Kelet-Magyarország, 1995. március (52. évfolyam, 51-77. szám)
1995-03-27 / 73. szám
1995. március 27., hétfő HÁTTÉR Határlesen járva Záhonyban A csempészek leleményesek • Van, aki cigarettából alakítja ki a gépkocsiülést nyiségről nem beszélve. A számok önmagukban is beszédesek. 1992-ben 1,3 millió utas jött hazánkba Záhonyon kérészül, s valamivel több ment ki itt, tavaly már négymillió! Háromszor annyi személyautó érkezett és távozott, mint 1992-ben. Ha a tavalyi év első két hónapját és az ideit nézzük, akkor közel 67 százalékkal több jármű jött és ment az idén, mint korábban, a személyforgalom is hasonló arányt mutat. Mi jöhet még?... Csempésztrükkök A kényszer és a szükség igencsak ötletdússá teszi a csempészeket. Mindent megpróbálnak, hogy átverjék a vámosokat, akik mellesleg létszámgondokkal küzdenek, s anyagi megbecsülésük sem mondható jónak. Volt, aki személyautója hátsó ülését cigarettásdobozokból alakította ki, még a kellő borítás is rákerült. Más a hátsó ülést üzemanyagtartálynak képezte ki, valóságos bombán ülve tette meg az oda-visszautakat, míg rajta nem vesztett. Miként azok, akit a motorteret rakták tele műanyag benzineskannával. Elfelejtkezve arról, ha lángra lobban, főleg a határátkelőn, akkor óriási kárt okozhat a robbanás a zsúfoltság miatt, elképzelni is rossz a következményeket. Egy rafinált csempész a pótkereket, más a küszöböket bélelte ki rézhuzallal, egyesek dupla platójú kisteherautókkal járták a határt. Az lett furcsa az egyik pénzügyőrnek, hogy általában nem szokta beverni a fejét a tetőbe, A szerző felvételei ha a platóra lép... De akadt olyan furgon is, ahol az utastértető jelentette a plusz benzintartályt, tankolni az antenna lecsavarásával lehetett bele. Talán az sem véletlen, hogy szinten minden kamion pótkocsijának alján hatalmas üzemanyagtartály található. Az indoklás szerint azért, mert hosszú útra mennek, s nem mindenütt találni annyi benzinkutat, mint hazánkban... A lefoglalt csempészáruk Záhonyban is ellepik az épületeket. Fel sem lehet sorolni, mi mindent rejtenek a helyiségek. Valóságos cigarettahegyek tornyosulnak, vodkás- Uvegek sora áll a folyosón is — más kérdés, milyen minőségű nedűt rejtenek a palackok. Egy utasnál 685 ébresztőórát találtak, egy másiknál rengeteg visszapillantó tükröt — esetükben bizonyára nem a piac volt az úticél, inkább egy viszonteladó. Kávédarálók és búvárszivattyúk, gépkocsi- és szerszámalkatrészek, rézhuzalok és egyebek okoznak nem kis gondot, mert tárolásuk eléggé körülményes. Árutömeg raktáron A jövedéki termékek (cigaretta, ital) sorsa jórészt a megsemmisítés, hiszen értékesítését jogi és gazdaságossági okok teszik gyakorlatilag lehetetlenné, de a többi esetében sem egyszerű a dolog. Sziszifuszi munka a pénzügyőröké, nem tudni, hogyan, mikor tudnak felülkerekedni az objektív okok miatti hátrányokon. Tény: az átkelőbővítés létszámnövekedéssel is kell járjon. Kováts Dénes Ezeket is sikerült lefoglalni Záhony (KM) — Amikor megérkeztem, éppen a határátkelő átépítésének tervrajzát nézegették Czap István vámparancsnok szobájában. Bár a jelek szerint a tavasz helyett a nyár lesz a munkálatok kezdési időpontja, remélhetőleg 1997 elejére már a kibővített-átépített átkelő fogadja majd az utazókat. Addig azonban még számos problémával kell megküzdeniük a vám- és pénzügyőröknek, így a csempészekkel is. Egyes vélemények szerint a Záhonynál hazánkba érkezők zöme potenciális csempész, s nem turista. Lehet, hogy túlzás ez a megállapítás, lehet, hogy nem, de az tény: a lefoglalt áruk már kinőtték a raktárhelyiséget; a pince, az irattár, a tanterem, sőt az előtér és a folyosó is raktárként funkcionál. Óriási forgalom Ahogy az átkelő felé haladtam, a „szokásos” kép fogadott: 250 kamion állt hoszszú sorban, mellettük a „Z”-s rendszámú Ladák sora, a harmadik oszlopot az úgynevezett átlagutazók alkották. Mindez egy kétsávos úton, úgyhogy az előzés, a haladás igencsak körülményes, ilyenkor a szembejövő kénytelen lehajtani az útpadkára. Ha úgy vesszük, a határokon lenne a legegyszerűbb megálljt parancsolni a csempészeknek és áruiknak, akik az Ízelítő a raktárkészletből üzlet reményében, és — fogalmazhatunk így is — a KGST- piacokon és egyéb helyeken olcsón vásárolni kívánók érdekében hozzák áruikat. Ez az elv tulajdonképpen szépen hangzik, de megvalósítása a gyakorlatban lehetetlen, hiszen ha minden járművet tételesen átvizsgálnának, a jelenlegitől is jóval hosszabb autósorok duzzadnának fel. Nem elég ugyanis csupán bepillantani a járműbe, ha eredményt akar produkálni a pénzügyőr, mert igen rafináltak az érkezők és távozók. S ha azt vesszük: bizonyos mennyiségű cigarettát és vodkát törvényesen hozhatnak be, s ezt megszorozzuk az átkelők számával, már akkor is bőven jutna áru a piacokra. A törvényellenesen behozott meny-A KISEMBER közel az ötödik ikszhez, szerencsés véletlenek egybeesése folytán, egy néhány fős közintézmény megbízott vezetője lett. Másnap reggel megváltozott a nézése... Korábban egyből a helyére sunnyogott, most megállt és fölmérte birodalmát. Bár az intézmény ősidők óta ki válóan működött, neki is, kollégáinak is több évtizedes szakmai tapasztalata van, de az emberiség története során most először ő a főnök. Az értekezleten közölte, hogy ő teljes jogkörű vezető, és itt mától minden másképp lesz. Mostantól mindenki felelős lesz, mindenhez engedély kell és azt ő adja. Ha valaki a küszöb középvonalát átlépi (természetesen csak engedéllyel) neki tudnia kell, hogy hová és miért, hiszen őa vezető. Egyik kollégája szemére lobbantotta: nemrég még hetekig munkaidőben építkezett. Nem hal-Miből lesz a cserebogár lotta meg. Tekintete a messzeségbe révedt, és arra gondolt, a beosztottak már csak ilyenek. Butaságokat beszélnek... A munkahelyi légkör megdermedt, ő néha órákig ül a főnöki irodában magányosan és uralkodik... A NAGYEMBER évekkel ezelőtt meggondolatlan választói bizalmából fontos ember lett. Azóta nem látta mosolyogni senki. Csak országos ügyekkel foglalkozik, a nemzet összes — Szent István óta keletkezett — gondját a vállán cipeli, napi huszonhat óra hosszat. Országos lett a menése, a mozdulata, az arckifejezése. Sofőrjét eleinte még behívta, később már télen is kint várakoztatta a jéghideg kocsiban, elvégre a rang kötelez. Testőreit eleinte furcsállotta, aztán megszokta, végül kevesellte. Lecserélte a kincstári Volkswagent, elvégre sose jutunk be Európába, ha ő nem tud megfelelően megjelenni. Ez pedig köztudomásúlag nemzeti érdek. Országlásának vége felé helikopterrel készült falugyűlést tartani. Felszállás előtt jött rá, hogy tulajdonképpen retteg a repüléstől, így maradt a Mercedes felvezető kocsival, a megyei kísérőkkel, és az önként csatlakozott helyi körzeti megbízott ütött-kopott Moszkvicsával. A falugyűlésen nagyívű beszédben elemezte lélekszámúnk tragikus apadását, a rendőrség épp ez idő tájt kezdve vizsgálni egyetlen fiának kétes iizelmeit. Számos alapítványi, igazgatótanácsi rangja mellé néhány tízezer forintért, egy erőmű felügyelőbizottság elnöki tisztét is elvállalta—ország dolgában sose ismert tréfát — egyébként is alsó tagozatos tanulmányi kiránduláson járt már valami hasonlóban... Névjegye, ha minden tisztét, rangját felsorolná, plakátméretű lenne. Sose gondolta volna, hogy ennyi önfeláldozás után valaha is más ül a székébe. Hiába a választópolgárok már csak ilyenek, buták és összevissza voksolnak... A fentieket szondának szántam. Minden kis- és nagyemberre annyira vonatkozik, amekkora dühöt vált ki belőle. Szösszenetem elolvasván, azt mondja a feleségem „ezért sokan haragudni fognak rád”. Hiába, a beosztottak már csak ilyenek, butaságokat beszélnek. Otthon ugyanis én vagyok a FŐNÖK. Balogh József-» y incs ok arra, hogy a f\l kormány a lakossági jl V devizaszámlák forgalmának korlátozását érintő javaslat előkészítésével foglalkozzon — hívta fel néhány napja a kormány a lakosság figyelmét, hozzátéve: 7,3 milliárd dollár devizatartalékkal rendelkezik az ország. Még az is szerepelt a felhívásban, hogy a devizaszámlán elhelyezett öszszegek biztonságáról az országgyűlés döntése rendelkezik, ahhoz a kormány nem nyúlhat. Nyilván arra gondoltak a közlemény napvilágra hozásánál, ez megnyugtatja majd a lakosságot, ám ehelyett nagy roham indult a devizaszámlákon lévő valuta kivételéért. Mi történt a lakossággal? Semmi különös. Csak a: elmúlt hetekben, hónapokban megtapasztalhatta, hogy a kormány szava nem úri becsületszó — ahogy annak idején Németh Miklós már megmondta. Elhangzott: nem értékelik le sokkszerűen a forintot, aztán ugyancsak leértékelték: nem hoznak olyan kormányintézkedést március 12-én, ami a lakosságot sújtja. Azóta tudjuk, akkora csomagot kaptunk, amit nemigen lehet egyhamar kiheverni. Vagy lehet említeni Bokros lemondásának előlegezését, ha vagyonhoz juttatják a TB-t, majd a vagyonhoz juttatás tényét; de nincs hely a bizalomvesztést eredményező félrevezetések felsorolásához. Az előző kormány egyszer vezette félre a lakosságot: bejelentette, hogy nem emelik a benzin árát. Aztán egy-két nap múlva mégis rászánták magukat az áremelésre. A következményt tudjuk: jött a taxisblokád, amit a mai kormánypártok helyeseltek, a média is elhitette, hogy a benzin árának emelése a szegények és a nyugdíjasok elleni támadás. A mostani intézkedések hatása egyáltalán nem hasonlítható az 1990-es benzinár-emeléshez, reméljük blokád sem lesz. Mert a mai gazdasági helyzeten ez csak rontana. Am a tanulságot érdemes levonni a ma hatalmon lévőknek: ellenzékben könnyű népbarátként tetszelegni a kilátástalan gazdasági helyzetben. Kínos, ha egyszer szembesülni kell véle. Mikor zárjuk el azt a csapot? Ferter János rajza Ne a senkiföldjén Páll Géza em biztos, hogy hasznos az egyénnek, az országnak, ha mind több értelmiségi váltót—anyagi lehetőségei, szakmája szerint—a vállalkozási pályákra. Nem valószínű, hogy az egyén és a közösség számára biztató jel, ha az állásnélküli, vagy rosszul fizetett humán értelmiségiek, — elsősorban tanárok, népművelők — lángost sütnek, vagy éppen fehérneműt árulnak, butikot nyitnak. Ez igen nagy luxus lenne, ha tömegessé válna. Nem gondjuk persze az sem, hogy a sikeres, jó vállalkozásokhoz nem lenne szükséges bizonyos szellemi kapacitásra, tehetségre. De az értelmiség döntő többsége mégis inkább arra készült fel, azt a pályát választotta, hogy tudását továbbadva, önmagát folyton megújítva a szellemi, etikai értékek ápolását, gazdagítását szolgálja. S persze ebbéli azért tisztességesen meg is él, nem pedig nyomorog. A dolog mégis bonyolultabb ennél. Amikor egyre többször hangzik el, hogy nincs annyi tanárra, népművelőre, sőt orvosra, és más értelmiségi szakemberre szükség, mint amenynyi jelenleg van az országban, nemigen csodálkozhat senki, hogy a diplomások közül sokan más vizekre eveznek. Bizonyosan vannak közöttük jócskán olyanok is, akiket nem nagyon kell sajnálni, nem lett szegényebb a szellemi élet, mert ők csak a diplomájuk szerint voltak értelmiségiek, a szó igazi értelmében nem. De félő, hogy azok is erre a sorsra juthatnak, ha nem áll helyre az egészséges vérkeringés a szellemi pályákon, akik nemcsak végzettségük, hanem életvitelük szerint is értelmiségiek. Ha tovább tart a szellemi munka ál folyamának fokozatos csökkenése, az üzleti szellem eluralkodása, félő, hogy az anyagiak után szellemiekben is szegényebbek leszünk. Vagy azért, mert rejtve maradnak a szellemi értékek, vagy azért, mert a pénz hatalma, varázsa megrontja azokat is, akik nem a gazdagság reményében választották az értelmiségi pályát, hanem elhivatottságból. Ki óvja meg őket a megélhetés mindennapos kísértéseitől? ástApadó bizalom
