Kelet-Magyarország, 1995. március (52. évfolyam, 51-77. szám)

1995-03-25 / 72. szám

1995• MÁRCIUS 25., SZOMBAT 88888888888RSS8SRSgBggSRRSB8RRR888S8888888888888SS88Sa8888888S8888888S8888888S88SSSS88S888888i Napkelet • A KM hét végi melléklete ^Í^S^SSSsSIS^áxiSgS«^íí^^^gíSÍSlSSSÍÍS^^SSS!SS«^^S^^gSWISI^!Sí^i^íKiI!SS«<^^^l^lgSS!!SgS!SSS& A szabadság szédítő érzése A Hold fénye mellett a földi rádióadók vezetik céljaikhoz a gépeket „De most egyszerre milyen derűs fordulat! Az égről elsöpörték a felhőket, újonnan, kimosdottan ragyognak a csillagok. S a Hold... a Hold, a legjobb lámpás a vilá­gon! Az agadiri repülőtér háromszor egy­más után kivilágosodott, mint egy reklám. — Fütyülök a fényére! Éppen elég nekem a Holdam!” — fejezi ki az éjszaka sötétsé­gében repülő pilóták sajátos kötődését az éj égi lámpásához Antoine de Saint-Exu­­péry „Éjszakai repülés” című kötetében. A világhírnevét valójában a Kis hercegének köszönhető író a második világháború idején maga is pilótaként teljesített fu­társzolgálatot, repült hosszú postaj áratokon, s kellett gyakran felszállnia napnyugta után. Sze­rencsére háború már régen nem kényszeríti levegőbe az embere­ket, de tompa motorzaj kísére­tében Nyíregyháza fölött időn­ként megjelennek a piros-zöld helyzetjelző lámpák. Az ország egyetlen polgári repülőképző bá­zisáról szállnak fel rendszeresen a GATE Nyíregyházi Mezőgaz­dasági Főiskolai Karának repü­lőmérnöki szakos hallgatói, akik tanulmányaik végéhez közeledve sajátítják el az éjszakai repülés gyakorlati fogásait. Nehezen megfogalmazható él­mény az éjszakai repülés, mint­egy koronája a három év kitartó munkájának, sikeresen letett kollokviu­mainak, hátrahagyott szigorlatainak. A repülés merőben új világa ez, az addig megszokott tájak, útvonalak az éjszaka köntösébe burkolózva fogadják be a repülőgép vezetőjét, s mint egy kiállt pró­ba jutalmául rendezett szertartáson mu­tatják meg addig eltitkolt arcukat az arra érdemes beavatottaknak. Ahogy el­emelkedik a gép a talajtól, úgy tűnnek el az ismert mezők, házak, utak, épületek, csak a fények maradnak meg. A magasság növekedésével olvadnak össze a pontok fénykígyóvá, alkotnak gyönyörű egységet, akár egy fantasztikus film addig el­képzelhetetlen világa, úgy tárul a látvány a gépben ülők elé. Az utcákon növekvő szemét és piszok miatt sokat szidott Nyír­egyháza metamorfózisa hihetetlen: mester­mívű ékszerdoboz sem ragyog szebben a kirakatok pontlámpái alatt. A lenyűgöző látványnak a fizika törvényszerűsége vet véget, egyszer vissza kell térni a földre, s persze a mai ínséges időkben ajánlatos az üzemanyaggal is takarékoskodni. Pedig a sötét háttérből, a hevederek biztonságos ölelésében a „beavatott” még sokáig simo­gatná, ha kézzel nem is, de szemmel a csodát. — A botkormányt tartva ettől azért több a tennivaló a levegőben, bár a látvány tíz­vagy húszéves repülési múlttal is lenyű­göző — osztja az élményt Horváth Péter, a főiskolai hallgatók gyakorlati képzését végző Tréner Kft. ügyvezetője, aki másfél évtizeddel ezelőtt maga is a főiskolán sa­játította el a repülés alapismereteit. Azóta is itt dolgozik, tudását az 1980-as évek kö­zepének magyar műrepülő-válogatott ke­rettagsága is jelzi. A főiskolások felkészí­tése azonban csak egy feladata a sok közül, a privát képzés keretében többen szerezték már meg itt szakszolgálati engedélyüket, köztük az eddig legmesszebbről érkezett indiai Abdul Nazar Saidu is. Az ügyvezető ezekben a napokban a harmadévesek okta­tásának befejező szakaszát, az éjszakai út­vonalrepüléseket készíti elő. A riport nap­ján Jakab Gézára vár a feladat: sötétedés után indul oktatójával Ferihegyre, ott le­­szállnak, s rövid pihenő után indulnak is vissza. Az időjárás repülésre alkalmas, az égbolt tiszta, a felhőfoszlányok csak mér­sékelten tompítják a csillagok és a Hold ragyogását, bár az erősödő keleti szél nyil­vánvalóan megnehezíti majd a hazafelé ve­zető utat. Különösebb izgalom nem látszik a Veszprém megyei Gágánfáról érkezett nö­vendék arcán, az igazi pilóták rutinos nyu­galmával készül. Korábban katonai repü­léssel is kísérletezett, az egykori Szovjetu­nióban eltöltött egyéves kiképzés alatt a sugárhajtású Albatrosz kabinjában szívta a magasabb légkörök levegőjét. Később — talán a nem igazán kényelméről híres kö­rülmények, vagy a túlságosan kötött élet­forma miatt — szakított a hadsereggel, s az útkeresés időszaka következett életében. Volt magánkereskedő, dolgozott a rend­őrségnél, üzletkötőként is szerencsét pró­bált, de légszomja mindvégig megmaradt. Csak idő kérdése volt, hogy beadja felvételi kérelmét a nyíregyházi főiskolára, ahol a sikeres megmérettetés után három évvel ezelőtt kezdte meg tanulmányait. Az első iskolakörök, a repülés elemeinek rögzítését jelentő légterezések, a nappali útvonalgyakorlatok és a műrepülés figurái vezettek az éj­szakai repüléshez. — Tavaly decemberben száll­tam fel először éjszaka, egészen új élmény volt — emlékszik visz­­sza. — Szép időben az éjszakai repülés sokkal élvezetesebb, mint nappal, különösen Nyír­egyháza környékén, a város sok­színű fénye miatt, bár a leszál­lást megnehezíti, hogy a magas­ság becslése sötétben sokkal ne­hezebb. Azért nem volt gond ak­kor sem, amikor önállóan vit­tem fel a gépet. Egyedül repülve a legerősebb a szabadság érzése, ugyanakkor oktató nélkül job­ban figyelek mindenre, precí­zebb a repülés, mert tisztában vagyok vele: ilyenkor csak ma­gamra számíthatok. A Ferihegyre vezető utat azonban egy­előre oktató kíséretében teszi meg, a kétsze­mélyes Z-142-es kisgép kigurul az éjszaká­ba, a startvonalon rövid motormelegítés, nem szabad ilyenkor sajnálni az egy-két li­ter benzint. Majd felpörög a motor és a légcsavar, s az egymotoros elrugaszkodik a kifutópályáról, néhány pillanat múlva a pirosán villogó helyzetjelző lámpája is el­tűnik a sötétben. Bár a tiszta égbolt látó­­távolsága legalább tíz kilométer, megnyug­tató, hogy a földre telepített rádióadók so­ra vezeti céljához a gépet és utasait. A ter­vezett időhöz képest kis csúszással érkez­nek vissza, amiben az egyre erősebb, már­­már viharos lökésekkel támadó keleti szél a ludas. A tétlenül várakozó, bizonytalan elemekkel foglalkozó ember mindig nyug­talanabb, mint a levegőben lefoglalt, cse­lekvő ismerős, jóbarát. Ezért is nagy a meg­nyugvás, amikor Nagycserkesz felől beje­lentkezik a lassan süllyedő gép, majd si­mán landolva befejezi éjszakai repülé­sét. Harasztosi Pál illusztrációja Még másodikos volt, amikor kiváló tanul­mányi eredménye elismeréseként Kedei Richárd tavaly megkapta a nyolcosztályos nyíregyházi Arany János Gimnázium és Ál­talános Iskola ösztöndíját. Minden tantár­gyat szeret. Latint és németet is tanul. Most történelemből szaktárgyi versenyre készíti fel tanára. Dicsérik grafikai készségét. Igaz, ezt örökölhette is édesanyjától és anyai nagyapjától. Rajong a csillagászatért, izgat­ják az ufókról megjelent írások, történe­tek, noha nem hisz kimondottan az idegen lények létezésében. Talán, ha találkozhat­na valamelyikükkel!? Elsős gimnazista korában megmutatta írói vénáját. Tízévesen két írása is megje­lent az iskolai lapban. Érdekesen, lendü­letesen fogalmaz. Fordulatokkal teli, amit alkot. Cikizték érte. Talán megbántódott. Most a zene és a tánc az, amiben külö­nösen örömét leli. Kapcsolata a balettel olyan, mint a szerelem első látásra. Az ál­talános iskola harmadik osztályát fejezte be, amikor meghívót kaptak édesanyjával a Primavera bemutatójára. Megtetszett. Ott, az előadás végén odament Ildikó néni­hez és jelentkezett, hogy táncolni szeretne. Szorgalmasan, kitartóan tanulta ezt is. Két Kedei Richárd Elek Emil felvétele év után bekerült az együttesbe. Feketéné Kun Ildikó, a Primavera balettmester elé­gedetten beszél tanítványáról: — Lelkivilágukat főleg mozdulataikon keresztül ismerem meg, jószerivel abból is elég lenne olvasni. Richárd rendkívül céltu­datos és törekvő. Jó alkatú, arányos testfel­építésű. A tánc majd közrejátszik izmai ki­dolgozásában. Már most, 13 évesen is van olyan fizikai ereje, hogy egész magas eme­léseket is képes megcsinálni. Amit nagyon szeretek benne, hogy mindig tudja, mikor, mit illik válaszolnia, mikor hogyan kell vi­selkednie. Aztán a versenyekre terelődik a szó. Bi­zony, Richárd fáradhatatlan. Édesanyja szerint nem tanulja agyon magát. Napi egy óra elegendő számára, így jut ideje másra is. Most is jeles tanuló. Sportol. Szaktár­gyi versenyeken indul. Táncol. Jó partnert talált számára Kun Ildikó. Gerda Erika most negyedikes. Róla is csak a legjobbat hallottam, láttam táncolni őket, együtt. Nos, Erika és Richárd tánckettőse sikert aratott a legutóbbi Ki mit tud? megyei döntőjén. Ébredés címmel, Morricone ze­néjére mutattak be egy etűdöt, mely éppen a kamasz szerelemről szól. Nyertek vele. Richárd számára a heti háromszori ba­lettóra jelenti valójában a szabad időt, a kikapcsolódást. — Elég, ha rájuk mosolyog Ildikó, már boldogok a gyerekek — jellemzi a kapcso­latukat az édesanya. — Égy dicsérő szavá­ra kimennének a világból. A mi leszel, ha... kérdésre ma még nem könnyű felelni. Volt idő, amikor orvos sze­retett volna lenni. Most talán építész? Művész? Még nem döntötte el Richárd. RITMUS Slágerlista Hazaiak 1. Bródy-Pierrot: Mindannyian mások vagyunk (5.) 2. Ámokfutók: Bad Man (1.) 3. Charlie: Nézz az ég felé (2.) 4. Tátrai Band: Utazás az ismeret­lenbe (3.) 5. Soho Party: Gyere és táncolj! (4.) 6. Dáma: Szállj velem (7.) 7. Tátrai Band: Valahol, valami­kor (8.) 8. D. Nagy és a Frakció: Csak egy idegen (9.) 9. Republic: A 67-es úton (10.) 10. Soho Party: Baby, nem kell más (6.) Külföldiek 1. Red-Nex: Cotton Eye Joe (4.) 2. Mo-Do: Eins, zwei, Polizei (1.) 3. Bon Jovi: Always (2.) 4. D. J. Bobo: Let the Dream co­me true (3.) 5. Red-Nex: Old pop in an Oak (10.) 6. Madonna: Take a Bow (5.) 7. D. ]. Bobo: Everybody (7.) 8. Snap: Welcome to Tomorrow (8.) 9. East 17: Stay another Day (9.) 10. The Prodigy: No Good (6.) Magnókazettát nyert Bába Zoltán Nyírtelek, Soós Géza Kék, Kovács Ágnes Nyíregyháza. A Rocky Üzlethálózat (Nyíregyhá­za, Zrínyi I. u. 3-5. sz., Búza tér) ajándékát, a Rock History című ka­zettát Hajdú Tibor baktalórántházi olvasónk nyerte. Továbbra is várjuk tippjeiteket há­rom-három hazai, illetve külföldi dal­ra. A beküldési határidő: április 1. A slágerlista vasárnap délelőtt a nyíregy­házi rádióban hallható. KONCERT Rockfesztivál Az egyik díjazott együttes: a Magas­feszültség M. Magyar László felvétele A megye könnyűzenei életéből kap­tak ízelítőt azok a rajongók, akik el­látogattak március 19-én Nyíregyhá­zán az Open Doors zenei klubba. Az amatőr együttesek fesztiválja jó kis kikapcsolódást jelentett, hiszen vasár­nap 14 órától éjfélig tartott. Ä hajdúböszörményi Hajdúton Stú­dió két fődíját (stúdiófelvételi lehe­tőség) a Freedom (Nyíregyháza) és a Street-Band (Fehérgyarmat) nyerte. Pénzjutalmat és ajándéktárgyat kap­tak a következő együttesek: Magas fe­szültség (Nyíregyháza), Holtcore (Kis­­várda), Three-PPP (Nyíregyháza), Rockwood (Ibrány), Noise Machi­ne (Nyíregyháza), Game Over (Zá­hony), Alvin és a Mókusok (Nyíregy­háza). Az Arany táncos lábú diákja Ami szükséges: írói véna, grafikai készség, ösztöndíj és balett, balett, balett

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents