Kelet-Magyarország, 1995. március (52. évfolyam, 51-77. szám)
1995-03-20 / 67. szám
1995. március 20., hétfő HATTER Szánt, vet és boronái a hivatal A kezdeményezés elterjesztése talán az árakat is csökkentené • Az apáti példa Sokan veszik igénybe a munkagépeket Harasztosi Pál felvétele Cselényi György Aranyosapáti (KM) — Szánt, vet, tárcsáz, permetez, boronái a polgármesteri hivatal Aranyosapátiban. Mivel ez nem megszokott dolog (az országban csupán néhány helyen van rá példa) a történteknek igyekeztünk utánajárni. — 1993-ban az aranyosapáti Új Élet Termelőszövetkezet jogutód nélkül szűnt meg — hallottuk Koncz Gusztáv jegyzőtől. — A gépeit, eszközeit eladták. Ez a község lakóinak nem kis gondot okozott, hiszen azokkal nélkülözhetetlen szolgáltatásokat végeztek számukra. Tehát a téesz tönkre menetele után nem volt aki csinálja, pedig az igény változatlanul jelentkezett irántuk. Ha mégis akadt rá vállalkozó, akkor az emberek többségének megfizethetetlenül magas áron dolgozott. Jó gondolat Mit tegyünk? — töprengett Aranyosapáti képviselő-testülete. A megoldáshoz az ötletet a Népjóléti Minisztérium válságkezelő programja adta. A falu a szociális földprogram révén mezőgazdasági gépeket és felszereléseket kívánt szerezni. — Meghívtak bennünket a minisztériumba, hogy az elképzeléseinket szóban bővebben fejtsük ki — folytatta Koncz Gusztáv. — Az alapgondolatot jónak találták, s annak megvalósítását 1,8 millió forinttal támogatták. Köteleztek bennünket rá: egy évi tapasztalatunkat adjuk közre. Az Aranyosapáti Polgár-Útravalő Fehérgyarmat (M. K.) — A közelmúltban hírt adtunk arról, hogy a Kölcsey Társaság meglepetést készít az idén érettségiző középiskolásoknak. Dr. László Bélától, a Kölcsey Társaság ügyvézető elnökétől a kezdeményezés hatásáról kértünk tájékoztatást. — Köszönjük a Kelet-Magyarország Szerkesztőségémesteri Hivatal az említett összegből a meglévő traktora mellé újabbat vásárolt, plusz ekéket, tárcsát, kultivátort, kukoricavetőt, permetezőt és földgyalut vett. Problémák is Tavaly tavasszal a szociálisan leghátrányosabb helyzetű lakosok részére szántást és tárcsázást végeztek. A gépeket, eszközöket igénybe vevők között a szolgáltatás díját a jövedelmi viszonyaiktól függően differenciáltan állapították meg. Ez azóta annyiban változott, hogy 3 hektárig a faluban mindenkinek csupán önköltségi árat számolnak, afölött pedig némi nyereség-, illetve jövedelemtartalommal. A két traktoros a polgármesteri hivatal létszámába tartozik. nek, hogy kezdeményezésünkről hírt adott. Sorra érkeznek a gimnáziumok, szakközépiskolák visszajelzései. Most látjuk, hogy helyes döntést hoztunk. Nem győzöm hangsúlyozni, ez az Országos Takarékpénztár támogatása nélkül nem valósulhatott volna meg. Ebben pedig elnökségünk, — s konkrétan Tisza Figyelemre méltó az is, hogy Aranyosapátiban az önkormányzat 66 cigánycsaládnak összesen 12 hektár földet adott, amit bevetett kukoricával. Mindezek költségét az önkormányzat fedezte. A továbbiakban szükséges munkákat a családoknak önmaguknak kellett végeztetniük. A kezdeményezés bevált. A cigányok a 12 hektárt az idén is megkapták, de immár valamennyi szolgáltatásért nekik is fizetniük kell. Jelenleg egy hektár szántás alapdíja AFA-val együtt (helyi lakosnak) 3808 forint. A polgármesteri hivatal ötlete a halmozottan hátrányos helyzetű település lakosságának közérzetét jelentősen javította, még akkor is, ha ez pénzben nehezen mérhető. László, aki megalakulásunk óta aktív tagja, segítője a társaságnak — kezdeményezését kell említenem. Még senki nem késett el a jelentkezéssel, szeretnénk, ha Kölcsey megyéjéből adminisztrációs mulasztás okán nem hiányozna egyetlen érettségiző középiskolás tarisznyájából sem Kölcsey Ferenc Parainesise. Hi— Nem titok: adódott némi probléma is — szólt a jegyző. — Például megtörtént, hogy a gépeket egyszerre sokan igényelték. Ilyen torlódáskor ember legyen a talpán, aki igazságot tud tenni, s mindenkinek elfogadható sorrendet képes felállítani. A rendelkezésre álló két traktor csúcsidőben kevés. Még egyre feltétlenül szükség lenne. Egyébként a múlt évben 160 hektárnyi földet műveltek meg, s ezzel 200 embernek tudtak segíteni. A Népjóléti Minisztérium egyik főosztályvezetője szerint a tavalyihoz képest változtak a pályázati feltételek. Most már csak olyan kezdeményezést támogatnak, amely hoszszú időre előre lépést hoz. Például oly módon, hogy az adott község a jövőben kap egy bizonyos összeget, amit úgy kell kihelyeznie, forgatnia, hogy a pénz a reálértékét a következő évre is őrizze meg, vagyis az állampolgárok a továbbiakban is támogathatók legyenek. Nem bírta Ezután olyan embereket igyekeztem felkeresni, akik az Aranyosapáti Polgármesteri Hivatal mezőgazdasági szolgálatásait már igénybe vették. A Kossuth utcában a 67 éves Kovács Józseffel találkoztam. — A hivatal szolgáltatása nagyon jó — beszélte. — A 18 holdamat a lovakkal nem bírtam volna felszántani. A hivatal gépei tavaly a 70 éves Szűcs József földjén is dolgoztak. — Örültem, hogy a terület egy részét kedvezményes áron szántották — mondta. — Az idén nem kértem, mert lucernát vetettem. szem, hogy Tisza László az OTP-nél ő egyengette az utat a költségek finanszírozását illetően, s az elnökség, a társaság tagjai a továbbiakban is keresni fogják a mostani ingyenes ajándék-útravaló megteremtésének lehetőségét. A létszámra vonatkozó jelzést: Kölcsey Társaság 4900 Fehérgyarmat, Kiss Ernő u. 2. címre várják. a megye középiskolásainak Y y ogyan találta ki, hogy i—i beregi vagyok? — A. JL kérdezett vissza a pesterzsébeti áruházban a kasszánál mellém került idősebb asszony. Valamit mondott a férjének, s azt a kifejezést leginkább Beregben, Lánya, Mátyás, Kerecseny környékén mondják így. Nem tudtam megállni, csöndben megjegyeztem, talán csak nem Betegből származtak ide. Jól sejtettem. Aztán együtt utaztunk a buszon, Pesterzsébet szélén, a Vécsey lakótelep mellett laknak, ahová az ország minden tájáról jöttek családok, amikor még a főváros jelentette az egyetlen biztos megélhetést. — Addig-addig ingázott a férjem a feketevonaton, hogy elege lett belőle. Nem lelte volna már a helyét a kis falunkban, Mátyuson, azt mondta, neki már kicsi ez a hely, ő Pesten szeretne élni. így kötöttünk ki Erzsébeten, jó húsz évvel ezelőtt, amikor még ezen a kis családiházas részen viszonylag olcsón leElmaradt pofon hetett egy szerény házacskát venni. Ez olyan, mintha egy faluban élne az ember, mindenütt kis családi házak, az emberek ismerik egymást, még divat a köszönés, nem úgy, mint beljebb, ahol egymásra se néznek az emberek... Bizalmába fogadott a férje is, ami oly jellemző a beregi emberekre. Beinvitáltak a takaros kis házba, amely belül éppolyan, mint a mátyusi családi ház, a fal tele szőttessel, mind a felesége szorgalmát dicséri. Egy százéves rokka is pihen az egyik szoba sarkában, az édesanyjáé volt, most már csak szobadísz, a hangulat miatt őrizték meg. Egy darab múlt, egy darab régi Bereg. De nem csupán a becses családi ereklye idézi a régi időket, az idős asszony egy díszes faragású karót is mutat. Amikor újgazdák lettek, megtörtént a faluban is a földosztás, a gróf földjéből ők is kaptak néhány holdat, ezzel a karóval jelezték a mezsgyehatárt. Megőrizték emléknek. — De sajnos, őrzök nagyon rossz emlékeket is arról az időszakról. Itt belül — folytatta az idős asszony. — Amikor elkezdték a tsz-ek szervezését, sorra hivatták be a férfiakat a tanácsházára, és néhányat meg is vertek. Kihallatszott az ordításuk. Mikor az én férjemre is sor került, jöttek érte, hogy hivatják a tsz-szervezők, akkor voltam állapotos a kislányommal. Előtte egy ötgyermekes parasztembert vertek meg, annak is hallottuk az ordítását. Akkor én azt mondtam, megyek én is a férjemmel. Oda is álltam eléjük, a férjem mellettem. Azt mondtam, itt vagyok, terhesen, engem is üssenek, ha mernek, ne nyúljanak a férjemhez. Nem is lett semmi bajunk. Egy ujjal se nyúltak a férjemhez. A férj csöndesen hallgatta a megidézett epizódot, de keserűségnek, haragnak nyoma sem volt az arcán. Sőt, mintha valami titok bújkált volna a vonásai mögött, az utolsó mondatoknál már-már közbe akart szólni, s egyre csak mosolygott. Eddig nyugodtan hagyta beszélni a feleségét, de jól tudta, azért a poént mégis ő fogja elmondani. Mert a tsz-szeiyezési jelenetnek volt folytatása is, nem is akármilyen. — Mit gondol az az ember, aki alig tudta türtőztetni magát, hogy le ne keverjen nekem legalább egy pofont, amikor nem akartam belépni, most ez az ember kicsoda? Ez aztán a beszéd. Hát kérem, az illető az én nászuram, az ő fia vette el a lányunkat. Mőst mondja meg, haragudjak a lányom apósára? Én nem tartom igazságosnak, hogy a gyerekek cipeljék az apjuk vétkeit. Lehet, hogy ellenkezik a bibliai tanítással, de én már csak így gondolom jónak... Keserves tandíj Balogh Géza Mennyit ér ma háromszáz millió forint? Tíz jobb minőségű Mercédeszt, vagy a Rózsadombon egy közepes nagyságú villát. Igaz, a hazai lakosság túlnyomó többsége még csak nem is álmodhat ötszázas Mercédeszről, vagy rózsadombi villáról, ám a tény ettől még tény marad: vannak ma Magyarországon, akik minden különösebb megerőltetés nélkül megengedhetik maguknak mindezt. Hányán lehetnek manapság a magyar egyetemisták, főiskolások? Százötvenezren? Ha bevezetik a kötelező tandíjat, fejenként a kétezer forintot, akkor durván háromszáz millió forinttal gyarapodhat az államkaszsza. Tíz Mercédesz árával. Érdemes ennyi pénzért kockára tenni a magyar felsőoktatást? Tudjuk, persze hogy tudjuk, ahhoz, hogy kilábaljunk a gazdasági káoszból mindenkinek össze kell szorítania a fogát, a drasztikus takarékoskodásból senki sem vonhatja ki magát. A felsőoktatás sem. Igen ám, de a szakemberek már most mondják, nem csupán magukat az intézményeket fenyegeti az anyagi ellehetetlenülés, hanem a hallgatókat is. Pontosabban a hallgatók egy jelentős részét. Épp azt a réteget, melynek az elmúlt ötven esztendőben először adatott meg, hogy tömegesen helyet foglalhassanak az egyetemek, főiskolák padjaiban, melynek tagjai különösebb anyagi nehézségek nélkül szerezhettek diplomát. A Kádár-rendszert lehet szidni, lehet átkozni, de akik azt állítják, hogy nem segítette a legszegényebb családok gyermekeit a továbbtanulásban, az nem mond igazat. Ha valóban bevezetik a kétezer forintos tandíjat — melyre persze egy sereg más kiadás is rakódik —, akkor e családok fiai előtt alighanem bezáródnak a felsőbb iskolák kapui. Sokakkal együtt tanácstalan vagyok én is: ezt akarja a kormány? Keserves lesz ez a tandíj. — Legalább itt kint ne lenne olyan cudar az idő... Ferter János rajza Üzleti információk Nábrádi Lajos Megyénkben még mindig sokan vannak, akik keresik a megélhetési lehetőségeket, vállalkozásba akarnak kezdeni. A csődbe jutott kisvállalkozók pedig új utat keresnek, valami másba akarnak fogni. A kispénzű, vagy pénztelen útkeresők helyzetét nehezíti, hogy gyakorlatilag nincs már Start-hitel és a megyei munkaügyi központ egyelőre nem tud anyagi támogatást adni vállalkozóvá válás címén. Az útkeresőknek választási, pénzügyi tanácsokat adhatnak az új gazdasági kamarák. Csakhogy, pár napja egy sajtótájékoztatón bejelentették: a kézműves kamara nem kapott hitelt a működéséhez. Pontosabban a működés megkezdéséhez. (A másik két kamara sem kapott még hitelt.) A kamaráknak a kötelező tagdíjból kell majd fenntartani magukat. Mint minden kezdet, a kamarai működés kezdete is nehéz. Az is nehezíti a kezdetet, hogy az APEH jogszabályokra hivatkozva nem működik együtt a kamarákkal, a tagdíj kaszírozása nehezen indul... E nehézségek feloldására ígért a kormány hitelt a kamaráknak, amit vissza kell majd fizetni ősz elején. A kamarák januártól kötelezően működnek, eltelt majdnem egy negyedév, hitel sehol. Pedig a kamarák jó pár állami feladatot is ánállaltak és nagy szakértő gárdával kezdték meg működésüket. E szakértő gárda adhat üzleti információkat, tanácsokat a kezdőknek, a próbálkozóknak is. Az üzleti partnerek felkutatásában is segít a három szervezet nemzetközi szinten is. Jó tudni, a nehézségek ellenére akad megbízható üzleti partner a környező országokban is. Egyik megyénkben szövetkezet például nemrég kötött sikeres barterüzletet Ukrajnában. A kamarák sok üzleti információval rendelkeznek, tanácsaik aranyat érhetnek. De az induláshoz szükséges hite! nélkül nem működhetnek sikeresen. ..ESBia
