Kelet-Magyarország, 1995. március (52. évfolyam, 51-77. szám)
1995-03-21 / 68. szám
1995. március 21., kedd HÁTTÉR A Huszártelep árnyéka Majdnem mindenki a létminimum alatt él • A szemetet az itt élők produkálják Cservenyák Katalin Nyíregyháza (KM) — A Guszevről szép emlékeik ma már csak a huszároknak vannak, meg a velük hasonló korú idősebbeknek, akik még emlékezhetnek arra: egykor virágos kertvárosa volt ez Nyíregyházának. A mai Guszev (pontosabban új nevén: Huszártelep), még csak nem is árnyéka önmagának. Pusztuló nyomornegyed. „Hivatalosan” mintegy hatszáz ember (főként cigány nemzetiségűek) lakhelye, de ennél minden bizonnyal többen élnek itt. Lakossági fórumot tartott a napokban a telep iskolájában Giba Tamás alpolgármester, a körzet önkormányzati képviselője. Ami a legérdekesebb: jó három hónappal a választások után a Guszevben még mindig a választás a téma. Pontosabban a decemberi választásokon kisebbségi kompenzációs listán bejutott Pongó Károlyné személye. — Örülünk, hogy bekerült egy cigány vezető a magyarok közé — fogalmazott az első felszólaló —, de Pangó Károlyné eddig annyit tett, hogy elmondta az újságíróknak: a Guszevben barbárok laknak. Kikérjük magunknak, nekünk olyan képviselő kell, aki nem ellenünk, hanem velünk van. Családi vállalkozás Sérelmezte egy másik felszólaló, hogy a kisebbségi képviselő a saját érdekeit helyezi előtérbe a közösségével szemben. Mit jelent az, hogy kisebbségi — tette fel a kérdést. — Egy családra vonatkozik, vagy egy egész közösségre? Volt olyan résztvevő, aki megkérdőjelezte a választás szabályos voltát is, szeretett volna bírósághoz fordulni, csak épp nem volt rá tizenötezer forintja. — Három közgyűlés volt már az idén — emlékeztetett Pangó Ernő, aki ugyancsak indult a választásokon, de nem került pozícióba — sokan mégis azért nem jönnek el, mert nem akarnak személyes dolgokat a képviselőnő szemére vetni. A Guszev roszszabb, mint volt. Semmilyen Nézd, milyen jó játékot találtam! eredményt nem tudunk még felmutatni. Pongóné nem a cigányokat védi, nem a kisebbséget, hanem van egy útja, ami a személyes gondja. Családi vállalkozásba kezdett, már a kukák környékén is a rokonai dolgoznak. A személyes problémáit pedig nem az újságban kellene közzététetnie. (Pongó Károlyné, bár jelen volt a fórumon, nem kívánt válaszolni az ellene felhozott vádakra.) — A feleségem csak egy kis papírmunkát kért tőle — folytatta egy fiatalember — mire ő azt mondta: miért nem megy a polgármesteri hivatalba. Egy vacak segélyt nem tud elintézni, úgy beszél velünk, mint a kutyával. — Nem csinál semmit — vette át a szót a következő —, csak annyit, hogy ránk küldte az ingatlanosokat, mondván: nem vagyunk jogosultak a lakásra. Honnan veszi azt, hogy mi nem ismerjük a fürdést? Van nekem lányom is, ezek után kihez adjam feleségül?! Hátralékok S ha már a fürdésnél, víznél tartunk, érdemes itt is megállni egy szóra. Egy idős asszony azt kifogásolta, hogy amióta a lakbér már nem tartalmazza a vízdíjat, különböző összegű vízdíjszámlákat kap. Egy másik nőnek az volt a gondja, hogy a nemrég kiutalt lakását rendszeresen elárasztja a víz, mert fölötte gond van a vezetékkel. — Itt majdnem mindenki a létminimum alatt él — panaszolta egy fiatal férfi — főként segélyből. Kettő közül választhat: vagy megeteti a gyerekét. vagy kifizeti a vízdíjhátralékot. Vinginder Tibor, a Házkezelő Kft. ügyvezető igazgatója — aki szintén jelen volt a fórumon — elmondta: az eltérésnek az az oka, hogy — mivel a lakásokban nincsenek egyedi vízmérők — átalánydíjat számítanak. A kormányrendelet szerint napi 270 liter fogyasztást számíthatnak egy napra egy főre. Havonta másfél millió forintos vízdíjat számláz ki a NYITVICSAV a Házkezelőnek a guszevi lakásokra. Átalánydíjban azonban ebből mindössze háromszáz ezer forintot tud tovább számlázni a lakosságnak a Házkezelő, s ami ebből bevétel, csupán ötezer forint. A vízelfolyások, beázások legfőbb oka a vizes berendezések siralmas állapota. A bérlők ugyanis nem hajlandók tudomásul venni, hogy a lakástörvény értelmében berendezéseiket nekik kell karbantartaniuk, megjavíttatniuk. Takarítás Szóba került a telep takarítása is. A kérdésekre Soltész József, a Nyíregyházi Köztisztasági Kft. igazgatója válaszolt. — Tíz éve ismerjük egymás problémáit — mondta, hiszen a vállalat telephelye a Guszevben van — s ritkán tapasztal-Balázs Attila felvétele tam ilyen pezsgést a telepen. Kár, hogy negatív kihatásai is vannak. Bevezettük — emlékeztetett —, hogy napszámosok takarítsak a telepet. Jó szándékkal hittem, hogy itteni vállalkozók itteni dolgozókkal összefogva teremtik meg a rendet, tisztaságot, s a guszevieknek nyújt ez megélhetést. Ha ez nem így történik, két hónap múlva nem hosszabbítjuk meg a szerződést. Egy dolgot azonban tudomásul kell venni: sem a jósavárosi, sem az örökösföldi emberek nem jönnek ide szemetelni. A szemetet az itt élők produkálják, ráadásul még az elszállított hulladék egy része is visszavándorol. Ha már a környezetet széppé akarják tenni, őrizzék is meg a rendet. A feltételeket biztosítjuk, a kukákat kicseréljük konténerekre, de kérem: ne gyújtsák fel bennük a szemetet. Szót kért a cigány kisebbségi önkormányzat alelnöke, Balogh Artúr is, aki azt kifogásolta: munkáról kevés szó esett a fórumon. Nem érti azt sem, hogy a cigány képviselőt miért a kulturális és sportbizottságba delegálták, miért nem a fejlesztési, a beruházási és a szociális ügyekkel foglalkozókba. A cigányság kiszorult az építőiparból, gyárakból, üzemekből. A megélhetés, felemelkedés útja az oktatáson keresztül vezet, de a cigánygyerekek nem kerülnek iskolába, nem tanulnak szakmát. Akisbárány panaszosan bégetett. Szopni szeretett volna még, kitartóan döfködte fejével anyját. Géza nagyokat nevetett rajta, majd mintegy megkönyörülve a csöppségen, hozta a cuclis tejesüveget. Megsimogatta a bárány fejét, amely oly lendülettel falt, mint valamikor a kisgyerek. Szájharmonikahang ütötte meg a fülét. Panaszos, bús hang. Tudta kitől jön. O a bárányt figyelte, a rózsaszirom halvány száját, a piciny, göndörödő szőröket, melyek majd gyapjúvá válnak. Valamikor nem is figyelt rá, hiszen annyi volt belőlük, hogy egymással versenyt bégettek. Micsoda álmokat dédelgetett a sok ugra-bugráló bárány láttán. Az álom maradt, a bárány eltűnt. Csak ez az egy van, anyjával együtt. Meg az üres juhakol, benne a traktorral. És a szájharmonikás Jani, aki temetésekre jár. Szinte habzik a szája ahogy a hangokat csalja ki. A bárányt mindig feláldoz-A bárány ták. A tavaszi ünnep jelképeként vitték. Jöttek érte az olaszok nagy kamionnal. Aztán az arabok is odataláltak a homokbuckák közé. Miért éppen e fehér pihés csöppségekben vélték feltalálni a krisztusi kiomló vért?! Géza nem is keresett rá magyarázatot. A szentírást is csak legénykorában forgatta. Azóta más idők jártak, másfajta beszédek vertek gyökeret az emberek tudatában. Ahogy a kis szopós bárányt nézte, eszébe jutott mennyi, törődést igényel. Pedig a juhászokra legyintettek valamikor, s a birkát is igénytelen állatnak tartották. Addig igaz is, amíg a juhász barangolt vele az árokpartokon. S ahogy a nóta mondja: „A juhásznak jól megy dolga..." Mert a földekre nemigen mehetett rá. Az mindig a másé volt. Maradtak a nyirkos vizenyéík, a horhosok és a tarlók, amíg, fel nem égették. Géza tudta, mennyi mindennel kell megküzdenie, amíg a piciny bárányból, jerkéből anyajuh lett, megellve ezt a csodálatosan szelíd teremtést, a bárányt. És azt is tudja mennyi veszély leselkedik rá. A kólikától a májmételyig, a büdös sántaságtól a kergekórig. Aztán az élősködők, a kullancsok, melyeket a fasorok, árokpartok, erdők szegélyei adnak, melyek ellen még védekezni sem tud. Mire felfejlődött az állomány már nem volt ára a báránynak, a birkának és a gyapjúnak. Hát lassan elfogyott, tőle is, mint annyi más próbálkozótól. Nem váltotta meg vele családja sorsát. Megmaradt a jelkép: az anyajuh és a bárány. Rájött, hogy most szereti igazán, amikor csak ennyi van. Megszorongatja a kis szopós bárány nyakát, s eszébe jut, hogy mennyi mindent megtanult a juhászkodás évei alatt, s hogy megkedvelt mindent, amivel a juh segítette a család étkezését. Vannak ismerősök, akik még most is eljönnek hozzá zsendicéért, juhtúróért, gomolyáért, brinzáért. És ő szívesen adna, mert a juhászember mindig híres volt adakozásáról... Kis szalagot köt a bárány nyakába, s élvezi ahogy viháncol a meleg napon. Még a kutya is csak felpillant rá a szalmabála tövéről, nincs kedve megkergetni, mint valamikor azt a sokat. Jön az ünnep, a virágrügyek duzzadoznak, egyesek már kipattantak. Közeleg a virágvasárnapi, hozsánnázó bevonulás, melyet aláás az elhagyások, megcsalatások, elárulások sorozata, és a legvégén ott vannak a kálvária stációi. Mindig a bárány az áldozat: a jóság, a szelídség, a hűség, az önzetlenség. Akik arra születtek, hogy szolgálják, s fénnyel töltsék meg ezt a világot, mert ennyi bűnért vezekelve már nem lehet megváltani az emberiséget, s mily kevés ehhez a leölt, feláldozott bárány vére. Kováts Dénes A: ellenzéki pártok nem értenek egyet a kormány napokban nyilvánosságra hozott, erősen megszorító jellegű intézkedéseivel, Horn Gyula viszont demagógnak minősítette e megnyilatkozásokat. Egyesek erőteljesen hangot adtak felháborodásuknak, mások kifejtették: éveket késett ez a csomagterv. Való igaz, nincs könnyű helyzetben ma az, aki rendbe akarja tenni az ország szénáját, nem lehet olyan szigorító döntéseket hozni, melyek ne váltanának ki ellenérzést a társadalom valamely rétegéből. Horn szerint megengedhetetlen, hogy a nemzeti össztermék 27 százalékát szociális kiadásokra fordítják, többen úgy vélik: nem e téren kellene kereskedni, lennének más alternatívák is. Elvileg üdvözítő az elképzelés a feketegazdaság visszaszorítására, bár vannak, akik éppen a kormányelképzelésekből következtetnek arra, hogy erősödni fog a feketegazdaság, a KGST-piacok szerepe. Bizonyára vannak alternatívák, s talán nem minden, a családokat sújtó intézkedés helyénvaló. Félő ugyanis, hogy az úgynevezett középréteg, vagy az oda igyekvők csúsznak majd lejjebb, a jelentős jövedelemmel rendelkezőket kevésbé érinti majd—mondjuk — a családi pótlék elvonása. Nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy nem az igazán gazdagok sínylik meg a tervezett megszorításokat. S azzal sem, hogy talán célszerűbb lett volna más helyeken is kereskednie a kormánynak, ha spórolni akar. Mondjuk a vagyonadóval. Ez azonban abba a körbe tartozik, amit talán inkább nem akarnak, mint nem tudnának meglépni. Pedig a hirtelen meggazdagodottak átvilágítása helyére tehetne bizonyos dolgokat az államkasszában is. Mielőtt kimondanák az igent, ismertetném önökkel a Bokros-féle gazdasági programot... Ferter János rajza Visszaszámlálás Kállai János T em panaszkodha/\/ tunk.terítékenvanaz X V oktatásügy; összesenben és szeletenként, ahogy tetszik. A kedélyeket borzoló 6+4+2-es tanfolyamat-szakaszolás várható következmnényeit csakúgy napirendre tűzik a különbözőbb fórumokon, mint a felsőfok dolgait: a mégiscsak bekövetkező tandíjmizériát, a felvételi újdonságait, vagy az oktatók igen alacsony bérezését. A kormány közelmúltbeli intézkedései—nem kel! hozzá jóstehetség—hatással lesznek az egyetemek, főiskolák tanári létszámaira. A tartalmi, minőségi következményeken kívül, a mérsékléseknek lesznek egzisztenciákat érintő momentumai. Ezek, ha egyszerűbben fogalmazunk, bizony elbocsátásokat sejtetnek... Egyes megítélések szerint. a kényszerlépések egyszersmind a felsőoktatás egészét késztetik az önmagával való szembesülésre, belső erőinek — értve szellemieket, tárgyiakat — felülvizsgálatára. Vitathatatlan: manapság nemcsak az univeritas-oknak kell anyagi szorongattatásaik közepette adminisztratív visszaszámlálást tartaniuk. Csakhogy az amúgy sem dúskálkodó felsőoktatási szféra az újabb restrikciókat aligha heveri majd ki. Igaz, a tartalmi kérdésekről csak a szükséges konzekvenciák megfogalmazását követően lehet beszélni, mégsem légy inthetünk: „ha kevesebb az oktató, hát kevesebb; legalább magasabb fizetés jut majd a megmaradóknak”. Nem. Ez cinikus reagálás lenne, arról nem szólva, hogy a felvillantott tendencia ellentmond a növelendő hallgatói létszámok elvárásának. A nyíregyházi mezőgazdaságifőiskolán sajátos vetiiletei vannak az ügynek. Egy négy évvel ezelőtt küzdelmekkel tető alá hozott stratégia, fejlesztési koncepció közepette éri az intézményt a regresszió. Jóllehet, a terveikbe bekalkulálták a nehézségeket, a visszalépés műszója nem örvendetes. A létszámstop mutatói még nem ismertek, nincs mihez viszonyítani, de egy biztos: komplexitásában elemezendő a problémahalmaz. x
