett volna megoldani a bejárást. János persze nem adja fel. Szeretne nyelveket tanulni, mert úgy látja, erre most már csaknem mindenütt szükség van. Még reménykedik, hogy egyszer talán majd tanult szakmájában is elhelyezkedhet. Mert lehet bármilyen gyors is a fejlődés, létbiztonság nélkül sehol, egyetlen településen sem érezheti jól magát az ember. Persze, ez már olyan gond, melyet nem Leveleken kell és lehet megoldani, hanem jóval magasabb szinten. ralán már a gyűjtögető, halászó, vadászó őseinknek sem volt csupa öröm az ajándékozás. Sokáig főhetett az ősember feje, vajon melyik lesz a legszebb gyümölcs, vagy inkább vadbogyó, kagyló, vagy éppen madártólI, amivel örömet szerezhet a hozzá közelállóknak. Volt, ahogy volt, őszintén szólva nem is annyira az ősember ajándékozási szokásai, dilemmái foglalkoztatnak, sokkal inkább a jelen, s azok a neves napok, amelyek folyton — és vészesen közelednek — a jámbor halandónak fogalma sincs róla, mi legyen hát az az ajándék, amivel meglepheti szeretteit, barátait, ismerőseit. Mert jól tudjuk, hogy ez a dilemma lényegesen nem változott az ősidők óta. Az ember vélhetően ugyanolyan tanácstalan és kiszolgáltatott, mint ama bizonyos ősünk, amikor egymáshoz koccinthatta a bogyókat, vajon melyik lenne az igazi, a szuper ajándék. Aztán való-Meglepő ajándék színű mergesen racsapott egyre, ez lesz az, nem izgat, mit szólnak hozzá, ezt kapják, kész... Valahogy ilyen lelkiállapotban lehetett a barátom is, amikor irtózatos töprengések, meditálások után sem tudta eldönteni, mit vegyen a közelgő névnapomra. Ez az az eset, amikor az érintett felebarát, az ünnepelt nem segíthet a bajbajutott másikon. Legfeljebb azzal az ugyancsak ősrégi intelemmel igyekszik oldani a vibráló feszültséget, hogy ilyeneket mond: aztán nehogy nagy költségbe verd magad, ilyen nehéz időkben. Vagy amit újabban szoktam ajánlani ilyen esetekben: nekem egy sárga falevél is megteszi, az is szép ajándék, és maradandó is... Ez persze nemigen jön be, viccnek veszik, mint ahogyan igazában az is. De úgy tapasztalom, csínján kell bánni az ilyen ártalmatlan, humoros megjegyzésekkel is. Az idén az egyik barátom, tényleg egy — mondhatom — gyönyörű formájú és erezetű falevéllel állított be a nevem napján. Ez sikerült. De volt ettől azért különlegesebb ajándék is, amiért ez a néhány sor megíródott. A történet főszereplője egy díszes faragású, nemes fából készült fokos, amit az ember akár a falra is akaszthat. Talán Erdélyből hoztam valamikor, de egy kicsit megfeledkeztem róla, évekig a szekrény mélyén pihent. Egyszer aztán közeledett a már említett barátom névnapja, s mivel az istennek sem jutott eszembe semmi értelmes ötlet, véletlenül a kezembe került a díszes fokos. Ez lesz hát a névnapi ajándék. Legalább öt-hat éve történt az eset, amikor nekiajándékoztam a fokost, de ahányszor a barátomnál megfordultam, soha nem láttam az ajándékom a falon, kérdezni meg szégyelltem, mi lett a sorsa. A barátomról szólva még annyit bizalmas jellemzésként elárulok, hogy módfelett feledékeny. Egyszer — amikor a gyereke még kicsi volt, elveszítette, mert nagy beszélgetésbe elegyedett valakivel az utcán. Szerencsére nem olyan nagy ez a város és egy kolléga megismerte a kirakatot néző négy-öt éves fiúcskát és hazavitte. Ha ezek után sem találja ki az olvasó, mit kaptam az idén ettől a barátomtól, akkor kegyesen felmentem a töprengés, a találgatás alól. Igen, a saját ajándékom kaptam vissza tőle, mert teljesen elfelejtette, hogy tőlem kapta. Maradjon is köztünk, nehogy harag legyen a dologból. Nagy öröm ajándékot adni, talán még nagyobb kapni. Különösen, ha a sajátunkat látjuk viszont. És milyen gazdaságos... Átvilágítás Kováts Dénes alán nem véletlenül követelte több felszólaló a láthatatlan jövedelmek felderítésére szolgáló átvilágítás előkészítését az MSZP hétvégi országos értekezletén, hiszen ez a gondolat már régóta, s tömegesen jelentkezik az átlagpolgárok gondolkodásában is. Hozzátehetjük: teljes joggal. Félő ugyanis, hogy a — minden bizonynyal szükséges — szigorító intézkedések éppen azokat nem érintik majd, akik igazán tehetősek. Könnyű persze ezt az óhajt megfogalmazni, s nehezebb végrehajtani. De nyilván nem lehetetlen. Itt van például a munkanélküliek jövedelempótló támogatása. A jelek szerint sokkal szigorúbb feltételekhez kívánják kötni odaítélését, ezzel védve ki, hogy munkanélküliként feketemunkát vállaljanak — esetenként jól jövedelmezőt — az emberek, s elérni, hogy valóban a rászorulók kapják meg a támogatást. A gondolatmenet logikus, a megvalósítás bejelentett módja viszont kevésbé. Nem lehet ugyanis bizonyos összeghatárt megszabni, eléggé fájdalmas, mert ha valaki ezt—mondjuk 20 forinttal — meghaladja, akkor már nem kaphatná meg. Ezzel szemben előfordul olyan eset is, hogy — tegyük fel, egy vállalkozó — jövedelempótló támogatásért fordul, minimális keresetet felmutatva, ugyanakkor a közelmúltban vásárolt kétmilliós autóval megy el felvenni a pénzt. Talán több lehetőséget, jogosítványt kellene adni az önkormányzatoknak e támogatási forma elbírálásához, nem egy konkrét öszeghatárt, inkább bizonyos ,,-tól-igot” meghatározni. Minden bizonnyal a közhangulatot is pozitívan befolyásolná a sokat emlegetett átvilágítás megvalósítása. Nem megrettenteni kell a valóban vagyonosokat, hiszen közöttük is akadnak, akik kemény munkával teremtették meg egzisztenciájukat, de bizonyos réteg számonkérése, viszonyainak rendezése már éppen aktuális lenne. Feltéve, ha a gazdasági lobbi nem szab gátat az üdvözlendő elképzelésnek. Rügyfakadás Ferter János rajza Sikeres hetek Bodnár István ok rendezvény várja V az érdeklődőket ezekkj ben a hetekben a nyíregyházi művelődési központban. Az ötéves szünet utánfelújított M űvészeti Hetek mintegy húsz programja estéről estére többnyire telt házat vonz, sokan térnek be a választékosán összeállított műsorokra. A több mint egy hónapig tartó, hamarosan befejeződő rendezvénysorozat minden bizonnyal sikeresnek mondható. Nagy érdeklődés mutatkozik a megyei művészeti csoportok iránt is. Jó ötletnek bizonyult a Művészeti Hetek nyitó eseményévé tenni a Primavera műsorát, hisz a Nívó-díjas együttes hagyományos tavaszi koncertje mindig sok nézőt vonz. Az együttes—a szabolcsi koncert-fúvószenekarral közös—másik fellépése alkalmából is minden jegy elkelt. Nagy az érdeklődés a Nyírség táncegyüttes és a RE-flex Moderntánc Stúdió közös áprilisi műsora iránt is. Az előzetesen tervezett két előadás helyett hármat tartott a fiatalok körében oly népszerű L’art pour Tart együttes, az érdeklődés mind a három előadás esetében oly nagy volt, hogy még pótszékeket is kellett betenni. Szerencsésen került a programba az országos területi táncverseny is, az egész napos, látványos bemutatót végig nagy érdeklődés kísérte. A szervezők szerencséje, hogy most rendezik meg a három évenként esedékes országos zeneiskolai zongoraversenyt, ami így szintén a / programba kerülhetett. Úgy tűnik, a Honvéd táncegyüttes előadásain is sokan lesznek. Manapság a művelődési intézmények munkatársai körében nagy a bizonytalanság. Tízszer is meggondolják, az olyan rendezvények szervezését, amiért fizetni kell. A művészeti hetek programsorozata most azt bizonyítja, hogy kellő átgondolással és tervezéssel van kereslet az érdekesebb műsorok iránt.
