Kelet-Magyarország, 1995. március (52. évfolyam, 51-77. szám)
1995-03-03 / 53. szám
1995. március 3., péntek HÁTTÉR Pénz nincs, kiállítás lesz A szabolcsi múzeumok szerencsésebb helyzetben vannak a győriekkel szemben A falumúzeum április 1-jével megnyitja kapuit Harasztosi Pál felvétele Bodnár István Nyíregyháza — Megdöbbentően hangzott nemrég a hír: támogatás hiányában bezárják Győr-Moson-Sopron megyében a múzeumokat. Néhány hete arról is szó volt, hogy az ország első múzeumát, a Nemzeti Múzeumot is be kell zárni. Fenyegeti-e a bezárás réme megyénk múzeumait? És egyáltalán hogyan tudnak gazdálkodni az intézmények? — tettük fel a kérdést Németh Péter igazgatónak. Némi tartalék — Mi viszonylag szerencsésebb helyzetben vagyunk más megyei önkormányzatoknál, hiszen több megyében, így Csongrád és Pest megyében nagyobb elvonások voltak. A legszerencsétlenebb helyzetben valóban Győr van, ahol a múzeum tavalyi költségvetését 15 millió forinttal csökkentették, ami már tragikus. Nálunk csak a bérköltségeket csökkentették 5 százalékkal. □ Tudom, hogy a dolgozókat kellemetlenül érinti, de ez nem hangzik olyan tragikusan... — A probléma inkább az, hogy arányaiban sokkal roszszabb költségvetésünk van, mint tavaly. Míg a múlt évben a bérköltségek a költségvetésnek 68 százalékát tették ki, addig az idén a bérjellegű kiadások már 80 százalékot jelentenek, és csak 20 százalék jut dologi költségekre. Tudvalevő, hogy az energiaárak viszont tetemesen emelkednek. Szakmai munkára gyakorlatilag egy fillér sem jut. □ Mit jelent ez konkrétan? — Nem jut kiállításrendezésre, nem jut ásatásra, nem jut műtárgyvásárlásra, kigdványozásra. □ Ezek szerint valóban nem lenne az idén új kiállítás, ásatás? Ezt nem mondja komolyan? — Kell lenniük, valahonnan elő kell teremtenünk ezekre a pénzt. Kérdés, hogy honnan? Pályázunk és számbaveszünk minden lehetséges pénzforrást, de mindenképp radikális lépéseket leszünk kénytelenek tenni. Ásatás akkor lesz, ha idegen pénzeket tudunk rá szerezni. Szerencsére van még az M3-as autópályára némi tartalékunk, és a tavasz folyamán mindenképpen meg kell kezdeni Beregsuránynál a határátkelő építése során az európai jelentőségű régészeti feltárásokat. De ha egy váratlan lelet kerülne elő, nem tudnánk ott ásatásokat folytatni. A kelta elmarad □ Milyen kiállításokat szeretnének rendezni? — Március elején szerettünk volna bemutatni egy szép nemzetközi kelta kiállítást kölcsön anyagokkal, de ez elmarad. Erre még Ausztriából is ígértek kiállítási tárgyakat, sőt a zalai társintézetünk még a szállítási költségeket is átvállalta volna. Mégsem tudjuk a kiállítást megrendezni. Helyette valami mást kell kigondolni. Most kaptuk vissza húsz év után a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetétől a nevezetes méhteleki feltárásnak az anyagát, ami az Alföld legkorábbi újkőkori lelőhelye, időszámításunk előtti 4700 tájékáról. Ezt húsvét előtt szeretnénk a közönségnek bemutatni. Ezt néhány 10 ezer forintból meg tudjuk csinálni. Tárlóink vannak, de lehet, hogy nem jut pénz a megvilágításukra. □ Említette a radikális intézkedéseket... — Sajnos 15 dolgozónkat el kell bocsátani. Elsősorban a szerződéses és nyugdíjas munkatársainktól kell megválnunk, de néhány aktív dolgozónkat is érinti a dolog. Aztán közösen úgy döntöttünk, tekintettel a látogatók gyér számára, hogy márciusban szombaton és vasárnap nem tartjuk nyitva a Jósa András Múzeumot. Április 1-től nem fűtjük a múzeumot, ezzel is néhány százezret megspórolunk. Novembertől áprilisig pedig bezárjuk a kis múzeumokat. Áttekintettük ezeknek a kis intézményeknek a látogatottságát, de ez havonként még ezer vendéget sem jelent. Ebbe — hogy csak a tájmúzeumokat említsem —beletartozik Nyírbátor, Vaja, Mátészalka, Kisvárda, Vásárosnamény, Tiszavasvári. Novembertől öt hónapig tehát zárva lesznek ezek a múzeumok. Egy fillér sincs □ A falumúzeumot azért megnyitják majd április elsejével? — Természetesen megnyitjuk, már csak azért is, mert ez a leglátogatottabb múzeumunk, ami jelentős bevételt is hoz. Sajnos az itteni felújításra is kevés pénz jut, a falumúzeumban nem tudunk jelentősebb bővítést végezni. Ami pénz marad — mintegy 1 millió forintunk jut felújításra — azt a Jósa András Múzeum villanyhálózatának a korszerűsítésére kell fordítani, mert az élet- és tűzveszélyes. Hogyan fog a tervezett kisdobronyi templom, a csarodai református parókia fölépülni, azt nem tudom, mert erre jelenleg nincs egy fillérünk sem. Hangfelvételt készítenek a megyeházán Nyíregyháza (KM - M. M. L.) — Hangfelvételnek ad otthont március 4-én és 5-én Nyíregyházán a megyeháza. A Banchieri énekegyüttes, a Pro Musica leánykar és a Cantemus fiúkórus tagjaiból alakított kamarakórus gregorián dallamokat fog szalagra énekelni dr. Béres György zenetudós vezetésével. A Bécsben élő professzor a gregorián éneklés és oktatás nemzetközileg elismert szaktekintélye, aki Európa országaiban gyakran tart előadásokat. A rendezvényeken sokan kértek tőle gregorián dallamokat tartalmazó kazettákat, ám ilyenekkel nem tudott szolgálni. így jött az ötlet, hogy ezt a hiányt pótolni kellene, s ezért kérte fel a nyíregyházi Kodály Zoltán Általános Iskola kórusait hangfelvételek készítésére. Ha a hangfelvételek jól sikerülnek, már április elején megjelenik a kazetta. Vitézek alkonya Az öreg Zombori, aki akkor még nem is volt öreg, annak idején keményen végigküzdötte az első világháborút. Bátor helytállását azonban későn ismerték el, csak a háború utolsó napjaiban kapta meg a vitézségi érmet. Pontosabban, meg sem kapta, mert a Monarchia végét jelentő nagy kavarodásban elkallódott valahol. Zombori azonban nem akarta észrevenni, hogy új szelek járnak. Miután hazatért családjához, a Kárpátok tövében meghúzódó kisvárosba, fűnek-fának dicsekedett sohasem látott kitüntetésével, s várta, egyre várta, hogy egyszer majd megérkezik. Mintha azt akarta volna bizonyítani, ő nem tehet semmiről, rajta nem múlt a vereség, ő igazán megtett mindent a birodalom fennmaradása érdekében. Am a vitézségi érem nem érkezett meg, viszont jöttek az idegen katonák, s egy napon a kisváros lakói arra ébredtek, hogy Csehszlovákia polgárai lettek. Mint mindenütt, itt is akadtak besúgók, akik hűségesen tájékoztatták az új hatalmat az őslakók előéletéről. Zombori sem kerülhette el sorsát, többször is letartóztatták, s mindvégig arról faggatták, milyen háborús bűnöket követett el. Szerencsére, semmit sem tudtak a nyakába varrni. Am a zaklatás nagyon megviselte, szinte egyik napról a másikra öregedett meg. Aztán valami titokzatos betegség is megtámadta, és néhány év múlva meghalt. Az élet ment tovább. Teltek-múltak az évek, az ifjú Zombori is felcseperedett, pedig özvegy édesanyja nehezen nevelte. A vitézséget persze nem emlegette senki, így is volt már elég baj belőle. Aztán eljött a nap. amikor a vidéket újra Magyarországhoz csatolták. Rég várták a pillanatot, de az élet ezután sem lett könnyebb. Dúlt a munkanélküliség, a jobb állások nagy részét az anyaországból érkezettek foglalták el. Az őslakosok csak úgy juthattak bizalmi álláshoz, ha igazolták, hogy eddig is kitartottak magyarságuk mellett. Az özvegynek ekkor jutott eszébe a vitézségi érem, hiszen az ezzel járó címet az elsőfokú leszármazott is örökölhette. Elvégre, egy vitéz Zombori, akinek apja vérét ontotta a hazáért, biztosan kap állást. Ment a levél az illetékes hivatalba, majd hónapok múlva jött a válasz is, mely szerint, a kérelmező igénye jogos. Ettől kezdve az özvegy és fia mindennap a postást leste. Vártak, egyre fogyatkozó türelemmel, de kitartóan. Am Isten malmai már akkor is lassan őröltek, a vitézségi érem sehogyan sem akart megérkezni. Sürgették egyszer, kétszer, háromszor, Zomboriné még Budapestre is felutazott néhányszor, de ígéreteken kívül nem kaptak semmit. Aztán kitört a háború, a fiút behívták katonának és néhány hét után kivitték a frontra. Az anyja szinte mániákusan kilincselt tovább. Azt hitte, ha bebizonyítja, hogy a férje már megtette, amit a haza kívánt,, akkor a fiát hazaengedik. Úgy gondolta, hogy van még igazság, s ha van, egy családtól nem kívánhatnak ennyi áldozatot, miközben mások békésen élik életüket. Egy napon aztán megtörtént a csoda: a katonai parancsnokságra hívatták. Itt egy tábornok szép, köszöntő szavak kíséretében adta át neki a vitézségi érmet, mely talán évtizedek óta porosodott valahol egy polcon. Amikor hazaért, már távirattal várta a postás. _ Az állt benne, hogy fia hősi halált halt, valahol Oroszországban. A postás csöndben kihátrált az ajtón, ő meg ott ült egyedül, maga elé meredve, kezében a távirattal. Este, amikor az ablakon benézett a hold, az asztalon megcsillant a vitézségi érem. Fürdővíz egy, hogy az sületlenség. Eszébe sem jut, hogy ezzel nemcsak önmagát, hanem az általa képviselt pártot is nevetségessé teszi. Persze nem a megmosolyogni való fürdővizes okoskodások okozzák a károkat, hanem az ennél komolyabb horderejű ügyek. Elég emlékeztetni a közelmúltban felröppentett forintleértékelési híresztelésre. Csak találgatni lehet, milyen politikai vagy üzleti köröknek állhatott érdekében kiszivárogtatni a tervezett leértékelés hírét, ha egyáltalán volt ennek alapja. Mindenesetre a szakemberek szerint dollármilliókba került az országnak a forintleértékelés körüli találgatósdi, amiről a kisember, az átlag állampolgár nem tehet, bár nagy valószínűséggel az ő bőrére, vagy bérére is megy a játék. Egyedül a két szélső póluson elhelyezkedő politikai erőknek kedveznek az ilyen és hasonló jelenségek, amelyek képviselői azt vallják, minél rosszabb, annál jobb. Majd akkor jöhetnek ők, hogy kemény — szélső jobb vagy bal, — kézzel rendet tegyenek.-m- y a nem hallom, el l—4 sem hiszem, hogy X X ilyen is létezik. A tévé környezetvédelmi műsorában az egyik szereplő hosszasan sorolta, mit tesz ő személyesen a szűkebb környezetének védelmében. Nem vásárol semmit, ami műanyagban van, tömegközlekedik, így mondta. De a javát a végére hagyta. Fürdés után otthon nem engedik le a vizet a kádból, hanem tartalékolják — amikor a kis- és nagydolgaikat elvégzik— ezzel öntik le a vécét. Szépen meregetik a vödörrel, amíg csak tart. Ilyen szemléletre kellene ösztönözni mindenkit a kormánynak, tette hozzá a korszakalkotó módszer ismertetése után, s várta a hatást. Az ugyancsak elmaradt, legfeljebb némi visszafojtott mosoly vibrált az arcokon. Tipikus epizódja volt ez annak, amikor egy politikus szakember pártja színeiben nyilatkozva, tökéletesen elveszíti a józan ész logikai fonalát, azon erőlködik, hogy nagyobbat mondjon a másiknál. Mind-Határtalanul... Ferter János rajza Kárpáti sáfrány Balogh Géza W/MV.WW.V.WÄ r ízezer darab kárpáti sáfrányt foglaltak le a múlt hét végén egy razzia során a nyíregyházi és debreceni KGST-piacokon, adták hírül a szerdai lapok. Na bumm, és akkor mi van!? — vonhatják meg sokan a vállukat, hiszen az atombombán kívül lehet azokon a piacokon mindent kapni, minek kelle nyamvadt virágok körül ekkora hűhót csapni. Igaz, csak éppen a nyamvadt virágok a Kárpát-medence legféltettebb növényei közé tartoznak, Magyarországon elvétve fordul elő, s megyénkben is csupán egy-két helyen. Lapunk nyolc-tíz éve hívta fel először a figyelmet arra, hogy veszélyben vannak, hiszen a gátlástalan virágárusok ilyentájt, kora tavaszon seregestül lepik el a virágnak otthont adó erdőt. Kiszedik hagymástól a már bimbózó növényt, cserépbe ültetik, s méregdrágán adják el a Nőnap alkalmából. Akkori cikkünk óriási felháborodást váltott ki a természetvédők körében, s meg is lett az eredménye, ma már nem igen háborgatják a crocustelepet. Nem úgy Kárpátalján! Mert a nyíregyházi, debreceni piacokon hál istennek nem Magyarországon gyűjtött sáfrányt koboztak el, hanem kárpátaljait. E ritka növény eszmei értéke tízezer forint, ha valakinél fél tucatnyit találnak, az illető bűncselekményt követ el! Nem tudom, mi lesz a salánki, bökényi, nagyszőlősi sáfrányozók sorsa, de mást nem mondhatunk, ideje volt a magyar hatóságoknak közbelépniük. Ha már az ukrajnai természetvédők, vagy vámosok képtelenek megakadályozni az ottani telepek elpusztítását, akkor mi vagyunk kénytelenek közbelépni. Egyet azonban ne feledjünk: legtöbbször kényszerből cselekednek a most leleplezett sáfrányárusok. Ha ott tele lennének a boltok, s ha meg tudnák venni az árut, akkor azt igyekeznének forinttá tenni. Szomorú, hogy a kárpáti sáfrány lett az egyik legfontosabb árujuk. Ij^^KeSeTMagyarorszá^^^^HI
