Kelet-Magyarország, 1995. március (52. évfolyam, 51-77. szám)
1995-03-25 / 72. szám
If 1995. MÁRCIUS 25., SZOMBAT Napkelet • A KM hét végi melléklete Kisvárdai képeslap A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanács 6/1970. (III. 28.) számú határozatával Dombóvár, Kisvárda, Százhalombatta községeket várossá nyilvánította. Most lesz 25 éve. Kisvárda a Rétköz és a Nyírség, Borsova gazdag történelmi hagyományokkal rendelkező városa, a Tisza közelében. Krónikája Szent László történetéhez kapcsolódik. A város környékén a kunok elleni győztes csata emlékére (1080) felépítette a mai római katolikus templom elődjét, melynek tornya 915 éve emelkedik a város szívében az ég felé. (Ez évben lesz Szent László király halálának 900. évfordulója, és László napjától új harang szól.) A település 1337-ben megkapta a vásártartási jogot. A Várdai család 1365-ben a pallosjoghoz jut. Várdai Miklóst V. László király 1453. június 9-én Bécsben kelt parancsával kinevezte Szabolcs megye főispánjává. A város históriájához tartozik, hogy a kisvárdai várat 595 évvel ezelőtt kezdték építeni, 1400-ban. Nádfúy Krucsay János 1700-ban vette feleségül a nála jóval fiatalabb Tolvaj Borbálát. Krucsay János II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején két ízben is fogságba esett és a második fogsága alatt felesége hűtlen lett hozzá. Ifjabb Tolvaj Borbálát hűtlensége miatt és a sok rendbeli paráznaság végett 1727-ben a kisvárdai vár udvarán kivégezték. A vármegyei hóhér pallosát a nyíregyházi Jósa András Múzeumban őrzik. A bűnbánat jeléül Krucsay János és új felesége 1731- ben a nyírbátori római katolikus minorita templomban elkészíttette a Passió Oltárt. Az Oltár azóta Krucsay néven lett világhírű. A város fejlődése a török hódoltság idején, valamint II. Rákóczi Ferenc szabadságharc bukása után lehanyatlott. Az 1730-as években tűzvész is sújtotta, a középületek, intézmények, lakóépületek nagy része elhamvadt. Kisvárda Borsova és Szabolcs megye székhelye. A megye székhelyét 1769-ben Kálióba helyezték át és Kálióból 1876-ban Nyíregyházára. A törökveszély után a szabadságharc bukása, a tűzvész után az árvízveszély következett. A Kárpát-medence legmélyebb része a Tisza völgyteknője. A Tisza és a mellékfolyóinak ősi ártere 1 936 700 ha, ebből 477 000 ha volt állandó víz alatt. Ez a terület csaknem a mai határainkon belül fekszik. Az 1830-as rendkívüli nagy árvíz kb. félmillió kh területet vont víz alá. A magyarországi iparosodás és önállósodás kedvezően hatott Kisvárda fejlődésére is; mezőgazdasága, kereskedelme, ipari- és építőipari tevékenysége fellendült. Kisvárdának négy építőmestere volt, akik Ungvár, Munkács, Szatmárnémeti községekben (Felvidék és Erdély) is építkeztek. A fejlődő gazdaság megkövetelte a magasabb fokú iskoláztatást és képzést. A kisvárdai képviselők 1895-ben kérték gimnáziumok építését. 1911-ben a Vármegye első főgimnáziumát itt építették fel. 1918-ban Kisvárdára települt a Szent Orsolya Rend Tanító és Óvónő Képző, ma Szent László Gimnázium és Szakközépiskola. Kisvárda a II. világháború idejére tipikus kisvárossá alakult. A város elsősorban központ volt, ahol az üzleti élet, a tudományos és kulturális élet bonyolódott. A városiasodás folyamata a 70-es években felgyorsult. A város szélén ipari park alakult, ahol modem ipar települt. Az 1990- es éveket követően modern sportcsarnok, körforgalmi csomópont, vasúti felüljáró épült, gázprogram, szennyvízvezeték, szilárd útburkolat, Európa szintű crossbar telefon létesült. A legújabb siker: elkészült Kisvárda-Záhony körzetében a 6. tiszai híd Tiszakanyár és Cigánd között. A Várszínház modernizálódott, idén szervezi a VII. Nemzetiségi Fesztivált. A 25 éves jubileumi ünnepség keretében a községek, városok rendezési terveinek poszter- tabló- és fotókiállítása lesz itt, s a kiállításokon emlékezünk a Tisza völgyi nagy árvizekre. Kisvárda is, mint minden történelmi múltú település, mely nem csak kövekből építkezett — sok élményt nyújt lakóinak és idelátogató vendégeinek. Korok, stílusok, az ember teremtő erejének változatos jelei, eredményei fedezhetők fel lépten-nyomon az öreg város múltjának látható emlékeiben, becsülnivaló jelenében és bontakozó jövőjében. Hírneves építészünk, Granesztói Pál írja: „Várossal foglalkozni annyi, mint az emberekkel, az élet teljességével törődni!” Akkor született gondolat ez, amikor éppen kevés figyelem jutott rá. Ma viszont parancsoló szükségszerűség középpontba állítani, tudva azt, hogy ma legnagyobb ellenfél a szűkösség, amely egyúttal megvilágítja azt is, milyen távolság van a felismert szükségletek és megvalósításuk lehetőségei között. Tudjuk, hogy együttes munkánk hosszú távon ráteszi a kézjegyét a város képére. Fontosnak tartjuk, hogy ez a kézjegyünk a mai és a minket váltó nemzedék kedvére való legyen, megnyerje tetszésüket, büszNyáron színpad a vár udvara Követjük az ember ősi törekvését, hogy környezetét humanizálja, hogy „embernek tetsző”, emberléptékű környezetet teremtsen maga körül, és elkerülje a lélek nélküli uniformizálódást. Elődeink erőfeszítései, a régi patinás épületek, utcák, városnegyedek, a míves mestermunkák nélkül Kisvárdának sem lenne arculata, sajátos hangulata. kék lehessenek rá, alkossa és formálja a település esztétikai és szellemi légkörét. Város vagyunk a 194 között. Szabolcs- Szatmár megyében az elmúlt 25 év alatt egy város helyett 16 város lett. Egyre inkább rajtunk múlik, mi lesz velünk, merre haladunk. Hegedűs Imre építész, ÉTE-titkár eplőt Egyre inkább rajtunk ölt múlik, mi a város lesz velünk, merre haladunk A KM VENDÉGE Miskolczi Béla tb-ellenőr Kovács Éva Túl van a negyvenen, és azon kevesek egyike, akik ma is életük első munkahelyén dolgoznak. Miskolczi Béla, a Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság ellenőrzési csoportvezetője érettségi után került a céghez, 1968-ban tb-ellenőrként kezdte járni a megyét. Egy véletlennek, de inkább kíváncsiságának és érdeklődésének köszönhetően figyelt fel rá akkori főnöke, aki úgy gondolta, ha komoly feladatokkal bízza meg a szimpatikus fiatalembert, nem csalódik benne... Miskolczi Béla csoportvezető ma nyolc ember közvetlen irányítója. Feladataik közé tartozik a megye valamenynyi egyéni vállalkozójától kezdve a nagy részvénytársaságokon át szinte valamennyi, a társadalombiztosítással kapcsolatos ügy intézése. Ők vizsgálják egyebek mellett azokat a bejelentéseket, amelyek a biztosítottak érdekeit, vagy adott esetben érdekeiknek sérelmét jelenthetik. Tisztázzák és ellenőrzik, vajon a munkáltató bejelentette-e alkalmazottját, fizeti-e az utána fizetendő járulékokat, nyilvántartja-e biztosítási idejüket, magyarán ők azok, akik a mostani aktív dolgozók majdani nyugdíjának, illetve esetleges táppénzének alapját a munkáltatóktól megkövetelik. — Nem könnyű az ellenőrök dolga, hiszen a mai világban a vállakozóknak sem rózsás a helyzete. Nem csoda hát, ha általános tünet, miszerint az indokoltnál eleve kevesebb, minél alacsonyabb bérrel veszik fel némelyek a dolgozókat, akik emiatt majdani betegségük vagy nyugdíjazásuk esetén ennek a kevesebbnek alapján kapják törvényes juttatásaikat. Sok esetben teremtenek bizonytalan helyzetet azok a családi vállalkozások, melyekben gyakorta szinte fizetést sem kapnak a tagok, így helyzetük — legalábbis a társadalombiztosítás szempontjai szerint— teljességgel kiszámíthatatlan... A törvények persze mindenkire nézve kötelezőek. Az például, amelynek Miskolczi Béla értelmében az előző évi jövedelemigazolást, amely a nyugdíj és egészségbiztosítási járulékalapot képező összegről szól, március 31- ig köteles a munkáltató a dolgozónak átadni, vagy az, amelynek értelmében az egyéni vállakozók alkalmazottainak a havi jegyzéket minden hónapban alá kell írniuk, s a társadalombiztosítás számára megküldeniük. A sor persze ezzel korántsem ér véget, s az előírások betartása sem csak a társadalombiztosítási igazagtóságnak, de munkaadónak és munkavállalónak egyaránt érdeke... — Az ellenőrzést nehezíti, hogy amíg békében vannak a felek, — munkáltató és munkavállaló között rendezett a viszony, addig akár közös érdekük is lehet a pontos adatok elhallgatása — Elek Emil felvételei mondja Miskolczi Béla. Ha ennek a jóviszonynak vége, akkor várnak tőlünk sokan segítséget, amit ilyenkor megadni bizony igen nehéz dolog... Miskolczi Béla munkája, teendője az utóbbi időkben tovább gyarapodott. Szakmai felvilágosításokat, tájékoztatókat tart, így segít elkerülni az esetleges bajokat, megelőzni a szabálytalanságokat, s mindeközben az önképzés, a tanulás is folyamatos feladata, hiszen a tb-igazgatóság dolgozóinak manapság hetente kell új ismeretekre szert tenniük, a szociális törvénytől a munka törvénykönyvéig a szabályokat ismerniük. A Miskolczi családban két gyermek nevelkedik. A fiuk egyike tizenhat, másika tizennyolc éves, mindketten gimnazisták és élnek-halnak a horgászatért. Apjukat azonban sokkal inkább érdeklik a méhek, talán azért is, mert az egykori, véletlenszerűen indult hobbijából mostanra komoly jövedelemkiegészítő tevékenység lett. Hogy nem csinálja rosszul, azt bizonyítja, a 1975-ben elkezdett „melléküzemág” már első évben jócskán kamatozott. Igaz, azóta nem csak a jövedelem, a ráfordított energia is gyarapodott, s nem lett kisebb az a veszély sem, amit az avatatlanok számára olykor a méhek jelentenek. Akik amúgy a világ legbékésebb, legszorgalmasabb jószágai, s akik csak azt bántják, aki őket bántani kezdi...
