Kelet-Magyarország, 1995. március (52. évfolyam, 51-77. szám)

1995-03-25 / 72. szám

körút rendszerét. (A terv nem két­szer kétsávos, leállósávos, hanem fel­festett középvonallal kétsávos utat mutat. Emellett lezárnák a Nyírfa melletti egyik pályát, az út pedig a Kálvin teret érintve halad a Szarvas ut­cára, áttör valahol a Kereszt utca kör­nyékén, s krumpli formájával egyszer majd csak találkozik a kiskörúttal.) Kétségtelen, hogy a régen készült terveket időnként felül kell vizsgálni. Természetes, hogy a célokat a lehe­tőségekkel össze kell vetni. Nyilván­való, hogy a vágyakat a bukszához kell igazítani. De egy Nyíregyházát nem ismerő tervezőkkel készíttetett tervről — azok után, hogy a nyilvá­nos bírálaton senkinek nem tetszett — kimondani, hogy ez már döntésre érett, mintha egy kicsit elhamarkodott lenne. A toldozgatások helyett vissza kel­lene talán térni a kiinduláshoz, mert az a két körgyűrűs, sugárutas Kala­­ta-modell még mindig jobb, mint bu­szokkal körüljáratni a templomot, a kör helyett S-betűkön vezetni a for­galmat, s nem megpróbálni kívültar­­tani azt, hanem egy autósetetővel a Jókai térre csalogatni a járműveket. Balogh József MAGÁNVÉLEMÉNY Döntésre érett? A nyíregyházi vá­rosközpont for­málódását rend­szeresen éri hol gyengébb, hol erősebb kritika. Minden bizony­nyal ezért hatá­rozták el a na­pokban az ön­­kormányzat ille­tékesei, hogy szakembereknek bemu­tatják a városközpont rendezési ter­vét, s várják azokat az érdeklődőket is, akik szívükön viselik Nyíregyháza fejlesztésének sorsát, hátha születnek okos javaslatok, amelyeket még dön­tés előtt hasznosíthat a testület. Ela egyáltalán még lehet. Vissza­gondolok újságírói pályám bő ne­gyedszázadára, s felidézem magam­ban: milyen terveket is szőttek ideva­ló, s Nyíregyházától fizikailag, de ta­lán szellemileg is messze élő emberek. Kalata Gyulát például, aki az első vá­rosközponti tervet tette le a tanács asztalára, amelyikből látványosan bontakozott ki az osztottpályás, négy­sávos kiskörút. Igaz, akkor még volt pénz a bontásokra, a kisajátításokra, a tervezett zárt pálya megálmodására. Kinyílt a Vöröshadereg útjának sar­ka, ott bújt (volna) ki a körút, innen vezetett volna a bíróság mögötti sörle­rakat helyén át Bujtosra, s csatlako­zott volna a megépült északi sza­kaszra. Ez a terv a Kerekes-ház (a Kálvin tér közelében lévő tüdőszűrő épületéről van szó) lebontásával is számolt, ám a helyiek meg akarták őrizni. Most tanúi lehetünk összedő­­lésének. Körút pedig azóta sincs, de most is­mét választani lehet. Vagy elviszik a forgalmat a Síp utcából a Bessenyei térre, vagy a mostani helyén marad. Van olyan javaslat is, amelyik szerint lebontják az Egyház és a Sip utca közti részt, de nem viszik végig a Hámoriné Rudolf Irén Harasztosi Pál felvétele Az izraeliek? Valóban körülbelül nyolc­vanfős társaság, hogy együtt vannak-e, vagy külön, azt én nem tudom. Műszaki cikkeket árusítanak, nagyon érdekes, hogy akad köztük villamosmérnök, nyelvtanár, zenekonzervatóriumi végzettségű, vagyis jópáran magasan kvalifikáltak. Azt, hogy maffiózók lennének-e, nem az én tisztem eldönteni, ellenben az biztos, hogy a bel­városban lévő nagy, elegáns üzletek forgal­mának jelentős részét ők, s családjuk biztosítják. Nem félek tőlük, ezekkel az emberekkel korrekten, inte­­ligensen el tudtam minden­kor beszélgetni, sohasem szerződéskötéskor, sem fi­zetéskor nem fenyegettek még meg, nem úgy, mint egyes magyar kereskedők... — Zsarolni nem szokás, legfeljebb azzal, hogy majd szólnak megfelelő helyen, az pedig köztudott, hogy nem vagyok megveszteget­hető, legfeljebb a virágot nem utasítom vissza, de hát ugye azt nem is illik? Hogy mit szeretnének a kereske­dők elérni? Kevés büféko­csit tudunk elhelyezni, sok­kal többre lenne igény, s egyesek szeretnék, ha minél hamarabb bekerülhetné­nek. Létezik azonban egy nyilvántartás, ezen belül van mérlegelési jogunk: ha valaki olyasmit akar behoz­ni a piacra, ami még nincs, nyilván hamarabb kap rá engedélyt, mint a sokadik hurka-kolbászos. Most hoz­tak például autófestékeket — ilyen eddig még nem volt. Nagyon örülnénk, ha végre már egy virá­gos kérne engedélyt, hisz 1200 nyíregyházi kereskedőt kímélne meg attól, hogy egy­­egy névnap alkalmával a városba menjen virágpt venni. □ így is zsúfolt a vásártér, mi értelme volt a nagybani piacot kitelepíteni a Búza térről? — Annak idején a bizottságok és Felber­­man Endre alpolgármester úr ellenére ad­dig harcoltam, míg megengedték, hogy a Búza téri parkolóban legyen a nagybani pi­ac. Nyitvatartási idejét azonban nem tar­tották be, ráadásul őstermelői nagybani pi­acnak kellett volna lennie, ami aztán átala­kult kispiaccá, ahol már kilónként is mér­ték az árut. Semmi logika nincs viszont abban, hogy áthelyezzük az élelmiszerpiacot az út túl­oldalára, hisz hely van bőven a Búza téri piacon, ráadásul kevesebb a helypénz, mint a nagybanin! (Csak azt nem értem, ha vala­ki bejön a Búza téri piacra, miért kell ab­ban a pillanatban ugyanannyiért adnia az áruját, mint a kereskedőknek? A cél ugya­nis valamiféle árletörés lenne, s az, hogy alkudni lehessen legalább néhány forintot.) így most a nagybani kikerült a sertésvásár­tér területére, a higiéniáért aggódókat meg­nyugtathatom, az állatvásárok után alapo­san fertőtlenítünk, s van folyóvíz, illem­hely is. Bízom benne, hogy egyszer Nyír­egyházán is kialakul végre egy igazi nagy­bani piac. Cl Szóba került esetleg a további bővítése is? — Ha a meglévő területeket továbbfej­lesztenénk, lenne mód a bővítésre, addig azonban, amíg a közlekedési gondokon nem tudunk enyhíteni, az önkormányzat döntése szerint ez nem jöhet szóba. A To­kaji út-Tiszavasvári út összekötő szaka­szának terve lámpás csomóponttal együtt elkészült, a két alpolgármester most azon dolgozik, hogy ennek egy szakaszát valami­lyen formában megépítsük: a megtervezett terület drágább, leggyorsabb lenne a Si­rály utca-Acél utcai körforgalom kialakítá­sa. □ Ahol ekkora tömeg megfordul, óhatat­lanul sok szemet termelődik — hogy egye- K bekről ne is beszéljünk! Vannak, akik oda­kint alszanak, étkeznek, tisztálkodnak, mi módon lehet tőlük igazán rendben tartani a vásárteret? — A takarítást egy vállalkozó végzi, jó­kora összegeket befektetett, hogy egyálta­lán kezelni tudja a szemetet. Minden nap takarítanak, locsolóautóval nyomják be a fertőtlenítős vizet a kocsik alá, a kritikus pontokra pedig tömény klórmeszet tesznek le. Hétfőnként nagytakarítást végeznek, az árusok már ismerik ezt a rendet, arrébb állnak az autóikkal, hogy azok helyét is végig lehessen mosni. Egyébként nekünk lenne a legjobb, ha kimondhatnánk, hogy záróra, becsuknánk az összes kaput, s nem engednénk be senkit, mert úgy könnyebb lenne rendet tartani; akkor viszont azok, akik most a piacon alszanak, behúzódná­nak a városba, ahol nincs nyitva éjszaka WC, nehezen találni éjjel-nappalos büfét. "I Milyen a piac közbiztonsága? Mi igaz abból, amit minap nyilatkozott a rndőrfő­­kapitány, hogy egy nyolcvanfős izraeli ko­lónia tartja uralma alatt a kereskedőket? — Lehet, hogy hihetetlen, de a statiszti­kák szerint jobb a közbiztonság, mint az országé általában. Az iroda szerződést kö­tött a rendőrséggel, két rendőr folyama­tosan teljesít odakint szolgálatot, de álta­lában többen is vannak. Nem tudom, ki honnan veszi, ám igazából nem szoktak nagy „balhék” lenni, nem lövöldöznek, a fej pénzeket a rendőrség ügyesen elrendezte, úgy, mint az „itt a piros”-t is. A prostitú­ció nem ott dívik, hanem bent a város­ban, a vásártéren magán nem tapasztaltuk, legfeljebb a környékén. Zsebesek előfordul­nak ugyan, de bát ez sajnos együttjár a nagy tömeggel. A kollégák egyébként már ismerik őket, ha megjelennek a piacon, be­mondják tréfásan a hangosbemondóba: mindenki vigyázzon arra, amit még nem loptak el tőle! Bartha Andrea Elámoriné Rudolf Irén a mezőgazdasági fő­iskola ágazatvezető szakán végzett, 1990 szeptemberétől a Piac- és Vásárgazdálko­dási Iroda megbízott vezetője, majd 1991 márciusától kinevezett irodavezető. Két gyermek édesanyja, lánya tizenhét, fia ti­zennégy éves. A nyíregyházi vásártéri iparcikk- és használtcikk­­piac, vagy ahogy a köznyelv annak idején elnevezte, a KGST-piac a legjelentősebb az iroda irányítása alatt ál­ló piacok közül. Az ország legnagyobb ilyen jellegű árusító helye, egy-egy sű­rűbb napon 25-30 ezer em­ber fordul meg itt — csúcsi­dőben óránként 1300 sze­mélygépkocsi halad át irá­nyába a sorompón. Nagy­ságát érzékeltesse néhány adat: 130 sátor, 100 eláru­sítóhely (többek közt a volt török bazárok), 50 gyü­mölcsárus, 320 asztalbérlet, 112 szabad asztal, 500 gép­kocsis árusítóhely, s körül­belül 600 földről árusító­hely található itt. A napi vízfogyasztás 100 köbmé­ter, a képződő tömörítetlen szemét 50-60 köbméter. □ Szüksége van-e a vá­rosnak erre a hatalmas zsib­vásárra, volt-e értelme ek­korára fejleszteni, hisz a po­zitívumok mellett tagadha­tatlanok a negatív hatásai? — A klasszikus értelem­ben vett piac ott alakul ki, ahol a kereslet és a kínálat találkozik egy­mással. Mivel a megyeszékhely vonzáskör­zete igen nagy, az eladók és a vevők itt találták meg leginkább számításaikat. Meg­szüntetni meg lehetne, egyetlen tollvonás elég lenne a bezárásához, de attól még a klasszikus értelemben vett piacszerepe meg­marad Nyíregyházának. Ebben az esetben viszont a piac nem koncentrált lesz, hanem az egész város egy hatalmas vásártérré ala­kul, utcákon, tereken, kapualjakban cse­rélne ez az árumennyiség gazdát. Annak idején, 1989-ben, amikor a tanács úgy dön­tött, hogy a Hatzel térről kerüljön ki a piac a vásártérre, senkinek sem fordult meg a fejében, hogy a liberalizálódott kereske­delem miatt ekkorára növi majd ki magát. ^ A klasszikus piac ott alakul ki, ahol a kereslet és a kínálat találkozik egymással, ^ A cél valamiféle árletörés lenne, s az, hogy alkudni lehessen legalább néhány forintot. ^ Ahol ekkora tömeg megfordul, sok szemét termelődik — hogy másról ne is beszéljünk! yj A KGST-piac életünk része Zsebesek előfordulnak, de nem a vásártér a nagy „balhék” helyszíne «5. III. AKTUÁLIS INTERJÚNK

Next

/
Thumbnails
Contents