Kelet-Magyarország, 1995. március (52. évfolyam, 51-77. szám)
1995-03-02 / 52. szám
1995. március 2., csütörtök ÉLETÜNK ŐSZÉN Fél évszázad jóban-rosszban Nyugdíj és táppénz Nyíregyháza (KM - T. K.) — Kettős aranylakodalmat ülnek március 13-án: fél évszázada ugyanazon a napon kelt egybe a Nyíregyházán élő Nagy Erzsébet és Kondorosi Gyula, valamint az asszonynak a fivére és a menyasszonya. Amikor a háború borzalmait ép ésszel alig-alig lehetett elviselni, a kényszer is közrejátszott, hogy hosszas udvarlás helyett csak röpke napok jutottak az ismerkedésre. Annyit azonban észrevették a másikban: érdemes egymáshoz kötni a sorsukat... Kondorosi Gyula beregszászi születésű, s mint korosztályának sok tagját, őt is a Donkanyarba vezényelték a második világháborúban. Tüdőlövést kapott, repülővel hozták a budapesti hadikórházba, ahol fél éven át küzdöttek az orvosok az életéért. Amint felépült, a magyar királyi rendőrtanosztály hallgatója lett és ismerkedett a bűnüldözési és az igazgatási tudnivalókkal. Próbaszolgálatra osztották be Miskolcra, ám onnan nyugatra kellett volna mennie. Zűrzavaros időkben hozta meg döntését: nem megy sehová, inkább hazaindul Beregszászra, két frontvonalon keresztül... Kalandos körülmények közt húzta meg magát_ egy barátjánál mint rokon. Őrizetbe vették, de meglépett. ’44 decemberében jelentkezett a nemzeti bizottságnál és járási rendőrparancsnokot csináltak belőle, 39 községben kellett megszerveznie a rendőrőrsöt. Kapcsolatot keresett az illegalitásban működő kommunistákkal, s így akart találkozni az egyik direktóriumi taggal — mint ahogy a sors elrendezte, a leendő apósa volt az illető. Őt nem találta, csak a fia, Nagy Béla, annak menyasszonya és Nyíregyháza — A Központi Kertbarátok Klubjának a múlt év végi záró összejövetelén vendégként a Szakszervezetek Nyugdíjas Klubjától is megjelentek néhányan. Az emelkedett hangulat végén is olyan jól érezték magukat, hogy az az elhatározás született: e testvéri találkozás tpvább is kölcsönös legyen. így jött létre Tóth Kornélia Tiszalök (KM) — A szépen megterített asztalokon sütemény, kóla. A tiszalöki művelődési házban ezúttal az idősebb korosztály tagjai ülték körül a két hosszú asztalt. Mindenki ismer mindenkit, ahogy ez kisvárosban szokás, az alkalom viszont rendhagyó, most először jöttek össze a nyugdíjasok egy kis beszélgetésre, bálozásra. Verseny hirdettek a legfinomabb süteményért és a legízletesebb borért. A tágas nagyterem színpadára maguk a résztvevők léptek produkcióikkal. Kulcsár Imréné, a költségvetési üzem ma már nyugdíjas raktárosa állt először a publikum elé. A közönség vörösre tapsolta a tenyerét, de jutott az elismerésből bőven Asztalos Miklós egykori dízelmozdonyvezetőnek, aki szintén népdalokat, nótákat adott elő. Marázi Gáborné hasonló dalokat vett elő repertoárjából. Fóti testvére, Nagy Erzsébet volt ott. Béláék már kitűzték az esküvőt március 13-ára. Igazából nem volt sok ideje Gyulának és Erzsikének az ismerkedésre, ám az érdeklődés, a kibontakozó szerelem olyan erejű volt, hogy úgy döntöttek: ha már egy esküvőre összejön a násznép, mondják ki ők is a holtomiglant-holtodiglant. Nemcsak a háború nehezítette az egybekelést, hanem vallási problémák is adódtak. Erzsiké református, Gyula görög katolikus, s engedélyt kértek a katolikus egyháztól az esküvőhöz. Mire azt hitték, túl vannak minden nehézségen, csalódniuk kellett. Mivel a fiatal férj jól beszélt oroszul, gyakran tolmácsolt a hatóságoknál. A háború után a határőrséghez került, Hidasnémetiben, Sopronban, Rajkán, az ország minden végében szolgált. Egyik napról a másikra az utcán találta magát, mert egy járási pártválasztmányi ülésen megbírálta az egyik párttag képviselőnőt. Hazamentek Edelénybe és egy négyszer öt méteres nyári konyhában húzta meg magát a két kisgyerjanuár 27-én délután a szakszervezetek székházában az újabb baráti találkozó „bátyus” keretek között: a szakszervezetiek hozták az ennivalót, a kertbarátok pedig stílszerűen az üdítő folyadékokról gondoskodtak. A körülbelül 100 főnyi együttest a kellően előkészített nagyterem várta. A kedves ismerősök konyád Lajosi nem először hallották énekelni a tiszalökiek, most is hamisítatlan báli hangulatot teremtett. — Én mindig unszoltam a férjemet, hogy menjünk valahová egy kicsit, hisz képtelenség mindig a négy fal közt ücsörögni — néz körül elégedetten a vidám társaságon Cserés Pálné. — Az, hogy hetvenéves vagyok, még nem jelenti azt, hogy ne szeretnék pár órát kellemes kikapcsolómekkel a család. A kalandok folytatódtak, mert rövidesen a szakszervezethez került Kondorosi Gyula, s hiába akart csupán sofőr maradni, felfigyeltek igazságérzetére, szociális érzékenységére és üzemi bizottsági elnöknek választották. Visszahívták a rendőrséghez, de később sem tudta tartani a száját, ha igazságtalanságot tapasztalt. Nyilvánosan tiltakozott az ellen, hogy nyolc óra helyett 16 órás szolgálatot követelt az egyik főnöke. Ezt sem vitte el szárazon... A szocializmus működésének háttere is jól kirajzolódik Kondorosi Gyula pályafutásában. A pártközpont adminisztratív osztályvezetőjéhez fordult — nem a szolgálati úton, mert ott nem juthatott volna el hozzá, hanem az utcáról felhívta egy telefonfülkéből — végül is visszakerülhetett a határőrséghez, Záhonyba, majd a Nyírbátori Határőr Igazgatósághoz helyezték, hadműveleti ügyeletes tisztnek. Innen ment rokkantsági nyugdíjba, 22 éve. Erzsiké, akit nemes egyszerűséggel maminak hívtak, akármerre laktak az országban zött megindult a nagy traces, mindenki mindenkivel talált megtárgyalni valót. Ismerettségek újultak fel, sőt újabbak is keletkeztek. Természetes dolog, hogy a jó hangulatot a vendéglátók szendvicsei, süteményei mellett a vendégek saját termelésű italai, melyeket sorra kellett mindegyiket kóstolni, csak fokozták. Az est dással, szórakozással eltölte ni. Bizony, jönnék máskor is. Nagy Erzsébet adminisztrátor az újságban olvasta a programot, és örül, hogy végre náluk is van alkalom összejönni a korban egymáshoz közelálló embereknek. Várvölgyi Józsefné, Szabó Gáborné, Fazekas Lászlóné szintén örömmel jött el, hisz a 33 éve egyedül élő Várvölgy iné, vagy a három éve rokkantnyugdíjas és azóta otthon ülő Fazekasné — gondoskodott egy summás árvalányról és a kisgyermekéről, ők hívták először így — az Ilonatanyai Tangazdaságban bérelszámoló és innen jött nyugdíjba. Számára a család összetartása volt a legfontosabb feladat. Két gyermekük született: Évike tanár, Edelényben él, István Nyíregyházán lakik a családjával. Az aranylakodalmát ünneplő házaspár mindennapjainak a hét unoka és az egy dédunoka számára nyújtható gondoskodás adja meg az értelmet. Minden hét végén nagy asztalt terítenek, valamennyi unokának megtartják a névnapját, születésnapját, a karácsonyi ajándék is a legfontosabb kiadás a költségvetésükben. Szeretetük határtalan, még a külföldön bébisitterként dolgozó Gitti unokájuk németjuhász kutyájának is hord rendszeresen ételt a családfő. Ötven esztendő jóban-rosszban nem könnyű és egyre ritkább a mai világban. Nincs erre recept, ha csak az nem, amit Erzsiké mondott: — Soha nem azt néztük, mi az, ami elválaszt bennünket, hanem miben vagyunk egyek. Sorscsapás, betegség, baleset a mi életünket ugyanúgy nehezítette, mint bármely más családét. Csak mi igyekeztünk a gondokból közösen kilábalni, nem egymást okoltuk a bekövetkezett bajokért. Talán két óra hosszáig haragudtam rád egyszer — próbálja emlékezetébe idézni a távoli múltba vesző emléket az aszszony. — Utánam jöttél, amikor hazamentem panaszkodni a szüléimhez. Kéz a kézben jöttek haza saját otthonukba és ma is a megértés, a szeretet, a másik megbecsülése hatja át gondolataikat és cselekedeteiket. beálltával illdomosan a szép magyar nóták dalolásával a hangulat tetőfokra hágott és az ételek, ennivalók, italok fogytával az igen jó hangulatú összejövetel kellemes maradandó emlékekkel ért véget. Megállapodásként úgy döntöttek, hogy a megkezdett jó kapcsolatot folytatni kell. M. Takács Ferenc érdekes lehetőségnek értékeli a korosztályuknak szervezett programot. Szabóné pedig már unja a tévében a rengeteg gyilkolást és a politikát sem kedveli, de egy ilyen estézés kedvéért szívesen felveszi az ünneplő ruhát. A Fónyad házaspárt elkísérte Gizella lányuk, a férjével és a kislányukkal. Nemcsak a papa szereplésének tapsolhattak, Fónyadné nyerte a süteményversenyt zserbójával. A borok vetélkedésében Cserés Pál vitte el a pálmát. Kerekesné Wirth Erzsébet, az egyesített közművelődési intézmény vezetője elégedett: — Minden korosztálynak igyekszünk szervezni valamilyen összejövetelt, hogy ne érezze azt senki, ő kiszorul a művelődési házból. Mint a résztvevőktől hallottam: találkozhatnának a keresztrejtvényfejtők, szervezhetnénk kézimunka-délutánt és még néhány felvetés hangzott el. A jövőben is szeretnénk hasonló programokra hívni az idősebb korosztály tagjait. Hajnal Béla em új felismerés, hogy egyre többen vannak, akik a társadalmi és gazdasági átalakulást meglehetősen nagy közönnyel, sőt a piacgazdaságból és a polgári demokráciából való teljes kiábrándulással szemlélik. Ide tartoznak az átalakulás vesztesei, a lecsúszó középrétegek és az elszegényedők egyre növekvő csoportjai. A szakképzetlen munkásokat és parasztokat, a munkanélkülieket, az alacsony nyugdíjú idős embereket, a cigány etnikumhoz tartozó népességet és másokat (mely csoportokhoz megyénkben az átlagostól jóval többen tartoznak) nehéz meggyőzni arról, hogy ez az átrendeződés részben feltétele, részben velejárója annak, hogy Magyarország a következő években korszerű piacgazdasággá váljék és a demokratikus politikai rendszer is fennmaradjon. A fenti két cél érdekében szükség van — egyebek között — a szociálpolitikai rendszer teljes reformjára is. Ennek legfontosabb előfeltétele a várva várt gazdasági fellendülés, amit ma a világ legmagasabb társadalombiztosítási járulékszintje és a meglehetősen magas személyi jövedelemadó nagyban akadályoz. Az előbbiek magas szintjére egyébként azért van szükség, mert ma a feketegazdaság igen kiterjedt volta miatt a bérből és fizetésből élők vállára nehezedik a közteherviselés aránytalanul nagy súlya. A szociálpolitikának úgy kell megújulnia, hogy erősítse a piaci rendszerben rejlő lehetőségeket, azaz ösztönözze a társadalom tagjait munkavállalásra, megtakarításra és dz adók megfizetésére. A szociálpolitikai kiadások növekvő tendenciája stagnáló gazdaság mellett átfogó reformok nélkül már középtávon sem tartható. A társadalomnak is érdeke, hogy megvédje tagjait az elnyomorodástól, amit morális megfontolások és a társadalmi szolidaritás is megkövetel. Jóérzésű embernek nem esik igazán jól az a vasárnapi ebéd, amelynél többször is hallja kukája fedelének emelgetését. Átalakulás előtt áll a nyugdíjrendszer is, mert ahogy a Nemzetközi Valutaalap egy tanulmánya néNyírbátor (T. J.) — A felső korhatár elérésével nyugállományba vonult Dóka Ferenc határőr ezredes, a Nyírbátori Határőr Igazgatóság rendészeit igazgatóhelyettese. Ünnepi állománygyűlésen búcsúzott el munkatársaitól és a csapatzászlótól, ahol Nováky Balázs vezérőrnagy, a Határőrség országos parancsnoka méltatta az 1939 decemberében Almosdon született főtiszt életútját. A katonai akadémia elvégzését követően Orosháhány évvel ezelőtt kimondta: „Túl korán, túl sok embernek nyújt túl alacsony nyugdíjat". Következésképpen az a cél, hogy magasabb legyen a nyugdíj és azt később fizessék ki kevesebb embernek. Közismert, hogy a munkavállalók mostani generációja fizeti a most nyugdíjban lévők nyugdíját és a szociálisan rászorulók juttatásait. A gazdaságilag aktív (és főként járulékot és adót fizető) népesség folyamatosan fogy, az ellátandók köre viszont gyorsan nő. A viták ellenére is egyetlen lehetséges út választható: a nyugdíjkorhatár felemelése. Baj van a táppénzzel is. A Közgazdasági Szemle ez évi januári számának egyik cikke szerint: „Sok részleges információ arra enged következtetni, hogy a táppénzrendszerrel széles körben visszaélnek. Vannak munkáltatók, akik bérkifizetéseik összegét azáltal próbálják csökkenteni, hogy munkavállalóikat betegszabadság igénybevételére ösztönzik. Vannak munkavállalók, akik a rejtett gazdaságban kívánnak kiegészítő jövedelemhez jutni, és az ehhez szükséges időt úgy teremtik elő, hogy betegállományba íratják magukat. És vannak orvosok, akik hajlandók a munkaadók és munkavállalók igényének engedni, és az utóbbiakat betegállományba venni. Ezért — a költségek növekedésének megállítása érdekében — mindenképpen kívánatos a munkaadók, a munkavállalók és az orvosok körében olyan ellenösztönzőket létrehozni, amelyek visszaszorítják az indokolatlan betegállományba vételt.” Előrelátható, hogy a következő években óriási szerepe lesz a szociális segélyezésnek. A segélyt a KSH által számított létminimum százalékában kellene megadni, úgy, hogy az sohase haladja meg a minimálbért. Szükség lenne a segélykérvényezés formájának országos egységesítésére, az állami és önkormányzati források összehangolására. A politikusokra vár a kemény döntés, hogy a reformokból a társadalmi békééért és az emberi méltóság megőrzéséért mit, mikor, hogyan valósítanak meg. A reform elkerülhetetlen, elmulasztása súlyos gazdasági és társadalmi következményekkel járhat. zán, majd Nyírbátorban folytatta pályafutását. Tudását törzstisztként több beosztásban is kamatoztatta, majd törzsfőnöki illetve rendészeti igazgatóhelyettesi munkaköröket töltött be. A határőrség országos parancsnoka nyugállományba vonulása alkalmából dicséretben és jutalomban részesítette, a belügyminiszter aranygyűrűt adományozott részére. A Nyírbátori Határőr Igazgatóság rendészeti igazgatóhelyettesévé Bánhegyi János alezredest nevezték ki. Közös program Nem csak a húszéveseké a világ Kellenek hasonló rendezvények, hogy megbeszéljük egymással a világ dolgait A résztvevők egy csoportja és a fellépők együtt A szerző felvétele Hét végén nagy asztalt terítenek A szerző felvétele kertbarátoknak N Nyugállományban a határőr ezredes
