Kelet-Magyarország, 1995. március (52. évfolyam, 51-77. szám)
1995-03-27 / 73. szám
1995. március 27., hétfő HAZAI HOL-IMI Hírközpont a faluban A bodza még az alma hegemóniáját is felülmúlhatná a településen Ebéd előtti diskurzus a gondozási központban A szerző felvétele Pócspetri (KM) — A történelem átviharzott a falun, magával sodorva embereket, derékba törve sorsokat, meghurcolva ártatlan ifjakat. Aggatott címkét a településre a hatalom megszilárdítására irányuló politikai akarat, s a rendőrgyilkos jelzőt csak a rendszerváltozás utáni perújrafelvétel nyomán született felmentő ítéletek moshatták le Pócspetriről. Ma, amikor a verőfényes tavaszi napsütésben szellő cirógatja az arcunkat, míg Pataki László polgármesterrel sétálunk a faluban, mintha mindig a világ legbékésebb zuga lett volna ez az alig 2000 lelket számláló község. Nyugdijasszövetség A hírközpontot általában telefoncsörgéssel, zakatoló telexgépekkel, viliódzó számítógépekkel képzeli el a Híradón nevelkedő ember. Ám jöjjön Pócspetribe, és itt feltétlenül a gondozási központot keresse, mert nincs olyan hír a faluban, amit itt ne tudnának. S ami itt nem hangzik el, az valószínűleg nem is fontos. Megerősíti ezt Kremper György né, Erzsi néni, aki már 1978 óta múlatja itt az időt. Májer Antal, Krasznai Ignác véleménye szerint nem ismerik a magányt, az ünnepeket is közösen köszöntik Tamás Józsefné vezető irányításával. Az újraszülető föld illata, a napsütés ereje letéteti velük a keresztrejtvényt, kikapcsolják a tévét, a videót és sétálgatnak a kertben. Már csak ezt kell kicsinosítani, a felújított épületet ugyanis március idusán avatták. Aki csak teheti, a ház körül szorgoskodik. Végvári József nyugalmazott matematika-fizika szakos tanár a szomszédban, a fiáék kertjében festeget. Mementó Alapítvány Napsütötte szobában telepszünk le, a palotapincsi befészkeli magát az ölembe és orrával követi a sorokat. Meghitt csend vesz körül. A tanár úr, aki nemrégiben még az alpolgármesteri tisztet is betöltötte, belépett a nyugdíjasszövetségbe. — Ha semmi más haszna nem lenne, csak annyi, hogy havonta egyszer találkozunk és megbeszéljük az időseket érintő dolgokat, már az is előny — összegzi gondolatait Végvári József. — Gondjaink mellett azonban Pócspetri közéletéről, az annyira áhított falumúzeum létesítéséről beszélgetünk. Szeretném összegyűjteni a népi használati tárgyakat. Végvári tanár urat nemcsak a múlt, a jelen, hanem a jövő is foglalkoztatja. Kuratóriumi elnöke a Mementó Alapítványnak, még a tiszteletdíját is befizette az alapítványba. Azokat a diákokat támogatnák belőle, akik felsőfokú tanintézetbe járnak és szeretnék a szülőfalu szellemi életét előbbremozdítani. De az iskolaállamosítás során sérelmet szenvedett kartársaikat is ily módon segítenék. Tervük bőven van, az anyagiak azonban szűkösek. Vagyonmegosztás Aki nem járatos a faluban, vigyázzon, mert észre sem veszi és Máriapócson találja magát. Az egyik ház még Pócspetri, a másik a város területén fekszik. Ez a közelség és a hasonló gondolkodásmód adja, hogy több feladatot közösen akar megoldani a két önkormányzat. Bár az egykori társközség orrolhatna a még mindig nem lezárt vagyonmegosztás miatt. Az igazság hajszolása helyett Pataki László polgármester inkább azt nézi, mi az, amit Palóczi Lajosné máriapócsi polgármesterrel közösen tehetnének a valóságban eggyévált, de közigazgatásilag különálló településekért. Most a szennyvízelvezetés megoldására nyújtottak be közösen pályázatot. S ha a polgármester dédelgetett álma valóra válik, Pócspetriben, de még a környéken sem kell a munkanélküliségtől tartani. A vidéken ugyanis rengeteg bodza terem, eddig a begyűjtött bodzát egy miskolci felvásárló révén juttatták el az arab országokba. Ha sikerül, közvetlenül tőlük kerülhetne a méregtelenítő anyaga és sok más tulajdonsága miatt gyógyhatásúnak számító bodza, nyersen, szárítva és feldolgozva a Közel-Keletre. Pataki László megkockáztatta: még az alma hegemóniáját is felülmúlhatná a bodza... A természet ölelésében Kedves Olvasónk! Ha hatnapi szelvényt (hétfőszombat) kivágva együtt április 5-ig beküld, akkor részt vesz heti ajándéksorsolásunkon. (Ezen könyvjutalmat, KM-előfizetést és más ajándéktárgyakat nyerhet.) Egyben jogot nyer a havi sorsoláson történő részvételre, amelyen a fődíj párizsi, illetve franciaországi társasutazás. Játékunk három hónapos. (E heti megfejtések az április 1 -jei számban.) Cím: Kelet-Magyarország Szerkesztősége 4400 Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3-5. X-eljen — nyerhet! A Kölcsey írta nemzeti himnuszunkat kinek a megzenésítésében énekeljük ? □n Bihari János □H Lavotta János □a Erlal Ferenc A megfejtő neve: Címe: Levél Horn Gyulának, várják Habsburg Ottót Pócspetri (KM - T. K.) — Levelet írt Horn Gyula miniszterelnöknek két hete a polgármester, mert már képtelen tétlenül szemlélni, hogy a munkanélküliek jövedelempótló támogatását nem igazságos szempontok szerint folyósítják. Nemcsak a „fent” hozott döntések „lent” jelentkező visszhangja, az égbekiáltó ellentmondások miatt ragadott tollat Pataki László, hanem egyúttal azt javasolja: ne írják elő, hogy milyen szempontok szerint és milyen mértékben adják ezt a támogatást, mert akkor az önkormányzat postássá degradálódik. Bízzák rá az önkormányzatra, hogy rászorultsági alapon mérlegeljék a támogatásnak ezt a formáját. A nemzetközi diplomácia is megismerheti Pócspetri nevét, mert dr. Irinyi György, a kémiai intézet kutatója — az ő családi kastélyukban található a polgármesteri hivatal — közvetítésével jutottak el Habsburg Ottó hoz, akinek a titkársága udvarias válaszlevélben köszönte meg a meghívást és egyben tudatták, hogy ez évi elfoglaltsága miatt már nem, viszont jövőre a tervek szerint Habsburg Ottó Pócspetribe látogat. Nem mindennapi lehetőség egy szabolcsi falunak... A környezet és az ember kapcsolata az elmúlt évszázadokban (1.) Reszler Gábor Nyíregyháza — „Ha visszaképzeljük azokat az időket, mikor a kultúra vidékünknek régi, természetes báját még nem törölte le, be kell látnunk, hogy sok érdekes adat ment veszendőbe a tudományra nézve állat- és növényterményeinket illetőleg. Ma már csak halvány sejtelmünk lehet arról, hogy mi volt itt addig, míg az ember nem vette el kenyerét eltűnt vizeink birodalma lakóinak, hogy a tőzegből humuszt formáljon és a rajta hasított barázdában kenyeret termeljen.” — így írt az 1900- ban megjelent Szabolcs vármegyei monográfia szerzője a természetátalakító munkák következményeit számba véve. Néhány emberöltő alatt valóban gyökeres változások játszódtak le ezen a tájon: a folyók járását megzabolázták, az ezerarcú vízivilágtól a földet elhódították, az áradások miatt korábban nehezen megközelíthető galériaerdőket szekercelárma töltötte be. Az emberi szándék és akarat diadalmaskodott — írták a természet birtokba vételéről. Csak napjainkban, az iparszerű természetrombolás következményeit tapasztalva, kezdünk rádöbbenni arra, mennyire ostoba és szűklátókörű a természet „leigázásáról” vallott nézet. Elérkezett az ideje, hogy újrarendezzük természet és ember kapcsolatát. Ebben az önvizsgálatban, az ember és természeti környezete közötti harmonikus viszony megteremtésében kíván segíteni egy új tudományág, a történeti ökológia. Vizsgálódásának középpontjában az áll, hogy az ember az évszázadok folyamán miként alakította ki együttélését a természettel, mennyiben ismerte fel a természet törvényszerűségeit, hogyan igyekezett egyensúlyba hozni igényeit a természet szabta lehetőségekkel. A történeti ökológia abból az egyszerű felismerésből indul ki, hogy a természet védelme, az alkalmazkodóképesség a természeti körülményekhez egyidős a civilizációval. A történeti ökológiai kutatások hazai meggyökeresedésének örvendetesen egyre több példáját találjuk. Jelen sorozatunkkal csupán annyi lehet a célunk, hogy felvillantsuk a tájunkon bekövetkezett változásokat, természet és ember egymásra hatásának következményét. Hajlamosak vagyunk zordnak, vadnak tekinteni az évszázadokkal korábbi természeti állapotokat. Eleink aligha osztanák véleményünket, kényelemféltésből fakadó nézetünket. A termelő életmódra áttérő ember évezredekkel ezelőtt lakhatónak ítélte vidékünket. A X-XI. században megtelepültek számára is a Nyírség talajai közül a Kisvárda-Nyírkarász vonaltól nyugatra található mezőségi talaj, valamint az ettől keletre lévő rozsdabarna erdőtalaj volt vonzó, itt alakultak ki az első települések. A társadalom megjelent tájformáló tényezőként, de Frisnyák Sándor megállapítása szerint a népesség környezetre gyakorolt hatása a honfoglalás előtti évszázadokban még nem volt jelentős. A művelés alá vett területek időben és térben folyton változtak, nem alkothattak összefüggő kultúrtájat. A tájváltozás, „a nyírségi életkamra gazdasági birtokbavétele a honfoglalás és az államalapítás korában indult meg és hosszú időn át tartott.” Nagy erdőirtások kezdődtek, így például Németh Péter vizsgálatai szerint a szabolcsi földvár építéséhez 5-6000 hektár erdőt irtottak ki a Nyírség peremén és a Tisza ártéri síkságán, ami jelenlegi erdőállományunk bő tizedének felel meg. Látható, a természetátalakítás — erősebben fogalmazva a természetrombolás — kezdetei vidékünkön is a messzi múltba nyúlnak vissza. A letelepült ember azonban még évszázadokon át harmóniában élt a természettel. A természeti erőforrások kíméletlen kihasználása először a XVII-XVIII. századi erdőirtások és a túllegeltetés következményeként a Nyírségben bosszulta meg magát: mozgásba lendült a futóhomok. A szántóföld- és legelőnyerési szándék ellenére a XVIII. század végén a Szatmár-Beregi síkság több mint felét, a Nyírség közel egyharmadát még erdők borították. A kiterjedt erdőségek mellett állandó és időszakos vízfelületek szűkítették a szántókat, legelőket, a falvakat pedig mocsarak, lápok és nádasok áthatolhatatlan világa övezte. Természet és ember változhatatlannak hitt kapcsolatában azután új színt hoztak a török időkben elnéptelenedett falvakba települő szorgalmas, törekvő svábok, az iparkodó tirpákok. A XVIII-XIX. század fordulóján a gyarapodás új útjait kereső szemléletmód perelni kezdett a régivel és előkészítette a következő évtizedek nagy természetátalakító munkálatait. A földrajzi környezetet szolgálatába állítani igyekvő akarat azonban újra és újra megtanulta tisztelni az elemek erejét. Az átgondolatlan beavatkozások rendre ráébresztették az itt élőket arra az igazságra, hogy csak a természettel karöltve és nem ellenében érhetnek célt. Amikor még harmóniában élt a táj... Harasztosi Pál felvétele Cipőüzemet... ...működtet egy vállalkozó: a tsz melléküzemágaként ismert cég még 10-15 embert vehetne fel, ha egy tűzőgépet vásárolnának. 1(KM) A dohánytermesztés ...jelenti sok pócspetri család megélhetésének a forrását. Még azok is igénybe veszik a termelőszövetkezet szolgáltatásait, akik nem tagjai a közös gazdaságnak. (KM) Eltűnt... ...20-25 család földje a hagyatékolás során. A polgármester szerint a nyilvántartás és a tulajdonosváltozások adatai nem mindig követték a valóságot, s ezért állhatott elő ez a furcsa helyzet. (KM) Kerékpárút... ...védi a két keréken közlekedők biztonságát: tavaly 2271,5 méteren alakították és táblázták ki a kerékpárutat. (KM) A varrodában... ...negyven asszony és lány bérmunkában varr ruhákat a DIRUVÁLL megrendelésére. Még mindig alkalmazhatnának 5-10 munkásasszonyt, ha a munkanélküliekek számára elég vonzó lenne a szalagszerű termelés. (KM) Névnapi zsúrt tartottak a pócspetri óvodában Szollár Katalin óvónő (fehér köpenyben) vezetésével. Régi, szép szokás, hogy a gyerekek névnapjukon, születésnapjukon köszöntik egymást, ezzel is gyakorolva a társadalmi illemszabályokat Tóth Kornélia felvétele Az oldalt összeállította: Tóth Kornélia
