Kelet-Magyarország, 1995. március (52. évfolyam, 51-77. szám)

1995-03-23 / 70. szám

1995. március 23., csütörtök A FŐSZERKESZTŐ POSTÁJA A lap ára Lapunkból, s a díjbesze­dőktől is értesülhettek ol­vasóink arról, hogy 1995. április elsejétől áremelésre kényszerül a Kelet-Ma­­gyarország. Mindig fájdal­mas ilyen hírt bejelenteni, így van ez most is. Mégis őszintén olvasóink elé kell tárni, hogy a Kelet-Ma­­gyarország Lapkiadó Kft. sem képes tovább kivédeni az elmúlt évben és az idén eddig végrehajtott kilenc forintleértékelés és az ez­zel együtt járó több, mint 30 százalékos költségnö­vekedés hatásait. Olvasóink körében is tu­dott, hogy az utóbbi időben megdrágult az újságnyo­mópapír világpiaci ára, emellett 10 százalékról 12 százalékra felemelték a la­punk után fizetendő álta­lános forgalmi adót. A ko­rábbiakhoz képest lénye­gesen magasabbak az ér­kező energiaszámlák és számottevően nőttek az újság előállításánál nélkü­lözhetetlen egyéb szolgál­tatások díjai is. Ezek együttes anyagi kihatása már-már veszélyeztetné la­punk megjelenését. Mivel a Kelet-Magyarország se­honnan semmiféle anyagi támogatást nem élvez, ma­ga kénytelen előteremteni a kiadások fedezetét. Ezért a kényszerű lap­áremelés, melyhez tisztelt Előfizetőink megértését kérjük. Tudatában va­gyunk annak, hogy lesz­nek, akik szűkös anyagi helyzetük miatt képtelenek elszakítani a családi kasz­­szától az újságravalót, kü­lönösen sajnáljuk a nyug­díjasokat. Ám azért, hogy a lap a jövőben is megje­lenhessen, április elsejétől 378-ról 465 forintra nő a Kelet-Magyarország havi előfizetési díja (negyed­évenként 1370, féléven­ként 2700, egész évre 5100 forint). Reméljük, eddigi elő­fizetőink túlnyomó több­sége képes lesz vállalni ezt a többletkiadást, amely — a takarékosabb lapkészítés mellett is — jelentkező ki­adásokat csak szűkösen képes fedezni. Kelet-Magyarország Lapkiadó Kft. Aki segített A legutóbbi Főszerkesztő Postájában Szatmári Lász­ló rokkant nyugdíjas kö­szönetét mondott azért, hogy az Északi temető egyik dolgozója figyelmes volt és segítségére sietett. O úgy tudta, hogy Tisza Miklós, a temető gondnoka volt az illető. Tisza Miklós megkereste szerkesztősé­günket, hogy bár igen jól esnek a sorok az Északi temető dolgozóinak, de nem ő volt a segítő, hanem Bogár István, a temetés­rendező csoport vezetője. A szerkesztőség fenntart­ja magának azt a jogot, hogy a beküldött levele­ket rövidítve közölje. A főszerkesztő postája az olvasók fóruma, a kö­zolt levelek tartalmával a szerkesztőség nem fel­tétlenül ért egyet. '...................................................... A templom évfordulója Az Egyesült Nemzetek Szer­vezete, amely 50 évvel ezelőtt 1945. április 24-én San Fran­ciscóban hirdette meg eszméit, az 1995. évet a Tolerancia évének nyilvánította. II. József türelmi rendelete több mint 200 évvel ezelőtt, többszáz protestáns templom megépí­tését tette lehetővé, közte a nyíregyházi evangélikus templomot. Nyíregyháza egyetlen mű­emlék épülete az evangélikus templom, melynek alapjait 1784. március 25-én tették le. Ezt a napot a mai napig is a nyíregyházi evangélikusok piros betűs ünnepként tartják meg. Amikor 1753-ban 300 csa­lád idejött Szarvasról, Békés­csabáról, Mezőberényből, hozták magukkal papjukat Vandlik Mártont és tanítójukat Johamidesz Mártont is. A főtéren nádtemplomot építet­tek, melyre a magukkal hozott harangot is felhelyezték. A vallási türelmetlenség miatt egy éjszaka le kellett bonta­niuk és a harangjukat Sulyán­­bokorban rejtették el. Már arra gondoltak, hogy elköltöznek innen, de gróf Károlyi Ferenc földbirtokos kieszközölte val­lásuk gyakorlását. A zaklatás­nak csak II. József 1781-ben megjelent türelmi rendelete vetett véget. 1784-ben kezdődött el a Harasztosi Pál felvétele templom építése, amely már két év múlva állt és 1786. ok­tóber 22-én Coroni Frigyes gömöri esperes szentelte fel. A következő évben megépült a tornya is, mely ma is Nyíregy­háza legmagasabb építménye, 60 méter. Ezért van két év­szám az oltártérben: 1784 és 1787. 1789-ben már három iskola állt a templommal szemben. 1824-ben ebben a templom­ban folyt le az a gyűlés, ame­lyen Nyíregyháza lakói 730 000 forint váltságdíjjal megváltották a Károlyi-család birtokát és magukévá tették. Folytatták az iskolák építését a tanyákon is. 1864-ben tíz ta­nyai iskolája volt a gyüleke­zetnek. Amikor már száz esztendeje állt a templom, akkor átépítet­ték a templom bejáratát a ma is látható formában és az ablakokat is kerettel látták el. 1892. szeptember 18-án avat­ták fel a templommal szemben az emeletes központi elemi iskolát, amelyet 120 000 pen­gőért építettek fel. 1910-ben dús aranyozással kifestették a templomot, amely mind a mai napig is látható. Az orgona mögött a fehér falon meg­hagyták a templomépítő őse­ink neveit. 1911-ben lett Nyír­egyháza evangélikus püspöki székhelye a tiszai evangélikus egyházkerületnek. Első püs­pökünk Geduly Henrik volt, akit 40 év alatt még három püspök követett. 1922-ben pótolták harang­jaikat. 1927-ben átépítették az orgonát, majd felszerelték a templom homlokzatára a ha­rangjátékot, amely 12 kisha­­rangból áll és óránként játsza el a Jövel Szentlélek Úristen kezdetű ének első két sorát. 1936-ban volt 150 éves a templom. Ekkor mind a temp­lom, mind az iskolák nemes vakolatú külsőt kaptak. A har­mincas évek végén a temp­lomkert kerítését a homlokzat előtt lebontották és akkor ala­kították ki a félköríves feljára­tot. Dr. Reményi Mihály Együttérző figyelemmel kísérjük Ünnepségszámba ment a Sza­­bolcs-Szatmár-Bereg megyei Öregdiákok Klubjának e hó 10-én Budapesten, a Mala­­kuczi vendéglőben (Hegyalja u. 113.) megtartott klubnapja: jövetelére ígéretet tett Nyír­egyháza város polgármester asszonya. A klubnap most is azzal kez­dődött, hogy az egybegyűltek megkapták a Kelet-Magyaror­szág egy hónap alatt össze­gyűlt példányait. Abban sem volt kivétel, hogy a zsúfolt teremben innen is, onnan is el­hangzott: én is kérek. Egyszer egy öregdiák ki is mondta: a Kelet-Magyarország forgatott lapjai, a lapok sorközei közül kiárad a szülőföld levegője. Nyíregyháza előreküldött üzenete után valóban megér­kezik a polgármester asszony, Csabai Lászlóné, dr. Pucsok József, a sportkórház igazga­tója, a klub egyik elnökhelyet­tese üdvözli a többi megjelen­tekkel együtt. A vendégeink közt van dr. Fodor János, Nagykálló polgármestere, aki négytagú küldöttséggel érke­zett, az Országos Nemzeti Kaszinó, a Vajdasági Magya­rok Magyarországi Szerve­zete, az Amerikai-Magyar Társaság elnöke. Az üdvözlésben elhangzik: négy ország találkozási terü­letének középpontjában Nyír­egyháza Kelet-Magyarország fővárosává fejlődött, és ennek a nemzetközi élet szempont­jából fontos központnak a pol­gármestere, Csabai Lászlóné, aki nem tudja, hogy az újabb megválasztásához az első sza­vazatot a Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei Öregdiákok Klubjától kapta. Kapta pedig akkor, amikor leváltották a vá­ros vezetéséből, de az új pol­gármesterrel együtt őt is meg­hívta a klub. Mint aki nem vesztette még el a játszmát: távozása után mérik fel érde­meit. Elismerésként került vissza székébe. Ezt követően bejelentették: Czine Mihályra, aki megalakulásától kezdve a nehéz időkben is kitartott a klub mellett, vár ezután a klub díszelnöki széke. Következő mozzanat, Göm­bös László dr. Kállay Miklós miniszterelnök mellszobrának a megalkotója plakettot ad át a polgármester asszonynak, Kö­­kéndy Mária az 1996-os hon­foglalással kapcsolatos ünnep­ségek és a szlovákiai utak elő­készítéséről számol be. Vacso­ra után a polgármester asszony felkeresi a többi asztalt. Szívé­lyes örömmel fogadják, erről is arról is faggatják. Megvá­laszolatlan kérdések gyűlnek fel benne és az összejövetel második felében ismerteti programját. Kiderül, úgy gon­dolkozik, mint mi, akár egyenként is lemehettünk vol­na Nyíregyházára, hogy rá ad­juk le szavazatunkat. Az összejövetel egyik fény­pontja a Horváth házaspár tíz perce. Horváth József vala­mennyi költeménye vallomás a szülőföld és a haza szerete­­téről. Feleségének dalai fel­elevenítik a múlt emlékeit, mind többen vele énekelnek, rövid időn belül kíséri már az egész terem. Az éneklés vé­gére még jobban egy hang­nemre hangolódtak az egy szülőföldről származó, ugyan­azon iskolába járt, az isko­láikat régen elhagyott öreg­diákok. Ez az elérzékenyülés­­sel kezdődő, felforrósodott hangulat megmaradt a klub­nap utolsó percéig. Ä polgármester asszonytól úgy búcsúztunk, várjuk vissza. Addig is a városért tett minden lépését együttérző figyelem­mel kísérjük a Kelet-Magyar­­országban. Dr. Bernáth Zoltán Budapest Mégis van szabolcsi kiejtés Meglepődve olvastam Dankó Mihály 1995. március 9-én megjelent Szabolcsi kiejtés című cikkét. Már írásom cí­mével cáfolni szeretném egyik kijelentését. Szerinte „itt a ke­leti végeken semmiféle jel­lemző táj szólással nem be­szélünk.” Sokáig én is ebben a hitben éltem, míg ellenkezőjéről meg nem győztek az alábbi élmé­nyek. Fiatal tanítónő korom­ban a Balatonnál üdültem. Egy siófoki fényképészhez bevit­tem a fényképezőgépet, s kér­tem, tegyen bele filmet. „Az öcsémé a gép, — nem isme­rem jól” — mondtam. Mire ő: „Csak nem szabolcsi tetszik lenni?” Miből gondolja? — kérdem. Mert az öcsém szó­ban levő„é” s a „jól”-ban levő „ó” hangot csak Szabolcsban mondják így, — hiszen én is onnan kerültem ide.” S még arra is megkért, hogy néhány mondatot mondjak a felesége előtt is, mert ő dunántúli s még nem hallott „igazi” szabolcsi beszédet. Néhány nap múlva egy pe­dagógussal beszélgettem ott. Nem tudtunk egymás lakóhe­lyéről, de őt palóc nyelvjárása hamar elárulta. Élvezettel hall­gattam, hiszen „mi szabolcsi­ak nem beszélünk tájszólás­sal” gondoltam. Ezt el is mondtam neki. Ő pedig éppen az én „ízes szabolcsi kiejté­semben” gyönyörködött — mondta nagy meglepődésem­re., Megjegyzése nem volt szá­momra megalázó, ma sem szé­gyenkezném miatta. Miért volna ez „megbélyegzés?” Nem túloz Dankó Mihály, mi­kor a rendőrségi szóvivő táj­­nyelvismeretét bizonyító meg­jegyzését „botorság”-nak titu­lálja s szerinte „ez komoly károkat okozhat?” (T. i. me­gyénknek) Ugyan miért? Hi­szen ez nem azonos a fekete vonattal, szerintem még ha­sonlatnak sem jó ebben az esetben. Csupán még annyit jegyzek meg: Szüleim és kiváló nyír­egyházi tanáraim a helyes, szabatos magyar nyelvre taní­tottak, de szabolcsi mivoltom­ból nem tudtak úgy látszik ki­fordítani. Szívből kívánom so­ha ne hozzunk ennél nagyobb szégyent megyénkre. Szabó Zoltánná Pátroha Megszűnik az APEH No nem úgy általában. Töb­bek között a tiszavasvári kirendeltségről van szó. Nem tudom megfigyel­ték-e? Kis hazánkban nagy számolók vannak. Innen tudni, hogy mi gazdaságos és mi nem. Az egyszerű ha­landó azt hinné, hogy ami egyszer bevált, azt tovább kell fejleszteni. Legyen még jobb a dolog. Eddig bement az állampolgár a kirendeltségre és egy-más­­fél óra múlva intézhette egyéb dolgait. Ezután egy­szerűbb és gazdaságosabb lesz. „Csak” felül az ember a buszra, vonatra — amire éppen gusztusa van — és meglátogatja kies megye­­székhelyünket. Az APÉH sötét és zsúfolt folyosóin aztán szépen, türelmesen várakozik. Minek ideges­kedne, erre úgy is ráment a napja. Az emberek túlhaj­szoltak, nagy a hajtás, most legalább pihennek egy ki­csit. Hogyan lehet gazdasá­gos ez az utazgatás? A kirendeltség dolgozójának, az APEH fizeti a bejárását. Ez némi kiadás, de mi ez a bevételhez képest. A MÁV és a VOLÁN nyilván adó­zik a megnövekedett forga­lom után. Aki autóval megy, az is fizet a benzin­nél plusz adót. Óriási lehetőségek rejle­nek ebben. Nyíregyházán is szüntessék meg az APEH- et. A székház eladásából szép összeget kasszírozhat­nának. Három megyének lenne közös székháza. Sőt! Kelet-Magyarország ren­delkezne egy székházzal. Látom szemeimmel a fej­lődés csúcsát. Gyönyörű autóbuszok viszik a népet, mondjuk Bergengóciába. Az oldalukon felirat: Az adófizető túrázik — Az APEH fogyókúrázik. Papp Gyula Tiszavasvári Környezetvédők kontra média Pénteken kezdte el munká­ját a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán az a háromnapos rendezvényso­rozat, mely az ország civil környezetvédelmi szerve­zeteinek adott immár ötö­dik alkalommal országos találkozót. A szombat a szekcióüléseké volt. Sok probléma került terítékre ezen a napon, többek között a környezetvédők és ön­­kormányzatok, környezeti nevelés, hulladék, víz stb. témák megvitatása mellett, az egyik érdekes, a média és a mozgalom közötti kap­csolat volt. A médiaszekció vitáját Mangel Gyöngyi, a Magyar Rádió Környe­zetvédelmi rovatvezetője és Gadó György, a Magyar Televízió népszerű Talp­alatnyi Föld sorozatának szerkesztője vezette. Vitaindítóként Mangel Gyöngyi felolvasta a K.Ú.T. (Környezet Újság­írók Társasága) hitvallását, mely céljául tűzi ki a glo­bális ökológiai és humán­ökológiai válság okainak, tüneteinek bemutatását, a lehetséges alternatívák ke­resését, melyek kiutat je­lentenek a válságból és ezzel elősegítik az emberek környezetvédő szemlélet-és magatartásformájának kialakítását. A jelenlévők pontokba szedték, hogy a megfelelő hatás és a közös cél érdeké­ben, mit várnak el egy­mástól. Megállapodás szü­letett arról: szükség van egy olyan minden szervezet számára könnyen hozzáfér­hető listára, mely tartal­mazza az összes sajtóor­gánum nevét, címét és a témában jártas újságíró el­érhetőségét a folyamatos kapcsolattartás érdekében. A környezetvédők szerint nagyon fontos, hogy min­den megyei lapnak legyen saját Zöld Oldala, mivel ezek a lapok jutnak el a leg­több emberhez, lényeges a közöttük lévő kapcsolat­­tartás, információcsere. Végezetül született egy mé­diatörvény-javaslat, mely kimondja: a megfelelően elkészített hatásos környe­zetvédelmi reklámfilmeket tekintsék ún. társadalmi reklámnak. így ingyenes reklámidőt kapva, hason­lóan sok más nyugat-euró­pai országhoz elősegítenék, hogy a környezetvédelmi tudat igazán hétköznapivá váljék, társadalmasodjon. Csisztu Csilla biológus Krétaszámlálók Elkészült a Nemzeti Alap­tanterv (NAT) soron követ­kező tervezete. Tervezet, vagyis nem végleges, hi­szen még előtte áll a véle­ményezésnek, a szakmai bonckés alá vetésnek. Örülnünk kellene a hír­nek; talán végeszakad a bi­zonytalan tanterv-nélküli­­ségnek s ez végre meg­bízható fogódzókat, írásos útmutatásokat ad az okta­tásügyben dolgozóknak. Örülnünk kellene, mon­dom, de a tömérdek papír láttán felülkerekedik ben­nem szkeptikus énem. A Fodor Gábor szerint ötödik, mások szerint tizenegye­­dik(!) változat vajon össze­sen hány darab papírt, hány mázsa nyomdafestéket, mennyi villamosenergiát „zabáit fel”? Az eddig el­készült verziók összes költ­sége hány millió forintra rúg? A korábbi NAT-ok pe­dig a szemétkosárba vagy inkább a zúzdába kerülnek, és ugyebár a zúzógépek sem vízzel működnek. Miközben a minisztérium hegyre-halomra „natolgat”, addig sokezer pedagógus egyre-másra latolgat: kik kerülnek utcára az oly sok­szor emlegetett létszámle­építés okán, melyik iskolát zárják be, mert nincs pénz a fenntartására? Pazarlunk és szűkölkö­dünk egyszerre. Jó lenne hinni: ez a változat az egyedül üdvözítő, az utol­só! Talán kincstári optimiz­musom hajt, honfitársaim­mal egyetemben, miközben a tantermekben takaréko­san a villanyt oltogatjuk, mások pedig egykedvűen a krétát számolgatják. Kéki Klára

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents